Mágnásfertály

Címerek a Mágnásfertályban

2011-02-21T12:25:00.000+01:00

Gyönyörű palotáinkon számos címer található - most kettőt, talán a két legfontosabb családét ragadom ki. Érdekes módon a Festeticsek és a Károlyiak is egy madárral szimbolizálták a család bátorságát, becsületét, lássuk hát:

Károlyiak: A család ősi nemzetségi, egyben bárói címerképe kék mezőben, zöld halmon egyik lábán álló karvaly (karol-madár, latinul nisus), felemelt másik lábával vörös szívet tartva, némely régi pecsétrajzokon azt csőrével marcangolva.

Festeticsek: A daru általános szimbólumként a rómaiak óta az éberséget jeleníti meg. A monda szerint a lábával követ tart a daru; ha elalszik a kő kieseik a lábából és a koppanásra felébred, konkrét szimbólumként a végvári harcokra visszautaló jelkép.

"Minden utazónak kötelessége mindent, amit csak lehet, tanulmányozni"

2010-08-15T17:20:00.000+02:00

Kereken harminc évig, egészen haláláig élt a Palotanegyedben, a Gyulai Pál utca 1. számú házban az egyik legnagyobb magyar földrajztudós, a Balaton szerelmese és leírója: Cholnoky Jenő. Inspiráló hátterű, történelmi családban született Veszprémben 140 évvel ezelőtt: bátyja, Viktor és öccse, László a magyar irodalom jelesei.

Bár már Jenő gyermekkorában megmutatkozott a geográfia iránti szeretete, a Műegyetemen kellett egyetemi tanulmányait folytatnia, az apai meglátás szerint ugyanis "a tanárok mind szegények". Tudományos pályája még a Műegyetemen indul el, ám Lóczy Lajos tanásegédjének fogadja a természettudományi karon, hogy aztán megszülethessen a 700 tudományos dolgozat és cikk és a majd' 50 szakkönyv, amelyek előbb kolozsvári, aztán budapesti tanszékvezetői egyetemi tanári címhez, majd az akadémia tagsághoz segítették.

Következzék egy idézet az 1936-ban, a Franklin Nyomdánál kiadott Balaton című kötete bevezetőjéből - remek korleírás, ma már értehető módon mosolyogva olvassuk:

"Ennek a könyvnek az a célja, hogy elmondjon a Balatonról olyan dolgokat, amiket jó tudni, főképpen két okból. Először is mert az ember ezeknek a tudnivalóknak hasznát veszi, ha a Balaton mellett tartózkodik, másodszor pedig azért, mert aki az itt elmondottakat tudja, az sokkal jobban tudja élvezni a Balaton gyönyörűségeit.
Nem mondom azt, hogy amit itt leírtam, azt "illik tudni" hazánk legnagyobb taváról. Mit tesz az, hogy "illik tudni"? Illik tudni olyant, hogy az igazi úri ember nyilvános helyen nem veti le a kabátját, ha még olyan melege is van. Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha "short"-ban, vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba. Én azt hiszem, hogy a nők a legjobban kivágott ruhában is megjelenhetnek igazán úri társaságban, ott, ahol az urak egyetlen förtelmes mellékgondolattal sem szentségtelenítik meg a Föld legnagyobb szépségének, a teremtés leggyönyörűbb alkotásának, a szép női testnek ízléses látványát. De az utcára vinni! Minden jampecben és csirkefogóban a legaljasabb gondolatokat és érzéseket támasztani: ez nem úri nőhöz illő. A fövenyfürdőben akkor van helyén az ilyen ruha, ha ott is diszkrét, úri társaság van együtt. "Magunk között" szabad pongyolának is lenni, de "odi profanum vulgus!"
Ezt "illik tudni"! Illik tudni, hogy úri ember nem eszik az utcán, még fagylaltot sem nyal. "Illik tudni" nekünk férfiaknak, hogy a villamoson a nőknek helyet kell adnunk, mert mi férfiak testalkatunknál fogva is sokkal szilárdabban állunk a lábunkon, mint a nők (honny soit qui mal y pense!)"

Itt pedig a Nemzeti Múzeumba kerülő balácapusztai emlékek megtalálásának históriája:

"A falvak közelében, egy-egy nagy birtok közepén állt a római földbirtokos háza. De micsoda házak lehettek azok! A művészetnek micsoda magas fokát hozták magukkal Itáliából! Római villák nyomait több helyen találták meg a Balaton mellett, de legszebbek a Balácapuszta mellett feltárt maradványok. Nagyszerű mozaikpadlók, falfestmények, apró bronztárgyak kerültek elő ezekből. A legszebb mozaik Budapesten, a Nemzeti Múzeumban van, de szép darabok vannak a Veszprémi Múzeumban is. A balácai, római villák fölfedezésének történetét Laczkó Dezső így mondta el nekünk:
Valami vámosi kisgazda üres szekérrel baktatott Veszprém felé. Az országutat éppen makadámozták, a nyitva hagyott fél úttesten éppen egy 20-25 szekérből álló kocsikaraván döcögött, ölfával megrakodottan. Ezeknek átvonulását meg kellett volna várni, azért kicsapott a tarlókra, hisz jól ismerte a járást s úgy akarta elkerülni a kellemetlen útrészletet. Egyszercsak zsupsz! Beszakadt alatta a föld és ő valami pinceszerű mélyedésben volt kocsistól, lovastól.
A lovak nem sérültek meg, a kocsi nem törött össze; az ijedségen kívül nem volt semmi bajuk.
Nagy kínnal kifogta a lovakat, kiugratta a gödörből, aztán szétszedte a szekeret, azt is kiemelte. Mielőtt az újra összerakott szekérrel útra kelt volna, leszállt a gödörbe, hogy megnézze, mibe esett bele? Furcsa, nagy, pinceszerű helyiség volt s a földön hevert egy jókora nagy darab abból a vastag, gyönyörű színekkel festett vakolatból, ami a falakat még hézagosan borította. Fölvette a félméter széles és hosszú, töredezett darabot, föltette a szekérre, hogy bevigye Veszprémbe és megmutassa a közismert és szeretett Laczkó Dezső tanár úrnak. Föl is ment a Várba, a piaristák rendháza elé s átadta a darabot Laczkónak. A lelkes férfiú pihenést, ebédet, mindent otthagyott s a gazdával kiment arra a helyre, ahol a szekér elsüllyedt, mert a behozott darabon azonnal fölismerte a római freskót. A bámulattól és lelkesedéstől szinte ittasan turkált az omladékban s fölismerte a római úri lak maradványait. Hornig Károly báró, veszprémi püspök, a nagyműveltségű és bőkezű főúr azonnal segítségére jött a régészeknek s nemsokára behozták az egyik legszebb és legnagyobb mozaik-padló darabot a múzeumba."

Napjainkban a palotanegyedi emléktábla mellett egy veszprémi általános iskola, valamint az erdélyi, kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság őrzi emlékét. Itt találtunk arra csodálatos elektronikus gyűjteményre, amit jó szívvel ajánlunk mindenki figyelmébe! Az unikális gyűjtemény Cholnoky kolozsvári tartózkodásának hagyatéka és a több, mint 6000 tételből álló térkép-, valamint szintén ezres nagyságrendű fényképtár feldolgozása. Kedvcsinálóként íme egy különleges kép Cholnoky 1897-es kínai útjáról:

Újházi pezsgője

2010-08-08T17:47:00.005+02:00

Fesztivál fesztivál hátán, mintha csak folyamatosan ünnepelne a város. A kánikula is hamarosan megérkezik újra, ez bizonyos. Következzék egy frissítő-pezsdítő anekdota a Pannónia Kávéház (volt Kerepesi út, ma Rákóczi út 5. szám) legendáriumából, amelyet Pilinyi Péter kétkötetes Józsefváros-történetében örökített meg.

"A régi Nemzeti Színházhoz közel esett a Pannónia Kávéház. A színészek ott vacsoráztak előadás után, délben átszaladtak egy-egy pohár sörre.

Újházi Ede és Ivánfi Jenő darabot próbáltak a színházban, Bródy Sándor író is jelen volt. Délben ők is átmenteke gy pohár sörre. Nyár vége volt, rekkenő hőség, a puha aszfaltban a cipősarkak nyomokat hagytak.

-Rettenetes meleg van - mondta Ivánfi, amikor helyet foglaltak a vendéglő egyik asztalánál.

- De milyen! - fújtatott Bródy.

Újházi pillantása a cserépkályhára esett.

- Nevetni kell, ha ilyenkor kályhát lát az ember - mondta. - Olyan meleg van, hogy ha befűtenének a kandallóba, észre sem lehetne venni.

-Marha vagy, hát hogyne lehetne.

-Hát fogadjunk, hogy nem lehetne!

Fogadtak egy üveg pezsgőben. A vendéglőben rajtuk kívül nem tartózkodott senki. Szóltak a főpincérnek, elmondták, miben fogadtak. A főúr tisztelte a színészek szeszélyeit, a szeme sem rebbent, rögtön befűttetett.

Pár perc múlva ropogott a tűz a kályhában, ők újabb krigli sört hozattak, várták az ebédelni kívánó vendégeket. Ha valamelyik észreveszi, hogy fűtenek, Újházi nyerte a fogadást, ha senki sem veszi észre, akkor Ivánfi nyert.

Rövidesen megérkezett az első vendég, s kiadós ebédet rendelt. Nagyokat fújt, a homlokát is törölgette, de nem tett semmi megjegyzést a hőségre. Azután egy család is letelepedett, ebédet rendeltek. Melegük volt nagyon, de a kályha nem jutott eszükbe, nem is gondoltak rá, hogy befűtöttek.

Bejött egy idős, cserzett képű falusi ember. Homloka alsó fele barna, a felső fehér, ott védte a naptól a kalap. Bajsza hegyesre pedrett, ruhája kukoricavászon. leült a terem utcai oldalán. Elkezdte kanalazni a levest, közben folyton körülnézegetett, valami nem tetszett neki.

- Pedzi már - örvendett Újházi.

Ahogy az öreg paraszt megette a levest, felkelt és nyílegyenesen a kályhához ment.

- Végem van - szólt Ivánfi.

A vendég a kályha közvetlen közelébe ült le egy terített asztalhoz. A főpincér odalépett.

- Át tetszik ide ülni, nagyságos uram?

- Igen, amott nem lehet kibírni a hőséget. Ideköltöztem az árnyékba. Hozzanak egy székelygulyást!

Újházi megcsóválta a fejét és odaszólt az italosnak:

- Hűtsetek be egy pezsgőt, te marha!"

Lapozgassunk bedekkert!

2010-07-21T11:16:00.004+02:00

Nyáridő van: az utazások, kirándulások ideje. A jól felkészült utazó frissen aktualizált útikönyvvel rója a kiszemelt várost. Útikönyvvel, azaz bedekkerrel, amely önálló irodalmi műfajként egy esseni nyomdász- és könyvkiadó família nevét örökíti meg, sokat utazó és azt élvezettel lejegyző fiának köszönhetően. A Budapesti Negyed 2004 őszén egy egész lapszámot szentelt a Pest-budai útikönyveknek, ezeket lapozgatva örömmel fedeztük föl Hevesi Lajos 1873-as kiadású Budapest és környéke címet viselő művében "az aristokratikus telepekről", azaz a mai Palotanegyedről szóló sorokat.

"A Fővámháztól balra a széles Mészáros-utczába fordulunk, mely már a pesti boulevardok belső gyűrűjéhez fog csatoltatni. Ez derékszögben távozik a Dunától s a hajdan igen silány, jelenleg igen díszes Szénatérre vezet, melyre csillag-alakban hat nagy, széles utcza nyílik, éspedig: a Mészáros- utcza, Soroksári út, Űllői út, Stáczió utcza, Országút és Kecskeméti utcza. E téren áll
a reformátusok temploma, mely 1816-30-ig épült, csinos oszlop-csarnokkal és újabb torony-sisakkal bír. A templomban Zichy grófnő ékes márvány emléke van. A téren áthaladva, mellesleg végignézhetünk a széles Üllői úton, melyen számos ház épül. A vége felé látszó nagy épület az Üllői kaszárnya, azon innen a háromemeletes köztelek látszik. Mi azonban be nem fordulva, egyenest az Országút felé tartunk, hol
a Nemzeti Múzeum ötlik szemünkbe, melynek csinos parkjában Kazinczy és Berzsenyi ércz mellszobrai állnak, ifj. gróf Vay Miklóstól. Mi azonban ez alkalommal kívül kerüljük meg a parkot, a múzeumtól jobbra bekanyarodván a Múzeum-utczába. Ezen utcza még 3 évvel ezelőtt sötét, ronda, éjjel veszedelmes sikátor volt; az Országút felőli sarkán, hol most díszes házcsoport készül, melynek sarkát az Első Hazai Takarékpénztár (Ybl tervei szerint épült) háza képezi, akkoriban a hírhedett "Két pisztoly" vendéglő, helyesebben korcsma állt. A Múzeum-utczában s a múzeum mögött az utóbbi évek folytán igen díszes aristokratikus telep épült, mely többnyire főnemesi palotákból áll. Éspedig a sarok-épülettől negyedik ház a gr. Károlyi Ede és Sándor palotával egybekötött bérháza (építették Szkalniczky és Koch), utána az ugyanazok által épített gr. Zichy N. János palotája következik. Átellenben az Ötpacsirta-utcza sarkán
gróf Károlyi Alajos palotája ötlik szemünkbe, úrias előcsarnokával és franczia mansardtetejével. E palotát Ybl építette franczia renaissance modorban; mögötte igen ízléses díszkertecske terül, melyre csinos hozzátartozó bérház következik (Ybl). A palota belső berendezésében főúri pompa és mívelt ízlés párosulnak; van benne sok értékes modern festmény is, melyek közül különösen említésre méltók: Meissonnier "németalföldi zászlósa", Gérme "kakasviadala", Isabey "franczia falusi vendéglője", Achenbach Oswaldtól több nápolyi tájkép, Pettenkofen több magyar tájképe (ezek közt a híres "szolnoki vásár" is), Hoguet tengeri tájképei, Szoldatics jeles madonnája, stb. A bejáró egyik falán Lotz Károly a vendégszeretet és bőség, másikán a béke és háziasság jelképes alakjait festé, a vestibule plafondján pedig középen a hórákat s kétoldalt a quadrigán kocsizó Apollót és a bika-fogaton járó Lunát viaszfestésben. A főlépcső igen szép bronze-rácsozata Schröffel műve, kinek egyáltalán a belső berendezés körül sok érdeme van.
Ugyanazon sorban tovább menve az 1858-ban Ybl által épült Nemzeti Lovagdát látjuk, azután az új Eszterházy-palotát (építette Baumgarten bécsi építész) s az utcza másik sarkán elérjük a nemes ízlése által igen jó hatású
gróf Festetics György-féle palotát, mely szintén Ybl Miklós műve. Az evvel szemközti sarokház gróf Dégenfeldé és Ybl-től való. Itt balra a főhg. Sándor-utczába térünk, hol a megint csak Ybl építette renaissance-modorú
Országház előtt elhaladván csakhamar ismét kiérünk az Országútra, melyet jobb felé követünk. Itt előbb az állatgyógy-intézetet érjük el, majd az evvel tőszomszéd úgynevezett régi fűvészkertben álló s Wágner építőmester által újonnan épült vegytani intézetet, mely a tudomány mai állása szerint lehető legczélszerűbben van berendezve. (Igazgatója Than Károly egyetemi vegytanár.) A kerti telken szándékoznak építeni az új egyetemet is. Még nehány lépés s elértük azon keresztutat, hol jobbról a széles Kerepesi út, balról az elegáns Hatvani utcza végződnek az Országúton. Mi a sarokháznál (mely a Nemzeti Színház tulajdona s mely helyett nemsokára új ház fog épülni) jobbra fordulunk, de ezúttal csak a második épületig megyünk, mely

a Nemzeti Színház. A nemzeti múzsa e temploma 1840-ben épült hg. Grassalkovich által ajándékozott telken Zitterbarth Mátyás pesti építész tervei szerint. Építkezési modora a nagyszerűtől éppen annyira van mint a széptől; látszik rajta, hogy csak hajlékért esengett akkor még a magyar dráma, bármi szerény legyen az. Kívül egyszerű előcsarnok van, mely előtt parányi kertecskében id. Lendvay Márton jeles színészünk éppen nem jeles (horgany öntetű) szobra áll, melynek helyén annakelőtte Katona József még jelesebb költőnk még kevésbé jeles (ugyancsak horgany öntésű) szobra állt. Az épület homlokzatán egy fülkében Megyeri szerényke mellszobra. A színház foyer-ja dóriai oszlopokkal bír, de a mai kor igényeinek meg nem felel; a nézőtér pár év óta kék és fehér színekben van díszítve."

Szecessziós iskolapalota a Vas utcában

2010-02-27T18:29:00.011+01:00

Bizony-bizony, a korabeli híradások így, "iskolapalota"-ként emlegették az 1912-ben felavatott épületet:

"És Lajta Béla ... a Vas utca 9-11. szám alatt fekvő telken, amelyen éveken keresztül kis óvodaépület állott, négyemeletes palotát emelt, amely az utca házai közé iktatva, a szűk fronton főleg merész függényes szerkezetével, erősen kiképzett pilléreivel, a vasépítkezés szilárdságával már messziről elárulja, hogy ennek az épületnek a bérházak megszokott sorai között ünnepélyes rendeltetése van. A főkapubejárat székelyajtók fafaragványaiból, felső-magyarországi ácsok mestermunkáiból és nagyalföldi lányok hímzéseiből vett magyaros motívumai a kereskedelem nemzeti mivoltára, a kereskedelem szimbólumai: a mozdony, repülőgép, postagalamb, annak internacionalitására utalnak."

A Vas utcai kereskedelmi iskoláról a Gerle János és Lugosi Lugo László által jegyzett, A szecesszió Budapesten című kötetben pedig ezt olvashatjuk:

A századforduló látványos eredményeit produkáló gazdasági fellendülés utolsó, a világháborút megelőző korszakában Budapest főpolgármestere, Bárczy István átfogó szociális programot valósított meg. Ennek keretében a korszak legjobb építészei dolgoztak a fővárosnak, terveztek különféle típusú szociális lakásokat, jóléti intézményeket és több tucat iskolát. Ez utóbbiak általában alapfokú tanintézmények voltak - mindegyikük a már Hegedűs Ármin által kidolgozott testi és lelki követelmények figyelembevételével és rangos művészeti alkotásokkal kiegészítve készült -, de volt néhány felsőbb fokú iskola is, köztük a "mintaiskola", a Lajta által tervezett Vas utcai kereskedelmi iskola. Ennek a beruházási költsége ugyan egy tanulóra vetítve jóval a többi fölé magasodott, de az egyébként sem szűkmarkú főváros az eszményi iskolát akarta itt anyagba önteni. Lajta személyében ideális partnert találtak ehhez a feladathoz, az eredmény még ma is megfelel minden elvárásnak - csak talán még messzebb került a mindennapi realitásoktól. A Mexikói úti intézethez hasonlóan a négy évevl későbbi épület is nyerstégla homlokzattal készült, erőteljes függőleges hangsúlya Lajta németországi mesterének, Adolf Messelnek a hatását mutatja. Az arányok, a két szélső torony - tervezett, de meg nem valósult - felépítményei, a homlokzat geometriai rendje a Magyarországon is érezhető Wiener Werkstätte-, illetve Josef Hoffmann-hatás hajnala. Ebben az időben már Lajta irodájának munkatársa volt Kozma Lajos (1884-1948) építész, aki ebben az időben a grafikával a tervezésnél többet foglalkozott ugyan, de a bécsi hatás első számú közvetítője lett (létrehozta a Wiener Werkstätte magyarországi megfelelőjét, a Budapesti Műhelyt). Ő az iskola ornamentikájának megtervezésében kapott jelentős szerepet.

Az épület asszimetrikus tömegét az optimális belső elrendezés határozta meg, de ugyanakkor a főhomlokzatot kialakító három tömb önmagában szimmetrikus. Eltérve Lechner felfogásától, amelyben a homlokzat egész felülete egységesen díszített mező, Lajta a kortárs európai gyakorlathoz igazodó megoldást alkalmazott, amelyben a homlokzatnak, illetve a belső berendezésnek csak egyes kiemelt pontjain, vonalain, felületein jelenik meg az oda koncentrált díszítés. Ezáltal az ornamentika háttérbe szorul, dekoratív szerepet tölt be, helyét a térképző szerkezetek tetszetős megformálása, a semleges felületek igényes kiképzése és összehangolása, a tömegek játéka veszi át. Mindezek már a modern építészet nemzetközi eszköztárához állnak közel. A nemzeti sajátosságokra történő utalás itt inkább jelzésértékűvé válik. A bejárat két oldalán hatalmas, dúsan faragott mészkő táblák fogadják az érkezőt. Kereskedelmi iskola lévén, a geometrikusan stilizált népi és vallási motívumok mellett az ipar és a kereskedelem szimbólumai fedezhetőek fel a táblákon.

A gyönyörű, fémlemez borítású, ólomüveg ablakszemekkel díszített kapun át belépve a lenyűgőző előcsarnokban találjuk magunkat. Terének meghatározó eleme a különleges eleganciával megformált lépcső, a bensőséges hangulatot mégis elsősorban a meleg színekkel festett mennyezet, az azonos motívumokkal díszített burkolatok, az ősi építészet monumentalitását sugárzó tornatermi bajárat adják. Itt, az előcsarnokban található Pór Bertalan festőművész mozaikképe. (Az épület szobordíszeit egyébként Moiret Ödön készítette.) Lajta nagy gondot fordított a berendezési tárgyak megformálására, az iskola megmaradt ülőgarnitúrái, szekrényei és különösen változatos lámpái a késő szecesszió legszebb és legteljesebb belsőépítészeti tárgyegyüttese Magyarországon. Lajta a tanári szobához is különleges egyedi berendezést tervezett beépített bútorokkal, de legszebb a tetőtérben elhelyezett iskolai könyvtár, felülvilágító üvegmennyezetével, a termet körülvevő üvegezett könyvszekrényeivel, ferde felületű íróasztalaival.

A beépített bútorok a tanári szobában és itt is egyszerű, praktikus tárgyak, az épülethez illő elvek szerint faragott díszítésekkel. Az épület különlegessége a felvonó kabinja is, amelyet Lajta tervezte színes, ólombetétes ablakok ékesítenek. A nagy lépcsőházi üvegablakkal együtt ez is Róth Miksa műhelyében készült.

Blaha Lujza esküvői tortája

2010-01-30T20:45:00.005+01:00

A korábbiakban már volt szó a palotanegyedi vendéglátásról, ráadásul a mai havas nap erős késztetéssel volt azirányban, hogy szakácskönyveket lapozgassak. Egy régi válogatásban pedig láss csudát, rábukkantam Blaha Lujza, a negyed legnagyobb tere névadójának tortájára - bizony van ilyen is, nemcsak Dobos és Esterházy! Bár fotót nem sikerült találnom róla, a leírás alapján a látvány a Kiskukta eme művéhez lehet hasonlatos. A recept és az alábbi leírás pedig a Híres emberek kedves ételei című kötetből származik, szerzője Dr. Dravetzky Balázs, alias Balázs mester, az asztali örömök historikusa. (Van-e bárki, aki valaha vendéglátást vagy idegenforgalmat tanult, ki e nevet nem ismeri?)

Blaha Lujza - a nemzet csalogányának becézték. nagyon népszerű, mondhatnánk nagyasszony volt a maga korában! Reindl Lujza néven látta meg a napvilágot, később színpadi karrierjét Kölesi Lujza néven folytatta. Kezdetben vándortársulattal járta az országot, majd 14 éves korában a társaival az ekhósszekér Szabadkára vitte. A délvidéki gazdag város színházpártoló közönsége, de igazgatója és társai is hamar felfedezték kivételes tehetségét. Egyik korabeli zenés darab betétdala, pl. a "Harsog a trombita" kezdetű tőle indult országos slágerkörútra. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy még a suszterinasok is mindenhol fütyülték.

Szabadkán kapta első, selyemből készült estélyi ruháját. A színházban ismerkedett meg a nála jóval idősebb cseh karmesterrel, Jan Blahával, akinek felesége lett. (Attól kezdve szerepelt Blaha Lujza néven.) A derék karmester tanítani, taníttatni kezdte. Ő indította el a színpadi sikerek útján!

A hagyomány szerint egy, sajnos meg nem nevezett szabadkai cukrászmester kreálta Blaha felkérésére az esküvőjükre a később a művésznő nevével elhíresült tortát. (Abban az időben Szabadka cukrászata sok országos, sőt a határokon túl is elismert mestert foglalkoztatott!)

Háziasszonyként is híres volt a nemzet csalogánya. Pl. füstölt hússal készült lencsefőzelékét újságírók is feldicsérték. Szegedi paprikása és kapros-túróslepénye után Munkácsy Mihály is megnyalta a száját! Bélszínszeletjének receptje korabeli szakácskönyvekbe is bekerült. Magafőzte lekvárjaira, liktáriumjaira (gyümölcsízek voltak) és befőttjeire még Erzsébet kiráylné is kíváncsi volt...

Tortája készítési módja:

Hozzávalók: 250 g liszt, 100 g vaj, 100 g porcukor, 85 g dió, 3 db tojás, 50 g édes morzsa, 340 g málnalekvár, 200 g fondant.

A finomra darált diót a liszttel, a cukorral és a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját és sima tésztává gyúrjuk. Ha lehűlt, vékonyra nyújtjuk és három egyforma tortakarika nagyságú lapot formázunk belőle. A lapokat előmelegített sütőben kisütjük. Ha kihűlt, málnalekvárral töltjük, a tetejét forró lekvárral áthúzzuk, majd rózsaszínű fondanttal bevonjuk. Az oldalát édes morzsával panírozzuk.

Mikadó

2010-01-27T23:15:00.007+01:00

Nemrégiben egy társaságban vita alakult ki arról: vajon volt-e a Palotanegyednek vagy akár a kerületnek annyi és olyan történetű kávéháza, vendéglője, kerthelyisége annak idején, amely napjainkban dokumentálásra méltó? Pilinyi Péter Józsefváros története című munkájában ráakadtam a válaszra - amely természetesen igenlő -, és persze közben néhány helytörténeti anekdotára bukkantam.

Vajon sejti-e bárki is a Vas utcában sétálva, a Lajtha Béla-tervezte csodás szecessziós, volt kereskedelmi iskola (ma Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola) épületében gyönyörködve, hogy annak helyén valaha egy Krúdy által gyakran látogatott kisvendéglő állt? És ráadásul még csak nem is ő volt a legnagyobb híresség ott!

A Mikadó nevezetű éttermecskét ugyanis Pálmay Ilka korabeli sztár-színésznő, primadonna emlékezetes alakításáról nevezték el. A hölgy valóban nagy csillag volt: egy méltatás szerint "mindent tudott, amit Gábor Zsazsa tud, ha Gábor Zsazsa nem is tud mindent, amit Pálmay Ilka tudott". Nagystílű életet él: palotában lakik, hajnalig tartó vacsorákat ad, a faburkolatú Andrássy úton saját maga hajtja fiakerét, és követendő mintául szolgál a 19. század végi budapesti arisztokrata és nagypolgár úriasszonyok divathóbortjaiban. Szigligeti után hozzámegy a birodalmi gróf Kinskyhez, majd nem tudván ellenállni a színpad csábításának otthagyja arisztokrata férjét is. Ugyanolyan sikerrel szerepel Nagyváradon (még Ady is méltatja!), mint néhány évvel később Londonban, ahol még az udvari bálokba is meginvitálják. New Yorkban is játszik, Sarah Berhardt-dal egy színpadon, Rómában magánkihallgatáson fogadja a pápa, egy bordeaux-i pezsgőgyáros pedig róla akarja elnevezni pezsgőjét! Az új évszazadban már a némafilmmel is kacérkodik, toborzót mutat be azon a felvételen, amelyet az első magyar némafilmként könyvelt el a szakma - bár maga a kópia elveszett -, s "A Táncz" címet viselte. Mindezeket olvasva nem is meglepő, hogy sikeres alakítása nyomán a Palotanegyedben egy kisvendéglő neki köszönheti a nevét!

Pálmay mint Yum-Yum a Mikádóban

Ám térjünk vissza a helytörténész soraihoz!

"Réges-régi utca volt a Vas utca a Józsefvárosban. 1804-ben még névtelen, és csak a Gyöngytyúk utcáig (mai Gyulai Pál u.) tartott. 1838-ban Eisen Gasse-nak nevezték el egy boltról, 1850-ben magyarosították Vas utcára. Kedvelt tanyája volt a színészeknek a Vas utca 11. szám alatti Mikadó nevezetű vendéglő és kerthelyiség. Nevét a Népszínházban nagy sikerrel játszott operettről kapta, amelynek csillaga a pikáns megjelenésű Pálmay Ilka színésznő volt.

A Nemzeti Színház színészeinek törzsasztala volt a vendéglőben, az asztaltársaság tagja volt a szépen és tagoltan beszélő Bercsényi Béla (1873-1901), a kitűnő Shakespeare-színész, Szacsvay Imre (1851-1939), Faludy Antal (1851-1932), aki hosszú évtizedekig kisebb szerepeket játszott. Hangadójuk Molnár György (1830-1881), kalandos múltú színész, rendező, színigazgató, és nem utolsósorban 1848-as röppentyűs honvéd Budvár ostrománál. (Erre mindig nagyon büszke volt.) Molnár a vendéglőben lakott, a söntés melletti kis szobában, a vendéglős fiatal, takaros felesége a legjobb falatokat mindig félretette számára. Ha éppen arra járt, Dankó Pista is benézett, elhegedülte Molnár kedvenc nótáit. Az öreg színész élete végén gyakran anyagi gondokkal küzdött, ebédje árát több alkalommal a színinövendékek dobták össze. Az utca túloldalán lakott a Nemzeti Színház híres színész házaspárja, a korán elhunyt Szerdahelyi Kálmán (1829-1872 - utcát is neveztek el róla a Józsefvárosban) és neje, Prielle Kornélia (1826-1906), aki nyolcvanéves korában azért ment férjhez egy fiatalemberhez, mert hasonlított Szerdahelyihez.

A Mikadó vendéglő kerthelyiségében volt egy üvegablakos veranda. Itt lakott télen-nyáron egy segédszínész, Hegedűs Gyula, akit Kolozsvárról szerződtetett az 1896-ban megnyílt új Vígszínházhoz a társulat igazgatója. Hegedűs Gyula (1870-1931) alakításait póztalan természetesség jellemezte, csakhamar a színház vezető színésze lett. A Vígszínház közelében utcanév őrzi emlékét.

Más hírességek is megfordultak a vendéglőben. 1897-ben a Gyöngytyúk utcában lakott az ifjú Krúdy Gyula író, majd a Vas utcában is volt kvártélya. Később lejegyezte, hogy "a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig olyan házban, amelyben más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle. Éppen elég egy író egy házban, akinek viselt dolgairól lehet mulatni a polgároknak." Többször betért a Mikadóba, és figyelte a vendégeket. Nyári délutánokon itt üldögélt egymagában egy csendes, finom, kék szemű öregúr - írta Krúdy -, akinek hallatára pedig valamikor megizzadt a tenyere sok szegénylegénynek. Ráday Gedeon volt, a rettegett királyi biztos, a betyárok "öregapja".

A Mikadó vendéglő sem kerülte el szomorú sorsát, lebontották, örökre letűnt. Helyén épült 1912-ben Lajtha Béla tervei szerint a Községi Felső Kereskedelmi Iskola."

A Palotanegyed rejtett kincsei

2010-01-25T10:44:00.001+01:00

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Kossuth Klub Egyesület

– a Rév8 Zrt. támogatásával –

A Palotanegyed rejtett kincsei

címmel fotópályázatot hirdet!

Aligha akad bárki, aki a Palotanegyed utcáin sétálva ne gyönyörködött volna már az itteni épületek szépségében, ne merengett volna azon, ugyan milyen történeteket őrizhetnek... Esetleg az is megfordult a fejében: vajon az ötven-száz évvel ezelőtt itt élők hogyan töltötték mindennapjaikat ezen épületek között?
A történelem törvényszerűségei alapján néhány évtized múlva a minket követők a mai korra gondolnak majd hasonlóképpen.
A Palotanegyed – múltjából, építészeti jellegéből fakadóan – a fővárosba érkező hazai és külföldi turisták egyre kedveltebb úti céljává vált. Ők az itt készített fényképeiken otthonukba is hazaviszik negyedünk sajátságos hangulatát.
A Civilek a Palotanegyedért Egyesület ezért úgy döntött, itt az alkalom megörökíteni azt a Palotanegyedet, amilyennek ma, 2010-ben mi látjuk!
Mi, a helyi lakosok, azok, akik ide születtek annak idején és azok is, akik az elmúlt néhány évben költöztek erre a környékre. Mindazok, akik itt tanulnak, dolgoznak a szorgos hétköznapokban és azok is, akik ünnepelni vagy szórakozni jönnek a negyedbe!
Keressük meg és mutassuk be a Palotanegyed rejtett kincseit!
Szándékunk szerencsés módon találkozott a Kossuth Klub Egyesület gáláns felajánlásával, így az elkészült képek bemutatására az impozáns Múzeum utcai Hadik-palotában kerülhet sor március folyamán.

A képek beküldésének határideje: 2010. február 26.

A pályázati díjak átadására a fotókból nyíló, azonos című kiállítás ünnepélyes megnyitóján, a Kossuth Klubban (Múzeum utca 7.),
2010. március 10-én, szerdán este 18 órától kerül sor.
A kiállítás 2010. április 2-áig tekinthető meg.

A pályázat részletes kiírása a www.palotanegyedert.blogspot.com oldalon olvasható!

Választási program, Józsefváros - anno 1865, 1869

2010-01-17T21:24:00.010+01:00

Hamarosan az egész ország a választási programok lázában ég majd, akár óhajtjuk ezt, akár nem, lehetetlenség kivonni alóla magunkat. Múltidézőként - igazából azt nem állíthatom, hogy tanulságul - álljon itt pár, némiképp avíttnak ható, leporolásra váró bekezdés annak az úriembernek a tollából, aki nemcsak a Palotanegyed leghosszabb utcájának névadója, de több alkalommal is a fellépett a politika színpadára, sőt, annak meghatározó alakjává vált. Lássuk hát, Szentkirályi Mór miképp igyekezett hatni választóira, mivel próbálta jóindulatukat és ezáltal szavazatukat elnyerni annak idején, a számunkra már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerős kiegyezés korában! Mindemellett pedig retorikai szempontból is érdemes elidőzni a korabeli stílust tükröző fordulatokon!

A két iromány a két egymást követő ciklus választási hajrájából származik: az első 1865. szeptember 25-én datálódik és a Mit kell akarnunk? - Néhány szó a Pest-József-városbeli kerület választóihoz címet viseli, a másodikat 1869. január 10-én keltezi Szentkirályi Nyílt levél a Pest-Józsefvárosi kerület választóihoz címmel. Az első programmal képviselőházi tag lesz, a másodikkal viszont már nem nyer mandátumot. Lesz ellenben Pest utolsó polgármestere, közvetlenül a három városrész egyesítése, a főváros megszületése előtt.

Az 1865-ik évi megmérettetés az utolsó azon három választás közül, amelyet még az 1848-as választójogi törvény alapján bonyolítottak le, s legfőbb célja a "birodalmi kapcsolatok rendezése" magyarul a kiegyezés előkészítése és megszavazása. Szentkirályi Mór ekkor mint hamvaiból feltámadó főnix áll a fiatal politikusok mellé - nem véletlen, erre a forradalom és a szabadságharc idején mutatott ténykedése is sarkallja. Olyan jelmondatot választ hát, amely a kor latinos műveltsége okán nem is meglepő - az már sokkal inkább, hogy ugyanezt a mondatot állítólag Darth Vader is elsusogja sisakrostélya mögött...

"Talán szerénytelenség tőlem, hogy mint kiszolgált aggvitéz egyszerre ismét fellépek a politikai küzdelmek terére, és pedig épen most, midőn annyi tehetséget látunk felmerűlni minden felé az uj nemzedék soraiban? Mit mondjak? "Fata volentem docunt, volentem trahunt."*

Polgártársak!

Az országgyűlés küszöbén állunk, önök követet fognak választani. Az utasítások, melyek hajdan a követek magatartása mind átalában, mind alkalmilag időről időre, küldőik részéről vezéreltetett, megszüntek. Önök nem személyt akarnak választani, hanem elveket képviseltetni. Tisztázzuk tehát a nézeteket!"

S hogy mit is kell akarniuk ekkor a józsefvárosi választóknak? Ó, nem, még véletlenül sem arról szól a kampány, hogy mit ígér a jelölt a városnak, nem. Ettől sokkal komolyabb kérdések körül forog ekkor a vita...

"Mit kell akarnunk?

1. Akarnunk kell, hogy az ősi alkotmány és az ország törvényes önállása, ugy: mint azokat részünkre az 1790:10. és az 1827:3. törvények biztositották, illetőleg az 1847/8. törvények módosították, visszaállíttassanak; a birodalmi kapcsnak és birodalom hatalmi állásának szilárditása mellett.

2-or tiltakoznunk kell tehetségünk minden erejével a jogeljátszási tan ellen.

3-or. Akarnunk kell, hogy a nemzetiségikérdések kiegyenlitettvén: a korona épsége helyreállittassék.

4-er. Akarnunk kell, hogy állam- és nemzetgazdászati viszonyaink célszerüen rendeztessenek."

A jogeljátszási tant (Verwirkungstheorie) ízekre szedő Szentkirályi józan politikáját jelzi az, hogy legalább olyan mértékben tulajdonít jelentőséget a pénzügyi, nemzetgazdasági viszonyok rendezésének, mint az alkotmányos keretek helyreállításának:

"Senki sem vonhatja kérdésbe az anyagi érdekek nagy fontosságát, kivált jelenben, midőn az erőket mindenütt pénz teszi mozgásba, az egyéni tehetség pedig csak irányt adni képes. És különösen hazánkat tekintve nem nehéz belátni, hogy: ha ebbéli viszonyainkon igazitás nem történik, a végső elszegényedés veszélyének nézünk eleibe. ... Az alkotmányos kérdések megoldása is tehát közvetlen csak az államgazdászatra terjedhet ki: akként: hogy részszerint a közvédelem czélszerűbb elrendezése, részsszerint a bureaucratia helyett a helyhatósági kormányrendszer visszaállitása által a közigazgatási költségek tetemesen kevesittethetnek. ... Hirtelen változást reménylenünk nem lehet. Azon nehézségek elháritásához, melyeket nem a népek akarata, hanem a viszonyok torlasztottak, kimélő kezekkel szükséges nyúlnunk, mert ha van kérdés, melynek megoldása felette nagy türelmet, időt és engedékenyéget kiván minden oldalról: úgy az állam- és nemzetgazdászati viszonyok rendezése egy ezek közül."

Programja lezárásaként újfent a választók jóindulatáért esedezik, már-már fájóan romantikus szavakkal:

"És most polgártársak, azon kérést intézem önökhöz, hogy a menynire e nézetek önök előtt helyeslésre találnak, a legközelebbi követválasztás alkalmával az alólírt aggott közvitézre is, mint ki hátralevő már roskadozó, de még meg nem fogyott erejét önök szolgálatára ezennel tiszteletteljesen felajánlja: figyelemmel lenni sziveskedjenek.

Irtam Pesten, September 25. 1865.

Szentkirályi Mór"

Az újabb ciklus elején már határozottabban és magabiztosabban cseng az "elaggott közvitéz" hangj. Mondanivalója kétségkívül bővében van a tiszteletteljes gesztusoknak, a közönség megnyerését szolgáló stilisztikai eszközöknek. Hol vannak ehhez az eleganciához a mai kor vitézei?

"Tisztelt polgártársak!

Felszólitva többek részéről Önök közül, nyilatkoznám, szándékom-e a legközelebbi országgyülésre mint képviselő-jelölt pályázni? ezen felszólitás reám nézve nem lehetett nem örvendetes, sőt megtisztelő; mert azok részéről intéztetett hozzám, kik áltel már egy izben ugynaezen hivatást nyerni szerencsém volt; ismételt felhivatásomat tehát zálogául kellett fogadnom helyeslésüknek, előbbi müködésem irányában.

Nézeteimet s politikai pártállásomat ismerik Önök a mult országgyülés szerint, és különösen azon felszóllalásomból, melyet akkor Önökhöz bocsájtani bátor valék: ezek most sem változtak. De ügyeink, és hála az égnek, hogy ez igy történt, azóta oly fordulatot vettek, hogy akkori nyilatkozatom ma már alkalmazásban kielégitő nem lehet, és a kérdések is, melyek a legközelebbi országgyüléstől várják megoldásukat, egészen mások.

Hogy tehát Önök, tisztelt polgártársak, elfogultság nélkül akár mellettem, akár ellenem nyilatkozhassanak, és alkotmányos választási jogaikat világos öntudat szerint gyakorolhassák, kötelességemnek tartottam, nézeteimet jelenlegi körülményeinkhez alkalmazva, Önök birálata alá terjeszteni.

Vegyék Önök ezt tiszteletem, és őszinteségem bizonyságául, melynél fogva legbuzgóbb szándékom az, hogy ne legyen, és ne lehessen soha félreértés közöttünk: mert Önök állhatatos bizalma és helyeslése az egyedül, melyből hivatásom esetében erőt meritheték, terhes kötelességeim teljesitésére."

Programjának részletezését a megelőző országgyűlés munkájának értékelésével kezdi, a gondolatmenetet egyenesen vezetve át az új teendőihez. Az ívet, amely választóvonal az eljövendő országgyűlések hosszú során át, természetesen a kiegyezés és az ahhoz való viszony szabja meg - Szentkirályi is ehhez igazítja beszédének fonalát.

"Midőn 1865. évi deczember havában az országgyűlés összeült, két feladat állott előttünk; első, hogy az 1848. évi törvények tettleg helyreállittassanak, második, hogy az 1867. XII. törvény megalkottassék. ... Akkor, és mint közönségesen tudva van, mindvégig, két párt állott egymással szemközt, az ugynevezett baloldal, mely a XII. törvénynek ugy mint történt megalkotását folytonosan ellenezte, és a jobb oldal, mely köztiszteletben álló vezére után Deák-pártnak is neveztetett, és mely az emlitett törvény megalkotását, ugy mint megtörtént, keresztül vitte. Most is, ugy látszik, a pártok ugyanezen alapokon készülnek alakulni; és ugyanazon téren állanak szemközt, mint a lefolyt országgyülés alatt; mert egyik a XII. törvényt folyvást ostromolja, a minek szükséges következménye, hogy a másik azt védeni kénytelen. Én a XII. törvény mellett nem opportunitás szempontjából, hanem azért szavaztam, mert meg voltam győződve, hogy igazságos és méltányos; hogy mind az ország önállóságának, mind a pragmatica sanctio szerinti birodalmi kapocsnak megfelelő módon oldja meg a közös ügyek és közös viszonyok kérdését; meggyőződésem most sem változott; azon általános okoskodások, melyek ezen törvény ellen ismételten felhozatnak: mintha az ország ügyeinek független rendezésében korlátolva, és idegenek beavatkozásától függésbe téve lett volna; meggyőződésemet azóta sem ingatták meg. ...

De a XII. törvény meg, vagy meg nem változtatása nem fogja képezni egyedüli tárgyát a jövő országgyűlés tanácskozásainak. Ha Isten hazánknak kedvez, és a béke fenntartható lesz, a jövő országgyülésre temérdek szervezési kérdések megoldása vár. Nem szólok polgári és büntető törvénykönyv megalkotásáról, és ezekhez hasonló, ámbár nagyfontosságu, de nem közjogi kérdésekről; csak egynémelyeket ezen utóbbiak közül akarok kiemelni: és ezek a következők:

1-ször. A törvényhatóságok és községek rendezése.

2-szor. A felsőház rendezése.

3-szor. A választási, ugymint az 1848. V. törvény revisioja.

4. Az egyházi kérdés.

5. Nem rekeszthetem be rövid értesitésemet a nélkül, hogy az ország közköltségeinek előirányzatáról, a budget-ről nehány szót szólnék."

Újra csak a kardinális kérdés: a büdzsé! Ez mintha ma is hasonlóképpen lenne... Mi Szentkirályi alapállása e kérdésben?

"Az államháztartásnak két részlete lévén: a bevétel és kiadás; mindkettőnek mértéke a szükség által határoztatik ugyan meg: de alkalmazásban mégis saját elvekkel bir. Az elsőre nézve irányadó, hoyg a polgárok magánértéke csak oly mértékben igényeltessék, miszerint azon része, mely közszükségre fordittatik, a szorgalom és magán kereset utján ismét helyre pótolható legyen. A másodikra nézve a legtakarékosabb elbánás."

Zárszóként pedig az ítéletet várja:

"Ime tisztelt polgártársak ez általánosságban azon irány, melyet követni; ezek azon nézetek melyeknek tehetségem szerint érvényt szerezni kötelességemnek ismerem: ha Önök többsége által nekem jut azon megtiszteltetés, hogy mint e kerület képviselője a legközelebbi országgyülésen közremüködhessem.

Most itéljenek.

Irtam Pesten, 1869. Január 10-én.

Szentkirályi Mór"

A Sándor utcai képviselőház

*"Fata volentem ducunt, nolentem trahut":

- Aki tudatosan vállalja sorsát, a végzet vezeti, aki nem vállalja, azt elsodorja.
- A végzet a beleegyezőt viszi magával, a vonakodót elhurcolja.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Szamárfül barátom segítsége nélkül, aki hivatali hatáskörét messze túllépve, - elmondása szerint testi épsége kockáztatásával - szerezte meg és bocsátotta rendelkezésemre a hivatkozott művek másolatát. Ezúton is köszönet illeti ezért.

A Szentkirályi utcából a világűr határáig

2009-12-30T15:30:00.012+01:00

Úgy tartják, s mi is úgy emlegetjük, hogy a Palotanegyed igazi diáknegyed. Az egy négyzetméterre eső felsőoktatási intézmény száma ezen a zsebkendőnyi területen a legmagasabb az egész országban. A középiskolák közül pedig olyanok székhelyéül szolgálhat, amelyek párjukat ritkítják. És persze van néhány (jónéhány!) dicső szülötte-neveltje is a Mágnásfertálynak, akik tudásukat itt alapozták meg - akár családi neveltetésükből kifolyólag, akár az itteni oktatási intézmények látogatásával.

Szentkirályi u. 22-24.

Kármán Tódorra ez utóbbi két jellemző egyformán áll: a Szentkirályi utcai szülőházban elsajátítottak jó alapként szolgálhattak az édesapa által igazgatott Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasiumában, amely ma Trefort nevét viseli. No meg aztán a valódi magyar életút során később is, amikor a dicsőséges karrier szó szerint a csillagokig szárnyalt. Kármán nevét viseli ugyanis - hiszen ő számította ki azt a határvonalat, amely nagyjából 100 km-es magasságban húzódik: ez az a magasság, ahol egy jármű már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni és így a fent maradáshoz el kell érnie az első kozmikus sebességet. Nevezhetjük az atmoszféra tetejének, a világűr határának is: szakmai körökben Kármán-vonalként ismerik.

A Kármán-vonal panorámája

Kármán az 1898-as érettségit követően a Műegyetemen szerzett gépészmérnök diplomát és miközben a Ganz Rt. mérnöke lett (ahol megterhelt oszlopok összeroskadásával foglalkozott), tanársegédként dolgozott Bánki Donát mellett. Apja nyomására megpályázott és elnyert egy akadémiai ösztöndíjat Göttingenbe, ahová 1906-ban érkezett és az akkor már híres Ludwig Pradtl mellé került. Itteni munkája során fedezte fel a Kármán-féle örvénysort, és alkotta meg ennek matematikai elméletét. Ez a felfedezés meghatározta későbbi pályafutását. Németországban 1908-ban doktorált (disszertációja Untersuchungen über Knickfestigkeit címen érhető el). "Jutalmul" barátjával Párizsba ment, ahol az élet habzsolásán kívül beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol Marie Curie előadásait hallgatta. Megtekintett egy repülőbemutatót, és ez annyira fellelkesítette, hogy később ennek hatására kezdett repüléselméleti kutatásokkal foglalkozni. Bár 1912-ben visszatért a Monarchia területére, Selmecbányára (a Bányamérnöki Egyetem alkalmazott mechanika professzora lett), még abban az évben elfogadta az aacheni egyetem professzori ajánlatát.

Az első világháborúban magyar katonaként (hadnagyként) Monarchia hadseregében szolgált, a Bécs melletti Aerodinamikai Laboratóriumban először ballisztikával foglalkozott, majd bevonták az önálló osztrák- magyar légierő kiépítésébe. Egyik újításaként megoldotta, hogyan tüzelhet a géppuska az előtte forgó légcsavarokon keresztül - ez nagyban hozzájárult a vadászgépek elterjedéséhez. Itt fejlesztett ki 1917-ben egy helikpoterhez hasonló, de földhöz kötött tüzérségi megfigyelőeszközt, a PKZ-t (az elnevezés a mérnökök nevének kezdőbetűiből képzett szó): a munkában Kármán mellett Petróczy István, Zurovetz Vilmos és Asbóth Oszkár működött közre.

A háború után hazatért, de 1919-ben már újra Aachenben tanított (a Tanácsköztársaság idején ugyanis oktatási népbiztos-helyettes volt). Kutatásai során figyelme a turbulencia jelenségére, a légellenállás fő okozójára összpontosult. Hallgatóiból repüléskutatással foglalkozó csapatot szervezett: szervezői képességei már ekkor megmutatkoztak, alkalmazott mechanikai konferenciák sorát szervezte. A gyakorlati problémákat matematikai modellekkel oldotta meg, és ez egyrészt újdonság volt, másrészt sikeres módszernek bizonyult, ami nagy hírnevet szerzett neki. A német ipar jelentős személyiségeivel nemcsak üzleti kapcsolatokat épített ki, hanem baráti viszonyban volt Fokkerrel, Junkers-szel, Opellel és Zeppelinnel. Hírnevére jellemző, hogy 1926-ban meghívták Japánba és Amerikába, hogy tanácsaival szélcsatorna építését segítse. 1927-ben még visszatért Aachenbe, de a nácizmus kibontakozása ekkor már érezhető volt, ezért amikor a Kaliforniai Műegyetem meghívta a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium megszervezésére és vezetésére, a meghívást elfogadta, és 1929-ben átköltözött Pasadenába.

Kármán Tódor pasadenai villájában nagy társadalmi élet folyt, vendégül látta hallgatóit, hollywoodi színésznőket és magas rangú katonákat. Köztudottan a gyengébb nem nagy hódolója volt. Kármán jó érzékkel felismerte, hogy a katonaság az a szervezet, ahol megvan a megfelelő szervezettség és anyagi háttér kutatásainak támogatására. Kiváló kapcsolatokat épített ki, amelyek lehetővé tették, hogy hangsebesség feletti repüléssel és rakétatechnikával foglalkozhasson. 1936-ban rakétakutató csoportot szervezett. 1939 második felében hivatalosan is megkezdődtek az úgynevezett JATO (Jet-Assisted Takeoff = sugárhajtással segített felszállás) program elméleti és gyakorlati munkálatai. A programot elsőként szilárd hajtóanyagú startrakéta kifejlesztésével kezdték. A megbízhatóan és hatékonyan működő startrakéta létrehozásához a szilárdrakéta-hajtóanyagokkal, égésükkel, a hajtóműszerkezettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések sorát kellett tisztázni, megoldani. Kármán számos elméleti meggondolással segítette a program sikerét. A megfeszített munka már 1941 augusztusára eredménnyel járt. Az első repülési kísérletek bebizonyították, hogy a JATO-rakétákkal ellátott repülőgép nekifutási úthossza több mint 50%-kal csökkent. A program elméleti része is jelentős eredményeket hozott. Sikerült feltárni a szilárd halmazállapotú rakétahajtó-anyagok összetételével, égésével összefüggő törvényszerűségeket, valamint az égés szabályozásával kapcsolatos megoldásokat, módszereket.

Kármán néhány közeli munkatársával, mindenekelőtt Frank Malinával, rakétatechnikai vállalkozóvá vált, mivel 1942 márciusában megalapították a rakétafejlesztésre és -gyártásra szakosodott Aerojet Engineering Corporation elnevezésű vállalatot, amely az 1960-as évek elejére Aerojet-General Corporation névvel a világ egyik legnagyobb rakéta- és rakétahajtómű-üzemévé vált. 1944-ben Sugármeghajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory) néven újjászervezte intézetét, ami később az amerikai űrkutatás fejlesztőközpontjává vált. Itt fejlesztették ki az 1950-es évek elején az amerikai szárazföldi hadsereg első ballisztikus irányított rakétáját.

A Kármán Tódor és Frank Malina által alapított szervezet, a Jet Propulsion Laboratory a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétafegyverek, valamint az űrhajózási hordozórakéták kifejlesztésének, az űrkísérleteknek első amerikai központjává, s később a NASA (az 1958-ban alapított National Aeronautics and Space Administration, azaz Országos Légügyi és Űrhajózási Hivatal) intézményévé vált. Megalakulása után a NATO Párizsban Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságot hozott létre, amelynek Kármán Tódor lett a vezetője (1952). Párizsi székhellyel megalapította a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát.

Munkássága elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Szabadság Díjat, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést. 1957-ben Kármán Tódor vezetésével, a Guggenheim Alapítvány támogatásával megalakult az ICAS (International Council of the Aeronautical Sciences, azaz Nemzetközi Repüléstudományi Tanács). Szervezetét és munkamódszereit egy kilenctagú, tudósokból álló bizottság dolgozta ki Kármán professzorral az élén.

Kármán igazi társasági ember, kiváló szervező, tudós és nagyra becsült oktató volt, elnyerte az 1963. év Nemzetközi Tanára címet és az Egyesült Államok elnökétől, John F. Kennedy elnöktől a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érmet.

1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazalátogatott, és megkapta a Magyar Asztronautikai Szövetség díját. 1963. május 3-án halt meg Aachenben, gyógyfürdőzés közben. Az Amerikai Légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, a Hollywoodi Memorial Temetőben temették el. Emlékét őrzik:

a Holdon (45°D, 175°K) és a Marson (46,5°D, 59°K) egy-egy kráter neve,
a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának kollégiuma,
a Kármán Tódor-díj,
Pasadenában a NASA JPL auditóriuma,
az Aachen-i RWTH Egyetemen az előadótermeket magába foglaló épület,
a Kármán-féle örvénysor,
a fentebb említett Kármán-vonal,
1992-ben arcképével és örvényeivel bélyeget adtak ki Magyarországon,
és a Palotanegyedben a Szentkirályi utcai szülőház falán található emléktáblája.

88 éve

2009-12-15T18:57:00.008+01:00

1921 decemberében zajlott a soproni népszavazás, amelyről Illyés Gyula így vélekedett: "Ez a város a magyarságnak egy igazán katasztrofális, nehéz helyzetében kitartott. Kitörölhetetlen nyomot hagyott ezzel nemzeti tudatben. Óriási érdem." S lett ezáltal a Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város, törvénybe iktatottan is.

Gróf Bánffy

A történelmi jelentőségű napok palotanegyedi érintettsége gróf Bánffy Miklós, akkori magyar külügyminiszter személyében keresendő. Bár róla ejtettünk már szót, engedtessék meg részletesebben felidézni - ifj. Sarkady Sándor tanulmányával - brilliáns tevékenységét a diplomácia terén.

"1921. október 11-e és 13- között Velencében, a lagúnák városában Sopron és környéke sorsáról olasz diplomaták döntöttek. A nyugat-magyarországi felkelés eredményeként az osztrák megszálló erők mindenütt a történelmi határra vonultak vissza, és várták a fejleményeket.

A velencei konferencia összehívása másfél hónapig tartó szakadatlan fegyveres harc eredménye volt. A győztes antant habozott, és kereste a kompromisszum lehetőségét. Olaszország nemes gesztussal felajánlotta a Nagykövetek Tanácsának, hogy közvetít Ausztria és Magyarország között. A Bethlen-kabinet Sopron és környéke kivételével kész lett volna átadni Nyugat-Magyarországot Ausztriának. Ausztria azonban csak népszavazás formájában tudott volna lemondani Sopronról és a környező nyolc településről. Bonyolította a helyzetet hogy Felsőőrön Prónay Pál bán és vezérkara kikiáltotta az önálló Lajtabánságot. Ez még 1921. október 4-én történt. Lajtabánság mint önálló tartomány csak november 10-ig állt fenn. Prónay legitimista és revíziós célok kiinduló bázisának tekintette a tartományt. Megléte látszólag akadályozta, valójában azonban segítette a magyar kormány külpolitikai célkitűzéseit. Legfőképpen a területi engedményeket hozó osztrák-magyar tárgyalások eredményességét biztosította.

A Velencébe kiutazó magyar delegációt gróf Bethlen István miniszterelnök, Bánffy Miklós külügyminiszter, Khuen-Hédervári Sándor külügyi osztályfőnök, Walko Lajos tisztviselő, közgazdasági szakember és Fabro Henrik a gyorsiroda főnöke képviselte. Az osztrák tárgyaló fél Johannes Schober kancellárból és a külügyi osztály főnökéből, Richard Oppenheimerből állt. A házigazda olaszok: Torretta márki külügyminiszter, Castagneto herceg és két segédtiszt. A két tiszt feladata a három napos konferencia naplójának vezetése volt.

A tanácskozást, mely franciául folyt, Toretta nyitotta meg. A magyar delegáció - élén Bethlennel és Bánffyval - ahogy szót kapott, népszavazást kért Sopronra és környékére. Az osztrák fél ridegen ellenállt. Ők nem törődtek azzal, hogy a Sopron körüli lakosság mit akar, betű szerint ragaszkodtak a Saint German-i és a trianoni békediktátum pontjaihoz. Oly hosszan érveltek e mellett, hogy Toretta, elvesztve türelmét, elfogadta a magyar területi kérést. Bánffy, aki erdélyi arisztokrata volt, rendkívül óvatosan tárgyalt. Emlékiratában olvasható, hogy azért kértünk csak Sopron és környékére népszavazást, mert ott biztosak lehettünk a pozitív eredményben. Sajnos, delegációnk nem számolt a területen élő horvát nemzetiségnek a magyar hazához való ragaszkodásával, ezért nem kérte a népszavazási terület további növelését.

A konferencia második napja az elsőnél is viharosabb volt. A magyar tárgyaló fél előhozakodott az ún. Millerand-féle kísérőlevéllel. Ez kimondta, hogy a határkijelölő bizottság meg fogja hallgatni a vitás települések lakóinak véleményét is. Az osztrákok azonnal tiltakoztak, majd előálltak egy olyan követeléssel, amely az egész konferenciát kudarccal fenyegette. Azt akarták elérni, hogy a magyar kormány azonnal parancsolja ki a felkelőket az átadandó területről. Ha ez nem történik meg, a maguk részéről minden határozatot semmisnek tekintenek. Minden veszni látszott. Bánffy zsenialitása most mutatkozott meg igazán. A magyar kormány vállalta Olaszország - és nem Ausztria - felé, hogy a felkelőket leszereli, és pacifikálja az átadandó területet. Ezt nem írásban, hanem titkosan, szóban garantálta. Ausztria beleegyezett, hogy nyolc nappal a terület kiürítése után népszavazás döntsön Sopron és környéke sorsáról, és a határkérdésben aláveti magát a Nagykövetek Tanácsának.

A történelem azonban ismét közbeszólt. IV. Károly király második visszatérési kísérlete miatt (október 21-23.), a népszavazás dátuma kitolódott 1921. december 14-16-ra.

Velence mérföldkő volt. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere. A trianoni békediktátum első láncszeme széthasadt. A velencei egyezménynek azonban más is köszönhető volt. A magyar delegáció és az olasz külügyminiszter titkos megállapodást kötött. Toretta vállalta, hogy minden befolyását latba veti, hogy a végleges határ kijelölésénél a magyar kormány igényeit kielégítsék. 1922-ben újabb tíz, korábban már Burgenlandhoz csatolt, túlnyomórészt horvát nemzetiségek lakta falu került vissza népszavazás nélkül a magyar hazához."

Bánffy az Operaházban

Sztaniolba csomagolt édes gyönyörűség - avagy mit tett a Stühmer-cég a tél megédesítéséért?

2009-12-10T11:11:00.004+01:00

Ki gondolná, hogy ha bármerre járva a világban szaloncukrot látunk, az Magyarországról származik vagy magyar származásúak készítik a sztaniolpapírba csomagolt ízletes édességet?

Akár hungarikum is lehetne a szaloncukor, amelynek készítésével a XIX. század első harmadában kezdtek foglalkozni a magyar cukrászok. A fára akasztható, selyempapírba és csillogó sztaniolba csomagolt édességet azóta is kizárólag a magyarok készítik. Ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően Magyarországon készült, s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető. Pedig a fondantcukor - túltelített oldatból kikristályosított cukormassza -, amely minden szaloncukor őse és alapja, Franciaországból származik. Első említése a XIV. századból maradt ránk. Innen vitte a XVII. században Berlinbe egy oda települt francia cukrász az akkor már népszerű csemegét. Más források szerint a törökökkel Magyarországra érkezett édességkészítők kínálatában már ott volt a gyümölcsökkel ízesített fondant-szerű cukorka, de legfőképpen a sörbet, a fondanthoz hasonló, higított cukormassza, esetleg gyümölcsökkel dúsítva, hidegen szervírozva: amit ma vizes fagylaltként ismerünk.

Mégis, ha a fondant magyarországi elterjedését kutatjuk, arra találunk adatokat, hogy német bevándorló cukorművesek hozták magukkal a fondantkészítés tudományát. A XIX. század első felében már ismerték és készítették a fondant alapú cukorkákat, például a Wikus-féle üzemben - tudtuk meg Borsódy Mihály szakértőtől. Hogy mikor lett a fondantból szaloncukor? Nos, erre nincs pontos adat. Az azonban tudható, hogy a fát díszítő szaloncukor valamikor a XIX. században jelent meg az üzletekben, s a század második felében már keresett karácsonyi idényterméke volt a hazai cukrásziparnak. Akkoriban természetesen kisüzemi körülmények között, kézi munkával, szabad tűzön, lábasokban főzték a fondant-t. Hűtötték, majd újból felmelegítették, ízesítették, formába öntötték, csomagolták. Az első fondant-t készítő gépeket a híres Stühmer csokoládégyár és a Gerbeaud cukrászda használta a XIX. század végén.
Ezután fokozatosan gépesítették a szaloncukor készítésének valamennyi műveletét (gépi táblázás, öntés, csomagolás). A leghosszabb ideig a csomagolásban őrizték meg a kézi munkát. Sok kis műhelyben még a második világháború után is kézzel rojtozták a csomagolópapírt, csavarták a sztaniolt a dekoratív édességre. Mostanság különböző édességgyártók karácsony közeledtével ontják a szaloncukrok özönét. Mindenféle ízben és bevonattal, sokféle csomagolásban, gyerekek és felnőttek örömére, s persze a karácsonyfák díszítésére.

Köszönet az összeállításért Szűcs Mariannának

és a fotókért a Dolce Vitának!

Zöld sziget a főváros szívében: Trefort-kert

2009-11-29T22:30:00.006+01:00

Kevesen tudják, hogy a Múzeum körúton álló, ma már valódi fényében ragyogó Trefort-kert és a körülötte álló épületek területén valaha az egyetemi botanikus kert volt.

A Nagyszombatban alapított egyetem 1784-ben költözött Pestre, s ekkor az egyetemi botanikus kert a mai ferences templom mellett kapott helyet. Akvárium és üvegház is épült, összesen 1656 növényfajt neveletek benne. A nagy magyar természetkutató, Kitaibel Pál itt dolgozott, akinek nagy része volt a magyar botanika megalapozásában. Kitaibel vezetése alatt élte az ezen a telken működő egyetmi botanikus kert az első - de nem az utolsó - virágkorát, a fajszám ekkor már 4000 fölé emelkedett.

A mai Trefort-kert helyére 1809-ben költözött át a kert, nem utolsó sorban megnövekedett helyigénye miatt. A Múzeum körúti Grassalkovich-telek területén újra felépítették az üvegházat, átépítették a növényeket. Az átköltözés csak 1815-re fejeződött be, a kertben nevelt növények fajszáma 1827-re eléri a 10 000-et, ez a kert második virágkora Haberle Károly vezetése alatt. Az 1832-es pesti árvíz a kertben is komoly károkat okozott, de az igazi csapást az jelentette, hoyg az igazgató rablógyilkosság áldozata lett. Utódai nagyon elhanyagolták a kertet, annyira, hogy végül 1844-ben az utolsó üvegház is beomlott.

1847-ben József főherceg javaslatára az egyetem megvásárolta botanikus kert kialakítása céljából a külső Üllői úton található Festetics-telket, ahol - bár nem az eredeti nagyságú területén - az ELTE Füvészkert ma is működik. A költözködés több évet vett igénybe, a Füvészkert azóta is e helyen áll, s várja látogatóit.

A Trefort-kert mint az egyetemi botanikus kert egyik elődje, "kistestvére" elsősorban a hallgatók és az egyetemi dolgozók pihenését, felfrissülését szolgálja, s üdítő színfoltként a városlakókat is vonzza. A felújítások után a Trefort-kert ékszerdobozzá lett, melynek legszebb dísze a középen álló, Pecz Samu tervezte romantikus stílusú "kastély", az úgynevezett Gólyavár, amely Egyetemünk jelképe is. Belvárosi kertként, közösségi térként számtalan feladat és lehetőség előtt áll.

szöveg: Orlóci László, az ELTE Füvészkert igazgatója, Trefort-kert I. évf. 1. szám.

fotók: Aesculus, Táj-Kert blog

Trefort Ágoston

2009-11-28T10:55:00.007+01:00

A bölcsészkari épületek kertjében található Trefort Ágoston bronzszobra, amely egyik legjelentősebb kultúrpolitikusunkat álló helyzetben, balkezében iratcsomóval ábrázolja.

Az egyetem professzorai 1888-ban elhatározták, hogy az 1870-80-as években felépült épületcsoport közötti kertben, a Trefort által létrehozott intézetek között az elhunyt miniszter emlékére mellszobrot állítanak. Bizottság alakult Eötvös Loránd, a fizikai intézet igazgatója - a miniszter unokaöccse - vezetésével, amely a Természettudományi Közlönyben adakozásra szólító felhívást bocsátott közre. A természettudományok iránt érdeklődő közönség áldozatkészsége olyan nagy mértékűnek bizonyult, hogy a bizottság mellszobor helyett végül teljes alakú szobor felállítása mellett döntött, s megbízta Stróbl Alajost, a századforduló magyar szobrászatának kiemelkedő művészét a szobor elkészítésével.

A bronzszobor leleplezésére 1904. június 5-én került sor Berzeviczy Albert kultuszminiszter, az Akadémia elnöke és számos vendég jelenlétében. Wartha Vince, a Természettudományi Társulat elnöke azt hangoztatta ünnepi beszédében, hogy az első kultuszminiszter, Eötvös József indította meg a tudományos intézetek alapításának sorát, s midőn Trefort a tárcát átvette, "a kitűzött úton tovább haladt, fölismervén a természettudományoknak a kulturára való hatását, erélyes természetének egész hevével hirdette minden alkalommal a természettudományok nagy fontosságát Magyarország újjáalakításában és talált módot és eszközt fejlesztésére és istápolására. Ma a tudományos intézetek egész sorozata hirdeti alkotójának dicsőségét." A szobrot az egyetem nevében Heinrich Gusztáv rektor vette át.

Trefort pályafutásában fontos szerep jutott Eötvös Józsefnek. A dualista korszak két legjelentősebb kultúrpolitikusának az 1830-as években kialakuló baráti, később rokoni kapcsolata meghatározta Trefort egész életútját. Eötvös irányításával a centralista csoport tagjaként indult politikusi pályája. A negyvenes években képviselő, az 1848-as forradalom győzelem után államtitkár, de a Lambergen végrehajtott népítélet után, sógorával, Eötvössel együtt emigrált.

A Bach-korszak éveit felesége Békés megyei birtokán, a közügyektől visszavonultan töltötte. A hatvanas években - gazdasági érdekeinek megfelelően - elsősorban az alföldi vasútvonal létrehozásán fáradozott, de Eötvös oldalán részt vett a politikai életben is, s bekapcsolódott a kiegyezés előkészítésébe.

1872-től, tizenhat éven keresztül, 1888-ban bekövetkezett haláláig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén irányította a magyar kulturális életet. A művelődésügy korszerűsítésében az Eötvös által kijelölt úton indult el, a nagy előd által lerakott alapokon folytatta a polgári oktatási rendszer kiépítését. Teljes politikai hitvallását, programját gyakran e három szóban foglalta össze: "tudomány, vagyonosság, egészség", mivel megítélése szerint az a nemzet, amely ezen tulajdonságokkal rendelkezik, mindent elérhet.

Eötvös és Trefort sokoldalú kultúrpolitikája következtében a kiegyezést követő két évtized a modern magyar felsőoktatás megszületésének korszaka. 1872-ben létrejött a Műegyetem, s megnyílt az ország második tudományegyeteme Kolozsvárott. A budapesti egyetemen új tanszékek alakultak, felépültek a természettudományi és orvoskari épületek, az Üllői úti klinikák, a Műegyetem Múzeum körúti épülete, s az Egyetemi Könyvtár. Emelkedett a hallgatók és az oktatók száma, az oktatás színvonala.

Trefort az 1883. évi középiskolai törvényben minden tanárjelöltre nézve kötelezően előírta a szaktárgyak négyéves tanulmányozását, az egyéves pedagógiai gyakorlatot, a képesítő vizsgát. A törvény kétféle középiskolát határozott meg: a gimnáziumot és a reáliskolát. Az utóbbi nyolc évfolyamossá vált és érettségivel zárult. Trefort erőteljesen fejlesztette az elsősorban a kispolgárság által kedvelt reáliskolát, s hangsúlyozta annak fontosságát a gyakorlati pályákra való képzés tekintetében. A középiskolai építkezésekkel is hozzájárult a hazai középfokú oktatás korszerűsítéséhez.

Trefort közgazdasági szemléletéből következően vagyonos nemzet, vagyonos polgárság megteremtésére törekedett. tevékenysége a hazai szakoktatás történetében az alapvetés korszakát jelentette. Elősegítette általában a tankönyvek íratását, megalapozta a szemléltető oktatást: térképeket, földgömböket, falitáblákat készíttetett. Gondot fordított arra is, hogy az újonnan létesített iskolákban célszerű berendezés, megfelelő méretű padok, tornaterem segítse elő a tanítás sikerét.

Tevékenysége átfogta a magyar kultúra egész területét. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből kiemelhetjük a Zeneakadémia megalapítását. A művészetpártolás meghatározója volt egész miniszteri pályafutásának. Megszervezte az első festészeti mesteriskolát; foglalkoztatott festőket, építészeket, szobrászokat az építkezések, restaurálások révén. Magalapította az Iparművészeti Múzeumot, iparkiállításokat rendezett; a hazai ipar és iparművészet pártolására bíztatott nyílt leveleiben.

Halálának 120. évfordulóján, megemlékezve tevékenységéről, megállapíthatjuk, hogy működése eredményességét az általa emeltetett intézmények, a nagy jelentőségű alkotások sorozata bizonyítja, amelyek még napjainkban is az oktatás műhelyei.

Mann Miklós írása a Trefort-kert első számából (I. évfolyam, 1. szám, 2008.)

Trefort

2009-11-26T15:48:00.006+01:00

Az elkövetkező napokban-hetekben egy kezdeményezésnek köszönhetően vélhetően többször kerül majd előtérbe a Trefort utca a Palotanegyedben, mint a korábbi időszakban. Eleddig valahogy kiesett a látókörömből: a bejegyzéscímkék közé is csak most kerül fel a Trefort név. Lássuk hát az utca nevezetességeit szép sorjában, elsőként a szintén e nevet viselő Trefort Gimnáziumot!

Az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskolát - illetve jogelődjét - 1872-ben azzal a céllal alapították, hogy létrejöjjön egy olyan közoktatási intézmény, amely kifejezetten a leendő középiskolai tanárok felkészítésének színtere. A Kármán Mór - a világűrt kutató Kármán Tódor édesapja - elgondolásai alapján szervezett gyakorlóiskola új típusú intézmény volt nemcsak a korabeli Magyarországon, hanem egész Európában is.

Már az első évtizedekben széles látókörű, kiemelkedő tudású szakemberek alkották a "Minta" tanári karát - nem hivatalosan így nevezték ugyanis az iskolát. Az ő tudásukból, példájukból, módszertani felkészültségükből merítve a tanárjelöltek - később mint diplomás tanárok - az ország számos iskolájában kamatoztathatták, adhatták tovább mindazt, amit itt tapasztaltak, láttak, elsajátítottak. A vezetőtanárok megbízatásának alapkövetelménye - ahogyan ma is - a kiemelkedő szaktárgyi és pedagógiai felkészültség. A tanári karban mindig voltak, akik az egyetemen is oktattak, illeetev később professzorok, akadémikusok lettek. A társadalom - és természettudomáynok,a közélet, az irodalom, a művészetek és a sport később országos vagy világhírnevet szerzett számtalan kiválósága tanult ebben az intézményben. 1957-ben az iskola névadója - az 1931-ben itt érettségizett - Ságvári Endre lett, a rendszerváltást követően, 1991-ben pedig Trefort Ágoston nevét vette fel.

Végül érdekességként következzék egy lista a gyakori névváltozásokról:

1872-1890 A Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgymnasiuma
1890-1919 Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasium
1919. május-augusztus: Budapesti VIII. kerületi Állami Gyakorló Főgimnázium
1919-1923 Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnázium
1923-1925 Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző-Intézeti Gyakorló Főgimnázium
1925-1927 Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző-Intézet Gyakorló-Gimnázium
1927-1936 A Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző-Intézet Gyakorló Középiskolája
1936-1946 A Budapesti Magyar Királyi Középiskolai Tanárképző-Intézet Gyakorló-Gimnáziuma
1946-1949 A Budapesti Középiskolai Tanárképző-Intézet Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája
1949-1950 Budapesti VIII. kerületi Állami Gyakorló Általános Gimnázium
1950-1951 Budapesti VIII. kerületi Apáczai Csere János Általános Gimnázium
1951-1953 Budapest IX. kerületi Apáczai Csere János Általános Gimnázium (IX. Lónyai utca 4.)
1953-1954 Állami Apáczai Csere János Gyakorló Általános Gimnázium
1954-1955 Apáczai Csere János Gyakorló Általános Gimnázium
1955-1957 Apáczai Csere János Gyakorló Általános Gimnázium és Általános Iskola
1957-1961 Ságvári Endre Gyakorló Általános Gimnázium és Általános Iskola
1961-1991 ELTE Ságvári Endre Gyakorló Iskola
1991-tõl ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola

Nemzeti kultúrpolitika anno - a Józsefváros-versikétől az egyre terjedő Betűországig

2009-11-16T19:01:00.012+01:00

"Én vagyok a Józsefváros,

Hírem-nevem tudományos.

Van Nemzeti Múzeumom,

Nézni soha meg nem unom.

Klinikám is, nem egy, de sok:

Ott tanulnak az orvosok.

Hogy színműveinket játssza,

Itt áll a Nemzet Színháza.

Katonát is nevelek ám

Odakint a Ludovikán,

Mert a hazát védi-tartja

Katonáink hősi kardja."

Az idézet a Betűország negyedik virágoskertje - Olvasókönyv az elemi iskolák negyedik osztálya számára című, két világháború közötti magyar tankönyvből származik. A könyvecske egy ötkötetes sorozatba illeszkedik és szerkesztője nem más, mint Móra Ferenc volt. Az idősebbek még ma is olyasfajta szép emlékeket őriznek betűvetésük első éveiből, mint az én korosztályom a Gőgös Gúnár Gedeonról, vagy a Sétálni megy Pankáról.

Ám az olvasókönyvek a generációkat nevelő hatáson túlmenően is hordoznak érdekességet: a kor lenyomatát adják. Egy olyan korét, amelyben a politikai elit a nemzeti fennmaradás egyik legfontosabb eszközének a kultúrát, a művelődést tartotta.

És igen, valóban, ez Klebelsberg kora, akinek minisztersége idején a Palotanegyedben (a Gólyavárban) működő Királyi Magyar Egyetemi Nyomda tölti be a nemzeti tankönyvkiadó vállalat szerepét. A miniszter kétszázmillió-ötszázmillió korona kamatmentes kölcsönt nyújt a cégnek, az olcsó, tartós és nem utolsósorban szakmailag magas színvonalú tankönyvek megjelentetésének támogatására. Ebbe pedig természetes módon belefér az a finoman jelzésértékű revizionista kép is, amely Betűország (Csonka-Magyarország) terjedését mutatja.

1925-ben. A betűk erejével.

Alpár Náci lepillant ránk

2009-11-14T23:17:00.015+01:00

Bár mint tudjuk, a Palotanegyedben található a Magyar Építőművészek Szövetségének székháza, ily módon nagyon sok építész kötődik ide (ha másként nem, hát a hivatalosság okán), mégis: ha Palotanegyed és nagynevű építészek, akkor legelsősorban Ybl és Pollack juthat eszünkbe. Teljes joggal. Most mégis egy harmadik példamutató építész nyomait próbálom kutatni és elhelyezni a negyedben: Alpár Ignácét.

A kiegyezés és az I. világháború közötti időszakban, a fővárosban és vidéken számos jelentős épületet hoztak létre a hazai építészettörténet élvonalát alkotó építészek. Közéjük tartozik a józsefvárosi születésű, stájer származású Alpár is, aki hagyományosan végigjárta a szakmai ranglétrát: belvárosi főreáliskola, kőműves-tanonckodás, szabadulólevél, tervezőirodai munka, német, majd itáliai tanulmányutak.

Alpár útja a gyakorlati tervezés felé akkor indult el, amikor összekülönbözött Hauszmann Alajossal, korábbi mentorával, aki nem őt ajánlotta tanárnak a Műegyetem újonnan nyíló tanszékére. Történt ez annak ellenére, hogy Alpár - akkor még Schöckl néven - Hauszmann irodájában kezdte pályáját, az ő biztatására folytatta tanulmányait a berlini Építészeti Akadémián, s hazaérkezte után Steindl Imre, majd Hauszmann tanársegédje lett a Műegyetem egy másik tanszékén. Alpár tehát az oktatás helyett a tervezést választotta és 1880-ban megnyitotta saját irodáját, először a Teréz körúton, majd az Almássy téren. Évtizedekig működő céget gründolt ekkor, nemcsak építészeket, hanem az építészethez kötődő szakembereket, vállalkozókat, művészeket fogta össze és foglalkoztatta nagyszabású köztéri, közületi megbízásai során., így együtt dolgozott Róth Miksával, Telcs Edével vagy a Vágó-fivérekkel is.

Pályafutásának legnagyobb sikerét a milleniumi kiállítás Történelmi Épületcsoportjával érte el: ez a Városligeti-tó partján a millenniumi ünnepségek tiszteletére a magyar építészet történetét épületmásolatokkal ábrázoló csoport, amelyet legjellemzőbb részéről Vajdahunyad várának ismerünk a mai napig, bár tudjuk, hogy igazából a Mezőgazdasági Múzeum otthonául szolgál. Rendkívül termékeny alkotó volt: a budapesti városképben (Szabadság tér, Vörösmarty tér, József nádor tér, Roosevelt tér) máig meghatározó szerepet játszó épületei mellett alkotásai - megyeházák, középiskolák, templomok, fürdők, bérházak, villák, kastélyok, katonai épületek, posta, színház és szálloda - a történelmi Magyarország területén mindenhol megtalálhatóak.

A Palotanegyed sem árválkodhat Alpár-tervezte épület nélkül: a Csepreghy utcában egy klasszikus bárpalotát (Walla-bérház, 1899) épített, s a helyi legenda szerint a ház kapujábanaz ő arca tekint le a be- és kilépőkre!

"Alpár pályája ... a millenium után lendült magasra. Addig csupán a vidéken épített. Sokat és tömegre, költségre nem jelentéktelen épületeket. A fővárosban azonban ismeretlen volt a neve mindaddig, míg a milleniumi kiállítás történelmi csoportjának épületére kitűzött pályázatot meg nem nyerte. ... Ez a sikere tette országosan ismertté Alpár nevét, és ettől kezdődik tulajdonképpeni pályája, annak az a része, amely Budapestet szelte át és amelyen élete főművei keletkeztek. Szerencsés korszak volt. A terjeszkedő fővárosnak új városrészekre és egész sereg új középületre volt szüksége. A Lipótváros közepén terpeszkedő sokudvaros, polygon alaprajzú rengeteg Ujépületet akkoriban bontották le, hogy a mai Szabadság-tér háztömbjeit építsék a helyére. Egymás után írtak ki nagy pályázatokat, köztük az áru- és értéktőzsdére, az osztrák-magyar bank budapesti főépületére (a mai Nemzeti Bank épületére). A mérkőzésekből Alpár Ignác került ki győztesen, s elmondható róla, hogy a Szabadság-tér építészeti képét ő alakította ki két hatalmas épületével. Mind a kettő főként az alaprajzi megoldásával nyerte meg a pályabírák tetszését. Alpárban addig is, azóta pedig még inkább a célszerű belső helyiségbeosztás mesterét becsülték.
Ez a tehetsége biztosította számára későbbi nagy banképületeinek megtervezését: a Hitelbankét és a Pesti Hazai Takarékpénztár váciutcai főépületéét. Hatalmas irodával, tehetséges fiatal építészek seregével dolgozott Alpár ezeken a munkákon. S közben bérházak tervezésére és vidéki építkezésekre is jutott ideje.
Robusztus munkás volt, a régi Pest elpusztíthatatlan «pámászterei»-nek utolsója. Fizikumra, hangra, súlyra, tekintélyre óriás. És biztoskezű adminisztrátor, ki tevékenységének sok szálát soha össze nem zavarta. Bár nem volt tanára a Műegyetemnek, művészeti és főképp építészeti kérdésekben mindenkinél nagyobb tekintély volt, az államnak kinevezetlenül is szinte hivatalos szakértője. Minden fontosabb pályázat eldöntése körül szava jutott s ennyiben a maga építkezésein túl közvetve is fontos része jutott az újabb magyar építőművészet kialakulásában.
Sok értékes tulajdonsága volt, de a képzelet lendületessége és általában az eredetiség nem tartozott közéjük. Maradt nehány épülete (például az Anker-udvar, vagy az Apponyi-téri Girardi-ház), amelyeknek kvalifikálása csak kegyetlen jelzőkkel lenne lehetséges. Ezeken az épületein különben sem nagyon biztos ízlése teljesen felmondta a szolgálatot.
Építészi érdemei közé tartozik, hogy nagy monumentális épületeinek külső és belső díszítésében feladatokat juttatott a többi művészetnek is, különösen a szobrászatnak és az iparművészetnek. ..." (Elek Artúr a Nyugatban, 1928-ból)

Szobra a Vajdahunyad várában

Az első világháború után már nem tervezett, de a művészeti közéletben aktívan részt vett. Elnöke volt az Építőmesterek Ipartestületének, aktív tagja és 1904-1907-ig elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegyletnek, tagja volt a Műemlékek Országos Bizottságának, az Országos Iparművészeti Társulatnak és az Országos Középítési Tanácsnak is. 1928-ban, amerikai útjáról hazatérőben, Svájcban halt meg. A Vajdahunyad várában ravatalozták fel, és a Kerepesi temetőben nyugszik. A hálás nemzet szobrot is emelt tiszteletére.

A Muzi: "térképre rajzolható történet"

2009-11-02T11:11:00.009+01:00

Az utóbbi időben szerencsére egyre több szó esik a Múzeumkertről, szépítéséről, régi funkcióinak felelevenítéséről és az újak megtalálásáról. A Palotanegyedben sokakat személyes élmény fűz ehhez a zöldterülethez: gyermekjátszótér, hétvégi térzene, hógolyózás... Legtöbbünknek azonban a márciusi eseményeken túlmenően a Pál utcai fiúkból ismert, ahol is az "einstand" történt. Molnár Ferenc regénye ma már világhírű alkotás: olaszok, amerikaiak forgattak belőle filmet, kötelező olvasmánya a kisiskolásoknak. Van azonban egy másik gyermekregény is ebből a korból, erről a helyszínről:

"Ti azt hiszitek, hogy a Múzeumkert egy vasráccsal körülkerített kert, amelynek határa 1930-ban, amikor ezt a könyvet írom, délről a Múzeum körút, északról az Eszterházy utca, kelet felől a Múzeum utca és nyugatnak a Főherceg Sándor utca, de mi, akik 1887 körül voltunk tízévesek, nagyon jól tudjuk, hogy a Múzeumkert nem egy vasráccsal körülkerített kert, hanem az egész világ, amelynek határa mindenfelől a végtelenség.

Nem is Múzeumkert a neve, hanem röviden és mégis messzihangzón: Muzi!

– Jössz a Muziba? – kérdezték a gyerekek akkor egymástól.

– Ott leszek a Muziban! – hallatszott a felelet.

És a Muzi – az én gyermekkorom Muzija – sok csodálatos történetet tud, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.

Az én Muzim előtt még lóvasút szaladt, az én Muzim előtt katonabanda masírozott a „Nájgebáj”-ba, az én Muzimat Szent Istvánkor elözönlötte a sok falusi, az én Muzimban még nem állott Arany János szobra, az én Muzimban a solferinói és königgrätzi csaták molnárkék pantallós, szürke kabátos veteránjai állottak őrt, az én Muzimban rablót és pandúrt, hosszú métát játszottunk, versenyfutásra ott gyűltek össze Pest ﬁúi, tavaszkor ott volt a legnagyobb gojzi vásár, onnan indultunk verekedni a Kistérre, a messzi Fatérre, a Károlyi-palota márványcsúszdáján ott lyukasztottuk ki mind a nadrágunkat, onnan vándoroltunk ki a ligetbe a Garobaldihoz, az első indiánokhoz, akik az állatkertbe jöttek…

Mondom, egy egész világ volt a Muzi és főhőse egy villogó fekete szemű ﬁú, akit Pikinek hívtak.

Ennek a Pikinek a históriáit mesélem el nektek, 1930 gyermekei…

Tehát egyszer volt, hol nem volt 1887 körül…"

A szerző Pásztor Árpád, a mű pedig a Muzi - A múzeumkerti fiúk címet viseli és a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2008-ban, első kiadásban.

S hogy mit is kell tudnunk erről az ismeretlenül csengő nevű íróról? Pásztor Árpád 1877-ben született Ungváron és Budapesten hunyt el 1940-ben. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a Magyarország, a Budapesti Napló és az Est munkatársaként tudósított a világ különböző tájairól. Úti élményeit könyv alakban is feldolgozta, közülük számos ma is megtalálható a könyvtárak polcain: Budapesttől a Föld körül Budapestig, Találkozásom Poe A. Edgarral, Amerika Kanadától Panamáig, Walt Whitman. Írói tevékenysége igen széles műfaji skálát ölel fel: sikeres regényei, verseskötetei mellett számos operettlibrettót, kabarédalt és jelenetet jegyez, színműveit színpadokon játszották, világirodalmi kortársainak hazai tolmácsolója volt. Edgar Allan Poe fantasztikus történeteinek is ő az első magyar fordítója. Vajda Jánosról életregényt ír Gina és Rozamunda címmel, gyermekkönyveiként tartjuk számon a Princeszt és a Szultán Jancsit. Molnár Ferenc barátja volt, A Pál utcai fiúk ihletője. Talán nem is véletlen, hogy Pásztor fivérek is szerepelnek Molnár művében...

Utazó riporterként is aposztrofálták kortársai:

"Tizennyolc esztendős gyerekifjú állított be három évtizeddel ezelőtt az egyik budapesti lap szerkesztőségébe és novellát nyújtott át a szerkesztőnek. A tizennyolc esztendős szálas ifjúnak zsebében mindig volt készen néhány novella és vers. A tizennyolc esztendős fiatalember irodalommal foglalkozott, bár az írással nem volt semmi messzebbmenő terve.
Ezernyolcszázkilencvennyolcban nagy ünnepség volt a Népszínházban, egy huszonkétéves szerzőnek a darabját mutatta be a Népszínház. A fiatal szerzőt Pásztor Árpádnak hívták.

Pásztor Árpád huszonkét esztendős volt, erős, élni és tanulni akaró fiatalember, akinek nem volt elég Magyarország. Vére, vágya és tudásszomja külföldre hajtotta. Pásztor Árpád bejárta az egész világot és a népszínházi szerzõbõl riporter lett. Riportokat küldött a magyar lapoknak a világ minden részéből.

Pásztor Árpád utazásának első etappéja Varsó volt. Varsó után Szentpétervár következett. Kis Kodakjával lefotografálta a cár teheneit és a cár palotáját. Moszkvában az orosz irodalmat tanulmányozta, Jasznaja Poljanában felkereste Tolsztojt, órákhosszat beszélgetett vele, Nizsnij Novgorodban a lüktető életet csodálta. Azután megunta a civilizált orosz városokat, vonatra ült és Szibériába utazott, Irkutzktól Charbinig figyelt, tanult. A kínai szokásokkal is megismerkedett. Port-Arturi emlékekkel megrakodva átugrott Japánba, hónapokig élt Tokyóban, naphosszat járta az agyagos utcákat. Japán barátjai voltak.
Színházba, mulatóba és kávéházba járt. Éjszakákon keresztül csatangolt a külvárosokban, tanulmányozta az éjjeli életet, megnézte a japán börtönöket. Majd meggondolta magát és hajóra szállt. Amerikába ment. Heteken keresztül élt az indiánok között. Newyorktól San Franciscoig keresztül-kasul utazta Amerikát, riportot ir a san franciscoi halottégetésrõl, Kalifornia nagyszerű levegőjéről.

Télen Los Angelesben szedi a virágokat. Felkeresi az aranyásó telepeket. Ohajoban felvéteti magát a bányába. West Orange-ben felkeresi Edisont. Edison megszereti s barátságosan bevallja neki, hogy a nőt tartja a világon a legjobb találmánynak. Hajóra ült, visszajön Magyarországra. Megint utazik, Páris, London, a nagy metropolisok. Megint Amerika. Megint külföld. „Hajón, vasúton egyre csak járni…” Utazik és utazik. Legutoljára két esztendővel ezelőtt volt Amerikában."

175 éves az indiáner

2009-10-02T13:44:00.007+02:00

Róbert Péter, via Józsefváros

A Palotanegyed egyik szép háza ad otthont a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár zenei gyűjteményének. Látogatói nem mindig tudják, hogy az 1867-ben, Ybl Miklós által épített palota eredetileg a nagy történelmi szerepet játszó Pálffy-család pesti otthona volt. Még kevesebben tudják, hogy az indiáner elnevezésű, kedvelt habos sütemény - amely a könyvtár büféjében is kapható - a család egyik tagjának "találmánya".

Gróf Pálffy Ferdinánd a XIX. századi magyar mágnások - Széchenyi által sokat támadott szokása szerint - általában külföldön lebzselt, ott költötte el uradalmai jövedelmét, főleg kártyán. Támogatta a művészetet is, bérbe vette az egyik bécsi színházat, de az se ment valami jól. 1834-ben érdekes ötlete támadt: szerződtetett egy indián artistát, és ugyanakkor kitalált egy habos, csokoládés fánkot. Majd összepárosította kettejüket és kihirdette, hogy minden jegyhez jár egy sütemény, amelyet az artistáról indiánernek nevezett el. Mivel az indián valóban ügyes volt, és Bécsben ez volt az első tejszínhabos készítmény - a tejszínhabot csak kevéssel előtte állították elő Itáliában - nagy sikerük volt. Akkor még nem létezett a Pálffy-palota sem az Ötpacsirta utcában, hanem az itteni Öt pacsirta nevű vendéglőben biztos lehetett rendelni az új fánkból! A darabot már elfelejtették, később az artistát is, de az új sütemény a híres bécsi cukrászat jeles terméke lett. Ünnepi eseményekre, több cukrász munkájával hatalmas darabokat alkottak belőle. Eddig a legnagyobbat 1929-ben készítették. Két méter magas volt, külön fiákeren vitték körbe a városban.

Ha látjuk a szépen rendbehozott Pálffy-palotát, emlékezzünk erre a régi históriára is!

Az ismeretlen operaigazgató: Márkus László

2009-09-23T16:14:00.003+02:00

Fotó: Éder Vera

A 125 éves Magyar Állami (Királyi) Operaház egyik aranykora volt Márkus László igazgatósága és főrendezői működése; erre és nagyszerű emberi helytállására péntektől emléktábla hívja fel a figyelmet egykori lakóhelye, a palotanegyedi Somogyi Béla utca 18. falán.A sötét márványtáblára bronz relief került, amely Márkus László méltóságteljes megjelenését idézi; a portré Krasznai János szobrásznak, a dalszínház nyugalmazott főügyelőjének alkotása. Az emléktábla-állítást Szende István orvos kezdeményezte, ehhez csatlakozott a Magyar Állami Operaház, a Fővárosi Önkormányzat és a Józsefvárosi Önkormányzat.

Kovács János, a dalszínház első karmestere a pénteki avatáson méltatta Márkus Lászlót. Kitért arra, hogy már ifjú korában szerteágazó érdeklődési köre volt, orvosnak, majd jogásznak tanult, később kulturális újságíró lett. 1907-től a Magyar Színház rendezője, ahol többek között Bródy Sándor Dadájának ősbemutatóját állította színpadra. "Nem mindennapi út, amely az Operaház igazgatói székéhez vezetett" - jegyezte meg Kovács János. Mint mondta, számos magyar opera ősbemutatója kötődik Márkus László nevéhez, ő rendezte például Poldini Ede Farsangi lakodalom című darabja, valamint Kodály Háry Jánosa és Székely fonója legelső előadását.

Márkus Lászlót 1924-ben szerződtették főrendezőnek, majd művészeti igazgatónak az Operaházba. A gazdasági megszorítások idején hátralépett és Radnai Miklós igazgató mögé állt, segítve a ház megújulását. Sokféle művészi tehetségénél is fontosabbnak tartották kortársai, hogy remekül tudott nagy célok érdekében együttműködni, az adottságoknak megfelelően helyzetét és igényeit átértékelni. 1935-ben ült vissza az igazgatói székbe, az 1944 júliusáig tartó egy évtizedben, egy új aranykorban teljesedett ki Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Ferencsik János, Harangozó Gyula művészete. Társulatának tagja volt Báthy Anna, Osváth Júlia, Orosz Júlia, Rösler Endre, Palló Imre, Székely Mihály és sok más nagyhírű énekes. Márkus a vészkorszakban egyetlen zsidó származású művészét sem engedte leparancsolni a színpadról.
Szende István, a megemlékezés kezdeményezője az emléktábla-avatón felidézte, hogyan utasított ki Márkus az óvóhelyről egy SS tisztet és mentett meg ezzel életeket. Mint elhangzott, ha nem tudta volna Goebbelsnek a születésnapjára küldött táviratát felmutatni, aligha menekült volna meg.

Az igazgató-főrendező 1948-ban szívelégtelenségben halt meg. "Az elmúlt évtizedek feledésre ítélték, az évfordulók azért is fontosak, hogy méltó emléket állíthassunk a csendben pihenő nagyságoknak" - fogalmazott Kovács János.

A "nemzet özvegye", az ország "legregényesebb asszonya"

2009-09-14T22:11:00.006+02:00

... Végül egy Horánszky utcai házban hajtotta örök nyugalomra fejét a kiegyezés évében, 1868 szeptemberében.

Horánszky utca 13.

Szendrey Júliáról van szó, akinek megítélését nagyban befolyásolta az, hogy Petőfi tette halhatatlanná nevét.

Schöpflin Aladár szerint is "Julia a Petőfi-legenda áldozata volt. A költő emlékét a kortársak szemében felnagyította a csatatéren elhúnyt hős alakja s megkezdődött az az idealizálás, amely tárgyát az emberek fölé, túlzott méretekre igyekszik emelni. Ezzel egyidejűleg az összeomlott szabadságharc romjain megkezdődött a bűnbak-keresés. A politikában még habozott a közvélemény, Kossuthban keresse-e a bűnbakot, vagy Görgeiben. Petőfi bűnbakját hamar megtalálták Julia személyében.
Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. A mult század középi biedermayer-romantika szellemében Petőfi özvegyének magatartását úgy írták elő, hogy mint halhatatlan bánatú mártir-özvegy, sápadtan, ki nem fogyó könnyel szemében, örökös gyászfátyollal takarva arcát, az élettől elzárkózva, mozdulatlanná kövült fájdalommal ül férje szimbolikus sírján, mint elárvult Múzsa vagy mint a gyászjelentések szomorúfűz alatt búsongó vignettája. Ehhez a kliséhez argumentumokat adott maga az elhúnyt költő is: a Szeptember végén az emberek szemében örökre Julia alakjára rögzítette az özvegyi fátyol kötelességét."

Szendrey Ignác gazdatiszt leánya 1828. december 29-én született Keszthelyen. A Festetics-birtokról a Károlyi család erdődi uradalmába költözött a Szendrey família. Júlia itt élt 1838-ig, amikor a mezőberényi Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet tanulójává vált. 1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait, majd visszatért Mezőberénybe. Szendrey Júlia az úrilányok nyugodt-nyugtalan életét élte ekkortájt.

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon találkozott egy vándorszínész költővel, akibe első látásra beleszeretett. Az érzés kölcsönösnek bizonyult. "Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem. Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté" - fogalmaz egy Petőfi-levél. "Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, vágynék a legjelesebb lenni a világon, vágynék istennő lenni, csak hogy te mondhatnád az embereknek: e hölgy, kit csudáltok, kit ti imádtok, e hölgy enyém! Én bírom e hölgy örök szerelmét." - Szendrey Júlia leánykori naplójából.

Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert..., a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit. Júlia apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, hiszen számára az akkori alszolgabíró, aki szintén udvarolt lányának, megfelelőbb vő lett volna. Mégis miért egyezett bele a házasságba? Ady Endre teóriája szerint: "De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség."

Megismerkedésük első évfordulóján házasodtak össze Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást és hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Mézesheteiket Koltón töltötték, aminek emlékét több Petőfi-vers őrzi. Március 15-én Szendrey Júlia varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát, amit a párizsi trikolór mintájára készített. Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Egyetlen gyermekük, Zoltán 1848. december 15-én született meg. Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára felesége. Halálhíre után Kolozsváron, majd apjánál, Erdődön élt, és megpróbált információkat szerezni férjéről. Még le sem telt az egy év gyászidő, amikor 1850-ben Horvát Árpád történész felesége lett, később három gyermekük született. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg (például A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona). 1866-ban férjétől különvált. Pesten egy Zerge utcai (ma: Horánszky utca) házban halt meg 1868. szeptember 6-án. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. Annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg, Júlia sírjára azt vésték fel: "Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet"

Örökségnapok-megnyitó

2009-09-10T15:29:00.006+02:00

Ma délelőtt a hivatalos megnyitóval és sajtótájékoztatóval kezdetét vette az idei Kulturális Örökség Napjainak rendezvénysorozata - így némiképp megelőzve a konkrét programokat, amelyekre jövő hét péntek és vasárnap között kerül majd sor. Büszkék lehetünk azonban: a Horánszky utcai Párbeszéd Háza volt a házigazda, illeszkedve az idei rendezvénysorozat témájához, a szakrális terek bemutatásához.

A Józsefvárosban látogatható épületek listája itt érhető el. A Mágnásfertály területén számos érdekesség lesz megtekinthető, ezekről hamarosan ajánlott útvonal is készül!

Könyvpiacunk szombaton

2009-09-09T18:27:00.003+02:00

Klasszul alakult a szombati könyvpiacunk, olyannyira, hogy búcsúzáskor mindenki azt kérdezte: mikor lesz újra árusítás :-)

Bár reggel 10 órakor még éppen esett az eső, próbálván megakadályozni a mi kis akciónkat, viszont hamar kiderült az ég, kipakoltak az árusok, jöttek a vevők, vásároltak-beszélgettek-barátkoztak. Kellemes koraőszi nap, igazi békés sziget volt, hisz még a körúton vijjogó rendőrautókat sem hallottuk!

Szóval lesz még ilyen CaPE-rendezvény, remélhetőleg a közeli jövőben, erről hamarosan értesítéssel leszünk!

Szeptember

2009-09-03T11:44:00.004+02:00

Szeptember háza kék mozsár

a falakon átüt a mész

idelátszik még az egész

de a részt árnyék töri már

Bertók László

2009-09-02T16:28:00.003+02:00

Feszty Masa és bélyegek - kiállítások a jezsuitáknál

2009-09-02T15:45:00.005+02:00

A Párbeszéd Háza - Magyar Jezsuita Rendtartomány önállóságának centenáriuma alkalmából - két programot is ajánl szeptember elejére a nagyközönségnek.

A "Jezsuiták a Filatéliában" című bélyegkiállítás megnyitójára szombaton, szeptember 5-én 11 órától kerül sor, alkalmi bélyegzéssel egybekötve! A kiállítást Mag. Wilhelm Remes (Kollegium Aloisianum, Linz) rendezte, Visnyovszki Gábor, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnöke és P. Vértesaljai László SJ templomigazgató nyitja meg.

Alkalmi bélyegzés szeptember 5-én 11-15 óráig.

Feszty Masa jezsuita témájú, a nagyközönség előtt eddig be nem mutatott festményei kiállításának megnyitására pedig szeptember 9-én, szerdán 17.30-tól kerül sor, P. Vértesaljai László SJ templomigazgató szavaival.

Mindkét kiállítás helyszíne a Párbeszéd Háza,1088 Budapest, Horánszky u. 20.,

a nyitvatartás is megegyezik: szeptember 9-27-ig, naponta 10-18 óráig.

Párisban járt...

2009-08-31T20:26:00.005+02:00

... no egyelőre még nem az ősz, hanem a Mágnásfertály, augusztus közepén.

És ott pedig jól szét is nézett. Kezdve Párizs "Palotanegyedével", a Marais-negyeddel, amely valamikor szintén mocsaras terület volt, ahogyan a neve is erre utal (a marais mocsarat jelent). A 14. század során azonban egyre befolyásosabb környék lett, V. Károly kedvenc rezidenciája, a Louvre közelsége folytán. A 17. században élte virágkorát, amikor a tehetős rétegek divatos lakónegyedévé vált. Hatalmas és hivalkodó paloták épültek, ezek a helyenként még most is feltünedező hotelek (ide igazából kellene egy kis kalapocska az o betűre). Sokat közülük a közelmúltban helyreállítottak és múzeummá alakítottak (Musée Picasso, Musée Carnavalet, Hotel de Lamoignon, Hotel de Sully, etc.). A jómódúak körében újra sikk lett a negyed éttermeibe és kávéházaiba járni, ezenkívül divatüzletek szegélyezik az utcákat. A Places de Vosges a Marais-negyed szívében a tökéletesen szimmetrikus tér mintapéldája, egykor lovagi tornák színhelye volt. A tér 6. számú házában, a mai Maison de Victor Hugo-ban élt a Nyomorultak írója, háza ma életének és munkásságának múzeuma. De itt található a Place de Bastille (mára már semmi nem maradt a hírhedt börtönből) és az impozáns Hotel de Ville, azaz a párizsi városháza, amely egy gyönyörű, sétálásra csábító térre néz, ottlétünkkor épp egy fesztiválnak adott helyet (és már senki nem is gondol arra, hogy valaha itt rendezték a legtöbb akasztást, eretnekégetést és hasonló kivégzéseket - IV. Henrik merénylőjét, Ravaillacot például itt négyelték fel élve, testét négy izmos lóval szakították szét, brrrr...).

De békésebb témákra evezve: kerestem még hasonlóságokat, erre megtaláltam a mi Lilink testvérét a Champs-Elysées-n, íme:

És végül, amit eltanulhatunk a városi biciklis közlekedést preferáló polgármestertől:

Napóráink

2009-08-30T12:44:00.004+02:00

Bár a lehűlés ellenére gyönyörű napos időnk van, mégis jócskán érezhető már a nappalok rövidülése. Két negyedbeli napórán is követhetnénk a nap járását, ha az egyik nem egy belsőudvart díszítene, a másiknak pedig megvolna a legfontosabb "alkatrésze", az árnyékvető.

Keszthelyi Sándor magyarországi napórákról írott, Napórák Magyarországon - A rögzített napórák katalógusa című kötetét a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki Budapesten, 1998-ban, amelynek webes változatát a szerző engedélyével készítette: Tepliczky István, Hevesi Zoltán és Balaton László 2000-2004. között. Ebben a katalógusban a VIII. kerület az alábbiak szerint két palotanegyedi alkotással is képviselteti magát!

"Mikszáth Kálmán tér 1.

Piarista Gimnázium.
Napóra van a negyedik emeleti belső terasz D-i falán. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat. A számlap szögvasból hajlított téglalap. Óraszámozása: VII-XII-IV, változó közű. A III-as óraszámot letörték. Vaspálcáját sokszor elhajlítják. A napóra 1970 körül készült.
Adatközlő: Borsos András, 1982."

"Puskin u. 19.

Háromemeletes későeklektikus sarokház. Gschwindt György megrendelésére tervezte P. Tóth Sándor építőmester 1901-ben.

Napóra van a D-i Bródy Sándor u. 12. alatti homlokzaton 9 m magasban egy erkély mellvédjén. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat, de 1950 óta hiányzik. A számlap 2,2x0,9 m téglalap alakú díszes faragású kő domborműben helyezkedik el íves szalagként. Óraszámozása: VI-XII-V, változó közű, félórás sűrűségű. Felül sugaras Nap-arc, K-re kakas, Ny-ra bagoly van. Alul felirat: A.D. 1901 mutatja a készítés évét. Felújították 1978 körül.
Adatközlő: Sinka József, 1957."

Na de mi is a napóra - mint egyszerűnek tűnő fizikai eszköz - lényege?

A napóra az emberiség történetében betöltött rendkívül fontos szerepét azonban nem taglalhatjuk az idő fogalmának meghatározása nélkül. Az idő az összes alapmennyiség közül a legmegfoghatatlanabb, legelvontabb számunkra. Érzékelésére nincs külön szervünk, múlására, létezésére csupán közvetett hatások adnak számunkra utalásokat. Az idő mérésének kérdése egyidős a csillagászattal. A napnak 12, illetve 24 részre való felosztását minden ókori kultúrnép körében megtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hitt Nap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. A napóra kétségkívül az első időmérő eszköz volt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve az ég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontos azonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek is tekintsük, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiség történetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljon néhány példa az alábbiakban:
- Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján ennek segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.

- A középkorban ez volt az egyetlen aránylag széles körben elterjedt csillagászati műszer.

- Apáczai Csere János 1653-ben megjelent, a kor valamennyi tudományát rendszerező művében, a Magyar Encyclopaediaban "a csinálmányokról" szóló VIII-ik részben felsorol több tucat találmányt, melyek nagyban elősegítették az emberek mindennapi boldogulását. Megemlíti többek között a számvető táblát, a puskaport, a kemencét és nem utolsó sorban a napórát.
- Állítólag 1686-ban, Buda ostromakor az egyik roham során egy holland katona elvesztette zsebnapóráját, amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.

- És végül: egészen a XIX. század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.

Királylányok a Múzeumban

2009-08-29T09:24:00.003+02:00

Messzi földről, egyenesen Lyonból és Barcelonából szállították Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállításának arcául választott, különleges műtárgyakat. A kincseket a „Királylányok messzi földről – Katalónia és Magyarország a középkorban” című tárlat ládanyitásán, augusztus 28-án délelőtt mutatták be elsőként a sajtó munkatársainak.

A Barcelonából hazatért Árpád-házi Szent Erzsébet táblakép a kiállítás egyik legdíszesebb és legfontosabb műtárgya, amelyen a kor legjelentősebb katalán festője a híres rózsacsodával ábrázolja be a magyar királylányt. A ládanyitáson továbbá bemutatták a 14. századból származó Caritas szobrát, és a Magyar Országos Levéltár falait először elhagyó veszprémvölgyi alapítólevél 1109-es, idén 900 éves átiratát is.

A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállításának koncepciója, hogy a katalán-magyar kapcsolatokon keresztül mutatja be a középkor világát, amelyet szeptember 5-től egészen november végéig bárki megismerhet. Magyarország és a nyugati Mediterráneum között napjainkig ritkák és esetlegesek a kapcsolatok. A két térség népei egymás múltjáról, jelenéről, kultúrájáról rendkívül keveset tudnak, annak ellenére, hogy jelenleg ugyanazon közös európai politikai és kulturális egység tagjai. A barcelonai és a budapesti kiállításokon 8 ország 38 kulturális intézményének 303 műtárgya kerül bemutatásra, azonban a két helyszínen megtekinthető anyag összetételében eltéréseket mutat. (Így például míg Barcelonában Aragóniai Beatrix végrendeletét tekinthette meg a nagyközönség, addig Budapesten Beatrix és Mátyás házassági szerződése kerül majd bemutatásra.)

A kiállított textíliákra és pergamenekre különleges műtárgyvédelmi előírások vonatkoznak: a világítás fényerőssége maximum 50 lux lehet, így viszonylag sötétebb tereket alakítottak ki. Az állandó hőmérséklet 20-22 Celsius fok, a páratartalom pedig 40-60 százalék között mozog – még az üres tároló ládákat is hűtött teremben kell elhelyezni. A Magyar Nemzeti Múzeum színes, változatos programcsomagot állított össze a tárlat nyitva tartási idejére: előadások, koncertek, iskolai és családos programok várják a nagyközönséget, s a múzeum falain kívül az Örökmozgóban Filmklub indul „Szentek és Elveszettek” címmel. Forrás

Szeptember 5.

2009-08-28T12:47:00.000+02:00

Az a bizonyos Tornyai-lelet

2009-08-26T23:53:00.003+02:00

Tornyai: Bús magyar sors, 1910

Épp 26 esztendeje, hogy a magyar művészetkedvelők körében bombaként robbant a hír az "évszázad festmény-leletéről": Tornyai János eltűntnek vagy megsemmisültnek hitt képeinek és naplójának megtalálásáról. A titokzatos helyszín a mai Horánszky utca,a Vörösmarty Gimnázium szomszédságában álló 9. szám, amelynek okán a felbecsülhetetlen értékű hagyaték örökre összeköti nevét a Palotanegyedével. Vajon miért nem tudunk róla szinte semmit? Miért nincs felemlegetve, emléktáblával jelölve?

Horánszky u. 9.

De mi is történt pontosan?

"Tornyai János festőművésznek, az alföldi realisták néven számon tartott irányzat egyik vezető egyéniségének özvegye 1983. szeptember 2-án, 85 éves korában elhunyt. Közeli hozzátartozó, törvényes örökös nem lévén, a magyar állam vált örökössé, és a hagyatéki eljárás során a Magyar Nemzeti Galéria a Makarenkó utca 9. szám III. emeletén levő műtermes lakásból átvett az állam képviseletében néhány festményt és grafikát. Az eléggé elhanyagolt, egyszobás műtermes lakásra a szomszéd bérlő, Puskás László festőművész - aki több tekintetben is segítette, támogatta élete alkonyán Tornyai özvegyét - nyújtotta be igényét. A hatóság a lakást kiutalta. A felújítási munkák során padlócsere is szükségessé vált, és a deszkapallók megbontásakor bukkant elő - hogy a sajtó minősítését idézzem - "az évszázad festmény-lelete": 718 db Tornyai-festmény és különböző dokumentációk, fotók, valamint utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban a Tornyai által több mint 30 éven át vezetett napló. A rendkívüli leletet Puskás László azonnal jelentette a Nemzeti Galériának, amely átvette, elszállította, és az eseményről a Tv-híradó útján az ország közvéleményét a lelet több művének bemutatásával tájékoztatta. Egy hónappal ezután, 1984. december 20-án részben szétválasztottan, részben ömlesztetten (másként erre nem is lett volna lehetőség ennyi idő alatt a mennyiség miatt) az MNG kiállításon mutatta be a leletet."

[Dömötör János: A Tornyai-festménylelet, forrás: Művészet, 27. évf., 1. sz., 1986. január]

Tornyai

Tornyai János (1869, Hódmezővásárhely - 1936, Budapest) festő, zsellérszülők gyermeke volt. 1886-88 között a budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt. 1894-től szülővárosában kapott ösztöndíjjal Párizsba a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre.
Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott. A Műcsarnok 1904. évi tavaszi tárlatán a Juss című képe első változatával Ráth György-díjat nyert. Később Rudnay Gyula és Endre Béla társaságában gyűjtötte a népművészet emlékeit, s együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét is. 1910-ben művészeti lapot indítottak Jövendő címmel. Hódmezővásárhelyen 1908-ban rendezte első kollektív tárlatát.
Az 1910-es évektől Mártélyon lakott, itt festette alföldi tájképeinek sorozatát. 1919-ben Budapestre költözött. Tárlatokon több díjat kapott. 1929-ben Csokorkötés c. művét aranyéremmel jutalmazták a barcelonai nemzetközi kiállításon. 1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Műteremben c. képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás aranyéremmel tüntette ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT), a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a Paál László Társaság tagja volt. 1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak.
Élete utolsó éveit újra Hódmezővásárhelyen töltötte, de már alig alkotott. A magyar paraszti sors realista ábrázolójaként kezdetben Munkácsy nyomdokain haladt. E korszak jellemző alkotásai: Rákóczi Rodostóban (1904); Betyárszerelem (1907) stb. s a Nagy Bercsényi Miklóst ábrázoló egészalakos portré (1908).
Egész életművén áthúzódó problematika szülötte volt a Juss című képe, melynek mondanivalója, a paraszti sors nyomorúsága, tragikuma sugallta fojtott színezésű tájképeit is (Kútágas, Magyar sors stb.). Öregkori, Szentendrén festett képei élénkültek csak meg a színek, plein air problémák is foglalkoztatták (Zöldkabátos asszony, 1932-34 stb.). Művészetében Munkácsy népi realizmusa élt tovább, de átszőve dráma expresszivitással. Műveiből többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria.

[Képzőművészet Magyarországon]

Tornyai: Juss

"A nagy magyar Alföldnek festője volt Tornyai János, a szónak körülbelül olyan értelme szerint, mint ahogy Móricz Zsigmond az alföldi élet ábrázolója. Mind a kettő belőle hajtott ki, rajta nevelkedett és nevelte meg észlelőszerveit. A lét, amelyet művészetükkel fölidéznek, a határtalan, a szomorú, a tragikus Alföldnek élete; embereik, állataik, tájaik egyben a maguk életének is szereplői vagy keretbe foglalói. Petőfi még valami romantikus szeretettel gyönyörködött az Alföldben. Megszépítette, csaknem ünnepi ruhába öltöztetve azt is, ami hétköznapi benne. Tornyai ugyanúgy, mint Móricz, meg nem alkudó valóságszeretettel ábrázolta az Alföld életét, s benne különös együttérzéssel éppen azt, ami sorsüldözte, ami tragikummal terhelt."

[Elek Artúr: Tornyai János (1869-1936), forrás: Magyar Művészet, 1936. november]

Nyertes társasházi pályázók

2009-08-26T16:35:00.007+02:00

Somogyi Béla u. 19.

Az önkormányzat honlapján már nyilvános azoknak a társasházaknak a listája, amelyek a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai, valamint a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága által kiírt társasházi felújítási pályázaton elindultak és a helyi előminősítés során megkapták a kerület támogatását is. Az idei pályázaton 101 társasház próbálkozott, a támogatottak között több mint 47 millió forint vissza nem térítendő és több mint 23 millió forint visszatérítendő támogatást nyújt a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fontos: a lista még csak az előminősítés eredményét tükrözi, véglegessé a főváros döntését követően válik! Íme a palotanegyedi nyertesek eredménye (az első szám a vissza nem térítendő támogatás, a második a kamatmentes hitel összege):

Kőfaragó u. 7.

Baross u. 6. (utcafronti tető, ereszalj) 564.000 Ft, -

Baross u. 10. (tető I. ütem) 357.000 Ft, -

Bródy Sándor u. 27. (kéményfej átépítés, kéménybélelés) 675.000 Ft, 890.000 Ft

Gyulai Pál u. 9. (gázvezeték) 426.000 Ft, 600.000 Ft

Horánszky u. 7. (függőfolyosó tartószerkezet) 1.177.000 Ft, 1.500.000 Ft

József krt 17. (gázvezeték) 512.000 Ft, -

József krt. 41. (gázvezeték) 573.000 Ft, -

Kőfaragó u. 7. (tető) 950.000 Ft, -

Mária u. 32-34 . (életveszélyes kémények béleléssel) 2.527.000 Ft

Múzeum u. 15/a. (kémény) 425.000 Ft, -

Múzeum u. 15/b. (kémény) 425.000 Ft, -

Rökk Szilárd u. 15. (lépcsőház megerősítés, kéményfejek) 612.000 Ft, -

Somogyi Béla u.19. (gázvezeték) 464.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22. (életveszélyes kémények I. ütem) 620.000 Ft, -

Stáhly u. 1. (életveszélyes kémények, 7 db kéményjárat bélelés) 420.000 Ft, 750.000 Ft

Vas u. 19. (gázvezeték) 364.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22.

A Baross u. 45. számú társasház a helyi pályázaton indult: esetükben a pincei födém és lakások acélgerendával történő megerősítésére 1.000.000 Ft visszatérítendő támogatást javasolt a pályázatokat elbíráló munkacsoport.

Baross u. 45.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Antikvár könyvpiac a Mikszáth téren

2009-08-25T11:33:00.000+02:00

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület hagyományteremtő céllal július végén elindította a negyedbeli közösségi bolhapiacot. A soron következő rendezvényre

szeptember 5-én, szombaton 10 és 14 óra között

kerül sor, ekkor a régi, már elolvasott vagy megunt, másoknak viszont újdonságnak számító könyvek, folyóiratok, dvd-k, cd-k, hanglemezek, képeslapok cseréjére és jótékony célú árusítására lesz mód. A befolyó bevételt, az adományokat az egyesület teljes egészében a palotanegyedi körzeti megbízott irodájának rendbetételére fordítja!

Az árusításra szolgáló asztalokat az egyesület biztosítja (ingyenesen), asztalt foglalni az egyesulet@palotanegyed.info címen vagy a 20/445-8262-es telefonszámon lehet.

A gyújtófácska magyar atyja: Irinyi János

2009-08-24T00:22:00.008+02:00

Legutóbbi bejegyzésem végén a Mikszáth tér kapcsán szóba került Irinyi János is, aki nem más volt, mint egy szerencsétlen sorsú 19. századi magyar vegyész, nem mellesleg a ma használatos gyufa feltalálója.

Irinyi 1817-ben Nagylétán született, kémiai ismereteit a bécsi Politechnikumban szerezte. Egyik professzorának, a szintén magyar származású Meissner Pálnak egy sikertelen kísérlete kapcsán merült fel benne annak megoldása, hogy miként lehetne egy olyan gyufát készíteni, mely zajtalan és biztonságos.

Az akkoriban alkalmazott gyufák a fejükben található vegyi anyagok összetétele miatt igen nagy hang és láng kíséretében lobbantak fel. Irinyi ötlete abban állt, hogy a gyufa fejében lévő fehérfoszfort nem káliumkloráttal, hanem ólomdioxiddal keverte. Így jutott el a mai is használatos biztonsági gyufa őséhez. Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert. Eközben Irinyi a kapott összegből berlini egyetemi, majd hohenheimi gazdasági akadémiai tanumányait fedezte.

Hazatérve 1840-ben létrehozta saját gyárát "Első Pesti Gyújtófák Gyára" néven, mely a város több pontján működött, többek között a mai Mikszáth téren is. (A gyufa megjelölésére eredetileg, a 19. század első felében a német Zündholz mintájára tükörfordítással létrehozott gyújtófácska használata terjedt el, amely aztán az 1840-es évekre egyrészt gyújtó, másrészt a mind a mai napig fennmaradt gyúfa~gyufa alakra rövidült.) Ekkoriban sorra írta kémiai tárgyú cikkeit, és megjelent tankönyvének első kötete, melynek címe: A vegytan elemei.

Az 1848 - 49-es szabadságharcban jelentős politikai szerepet játszott, Kossuth őt bízta meg az ágyúöntés és puskaporgyártás irányításával és az állami gyárak felügyeletével. A szabadságharc bukása után börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után visszavonult a politikai élettől, tudományos munkásságának élt. A köztudatban csak a gyufával kapcsolatos tevékenysége ismert, pedig az új szemléletű kémia egyik legelső hazai terjesztője volt, valamint jelentős szerepet játszott a magyar kémiai szaknyelv kialakításában.

Utolsó évét kezdi a Piar a Palotanegyedben

2009-08-23T11:49:00.005+02:00

Utolsó évét kezdi a Mikszáth téri épületben a Budapesti Piarista Gimnázium, hiszen hosszú egyeztetések és a belvárosi épület elhúzódó renoválási munkálatai miatt csúszik az eredileg jóval korábbra tervezett költözés. Így várhatóan 2010 nyarán költözik vissza a kerületből a "Piar", az egyik legnevesebb magyarországi gimnázium - amelynek története az alábbiakban olvasható - régi székhelyére, a Duna-parti Piarista közbe. A Mikszáth téri épület a Szent Szív Társaság (Sacre Coeur) tulajdona, megállapodás alapján a gimnázium határozatlan ideig jogosult használni.

Pest város tanácsa a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a piaristákra bízta, és 10.000 forintnyi adományával vetette meg első középfokú iskolájának alapját. 1717. november 4-én érkezett a városba Demka Sándor (igazgató), Goldberger Lipót (házfőnök), Puhóczy Márton és Kosticzky András piarista. A várostól egy rozzant házat kaptak, amely a mai Váci utcai rendháznak a Belvárosi templom szentélyére néző sarka helyén állott. Demka Sándor igazgató november 5-én, Szent Imre herceg napján megtartotta a beírást: összesen 155 tanulót jegyzett be a parvisták, a grammatisták és a szintakszisták osztályába. A tanítást november 7-én kezdték meg két parányi szobában. A következő évben már megnyílt a poétikai és a retorikai osztály is. A város 1718-ban megvásárolta az iskola számára a mai Görög udvar helyén levő, félig kész jezsuita iskolát. A legnagyobb emeleti helyiséget színháznak rendezték be. 1719. júliusában avatták fel az új színpadot Puhóczy Márton piarista darabjával. A színi előadások évről évre megismétlődtek és nem kis mértékben járultak hozzá az iskola népszerűségéhez, keresettségéhez.

1743-ban a nagyműveltségű Cörver Elek piarista kezdeményezésére magánjellegű bölcsészeti tanfolyamot nyitottak, ez 1752-ben nyilvános jellegű lett. A piarista bölcsészeti tanfolyam 1784-ben szűnt meg, amikor a nagyszombati egyetemnek Pestre áthelyezése következtében fölöslegessé vált. Fennállása alatt 2287 tanuló látogatta. A bölcsészeti iskola úttörő munkát végzett a modernebb irányú, Leibniz, Wolf és Newton szellemében művelt filozófia meghonosításával, a matematika, a fizika és a földrajz tanításával. 1777-ben Benyák Bernát magyar nyelven kezdte előadni a filozófiát; 1783. augusztus 15-én Szablik István, a kiváló fizikatanár felbocsátotta hazánkban az első léggömböt az iskola udvaráról.

A gimnáziumi tanítás kezdetben a jezsuita rendszer szerint folyt, de csakhamar kialakult a piarista iskola sajátos nevelői és tanulmányi rendje: különös gondot fordítottak a természettudományos tárgyak és a magyar nyelv tanítására. A gimnázium az első Ratio Educationis után öt osztályúvá, a második Ratio (1806) után pedig hat osztályúvá alakult. Az intézet tanárai kitartóan küzdöttek II. József és utódainak németesítő törekvései ellen. A reformkorban a magyar nyelv és szellem egyre erősebben érvényesült az iskolában: ezt bizonyítják azok a följelentések, amelyek 1800-1830 között arról adnak hírt, hogy a pesti piaristák latin helyett magyarul tanítanak; ugyancsak erről tanúskodnak az 1830 után megjelent kiadványok, amelyekben a kiválóbb tanulók szépirodalmi zsengéi láttak napvilágot.

A szabadságharc után, 1850-ben nyílt meg a 7. osztály, s ezzel az iskola főgimnáziummá alakult. 1851-ben itt tartották meg az első érettségi vizsgálatot 143 tanulóval. Az iskola az önkényuralom alatt is megőrizte magyar szellemét, mert a németesítő rendelkezésekkel szemben a tanítás egy-két tárgy kivételével magyarul folyt.

Az 1883:XXX. tc. értelmében az iskola állami tanterv szerint oktató nyolc osztályos főgimnázium. Az 1924: XI. tc. besorolása szerint továbbra is gimnázium maradt (nem reálgimnázium vagy reáliskola), amelyben a latin, a görög és a német mellett 1932-től franciát, 1940-től olaszt, 1945-től angol nyelvet is tanítottak.

Az 1945/46. tanév elején a gimnázium I. osztálya helyébe a VKM rendelete szerint szervezett új iskolatípus, az általános iskola 5. osztálya lépett. A következő években az Általános Iskola már szervezetileg is különvált a gimnáziumtól, mert az 5. és 6. osztály mellé megszervezték a régi értelembe vett elemi iskolai osztályokat is. Ezzel az iskola visszatért eredeti formájához, vagyis az elemi ismeretektől kezdve a legfelsőbbekig oktatta az ifjúságot.1948-ban a két iskola közös neve Budapesti Kegyesrendi Kollégium lett. Az 1948- ban bekövetkezett államosítás után két évig Budapesti V. ker. Állami Ady Endre Általános Gimnázium néven működött (az általános iskolai rész megszűnt). Az állam és az egyház között 1950. szeptember 7-én aláírt megállapodás értelmében újra rendi vezetés alá került az iskola: "Budapesti Piarista Általános Gimnázium" néven. A megállapodás négy évfolyamos, két-két párhuzamos osztállyal rendelkező gimnáziumot engedélyezett 320 tanulóval és 16 tanárral. Ugyanakkor biztosította az iskola katolikus nevelési szellemét, az államilag érvényes érettségit és a tanulók továbbtanulását. A tanterv azonos az érvényben lévő állami gimnáziumok tantervével, ezt egészíti ki órarendszerűen a vallástan oktatása.

1953 őszétől minisztériumi rendelkezés következtében a Váci utcai épület az ELTE Bölcsészkarának használatába került, a Piarista Gimnázium pedig a megszüntetett Sacré Coeur Intézet VIII. kerületi Mikszáth Kálmán téri épületében kapott helyet (területét tekintve az a Váci utcai épületnek egyharmada). 1989-től megszűnt a létszámkorlátozás, és a helyi adottságoknak megfelelően növekedett 10 osztályra az iskola, ugyanakkor civil tanárokkal bővült a tanári kar is. Az utolsó 4 évfolyamos osztály 2002-ben érettségizett. Azóta már csak 6 évfolyamos osztályai vannak az iskolának.

A Mikszáth téri épület eredetileg az 1880-as lévekben épült Preisz György műépítész tervei nyomán, báró Révay Simon megrendelésére. Az épület tulajdonosai ezt követően egészen 1926-ig arisztokraták (báró Révay Gyula, báró Reviczky Gyula, báró Vécsey Mária), amikor a Szent Szív Szerzetesnők Sophianum Leánygimnáziuma tulajdonába kerül. Az 1926-os átalakítást követően ekkor alakul ki az épület végleges, mai homlokzata. Érdekes megjegyezni, hogy az épület helyén állt 1841-ben Irinyi János gyufagyára - erre a falon emléktábla és kis konzolon szobor emlékeztet (Horvay János alkotása 1936-ból).

Fényes szelek a paloták között

2009-08-22T14:04:00.008+02:00

A NÉKOSZ zászlaja

A Puskin utcán figyelmesen sétálva több emléktáblát is felfedezhetünk - ezek közül az egyik a Bródy Sándor utca sarkánál (Puskin u. 24. szám.) a NÉKOSZ-nak, a "fényes szelek nemzedékének" állít emléket. A népi kollégiumi mozgalom a negyvenes évek elején indult, és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz bedarálta a Rákosi-rendszer. A kommunista párt befolyása alatt álló, főleg parasztfiatalokat összegyűjtő Népi Kollégiumok Országos Szövetségét maga a párt szüntetett meg a „fordulat éve után”, mivel a legcsekélyebb önállóságot és szabadabb szellemnek még a lehetőségét sem tűrhette. A hatása viszont máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül - nemhiába készített róla filmet Jancsó Miklós és Hernádi Gyula 1968-ban.

Fényes szelek, 1968

A dualizmus idején, a két világháború között, s 1945-1948 között is tekintélyes számú kollégiumot tartottak fenn az egyházak a középiskolás és főiskolás-egyetemista tanulóifjúság számára. A háború utáni időszak magyar nevelésügyének jelentős újításai voltak a népi kollégiumok, amelyeknek megszervezésével az alsóbb néprétegekből származó gyerekek tanulását kívánták segíteni. A kezdeményezés még a háború éveiben született, s a Győrffy-kollégisták érdeme, de hamarosan országos méretűvé terebélyesedett a mozgalom, s a "fényes szelek" nemzedékét, a magyar pedagógiatörténet egyik legsikeresebb vállalkozását indította útnak. A népi kollégiumok eszméje az 1930-as években, a népi írók és falukutatók mozgalmának a magyar vidék szörnyű helyzetét feltáró tevékenysége nyomán jött létre. A mozgalom születésénél bábáskodó írók, szociológusok a tanulás, az értelmiséggé válás esélyét akarták megadni azoknak a tehetséges, szegényparaszti sorban élő fiataloknak, akik önerőből nem törhettek ki a zsellérek, cselédek sorából. A bentlakásos internátus célja volt, hogy segítse őket a tudás, a diploma megszerzésében, népi gyökereik megtartásában, s hogy megelőzzék, hogy a budapesti középosztályba olvadjanak.

Az első népi kollégium 1939-ben alakult Bolyai Kollégium néven, ezt 1942-ben Györffy István néprajzkutatóról Györffy Kollégiumra keresztelték át. A II. világháború után újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Kollégium hozta létre 1946. július 10-én a NÉKOSZ-t. (1946 júliusában meghirdették a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalmat (NÉKEM), a népi kollégiumok szervezete alkotta a NÉKOSZ-t, vagyis a Népi Kollégiumok Országos Szervezetét.) Elhagyott, részben romos villákba, iskola- és laktanyaépületekbe költöztek az új kollégiumok, élelmet elöljáróságoktól, gazdáktól kaptak, munkások, szakszervezeti csoportok, üzemi bizottságok segítettek az újjáépítésben.

A kollégiumokban egységes nevelési elveket kívántak megvalósítani, főleg a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezető ideológusainak elképzelései alapján. Az alapvető cél ugyanis a felépítendő új szocialista társadalom elkötelezett értelmiségének képzése volt. A kelet-európai országok között egyedülálló volt ez az autonóm szerveződés, a mozgalomnak saját indulója, Makarenko (a Horánszky utca negyven át viselte a nevét) pedagógiáján alapuló ideológiája volt. A demokrácia alapelveit érvényesítve önkormányzatot hoztak létre, amelyben a döntési jogokkal rendelkező vezetőket választották. A népi kollégisták őszintén hitték, hogy maguknak építik az országot, a szocializmust a közeli jövőben megvalósuló társadalmi berendezkedésnek tekintették. A mozgalmat főként a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, sok segítséget kaptak Rajk László belügyminisztertől.
Az 1947/48-as tanévben már 160 népi kollégium működött, mintegy nyolcezer fiatal számára teremtve meg a tanulás feltételeit. A népi kollégisták száma 1945 és 1949 között elérte a 15000 főt - ide értve az általános iskolás, középiskolás és egyetemista fiatalokat egyaránt. A népi kollégiumok újszerű pedagógiai törekvéseknek adtak otthont. A kollégium alapsejtje a 8-10 növendékből álló szövetkezet volt. Tagjai maguk választották meg vezetőiket, saját ügyeikben felelősséggel döntöttek. A szövetkezetek egymáshoz kapcsolódva alkották a kollégiumi közösséget. A kollégiumokban az önkormányzat elve érvényesült. A kollégisták - a tanulás mellett - bekapcsolódtak az őket körülvevő társadalmi környezet életébe. Ha kellett, fizikai munkát végeztek, ismeretterjesztő műsorokat tartottak, írni-olvasni tanították az analfabétákat.

A NÉKOSZ főtitkárát, Kardos Lászlót 1948. március 15-én még Kossuth-díjjal jutalmazták - a mozgalom ekkor ért csúcspontjára -, de napjai már meg voltak számolva. 1948 végén megerősödtek a NÉKOSZ-t érő kritikák, a Magyar Dolgozók Pártja egyre élesebben támadta a szervezetet. Az MDP Politikai Bizottsága 1948 szeptemberében elítélte a NÉKOSZ-t, a kegyelemdöfést Rajk 1949. májusi letartóztatása jelentette. Végül a politikai változások nyomán, 1949-ben a népi kollégiumokat "önfeloszlatásra" ítélték, azaz adminisztratív úton felszámolták.

(Források itt)

Meghívó a Szentkirályi 10-be!

2009-08-11T22:55:00.004+02:00

Az elmúlt egy-két hétben újfent az érdeklődés középpontjába került a Belsőudvar Pályázat és a Szentkirályi 10. számú társasház. Az előbbi az idei pályázat eredményének hirdetése okán, az utóbbi pedig félig-meddig kiprovokáltan, úgyis mint tavalyi nyertes, jó és rossz tapasztalatokkal felvérteződve.

Blogbejegyzések, kommentek, utcai összefutások alkalmával egyéni beszélgetések és szinte mind-mind csak félinformációkon alapul! Megtehetnénk, hogy valamennyien hosszasan és önfeledten ecsetelve reflektálunk a korábbi megszólalásokra, de az kimerítené a műfaj határait és sok energiát el is vesztegetnénk a szinte előre megjósolható félreértésekkel és -magyarázásokkal.

Ezért hát arra jutottunk mi, a Szentkirályi 10. számú Társasházban zajló Belsőudvar Program résztvevő tagjai, a finanszírozó Rév8 Zrt. és a tervező Újirány Csoport, hogy meghívjuk az érdeklődőket - tisztázandó minden bennragadt kérdést és eleddig nem rendezett félremagyarázást. Bár korábban már három alkalommal is a nyilvánosság elé tártuk a pályázat részleteit, úgy tűnik, erre még mindig van igény.

Szóval kedves Éva és Lesley, kedves új nyertesek és érdeklődők, örömmel látunk Benneteket augusztus 27-én, csütörtökön délután 5 órától a Szentkirályi 10. számú ház oly sokat emlegetett udvarán! Addig pedig íme egy fotó a decemberi udvaravatóról!

A gróf, aki az utolsó magyar király koronázási ünnepségét rendezte

2009-08-09T12:57:00.007+02:00

Akiről most szó lesz, a mai média-uralta világban bizonyára komoly celeb volna, hiszen mindamellett, hogy arisztokrataként egész vagyont tudhatott a magáénak, tehetségesnek bizonyult nemcsak a művészet különböző ágaiban, de politikusként is letette névjegyét a nemzetközi diplomácia képzeletbeli fehér asztalára.

Bánffy Miklós 1873-1950

Az erdélyi Bánffy-grófi ág utolsó tagját, a jogász végzettségű Bánffy Miklóst irodalmi berkekben felemásként ítélték meg - de hát ez legyen az irodalomtudósok dolga. Monumentális műve, az Erdélyi történet (Megszámláltattál..., 1935; És híjával találtattál..., 1937; Darabokra szaggattatol, 1940) azonban ma is tekintélyt parancsoló éleslátásról és kritikai szemléletről tesz tanúbizonyságot, nem mellesleg az 1904-ig a Palotanegyedben ülésező felsőház (lásd: mai Olasz Intézet) mindennapjait meséli el, szinte kordokumentumként. Nem véletlen, hiszen Bánffy születése és ambíciói okán a magyar főrendiház örökös tagja, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Kolozs vármegye és Kolozsvár szabad királyi város főispánja volt. Különböző politikai, állami és közéleti tisztségeket töltött be a Trianon előtti és utáni Magyarországon és a királyi Romániában: volt országgyűlési képviselő több cikluson át, majd 1921-től külügyminiszter. Külügyminisztersége alatt a genfi nemzetközi kongresszuson megjelent diplomatákról készített karikatúráival keltett feltűnést. De nem csak bohém életet élt: az ő nevéhez fűződik 1916-ban IV. Károly koronázásának megszervezése (mint a koronázási ünnepség kormánybiztosa tevékenykedett) és 1921-ben a Civitas Fidelissima, azaz Sopron és a környező falvak magyar kézen tartása érdekében megfogalmazott hivatalos magyar kompromisszumos javaslat.

Életében és munkásságában rendkívül nehéz szétválasztani a művészt és a közéleti embert: olykor a művész alakja búvik ki a politikus köpenye alól, máskor meg éppen fordítva, közéleti célokat szolgál egy-egy művészi ábrázolás. Festő, rendező, díszlet- és jelmeztervező, a Magyar Királyi Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa. Drámákat írt, amelyek előadásaihoz maga készített díszlet- és jelmezterveket. Legjelentősebbek Hevesi Sándor operarendezéseihez és a Bartók Béla-művek ősbemutatóihoz készített tervei (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára). Szecessziós stílusú, színpompás, változatos téma- és jelmezkompozíciókat alkotott és színpadművészeti tanulmányokat is írt, Kisbán Miklós néven publikálva írásait: drámái (Naplegenda, A nagyúr, Az erősebb, Martinovics), kor- és erkölcsrajzai erőteljesek. Grafikusként Balázs Béla, Tamási Áron és Tompa László műveit, valamint az Erdélyi Helikon számait illusztrálta.

Bánffy önarcképe

Aki pedig a Mágnásfertályban keresné Bánffy Miklós nyomait, sétáljon el a Reviczky utcába, ahol az 5. számú épület (ma az ORTT hivatali székhelye és irodái) annak idején a Bánffy-család palotája, míg a 7. számú épület (ma társasház) a Bánffyak bérpalotája volt!

Nyílt levél a Múzeumkertért

2009-07-24T23:28:00.003+02:00

A CaPe nyílt levéllel fordul Dr. Hiller István miniszterhez a Múzeumkert lakossági használata érdekében, amely az alábbaikban olvasható. A kezdeményezéshez július-augusztus folyamán bárki csatlakozhat (magánszemélyek és társadalmi szervezetek, cégek is), az egyesület szeptember első napjaiban juttatja el a - remélhetőleg - minél nagyobb számú aláírás kíséretében a címzetthez.

Tisztelt Miniszter Úr!

A Palotanegyedben élők, dolgozók, tanulók és a nap mint nap itt megfordulók nevében keressük meg Önt, mint a Magyar Nemzeti Múzeumot fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjét.
Történészként Ön legalább annyira ismeri a pesti Belváros és így a Belső-Józsefváros, azaz a Palotanegyed történetét, a magyar históriában játszott szerepét, mint amennyire mi magunk büszkék vagyunk szeretett városrészünkre. Világot járt emberként, az európai és a tengerentúli jó példákat látva pedig nyilván megérti azt az törekvésünket, amellyel a klasszicista városmag élhetősége érdekében minél nagyobb zöld felületet, belvárosi kertet szeretnénk mi, civilek használni.
A Nemzeti Múzeum vezetése azonban – rácáfolva a Palotanegyed létrejöttében játszott másfél évszázaddal ezelőtti példamutató szerepére – kirekeszti az itt élőket a Múzeumkertből.
Ma a kert összterületének csupán kicsinyke részét használhatják eredeti céljára a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra vágyók a világváros lüktetésében: a Múzeumkert ugyanis korábbi létéhez méltatlan módon parkolóként funkcionál, miközben a Múzeum mögötti Pollack Mihály téri modern mélygarázs évek óta kihasználatlanul üzemel.
Vajon a Múzeumban dolgozók tudatában vannak-e gyönyörű munkakörnyezetük adta lehetőségeknek? Nagy visszhangot keltett, óriási nézettséget jelentő kiállítás látogatói a Múzeum impozáns épületéből kilépve benzingőzös levegőjű, végeláthatatlan autósorok látványába ütköznek ott, ahol 30 éve még vidám gyermekek kacagásától hangos játszótér volt. Vajon olvasták-e valaha is Kubinyi Ágoston, a Múzeum igazgatójának kérvényét 1851-ből, amelyben a rettegett Helytartótanácshoz fordult, hogy a kert parkosítása javára koncerteket szervezhessen? És vajon tudnak-e arról, hogy 1857-ben, a munkálatok elkészültekor a sajtó így tudósított: „Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen”? Vajon méltóan védjük és ápoljuk-e örökségünket és ezzel hagyományainkat, történelmünket, amikor a Múzeum filléres gondjai miatt engedjük parkolóvá silányítani azt a helyet, ahol római szarkofágok, Hermann Ottó és más neves elődök mellszobra előtt tiszteleghetne az utókor?
Tisztelt Miniszter úr, kérjük, támogassa a zöld környezet használatára irányuló lakossági igényeket!
Támogassa a kisgyermekek, a kismamák igényét a tiszta, friss levegőre, védett, zárt és biztonságos környezetre, ahol csak a vidám gyermekzsivaj hallatszik!
Támogassa a negyedbeli kisiskolások igényét a szabadidő egészséges környezetben való eltöltésére!
Támogassa a nyugdíjasok igényét a nyugalomra, a kert jellegéből adódó ódon, megállapodott hangulatra!
Támogassa a Múzeumkert közvetlen környezetében lakók igényét a közbiztonságra, hogy ne kelljen drogosokat, iszákosokat, alkoholistákat kerülgetniük a kerten átvágva és ne hajléktalanok üssenek tanyát az elhanyagolt kertszakaszon!
Támogassa a Palotanegyedben élők igényét, akiknek városrészében a Múzeumkert az egyetlen nyilvános zöldterület!
Segítsen abban, hogy a Múzeum munkatársainak a parkolási nehézségei megoldódjanak, s a Múzeumkertben a kiállítások látogatói méltó környezetben cserélhessenek eszmét nemcsak Arany János szobra mellett, de a parkosított kert sok szép pontján! Segítsen, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink biztonságos keretek között újra birtokba vehessék azt a helyet, ahol mi oly sok emléket megéltünk!
Tisztelt Miniszter Úr, kérjük, szüntesse meg a Múzeumkertben a gépkocsi-tárolás lehetőségét, egyúttal kötelezze a Múzeumkert kezelőjét a terület jó karban tartására, biztonsági őrrel való őrzésére és megvilágítására!
Egyesületünk örömmel nyújt segítséget a Múzeumkert rehabilitálásában és szívesen vállal tevékenyen részt a régi-új funkció kialakításában – korábbi, más területen végzett, sikeres erőfeszítésekhez hasonlóan -, hiszen céljaink között kulturális és természeti örökségünk védelme kiemelten szerepel!

Budapest, 2009. július 25.

Civilek a Palotanegyedért Egyesület

Bolhapiac a paloták tövében

2009-07-14T16:04:00.002+02:00

Nyitott Udvar - közösségi bolhapiac a Palotanegyedért!

Július 25-én 10.00 - 14.00 óra között, a VIII. kerületi Mikszáth téren kerül megrendezésre a következő közösségi bolhapiac. A Palotanegyed lakói a maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat teszik ki portékának. Az idelátogató érdeklődőket, vásárlás közben a negyedben élő zenészek szórakoztatják.

A piacon befolyt összegből a lakók a Palotanegyed körzeti megbízott irodáját teszik rendbe.

Információ: Miklusicsák Aliz 0670 / 4286403

Partnerek: Civilek a Palotanegyedért Egyesület, Medence Csoport, Rév8.

Mesélő Rádiópalota

2009-07-13T13:46:00.007+02:00

Sávoly Tamás

Európa legrégibb működő Stúdiópalotájáról

A Magyar Rádió székháza a Bródy Sándor utcában 80. születésnapjára végre újra régi pompájában ragyog. A frissen felújított homlokzatával, a világ egyik legrégebben működő stúdiópalotája méltó emléke a magyar rádiózás történetének a Bródy Sándor utcában, a városrész egyik legrégibb utcájában. A Magyar Rádió központi hivatalai, stúdiói a Bródy Sándor utca - Szentkirályi utca - Múzeum utca - Pollack Mihály tér által határolt területen helyezkednek el.
Elődje, a Telefonhírmondó 1893-tól működött, majd a rádió kísérletek megindulásával szoros kapcsolatba került a rádióval. 1903-ban indultak a Posta kísérletei a „drótnélküli szikratávíró", a rádió kifejlesztésére. 1914-ben a Csepel-sziget csúcsán felállított adó már elérte Bulgáriát, Törökországot, Oroszországot. Az 1921-ben készült 5 kW-os, majd az 1923-ban felállított 250 W-s állomással egész Európát el lehetett érni. 1924. március 15-én az adó már rövid műsort sugárzott a Gyáli úti postakísérleti állomáson felállított, hangszigetelt bútorszállító kocsiból. Az 1924/25. évi IX. tc. szabályozta a rádió állami monopóliumát, az előfizetési díjakat, ezután a korábbi Telefonhírmondó Rt-ből megalakult a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Telefonhírmondó VII. kerületi Rákóczi út 22. sz. alatti stúdiójának az átépítése után, a harmadik és negyedik emeleten, 1925. december 1-jén indult meg a rendszeres adás. A műsor napi 8-10 órát tartott, amit 1928. áprilisától, a Csepeltől délre fekvő Lakihegy pusztán felállított 20 kW-os adó sugározta. Azonban hamar világossá vált, hogy a meglévő hely nem elegendő, ezért már 1927-től megkezdték az új rádióépület helyének kiválasztását és felépítését. A helyszínt a főváros ún. mágnás negyedében találták meg, a Főherceg Sándor utca 7. szám alatt. A telken álló, 1871-ben Trisztinovits (Trissonovits) Mihály és a Balassovits örökösök által építtetett erős eklektikus stílusú két emeletes épületre, az MTI konszern a Magyar királyi Postával közösen még két emeletet emelt. Itt kapott helyet a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, a Magyar Hirdető Iroda, a Magyar Filmiroda mellett a Magyar Rádió és Telefonhírmondó műszaki részlegei. A telekhez tartozó tágas udvar déli végében egy új kétemeletes épületet emeltek, amelynek első emeletén épültek fel a Rádió adását lebonyolító helyiségek: egyebek között a nagy- és kisstúdió, a próbaterem, a felolvasószoba és a hírrovat szerkesztősége. A második emeletet az igazgatóság, a műsorszerkesztés és az adminisztráció foglalta el. Az építési terv és a kivitelezés irányítása Gerlóczy Gedeon építőmérnök nevéhez fűződik, az építkezési munkálatokat a Stabil Építő Rt. végezte. Egy legenda szerint Gerlóczy a sok kábelt és Bergmann-csövezést látva egyszer így kiáltott fel: „Ha még egyszer stúdiót csináltok, állítsátok fel a dróthálózatot, én majd bekenem malterral és ezzel kész az épület!” A stúdiótechnika kialakítása zömében a postakísérleti állomás dolgozóinak szakértelmét dicséri, amelyet Szőts Ernő igazgató és Magyari Endre postamérnök németországi és ausztriai tanulmányútja alapozott meg.
Bár 1928. október 8-án 9.30-kor immár a Főherceg Sándor utcából kívánt jó reggelt a Rádió, hivatalosan azonban 1928. október 25-dikén avatták fel a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székházát, amelyben a Magyar Rádió ma is működik. Ez az impozáns építmény, mely Európa legrégibb, ma is használatban lévő Stúdiópalotája, a történelem mementójaként számtalan szállal kapcsolódik az európai, és a magyar média-, kultúr- és köztörténethez.

Kozma Miklós, a Rádió elnöke

Az ünnepségen a legfelsőbb politikai, vallási, katonai vezetők is részt vettek. Kozma Miklós, az MTI vezető igazgatója, a Rádió alelnöke így foglalta össze a kor magyar politikai vezetőinek felfogását a Rádió hasznáról: „Fegyvertár ez, a magyar szellemi harc legélesebb fegyvereinek fegyvertára”! Azé a szellemi harcé, mondta Kozma, amely a háború vége óta tart, amely során meg kell ismertetni a világgal a magyar nemzeten esett igazságtalanságokat, és amely által a magyar hír, kultúra és propaganda eljut a határon túli magyarokhoz és a külföldhöz.”
Horthy Miklós kormányzó avatóbeszédében a hírszolgálat és a Magyarország érdekében végzett felvilágosító munka fontosságáról beszélt. A rövid ünnepség után az egybegyűltek megtekintették az épületeket és a helyiségeket. Aznap este 18 óra 30 perckor indult az adás a Rádióban a megnyitóünnepség és az azt követő díszhangverseny közvetítésével. Scherz Ede, a Telefonhírmondó és a Rádió legendás bemondója így vallott a megújult munkahelyéről: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, félelmetesen csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban millió gond, szenvedés, nyomor, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázok késő éjszakáig.”
1928-ban két stúdióval indult meg a műsorszórás. Az ún. nagy stúdió univerzális stúdió volt: a nagyzenekari művek megszólaltatásától a magányos felolvasások lebonyolításáig mindenféle műsortípushoz alkalmas volt. Az új Stúdió épülete otthont nyújtott és fórumot teremtett a kor tudósainak, művészeinek, politikusainak, hogy a legjobb minőségben szólhassanak az emberekhez. A stúdiókban megfordult: Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, József Attila, Márai Sándor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Szent-Györgyi Albert, Kodolányi János, Ortutay Gyula, Horthy Miklós, Gömbös Gyula. A rádió újabb és újabb követelményeknek kellett, hogy megfeleljen. A zenei műsorok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a rádió közművelődési, oktatási, tanácsadói funkciója. A budapesti rádió műsorpolitikája a kor szellemi életét tükrözte, ennek megfelelően igyekezett minden hallgató rétegnek műsort adni. A budapesti írók, művészek, tudósok és politikusok újfajta kapcsolatot teremthettek a rádió útján közönségükkel. Sokat foglalkoztatott színészek, művészek, bemondók és riporterek országosan ismert rádiós személyiségekké váltak. A világgazdasági válság idején munkaközvetítéssel segítették a munka nélkül maradt lakosságot.
1930-ban a Budapestre látogató Európai Rádió Unió vezetői legfelsőbb elismeréssel szóltak a „világ legmodernebb” stúdióiról, melyeket a „palota” magában rejtett. A birtokba vétel után, a műsoridő növekedése, a Budapest II. megindításával kapcsolatos növekvő műsorigények a rádió vezetőségét bővítésre ösztönözték. Új közvetítő reléállomások felállítását tervezték és valósították meg rekord idő alatt, Pécsen, Miskolcon, Magyaróváron és Nyíregyházán. A 314 m magas Lakihegyi adótorony rekord idejű felállításával újabb európai csúcsokat döntött a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Részvénytársaság 1932 július 6-án megvette Festetics Tasziló herceg budapesti Eszterházy utcai palotájához tartozó kertjét a Stúdiópalota szomszédságában, és megbízta Münnich Aladárépítészt a stúdió palota bővítési terveinek kidolgozásával.

Károlyi-palota

Az ún. nagy stúdió az építkezések során a későbbikben is megmaradt, sőt kibővítették, a kis stúdiót felszámolták. Ezzel párhuzamosan számos új stúdiót alakítottak ki, amelyeket számozásuk mellett színükkel is jellemezhettek. A zöldszínű II. stúdió elsősorban a szólisták és kisebb zenekarok fogadására szolgált, a narancsszínű III. stúdió a hangjátékoknak lett kialakítva, a meggyszínű IV.-, és a dohányszínű V. stúdiót a felolvasásoknak és a hírszolgálatnak szentelték. A legnagyobb stúdió az újonnan épült VI. lett, amely a nagyzenekarok befogadására is remekül használható volt azáltal, hogy a zenekart amfiteátrumszerűen helyezték el. A stúdiók akusztikai vizsgálatát, beállítását Békésy György, később Nobel-díjas biofizikus, postafőmérnök végezte.

Békésy György

A VII. és VIII. stúdiókat a hanglemezműsorok összeállítására használták a korszerű háromtárcsás forgatóasztaloknak köszönhetően. Az eperszínű IX. stúdió kisebb együttesek, ének- és hangszerszólisták fogadására szolgált. A X. stúdió a hírszolgálté volt, később a hangfelvételek lehallgató helyévé vált.
Az állandóan jelentkező helyhiányt a szomszédos épületek helyiség kibérlésével enyhítették. Így válhatott ideiglenes stúdióvá a Budapesti királyi Orvos Egyesület székházának Semmelweis nagyterme a Szentkirályi utca 21-ben. A több, mint két éves építkezés után 1935. május 14-én a megújult épületet, az építők és a kivitelezők mutatták be a sajtó képviselőinek. Az építkezések alatt az adás folyamatos volt. 1932 tavaszán innen közvetítette a magyar rádió az első amerikai átvitelt. A vállalati üzemek terjeszkedése és a műsor bővülésével kapcsolatos adminisztráció jelentős növekedése tette szükségessé, hogy a Rádió 1937-ben a Nemzeti Lovardától telekrészt vásároljon, és a Stúdió biztonságának szavatolása érdekében megvette a szomszédos Sándor utca 5. szám alatti háromemeletes házat, melynek földszintjén rendőrőrszoba került elhelyezésre. A vásárlás és az új épület átépítése alatt 1937-ben tudósított, III. Viktor Emanuel olasz király látogatásáról. 1938 elején a Rádió üzem folytonos fejlődése indította a vezetőséget arra az elhatározásra, hogy 28.000 Pengőért az egyik kisstúdió fölé I. és II. emeleti részt építtessen a jelenlegi műszaki és irodahelyiségek folytatásaként. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent-István évre érkező zarándokok egyik szervező és központi közvetítő helyéül szolgált.

Eszterházy-palota

1941-ben az előfizetők számának gyarapodása, egy másik nagy középhullámú és egy új nagy 100 kW-os rövidhullámú adó építésének terve, szükségessé tette, a stúdiók számának, a posta erősítőhelyiségeinek és az adminisztrációs helyiségek szaporítását. A második nagy bővítést dr. Cséry Miklós építész tervei alapján 1941. július 16-án kezdték meg. Az 1941-es tervek értelmében a stúdiókat magában foglaló épületre – a földszint, az első és második emelet kibővítése mellett – két újabb emeletet húznának fel, a földszinten új várócsarnok, ruhatár, zenekari várószoba és könyvtár létesült. Az első emeleten a műszaki helyiségek területe megduplázódna. Új visszhangszoba és hangnyomás-mérő szoba készült volna el az akusztikai hatások előállítása, illetve a mikrofonok ellenőrzése céljából. A második emeleten kaptak volna helyet a hanglemeztár és az adminisztráció újabb szobái. Az új harmadik emeletre egy nagy leadótermet, egy új zenei, egy új prózai és egy új kamara stúdiót terveztek. A negyedik emeletre az adminisztráció további egységeit helyezték volna el. Azonban tervek nem valósultak meg maradéktalanul. A háború következményeként 1944-ig csak a VI. stúdió harmadik emeleti mása készülhetett el, valamint húsz szoba a Hanglemezosztály, a Házgondnokság és az Irodalmi Osztály számára. Az átépítés alatt az Esterházy utcában a Nemzeti Lovarda földszinti szalonja fogadta be a nagyzenekarokat és cigányzenekarokat. A felolvasásokra sem a megszokott stúdiókban, hanem a nagy- illetve a gramofonstúdiókban került sor. Az első és a második bővítés eredményeként a kezdeti 275 m2 stúdiópalota alapterülete 813 m2-re emelkedett. A II. világháború idején a rádió szerepet vállalt a lakosság riasztásában, tartotta a kapcsolatot a fronton harcoló katonákkal, 1944. október 15-én főszerepet játszott az ország történetében, élő egyenes adásban közvetítette Horthy Miklós kormányzó nyilatkozatát. A háborús pusztítások és a nyugat felé visszavonuló nyilasok a Rádió épületében és technikai berendezéseiben is nagy károkat tettek. 1944. november 26 – december 6. között végleg megszűnt a műsoradás.
A II. világháború alatt megrongálódott stúdiókat fokozatosan töltötte be az új élet. 1945. május 1-jén a Rádió újból megszólalt 7 utcai hangszórón keresztül, egy 1,25 kW-os megmenekült adóval a Szabadság-hegyről és egy elavult 500 W-os távíróadóval a Főposta épületéből. Novemberben már folyt a VI. stúdió újjáépítése, és az év végén már 5 stúdió volt üzemben. 1945 után a Vöröskeresztes műsorokat és a lakosságcserével kapcsolatban is folyamatos tájékoztatást nyújtott a rádió a rádióhallgatók felé. 1946 júniusában újra indul a Budapest II. műsora is. 1946 végén már csak az I. és a IV. stúdió volt romos állapotban. 1947-ben már arra is volt energia és pénz, hogy az újjáépült VI. stúdió hátsó, a harcok következtében ledőlt falára 5 m széles faintarziás triptichon kerüljön Mallász Gitta tervei szerint. Közben építészetileg befejeződött az I. Stúdió újjáépítése is. 1948. november 13-án felavatták a 135 kW-os új lakihegyi nagyadót. A Sándor utcát 1949-ben Bródy Sándorról nevezték el. A háború utáni évek, körülbelül 1949-1950-ig, a háborús károk elhárításával, az újjáépítéssel teltek el.

A Bródy Sándor u. 5-7. főbejárat homlokzata 2008 nyarán

forrás

A háborús sérülések kijavítása után 1949 novemberében megépült a Stúdiópalota előcsarnoka, Szabó István tervei alapján, amelyet alakja miatt Pagoda néven emlegetnek, és amely nem egy kulturális és közéleti műhelynek adott otthont. Ezzel a Bródy Sándor utca 5-7. épületegyüttesének mai formája kialakult.
A rádió stúdióépülete akár korunk ipari műemléke is lehetne. Európa legrégebbi rádió-stúdióépülete ez, amely sikerrel élt túl nem egy igen nehéz időszakot. Sokszor toldozott-foldozott falai és az e falak között őrzött múlt predesztinál minket arra, hogy emlékezzünk és az ércnél maradandóbbnak tisztelettel adózzunk a rádió beszélő palotáinak.

Ötszáz esztendős névadó

2009-07-10T22:08:00.004+02:00

Bár a fővárosi kerületek közül leginkább - már csak a református hagyományai okán is - a kilencedik mondhatja magáénak, ne feledkezzünk el róla: a Kálvin tér egyben a Palotanegyed egyik végpontja is. Illő tehát, hogy névadójáról születésének 500. évfordulóján, a világ sok millió reformátusával egyetemben megemlékezzünk!

Kálvin János 1509. július 10-én született a franciaországi Noyonban. Fő műve A keresztény vallás rendszere című munka, amit Bázelben adtak ki. Strasbourgban a hugenotta menekültek lelkipásztora is volt, s Melanchthon Fülöppel kidolgozta az ágostai hitvallás módosított változatát. Genfben létrehozta a világitól független egyháztanácsot (konzisztórium), amely 9 lelkészből és 12 világi tagból állt. A szigorúan a bibliai-igei alapokra épülő egyházi rendtartásának elemeit (csecsemőkeresztség, úrvacsora, presbitériumi hatalomgyakorlás, gyülekezeti tagok egyenlősége) később a református és presbiteriánus egyházak beépítették szabályzatukba. Teológiájának legfontosabb gondolata Jézus Krisztus középpontba állítása volt, akinek megismerése egyedül a Szentírás által lehetséges. Tanítása szerint az Ószövetség és Újszövetség szorosan egymásra épül, mindkettő Jézus Krisztusról, az isteni kegyelemről, Istennek az emberrel kötött szövetségéről szól. Kálvin Genfben templomi használatra javasolta a zsoltárokat, írásai fontos szerepet játszottak a francia irodalmi nyelv kialakulásában. Kórházat, árvaházat, szegényházat is alapított. Kálvin 1564. május 27-én hunyt el, végrendelete szerint Genfben jeltelen sírban temették el, feltételezett nyughelyén emléktábla áll.

A Kálvin tér Pest egyik legérdekesebb pontja városszerkezeti szempontból, az 1874-es névváltozásig Szénapiac, Széna-tér volt a neve. Tulajdonképpen ez volt apesti városfal mentén képződött terek közül a legforgalamasabb, hiszen ide, a kecskeméti kapu elé nem egy, ahenm három országos jelentőségű út torkollott: a Stáció utcán át Jászberény és az Alföld felől, Üllő irányából a Szolnok-Debrecen-Nagyvárad felől jövő, illetve a Soroksárról felől Baja és Újvidék irányából érkező.

Az első "halló!" a Gyöngytyúk utcából

2009-06-28T19:22:00.007+02:00

Az áprilisi Műemléki Világnapra beérkezett pályaművek egyike, a Gyulai Pál (korábban Gyöngytyúk) utca nevezetességeiről szól és alant, a szerző általi rövidítésben olvasható .

Puskás Tivadar

Tircsi Anikó:

Nézz, láss, és gyönyörködj benne!

A mai Józsefváros az 1720-as években kezdett benépesedni. Az uralkodó háztípust, a földszintes agyagépületeket az 1838-as árvíz elpusztította. Az árvíz után jelentős újjáépítés kezdődött, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. A József körút kiépülése után a millennium évére a főbb utak bérházai is felépültek. Ezek már többemeletes bérházak voltak. Az 1800-as évektől kezdve indul meg a Nemzeti Múzeum körúttól kifelé, a hatvani és a kecskeméti városkapu között a városiasodás. Grófok, bárók, hercegek, de jólmenő iparosok is a korra jellemző stílusban létesítettek palotákat, melyekre most is büszke az utókor. A paloták mind 1860 és 1900 körül jöttek létre, s éles ellentétben álltak a városrész zömmel földszintes kislakásos, házacskáival. A Palotanegyed kiterjedése az Astoriától elindulva a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt területet.

A Palotanegyedben fekvő egykori Gyöngytyúk utca 1912-től viseli Gyulai Pál nevét.

Az utca elején Rókus kápolna és közkórház hívja fel magára a figyelmet. Az 1711. évben "Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése végett védőszentül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta, megígérte, hogy tiszteletükre kápolnát emeltet." És a kápolna még abban az évben fel is épült. A"Rókus-mezőn" már a XVIII. század első felében létesítettek "járványbarakkokat". Ezek helyén épült l78l-től kezdődően előbb egy 75 férőhelyes kis kórház, amely szegényház is volt egyben, tehát közgyógyászati és szociális feladatokat látott el. A lakosság számának növekedése indokolttá tette egy nagyobb, városi kórház létesítését. 1797-ben kezdték el a 207 beteg befogadására szolgáló Rókus Kórház építését, és1798. pompás ünnepélyek keretében adták át. A bejáratot gazdagon díszített dombormű díszíti, közepén idősebb nő nyújt segítő kezet ruhátlan férfibetegnek. Bal oldalt mankós, agg koldus könyörög alamizsnáért, jobb oldalt szelíd arcú nő ül, ölében galambbal, pénzt ontó zsák mellett. Alattuk kőszalagon latin nyelvű szöveg: ("Pestanum Calamitosorum Domicilium") jelentése: Gyámoltalan szerencsétlenek pesti menháza. A II. világháború során a Rókus kápolna súlyosan megsérült. Az ostroma után a kápolna romjainak eltakarítása közben a szentély alatt egy "háromkaréjos kamra" maradványaira bukkantak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a kápolna ismét megsérült, tornyát újjá kellett építeni, homlokzatára új szobrok kerültek. A helyreállítást Lux Kálmán végezte 1957-1958-ban.

Itt áll Budapest talán egyik legszebb köztéri szobra Stróbl Alajos Semmelweis Ignácot (1818-1865) ábrázoló kompozíciója. A Semmelweis Emlékbizottság 1891. tartott ülésén foglalkozott először a Semmelweis-szobor kérdésével, hiszen Semmelweis 1851-től volt a Rókus kórház szülész főorvosa. Fadrusz János (1858–1903) elvállalta a szobor megalkotását, de váratlan halála után a Bizottságnak sikerült megállapodni Stróbl Alajossal, aki azonnal munkához látott. 1906 júniusában utazott Carrarába, ahol két hónap alatt végzett munkájával. Budapesten közben folytak nagyszabású tudományos és társadalmi ünnepségek szervezése, amit a szobor felavatásával kapcsolatban rendeztek. A szobor leleplezését 1906. szeptember 30-ra tűzték ki, bár ez sok izgalmat adott a bizottságnak: Stróbl nem adott magáról életjelet, s a rendkívül rosszra fordult időjárás mellett kőműves sztrájk is lassította a szobor talapzatának építését. Végül vonaton érkezett az elkészült mű, az utolsó éjszakák megfeszített munkájával a szobor készen állt a felavatásra, ami az Erzsébet téren történt. 1948-ban került erre a helyre, ahová eleve is szánták.

A távközlés egyik jelentős eseménye itt, a 9-es számban zajlott le. A legenda szerint 1878. április 2-án Puskás Tivadar mondott először "halló"-t a telefonba, pontosabban ő azt mondta, "hallom", és ebből lett a világszerte általánosan használt "halló". A világ első interurbán telefon-beszélgetése Puskás és Edison között jött létre, legyőzve a New York és Philadelphia közötti távolságot.
Puskás párizsi tartózkodása alatt képezte ki öccsét, Ferencet a hálózat és központ építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáira azzal a céllal, hogy Puskás Ferenc - Edison egyetértésével - kizárólagos jogot kapjon a Monarchia területén telefonközpont építésére. Puskás Ferenc huszárfőhadnagyi szolgálatát hagyta el a távbeszélő létesítése kedvéért. Az első telefonbeszélgetés Budapesten, 1879 július 4-én Puskás Ferenc pesti lakásán zajlott le. Rácz Sándor a távírda hivatalnoka megörökítette az eseményt: „Puskás Ferenc... Gyöngytyúk utcai második emeleti lakásán és ugyanazon házban egy földszinti szobában kapcsoltuk be a két telefonállomást, s reá következő napon már özönlött a főváros színe- java az új csoda mohó szemlélésére. Egész délután működtettük telefonjainkat; beszélve, suttogva, dalolva, fütyülve, zenélő zsebórát hallgatva a telefonon át.” Sokan megnézték, ki is próbálták a telefont, de inkább mulatságos játéknak tekintették. A főváros színe-java alighanem csak az ő baráti társasága lehetett. A kísérletnek híre annyira szűk körben maradt, hogy a pesti lapok sem vettek róla tudomást, vagy egyszerűen nem hitték el, hogy dróton keresztül beszélgetni lehet. A bemutató elszórakoztatta a résztvevőket, de tőkeerős támogatókat nem vonzott. Így Puskás Tivadar saját pénzén rendelte meg Amerikából a telefonközpont-berendezést, a készülékeket, és onnan hívta a szerelőmunkásokat.

A 13.sz. házban élt 1896-ban Krúdy Gyula. Így írt az utcáról 1919-ben, a Józsefváros című írásában: „Achill a Gyöngytyúk utcában vett kvártélyt, miután ennek az utcának a neve már akkor megtetszett neki, midőn azt először megpillantotta a Vadászlap-on, amelyet atyja, előkelőség szempontjából, hetenkint végigolvasott, egészen addig, hogy szerkeszti Sárkány, szerkesztőségi iroda: Gyöngytyúk utca 10. … Mégis romantikus volt ez a hely, mert a házak oly régiek voltak, mintha valamennyien egy régi századból jöttek volna át, hogy kandi, fecsegő öregek módjára szemügyre vegyék az új lakókat, akik a régi, jó ismerősök helyét elfoglalták. „

Közbiztonsági Nap a Mikszáth téren

2009-06-16T17:27:00.002+02:00

Az iskolai szünet első péntekének délutánján, június 19-én 2 órától hívjuk és várjuk az a Palotanegyedi Közbiztonsági Napon

- az iskolásokat és a nagyszülőket,

- a kismamákat és a nyugdíjasokat,

- a kutyásokat és a bicajosokat,

- és persze minden érdeklődőt, aki szeret a Palotanegyedben lenni (élni, lakni, tanulni, dolgozni, vagy egyszerűen csak sétálni, vacsorázni, barátokkal találkozni...)!

Szeretettel látják Önöket a szervezők:
Civilek a Palotanegyedért Egyesület, Józsefváros Palotanegyed Városrészi Önkormányzat, BRFK VIII. kerületi Rendőrkapitányság, Józsefvárosi Közterület-felügyelet, Józsefváros Közbiztonságáért és Köztisztaságáért Kft., valamint a Magyar Kerékpárosklub belvárosi szervezetének tagjai

A Palotanegyed első főúri palotái

2009-06-14T19:17:00.008+02:00

Az áprilisi Műemléki Világnapon a CaPE és a BBS Mesél a Palotanegyed... pályázatán két nyertest hirdetett, egy korábbi bejegyzésben már olvasható volt Az asztalnok háza címet viselő pályamunka Maczák Ibolyától, most pedig Dubniczky Zsolt dolgozatát közöljük.

A győztes pályázó, Dubniczky Zsolt átveszi az oklevelet a CaPE elnökétől, Szűcs Pétertől

(Nyári Gyula fotója)

Dubniczky Zsolt: A Palotanegyed első főúri palotái

"A józsefvárosi Palotanegyednek a két legkorábbi épülete a mai Pollack Mihály tér – ami az 1860-as években még a Fünflerchengasse – Ötpacsirta utca nevet viselte – két sarkán álló Festetics- és Károlyi-palota, amelyek együttesen adták meg a hívó szót arra, hogy a fővárosba költöző arisztokraták egy része itt, a Nemzeti Múzeum környékén találjon magának szállást.

A Károlyi-palota a Nemzeti Lovardával

Nemcsak az egyidejű megtelepedés az, ami ezt a két épületet párhuzamba állítja, hanem az is, hogy mind a család, mind az épületek sok közös vonást hordoznak. Mindkét család a magyar arisztokrácia élvonalába tartozott, s mindkettőben megtalálhatók azok a személyek, akik erősebb szállal kötődtek a magyar társadalomhoz, és azok a leszármazottak, akik a nemzetközi arisztokráciával tartottak szorosabb kapcsolatot. Az alapítónemzedék, a palotákat építtető Festetics György és Károlyi Lajos nagy kiterjedésű birtokain mintaszerűen vezette a gazdaságát, de az ország érdekeit is szem előtt tartva ott találjuk őket az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, amelynek elnöki tisztét is betöltötték. Pártolták a lótenyésztést, a fővárosban a Nemzeti Lovarda létrehozását, amelynek két-két oldalán a Nemzeti Múzeum mögött építtették fel pesti palotájukat. Ugyanakkor vásároltak telket és az épületek szintén egy időben készültek, s mindkettőnek a Budapest építészeti arculatát jelentősen meghatározó Ybl Miklós volt a tervezője. Mindkét palotához tartozott egy-egy impozáns kert, ami a mágnásnegyed későbbi épületeire már nem volt jellemző. Mindkét család egy-egy tagja azonos famíliából nősült, hiszen mind Festetics György, mind Károlyi Lajos fia, Károlyi Alajos a gróf Erdődy családból választott magának feleséget Erdődy Eugénia és Erdődy Franciska személyében.

Festetics-palota

A mai Pollack Mihály tér és Bródy Sándor utca sarkán álló, az 1860-as évek elején 941/a-b számmal jelzett ingatlant, amelynek a területe közel 440 négyszögöles volt, gr. Festetics György 1862 tavaszán vásárolta meg részben özv. Kern Józsefnétól, részben pedig Galgóczy Károlytól, összesen 17500 o.é. (osztrák értékű) forintért. Ezen az ingatlanon építtette föl a gróf a ma is látható palotáját 1862 és 1864 között. A kertül szolgáló telekrész megvásárlására – 20000 o.é. forintért – csak ezt követően, 1868 őszén került sor, amikor a szomszédos 942 és 943-as számmal jelzett telkekből egy közel 550 négyszögöles rész került kihasításra, amelynek eredményeképpen Festetics immár egy 993 négyszögöles ingatlant mondhatott magáénak.

Festetics György

Ő volt ekkoriban az első, aki az arisztokrácia bécsi építkezései mellett, illetve azon kívül a leendő magyar fővárosban állandó főúri rezidenciát hozott létre. Noha maga igen egyszerűen élt, kötelességének érezte, hogy a Festetics család a maga erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában, és úgy tartotta, hogy „egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája anélkül, hogy Pesten is ne legyen.”

Festetics-palota, belső részlet

Gr. Festetics György a keszthelyi Georgikont, az ország és Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét megalapító, és a nemzeti kultúra ápolását szolgáló „Helikon ünnepségeket” rendező György unokája volt. 1867 és 1871 között az Andrássy-kormány király személye körüli minisztere volt, ezt követően koronaőr, majd magyar főudvarmester lett. Halála után a palotát fia, gr. Festetics Tasziló örökölte, aki apjával ellentétben nem foglalkozott közvetlen politizálással. Hatalmas kiterjedésű birtokain országos hírű marha- és lótenyészetet hozott létre, telivér versenylovai pedig külföldön is ismertek voltak. A személyéhez kötődik a család 1911-es hercegi rangra emelkedése. Alakja úgy élt a korabeli közvéleményben, mint az „utolsó feudális főúr”, aki valamiként elfelejtette, hogy „1848-ban eltörölték a jobbágyrendszert Magyarorzágon.” Feltétlen uralkodóhűség jellemezte, szigorú szabályokra épülő, az etikettet maradéktalanul betartó életformát alakított ki maga körül. Apjával ellentétben feleséget külhonból választott magának. 1880. június 2-án kötött házasságot kora egyik legismertebb asszonyával, az angol királyi családhoz, valamint több német fejedelmi udvarhoz rokoni szálakkal kötődő, hercegi családból származó Mary Douglas Hamiltonnal.

A Festetics-palota pompázatos kapuja

A Pollack Mihály tér másik oldalán, Festetics Györggyel egyidőben – 1862 tavaszán – vásárolta meg gr. Károlyi Lajos azt a két ingatlant, amelyen főúri palotáját szándékozta felépíteni. Az akkor 945 és 952-es számmal jelzett telkek, amelyeknek területe közel 1050 négyszögöl volt, 16000 o.é. forintért kerültek a gróf tulajdonába.

Károlyi-palota

Károlyi Lajos az 1803-ban meghalt József három fia közül a középső gyermek volt, aki a család legkonzervatívabb személyiségének számított. Erős lojalitással volt a bécsi udvar iránt, de hazájával szemben is elkötelezettséget érzett. Az 1860-as évekbeli pesti építkezésének magyarázata a haza iránti kötelezettségérzésében is rejlik. Korai, 1863-ban bekövetkező halála miatt az építés befejezése fiára, gr. Károlyi Alajosra várt, aki egész életét a diplomáciai szolgálatnak szentelte.

A Károlyi-palota kertjének kapuja

Annak ellenére, hogy az arisztokrácia élete a nyilvánosság előtt zajlott, a privátszférát jelentő palotákban zajló eseményeket legtöbbször egy megszűrt kékvérű közönség látogatta. A hangversenyeket, színdarabokat és élőképeket, mely utóbbin egy-egy képzőművészeti alkotás kompozíciójának élő személyek által történő megjelenítése értendő, – miként a korban nevezték – a műkedvelő arisztokraták nemcsak jótékony céllal a színházban vagy más nyilvános helyen a nagyközönségnek adták elő, hanem egy-egy magánrendezvény programjaként is beiktatták, amelyekkel legtöbbször a házi mulatságokat nyitották meg. Ezek, a különböző palotákban megrendezett 20-25 főt számláló estélyek, azonban nemcsak az önfeledt szórakozást jelentették, hanem bizonyosfajta kapcsolatteremtést, kapcsolatépítést és -ápolást is szolgáltak. Minden ilyen házi rendezvénynek volt koreográfiája, az estélyek bizonyos menetrend szerint zajlottak. Először rendszerint valamilyen művészi produkció bemutatására került sor, amit az estélyen részt vevő főrangúak adtak elő. A legtöbb esetben valami könnyed, rövid, francia vígjáték volt a repertoár, vagy egy-egy rövidebb daljáték vagy operarészlet, ritkábban zenei hangverseny, amit vacsora és könnyed, fesztelen társalgás, s nemritkán táncmulatság követett.

A Károlyi-palota kertje

Ilyenek voltak a Festetics György palotájában zajló események is. Az 1868. április 19-i vasárnapon megrendezett estélyen nem nagy, de igen fényes társaság gyűlt össze. Jelen volt a Budán időző bécsi miniszterek egy része, valamint a királyi udvar és a francia követség több tagja. Este fél 10-kor kezdődött a palota színháztermében az előadás, ahol egy francia nyelvű vígjáték, illetve egy számos dallal fűszerezett vaudevillet bemutatására került sor. Ez utóbbi, a francia vásári színjátszás rögtönzésszerű előadásaiból kinövő műfaj, a XIX. században nyert polgárjogot a színjátszásban. Magyarországon az 1840-es években honosodott meg, és a ’60-as, ’70-es években zajló házi mulatságok kedvenc eleme volt. Festetics Györgynél az előadás – ha lehet ezt a szót használni – koprodukcióban készült, hiszen a magyar főrangú előadók – Csekonics Margit, Wenckheim Krisztina, Pejacsevich Lenke és Katinka – között ott találjuk az énektehetséggel megáldott, a színpadon ügyesen és otthonosan mozgó francia követség tagjait – br. Bourgoing, gr. Waldner – is. A súgó gróf Szapáry Géza, a rendező pedig Montreuil vicomte volt. Az előadást vacsora, majd éjjel egy óráig tartó csárdás követte.

Károlyi-palota, átrium

Ebben a főúri fénytől sugárzó palotában zajlott Festetics György fiának, Taszilónak az esküvője is, mely szigorúan magán jellegű esemény volt, és csak a két család legszűkebb környezete vett részt rajta – jeles arisztokratákat felvonultató társaság a gróf Károlyi, Festetics, Erdődy, Szapáry, valamint hg. Esterházy családból. Mary Hamilton, aki nem sokkal ezt megelőzően vált el korábbi férjétől, a monacói hercegtől, anyjával Mária, badeni hercegnővel és kíséretével az esküvőt megelőző napon érkezett meg a magyar fővárosba. Az Európa Szállóban szálltak meg, ahol – fejedelmi vendéghez illően – tizenhat szobát foglaltattak le maguknak. Még ezen az estén Festetics Györgynél vacsorára gyűltek össze a családtagok, majd másnap délelőtt 11 órakor a palota házi kápolnájában került sor a szertartásra, amelyet Simor János hercegprímás végzett. A násznép hölgy tagjai ünnepi toalettekben – többek között atlasz- vagy csipkével díszített selyemruhában –, a férfiak pedig díszmagyarban jelentek meg. Mary Hamilton vadgalambszínű selyemruhát viselt, hajában briliáns diadém ragyogott. A vőfély hg. Esterházy Lajos, a násznagyok gr. Erdődy Sándor és gr. Szapáry Antal volt, a nyoszolyóleányok pedig az Erdődy grófkisasszonyok. Az esküvőt egy 24 terítékű reggeli követte, majd elcsöndesült a palota, mert az ifjú pár a déli vasút külön vonatán Tasziló Somogy vármegyei berzencei birtokára utazott, Mária, badeni hercegnő pedig állandó lakhelyére, Baden-Badenbe távozott. "

A Károlyi-palota kertje

Ybl Miklós, egy kisbolygó keresztapja

2009-06-10T21:43:00.014+02:00

Bár már korábban is volt csillagászatról szóló bejegyzés, azért valljuk be: itt, a Palotanegyedben, a Belváros közepén vajmi kevés lehetőség van arra, hogy az eget szemlélve bármit is felfedezzünk. Nemhogy még a frissen felfedezett bolygócska névadása is valamiképpen kapcsolódhatna ide...

Pedig a legfrissebb hírek szerint egy fiatal magyar csillagásznak köszönhetően a Palotanegyed kialakulása és - még másfél évszázad távlatából is - képe leghatásosabb formálójának a csillagközi térben is megadatott a halhatatlanság. Sárneczky Krisztián jóvoltából idén tavassszal ugyanis Ybl Miklós építész nevét kapta meg a korábban 2002 YB3 katalógusszámú égitest, tegyük hozzá: másik három kisbolygóval egyetemben, amelyek Csokonai, Csonka János és Bánki Donát emlékét őrzik.

Ybl Miklós 1814-ben született Székesfehérváron, a bécsi polytechnikumon folytatott tanulmányai után négy évet Pollack Mihálynál, majd id. H. Koch bécsi irodájában töltött és Koch megbízásából a prágai Kinsky-villa építését ellenőrizte. 1840-ben a müncheni akadémián képezte magát tovább. Pollack megbízásából itt a pesti Német Színház átalakításához készített terveket. 1841-ben kéthónapos tanulmányutat tett Itália északi városaiban. Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társult, együtt tervezték az ikervári Batthyány-kastély újjáépítését, majd Károlyi György Egyetem utcai palotáját fejezte be, a nagykárolyi és a csurgói kastélyon végzett tervezői munkát és újjáépítette a romba dőlt kaplonyi templomot. Ezután Károlyi István fóti kastélyát toldotta meg szárnyakkal.

A gazdasági épületek, pavilonok mellett 1845-tõl 1855-ig építette első fő művét, a fóti templomot kiérlelt romantikus stílusban. 1851-ig Károlyi István építésze volt, Fóton lakott, s Károlyi uradalmában mindenütt épített és helyreállított. Első pesti alkotása, az Unger-ház (Múzeum krt. 7.) még szintén romantikus stílusú, éppígy a volt Nemzeti Lovarda (1857-58), a Balassa-ház kiépítése s Széchenyi István nagycenki temploma (1860-64).

Nemzeti Lovarda

A 60-as évektől kezdve stílusa fokozatosan közeledett a neoreneszánszhoz. 1860-tól 1862-ig a Budai Takarékpénztár palotáját, utána a Ganz-mauzóleumot és a Kálvin téri Geist-házat építette. 1862-tõl tervezte a Nemzeti Múzeum mögötti volt Festetics- és a Károlyi Lajos-féle palotát. E munkájával kapcsolatban Angliában tett tanulmányutat. 1865-ben építette a Sándor utcai ideiglenes Képviselőházat. A Múzeum környékén a Pálffy- (1867) és a Degenfeld-palota (1874) is az ő műve.

Pálffy-palota, ma a FSZEK Zenei Gyűjteményének tárháza

Bérházak, paloták, kastélyok (az ókígyósi, turai) mellett a Rác fürdő gőzfürdőjét (1864 és 1870) és a Pesti Hazai Takarék Egyetem utcai anyaintézetét (1868) építette. 1866-79 között tervezte a Ferencvárosi neoromán templomot, a 60-as évek második felében a margitszigeti építkezéseket, köztük a Margit-fürdőt, művészetének egyik gyöngyét. 1870-től épültek neoreneszánsz stílusú mesterművei: a Vámház (1870-77), a Várkert-bazár (1875-78), a pompás Operaház (1875-84), majd a Kálvin téri - jelenleg az Erzsébet téren álló - Danubius-kút (1880-83). 1867-ben vette át Hild József örökét, a Bazilika építkezését, melyet az északi és déli oldalfal kivételével a kupolával együtt teljesen reneszánsszá formált át. A Királyi Palota krisztinavárosi szárnya és nagy udvara is Ybl műve.

A Krúdyból is sétálóutca lesz

2009-06-05T12:24:00.005+02:00

Régóta tervezett változásra kerül sor jövő szombaton, azaz június 13-án a Palotanegyedben a Krúdy utca Szentkirályi u.- Horánszky utca közötti szakaszának lezárásával és sétáló utcává alakításával.

A forgalmi változásokról itt lehet tájékozódni:

És következzék néhány technikai információ is:

a) a kivitelezés jövő hétfőtől, június 8-ától kezdődik el a pollerek eltávolításával (kivéve azokat, amelyekre kukák kerülnek majd),

b) a Rév8 Zrt és a JVK Kft. a felelőse a lakossági tájékoztatatás lebonyolításának, vélhetően sok szórólappal, plakáttal fogunk mindannyian találkozni a jövő héten és bizonyára hallhatjuk majd a Fővinform jelentései között is :-)

c) mivel az első időszakban nyilván lesznek bonyodalmak, ennek tompítására a rendőrség és a közterület-felügyelet a lezárást követő egy hétig 24 órás szolgálatot biztosít az érintett csomópontokon.

Egy angol lord, aki igazságot követelt Magyarországnak

2009-06-03T23:37:00.010+02:00

A Szabó Ervin téren álló díszkút történetét vajmi kevesen ismerik, pedig igazán látványos, sőt, sokat mesélő alkotásról van szó! Érdemes körbejárni és végigolvasni a feliratot a bronzból és mészből készült, négy és fél méter magas Justitia-kúton, amelyet Szentgyörgyi István 1929-ben készített Lord Rothermere tiszteletére.

Fent kocka alapú talapzaton Justitia, a törvény, a jog és az igazság istenasszonya áll mérleggel és karddal a kezében, mellette oltalmat, igazságot keresve a Magyarországot szimbolizáló, fiatal nő, a szobor talapzatára Lord Rothermere domborművű arcképe került. A felső medence szélén a következő felirat fut körbe: "E KUTAT HÁLÁS MAGYAROK EMELTÉK NAGY-BRITANNIA MÉLTÓ FIA, VISCOUNT ROTHERMERE TISZTELETÉRE. AZ Ő BETŰJE MEGÖLI A HATALMASKODÁST, AZ Ő LELKE MEGELEVENÍTI AZ IGAZSÁGOT. 1928". Épülésekor technikai kuriózumnak számított: ez volt Budapest első motoros kútja.

De miért is volt ennyire hálás a magyar nép? Nos, a választ a huszadik század egyik legnagyobb magyar katasztrófájában kell keresnünk...

Lord Rothermere, családi nevén Harold Sidney Harmsworth, 1st Viscount Rothermere (1868 – 1940) egy 14 gyermekes családban nőtt fel, ő az angol sajtótörténelem egyik legnagyobb alakja, aki 1917-ben (!) Anglia légügyi minisztere lett. Lord Rothermere bátyjával alapította meg a Daily Mail és a Daily Mirror című lapokat. A népszerű újságírás angliai úttörőjének számított: az első világháborúban a Daily Mirror a nyugati front legnépszerűbb angol hírlapja volt és 1922-re a példányszáma már elérte a hárommilliót. Rothermere 1927-ben tette meg első magyarországi útját, s ettől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált. 1927. június 21-én jelent meg nevezetes cikke "Magyarország helye a Nap alatt" címmel a Daily Mail-ben. Ezzel az írással indult el a Magyarország trianoni békeszerződés utáni helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés, s ez a magyar népnek is erőt, reménységet adott.

A kormányzat és a főváros háláját mutatja az 1929. június 8-án felavatott Magyar Igazság kútja, amit a Népnevelő Magyar Filmipar Rt. finanszírozott, s amit a Wenckheim-palota (a mai Fővárosi Szabó Ervin könyvtár) előtt állítottak fel. A szocializmusban a lord képmását eltávolították, a feliratot pedig levésték, funkcióját vesztve, szárazon állt. 2004-ben, a rendszerváltozás 15. esztendejére, a díszkút felállításának 75. évfordulójára sikerült helyreállíttatni az emlékművet és környékét.

Érdekesség még, hogy amikor 1929-ben Magyar Sándor és Endresz György az óceánrepülés gondolatát veti föl, Rothermere - látva annak propagandaértékét - maga adja a repülőgép nevét: "Justice for Hungary!" (Igazságot Magyarországnak!) A lord által - siker esetére - felajánlott 10 ezer dollárt a két óceánrepülő világrekorddal nyerte el. Rothermere kezdeményezésére alakult meg a Magyar Revíziós Liga is, Herczeg Ferenc, a kor írófejedelmének elnökletével. A szervezet célja szintén a nemzetközi közvélemény meggyőzése volt Trianon igazságtalanságáról.

A lord ajándéka a Magyar fájdalom szobra (Émile Guillaume francia művész alkotása), amely a talapzatába vésett szöveg szerint "a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi". Két ilyen torzó is készült, a Debrecennek ajándékozott már visszakerült az eredeti helyére, de a budapesti Szabadság térre (a mai MTV-székház elé) állított szobrot előbb a margitszigeti Palatinus strand elé száműzték, majd Budapestről is eltávolították, s azóta Balf fürdővároskában áll.

A lord mellszobra a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiállításán

Olasz Mágnásfertály

2009-06-01T18:03:00.011+02:00

Június 2-a az olaszok nemzeti ünnepe - a Festa della Repubblica, azaz a Köztársaság Napja 1946-tól, ugyanis ezen a napon döntöttek az olaszok népszavazás útján a köztársaság mellett. Ekkor száműzték a Savoya királyi család férfi tagjait és voksoltak a monarchia helyett a köztársaságra Olaszországban. A Savoyák 2002-ben ismét olasz földre léphettek, a köztársaság ünnepét azonban sokáig nem tartották meg, kilenc évvel ezelőtt lett pirosbetűs ünnep június 2-a, azóta ismét megrendezik a római Capitolium és a Colosseum között a katonai parádét is. Ám június 2-a Garibaldi-emléknap is: 1882-ben ugyanezen a napon hunyt el a híres olasz szabadsághős. De hogy mi közük az olaszoknak a Palotanegyedhez - mindazon túl, hogy kezd itt is kialakulni egyfajta mediterrán miliő, és talán éppen ezért imádnak itt lakást venni, itt megszállni vagy tanulni?

Most csak két helyszínt említek, jöhetnek a további tippek (jelzem: bőven van!).

A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőitől balra található a márványoszlop, amely a római Forum Romanumról származik: a Múzeumkertben áll 1929 óta Róma város ajándéka, Alessando Monti és a magyar szabadságharc olasz légiójának emlékére, a 3 méteres, egy darabból faragott márványoszlop díszes oszlopfővel. Rögtön a Múzeumkert Bródy Sándor utca felőli oldalbejárójánál áll a mellszobra is a bresciai származású Alessandro Monti ezredesnek, akinek emlékére Bresciában hasonlóan szobrot állítottak, mégpedig Kuzmik Lívia, magyar szobrásznő alkotását.

A Múzeumkertben található Garibaldi szobra: Giuseppe Garibaldi - szintén Kuzmik Lívia által készített - bronz mellszobrát 1932-ben állították fel, a mészkő talapzat felső harmadában dombormű látható, mely Garibaldi és Türr István kézfogását ábrázolja.

Egy másik Monti, Raffaello - aki milánói szobrász volt - alkotta a Múzeum timpanon szoborcsoportját, amit horganyból öntöttek, középen Pannónia ülő alakját látjuk, pajzsán a magyar címerrel, kétoldalt pedig a Tudományt és Művészetet jelképező három-három alakos szoborcsoportokat.

A Bródy Sándor utca 8. szám alatt található az az épület, amely 1865-től 1902-ig a Magyar Országgyűlés Képviselőházának székhelye volt, és jelenleg a budapesti Olasz Kultúrintézetnek ad otthont. Az épületet – mely Budapest legjelentősebb 19. századi műemlékei közé tartozik – Ybl Miklós, az egyik legnagyobb magyar építész tervezte. Az intézet épülete a korai eklektika neoreneszánsz irányzatának talán legjellegzetesebb példája, és a magyar politika történetének egyik legfontosabb műemléke. 1902-ben a Képviselőház ideiglenes épületéből átköltözött Duna-parti, végleges székhelyére. 1920-ig a Bródy Sándor utcai épület vásárok és kiállítások helyszíne volt. 1920 novemberében az első emeleten vetítőszobát alakítottak ki filmvetítésekhez.

Egy 1935-ben, Rómában aláírt szerződés értelmében az épület 1942-ben az olasz állam tulajdonába került. Számos homlokzati és a belső teret egyaránt érintő felújítási munka után a magyarországi Olasz Kultúrintézet 1943. június 21-én nyitotta meg kapuit, neves olasz és magyar személyiségek jelenlétében.

Amúgy pedig június 28-áig olasz fesztivál is zajlik, konferenciától robogó-kiállításig sokféle érdekességgel! Andiamo!!!

Ahol a világon először végeztek altatásos gyermekműtétet

2009-05-31T11:56:00.013+02:00

Gyermeknapon egy olyan épületre emlékezem, amely - a helyiek ellenkezése és Ráday Mihály figyelemre intő szavai ellenére - már nem áll, pedig jelentős helyet foglalhatna el a magyar tudománytörténetben. A Szentkirályi utca 4. számú épületben működött ugyanis egykor a pesti szegény gyermekkórház (pontosan 1845 és 1883 között), lebontására pedig 2006 tavaszán került sor, egy felemás hatósági eljárást követően. A szomszéd épület lakói megindították a műemléki védettség alá helyezést (az 1960-as évekig ugyanis műemlék volt az épület!), azonban a belvárosi ingatlanspekuláció erősebben tudta képviselni érdekeit. Így ma már csak emlék az a hely, amelynek egykor csudájára járt a világ: ahol az első altatásos műtétet hajtották végre gyermeken... - az alábbi szemelvényekből talán rekonstruálhatóvá válik az elsüllyedt világ.

"A pesti szegény-gyermekkórház, mely a bécsi Szent Anna kórházzal a monarchia legrégibb gyermek-kórháza, s egész Európában csak a párisi Hopital des enfants malades és a szentpétervári Nicolai gyermekkórház által előztetett meg, a gyászos emlékű pesti árvíz után alapíttatott. ...

Schöpf-Mérei Ágost

... Schoepf Ágost tr. volt az, kiben először támadt a kórház létesítésének eszméje egy oly korban, midőn nemcsak nálunk, hanem egyebütt is hasonló czélokért lelkesülni még nem tudott a nagy közönség. Schoepf, kinek egész nyilvános életpályája a férfi tetterő legnemesebb nyilvánulásait mutatja, az árvíz által érzékenyen sujtatott, elrombolván a Duna-vízár az általa 1837-ben nagy anyagi áldozattal alapított orthopédiai gyógyintézetet. De Schoepf , ki ezáltal vagyonának nagy részét elveszté, nem csüggedt el, s a természet rejtélyeit szenvedéllyel kutató szellem, megfosztva működése helyétől, új müködési kört kívánt magának alapítani, s felbátorítva honfitársa, a győri születésű Mauthner példáján, ki 1837-ben Bécs első gyermekkórházát, a maig is fennálló, s hírneves Szent Anna kórházat alapítá, foglalkozni kezdett egy gyermekkórház létesítésével. E tervének megvalósítására különösen ösztönözte őt a gyermekgyógyászat, ezen akkor még általában csak kevesek, s hazánkban senki által különösen nem cultivált tudományszak iránti előszeretete. Az eszme csakhamar megérlelődött benne, s szövetkezve nehány tehetősebb, áldozatoktól vissza nem riadó emberbaráttal - mint Ürményi Ferenc, Havas József, Eckstein Adolf, Fabricius Fridrik, Frankenburg Adolf, Flamm őrnagy és Molnár - 1839. febr. havában megalakította a pesti szegény-gyermekkórház egyletet. S az egyesület, mely működéséhez ő cs. kir. Fensége Mária Dorottya főherczegnő magas pártfogását is megnyerte, Ürményi Ferencz elnök vezetése mellett oly buzgalommal munkálkodott, hogy ugyanazon év augustus 16-dikán az ötpacsirta-utcza emeletes bérházában az intézet, 12 beteg ággyal megkezdtette működését. A kórház működésének kezdete szerény volt ugyan, mindazonáltal már az első években bebizonyúlt egy ily intézet fennállásának szükségessége. ...

Schöpf-Mérei szobra a SOTE Üllői úti Klinikájának kertjében

... A pesti ősz-utczai gyernmekkórház építésnek eszméje az 1842-dik év november havi választmányi gyülésen hangoztatott először, midőn is legelső alkalommal hozatott szóba az, hogy az intézetnek házvétel vagy építés által önálló hajlékot kellene szerezni. Az indítványt Schoepf a kórház érdemdús igazgató-főorvosa tette, s a választmány szótöbbséggel oly határozatot hozott, hogy ha a közgyülés a házszerzést helybenhagyja, Kossuth Lajos, Molnár, Österreicher és Frankenburg választmányi tagok, Havas József választmányi elnök és Schoepf igazgató bizatnak meg a házvétel, illetőleg építés iránti tervezet kidolgozásával.

...

Nagy mértékben indította a választmányt ezen elhatározó lépésre azon körülmény, hogy az ötpacsirta-útczai háznak első emelete, 19 beteg ágyával, mindinkább elégtelennek bizonyúlt az intézethez orvosi segélyért folyamodó közönséggel szemben. Az indítvány annál inkább visszhangra talált, mert ezen időre estek Kopácsy herczegprimás, gr. Battyány Lajosné, gr. Batthyány Kázmér és gr. Károlyi Györgyné 1000-1000 forintos ágyalapítványai, valamint a Szentkirályi Mór és Kossuth Lajos által kezdeményezett nagy ezüst sorsjáték is, melyek az intézet 7500 forintból álló vagyonát egyszerre 28.000 forint kézpénzre emelték.

...

A kérdés ezúttal a választmány részéről részletes megvitatás tárgya lőn, s elhatároztatott, hogy "szabad kir. Pest városában, nevezetesen pedig a Rókus-kórház, s a kir. egyetem között, a régi ötpacsirta-útczai intézethez lehetőleg közel intézeti kórház építtessék." Ezen czélra az egylet 8000 pengő forintért az ősz-utczai Westermayer kocsi-gyáros tulajdonát képező telket szerezte meg, mire az új kórház építése Zitterbarth épitőmester tervei szerint nemsokára meg is kezdetett. A kórház-épület, melynek sok évekig csak emeleti helyiségei használtattak intézeti czélokra, az 1845-dik évben adatott át a nyilvánosságnak. Az épület zárkövét ugyanazon év junius hó 14-dikén Mária Dorottya nádorné, az egyletnek kegyelmes pártfogónője tette le számos magas rendű vendég jelenlétében, midőn is ő cs. kir. főherczegsége leányával, Stefánia trónörökösné fenséges anyjával, a belga királynéval a kórházat magát is szerencséltette látogatásával."

(A Pesti szegénygyermek-kórház története 1839-től 1883-ig, írta: ifj. Bókai János tr., a Stefánia gyermekkórház tiszteletbeli rendelő főorvosa, egyetemi tanársegéd, Budapest, 1884.)

Az Ősz utcai kórház épületének belső udvarában levegőztetik a csecsemőket

"Uj intézkedés beteg gyermekek számára, a' csecsemőkortól kezdve, egész a' 14ik évig. A' pesti gyermekkórház ágyaiban eddigelé csak a' legszegényebb gyermekek vétethettek föl. Hazánk akármely részeiből ide hozottakat, sőt a' legkisebbekkel együtt egyszersmind szoptató egészséges, vagy beteg anyákat is, a' mennyire az ágyak aránylag csekély száma engedé, felvett az intézet, orvosolt, táplált és ruházott meggyógyulásig. A' szigoru orvosi felügyelés, 's az intézeti ápolónők ügyes gondviselése illy szegény beteg gyermekek körül, azt tevék, hogy folyton nagyobb számmal folyamodtak hozzánk olly szülék is, buda-pestiek és vidékiek, kik, ámbár nem épen szegények, sőt középszerü fizetésre készségesek, részint a' betegség makacssága, részint valamelly szükséges nagyobb műtétel, 's házaikban nem adható olly jó ápolás miatt, - gyermekeiket e' gyógyintézetbe felvétetni ohajták. Az igazgató választmány a' gyermekkórház hatáskörét erejéhöz képest terjeszteni 's e' részben más kórházak példáját követni kívánván, egy a' mult évi ősszel megalapított intézkedése szerint - hozzá kapcsoltatott az eddig nem fizető szegények osztályához, melly a' pénztőkék és alapítványok szaporodtával egyiránt fog nagyobbíttatni, az intézet uj épületében, (Józsefvár. ősz-utcza) folyó évi april 15től kezdve, egy külön osztály fizető beteg gyermekek számára."

(Társalkodó, 1845. március 27., 25. szám, Dr. Schöpf: Pesti gyermekkórház)

"Tapasztalataink nyomán a' pest-külvárosi alsóbb néposztály kisdedei a' lelenczeket hozzászámítva, nagyrészt a' csecsemökorban sürü rántottlevessel, vagy pálinkába mártott fekete kenyérrel tápláltatván, körülbelül a' következő arányban halnak el, nagyobbrészt görvélyes sorvadásban: az első évebn 100ra 30 halál, a' 2ik évben 100ra 20. Kik a' 2-3ik éven tul esnek, gyakran erős alkotásuak, 's már majdnem mindent eltürők, ekkor a' halálozási arány csekély.

Ünnepeket kivéve az intéezt főorvosa naponként 1/2 2től 3ig nyilvános rendeletet tart, 's egyik főfeladatának tekinti: az alsóbb müveltségű anyák előtt (kik e' rendeletnél nagy számmal jelennek meg) némi ártalmas szokások 's előítéletek ellen felszólalni, 's közöttük józanabb gyermektáplásási 's ápolási elveket és módokat terjeszteni."

(Társalkodó, 1847. november 14., 91. szám, Dr. Schoepf: A pesti gyermekkórház - Különös tekintettel a' himlőoltás terjedelme, lehetsége 's haszna és kárára)

Bókay János senior

"A kórház történetében 1847. február 9. nevezetes nap volt. Ugyanis ekkor végezte dr. Schöpf-Mérei Ágoston igazgató főorvos a világ első éteres, az akkori nyelven kénigényes narkózisban végrehajtott gyermekműtétet. A sikeres operáció főszereplője egy fiatal fiú volt. A korabeli magyar és külföldi lapok sokat cikkeztek róla.
Az 1848-as esztendőben a kórház megint nehéz anyagi helyzetbe került, ez kétségessé tette fennállását. A betegek létszámát harmincról tizenkettőre kellett csökkenteni. Az 1848-as mozgalmas időben az igazagtó főorvosnak el kellett hagynia az ország területét. A választmány Bókay Jánosra, az intézet akkori segédorvosára bízta a vezetést."

(Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez, a Budapesti Városszépítő Egyesület kiadása, 1985)

Az ifjabb Bókai kötete

"Az 1868-1871-ig terjedő időtartam a kórház történetének legszerencsésebb évei közé tartozik. Ezen időben szavazta meg ugyanis a képviselőház az 5000 forintos évi államsegélyt, mely segély amíg egyrészről a pesti gyermekkórház létjogának az állam részéről való teljes elismerését bizonyította, másrészről az intézetet az anyagi gondoktól jórészt felszabadította, s így a kórház fejlődése elé gördített akadályokat az egyletnek legyőzhetőkké tette. Deák Ferencz, hazánk bölcse, egyletünknek 1854-től fogva rendes tagja volt, ki Csengery, s Ürményi felkérésére a kérvényt 1871 december hó 12-dikén a ház asztalára tette, s az ő hathatós, s lelkes szavainak köszönhető az, hogy az országos segély a képviselő ház által egyhangúlag megszavaztatván a kórház már a következő 1872-dik évben országos segélyezésben részesült. Az egylet úgy vélte legméltóbbnak meghálálhatni a nemes férfiú e tettét, hogy nevére tiszteletbeli ágy-alapítványt tett, mely az utókor számára az egyesület körében ép úgy megőrzi a haza bölcsének emlékét, miként az 1860-ban alapított "Széchenyi-ágy", a legnagyobb magyar nevét megörökíté.

Az állami segély elnyerése lehetővé tette az egyesületnek az ágyak számának már rég kivánatos szaporítását, s a közönségnek fokozott bizalma az intézethez arra indította Bókai igazgatót, hogy a különböző szakokra főorvosi állások rendszeresítését ajánlja a választmánynak....

S a választmány ezen intézkedése által a pesti gyermekkórház egész kis tanintézetté nőtte ki magát, mert az említett főorvosok nemcsak a szenvedő beteg gyermekek gyógyítását tették kötelességükké, hanem Bókai tnr. példájára az intézetet mindinkább sűrűbben látogató fiatal orvosok több oldali gyakorlati kiképeztetését is czélul tűzték maguk elé.

...

Ezen időre esik Bókai igazgatónak egyetemi rendes tanárrá kinevezése, a törvényhozó testület kezdeményezése folytán, mely által a kórház egyetemi jelleget nyet, anélkül azonban, hogy függetlensége ezáltal bármi tekintetben is csorbát szenvedett volna. Nem érdektelen ezen helyen megjegyzeni azt, hogy a gyermekgyógyászat rendes tanszéki jelleget az egész continensen nálunk Budapesten nyert először.

Az ősz-utczai gyermekkórház 1883 september hó 17-dikén szüntette be orvosi működését, s a gólya-utczai "Stefania-gyermekkórház" megnyitásával a pesti szegény gyermekkórház-egylet egy új korszakot kezdett meg."

(Bókai idézett műve)

"Az Ősz utcai kórház épületét hetvenezer forintért adták el, mely összeget is az új kórház építésére használták fel. ...

A lakók elmondták, hogy a kaputól balra az épület végében volt a hullakamra, de az udvaron még ma is látható a boncterem betonlapjának kerete. Az építmény üvegből volt: nemcsak a fala, hanem a tetőzete is. A második világháború előtt Stühmer csokoládégyáros garázsnak használta, míg a pincét szénraktár részére bérelte. A lakók a boncterem falait az ötvenes években bontották le.

...

A kórház megszűnése után a következő években a tulajdonsok váltakoztak. 1883-ban Politzer Bernát és Farkas vették meg az épületet, akik lakásokat alakítottak ki. Lakóházként van nyilvántartva a mai napig is. 1894-ben Nagy Sándor és neje Lecskó Mária tulajdonába kerül. 1908-ban Kutassy Ágoston tulajdona lesz. 1910-ben az Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság bérháza lett. 1916-ban Salvendy Gyula és Fried Pál voltak a tulajdonosok. 1925-ben Nagy Béla és Ernő tulajdonába kerül. 1928-tól öröklés jogcímén a fenti családok leszármazottai birtokolják az államosításig.

Az épületben a helyiségeket nem mindig csak lakás céljára használták a bérlők. Így 1896-ban itt volt a Budapesti Női Szabósegédek közvetítő irodája, 1900-ban a Budapesti Kovácssegédek Szak-és Munkaközvetítő Egylete, 1912-ben az "Újlap" c. politikai lap szerkesztősége és kiadóhivatala."

Nyári programajánló: Virágzó Palotanegyed

2009-05-27T23:30:00.003+02:00

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület

Virágzó Palotanegyed

címmel hirdeti meg környezetszépítő pályázatát, amelynek célja, hogy a palotanegyedi polgárokkal együttműködve vonzó, vendégváró városkép alakuljon ki.

A negyed társasházai és közintézményei azon versenghetnek, hogy melyikük homlokzata, portálja, épületének ablakai, erkélyei zöldebbek és virágosabbak. A verseny két kategóriában zajlik: társasházi és intézményi, emellett különdíjat érdemelhetnek ki a legszebb ablakkal és erkéllyel büszkélkedők! A díjazottak megmutatkozhatnak a kerületi lapokban és törzsvásárlói kártyát nyernek későbbi növényvásárlásaikhoz!
Az eredményhirdetésre szeptember elején ünnepélyes keretek között kerül sor. Jelentkezni az egyesület címére küldött elektronikus levéllel lehet (egyesulet@palotanegyed.info).

A pályázaton való részvétel előzetes jelentkezéshez kötött, amelynek határideje:
június 15., az elbírálás határideje: augusztus 31.
Az értékelés a két időpont között folyamatosan zajlik!

Támogató partnereink:
Lián Kertészet, Zakariás Enikő Virágüzlete, Rév8 Zrt.

Az asztalnok háza

2009-05-24T17:17:00.007+02:00

A Mesél a Palotanegyed... örökségvédelmi pályázaton részt vevők mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy pályaműveiket nyilvánosságra hozzák a rendezők. Hálás köszönet ezért!

Íme az egyik első helyezett pályamű - kérésünkre a szerző által - rövidített változata.

A Műemléki Világnap palotanegyedi sétáján a szerző meséli el a pályaművét

Fotó: Nyári Gyula

Maczák Ibolya:

Az asztalnok háza

A Lőrinc pap tér 3. szám alatt található, eklektikus stílusú sarokház 1860 körül a József utca 25., 1908 előtt pedig József utca 31. néven volt ismert. További adatai sajnálatos módon tévesen szerepelnek budapesti építészeti topográfiákban. Korabeli forrás igazolja azonban, hogy 1893. július 3-án adták ki rá az építési engedélyt, építtetőként Liebner Józsefné, építőmesterként Staerk Sándort megnevezve. Ez az adat összhangban áll a Budapesti cím és lakjegyzék információival, mely szerint 1896-ban már Liebner József lakott a házban. Ennek leglátványosabb jele a kapu fölött látható L. J. monogram, valamint a Zichy Nándor szobra mögötti épület közkeletű elnevezése – „asztalnokház” – is, mivel kakucsi Liebner József császári és királyi asztalnoki címet viselt.
Az épület későbbi történetéről számos – egymásnak ellentmondó – történet kering. A legvalószínűbbnek az tűnik, mely szerint az ingatlan a harmincas években a híres miniszter hozzátartozóival nem azonos Darányi családé volt. A későbbi időszakból a többen emlékeztek még a lakók közül egy Rabán Antal nevű tengerészkapitányra is, aki a háború után, Izrael megalapításakor szállította a bevándorlókat hajón az új hazába.
A Lőrinc pap téri ház és a Liebner család kapcsolata sajátos módon maradt az utókorra. Liebner József unokája, Rónay György író, költő, műfordító és szerkesztő A nábob halála című regényének kezdőmondataiban így örökítette meg az 1925-ös viszonyokat: „A lakás ablakai apró, négyszögletű térre nyíltak. Két keskeny józsefvárosi utca keresztezte itt egymást, s az egész tér nem volt más, mint egy házhelynyi üres, aszfalttal burkolt terület a kétemeletes Werner-palota előtt szemközt a vörös téglából épült, újromán stílusú templommal. Baloldalt régi, háromemeletes főúri ház szegélyezte a teret; gazdái elszegényedtek, eladták a házat, most lányotthon volt benne. A gyalogjárón néhány csenevész, lombját korán elhullajtott juharfa tengődött.” A könyvben írtak valós adatokon alapulnak: a tér méretei és elhelyezkedése valóban a leírtaknak megfelelő. A mellette lévőépületben, a mai Krúdy utca 11-ben működött 1917. augusztus 1-jétől – így 1925-ben is – az Isteni Megváltó leányai szerzetesrend által fenntartott Collegium Marianum, a „katolikus hölgyek és főiskolai nőhallgatók otthona”, és a házzal szemben helyezkedik el ma is a jezsuiták Jézus Szívéről nevezett vörös téglás temploma.
A Rónay-regényben szereplő Werner (Liebner) Sándor a következő anekdotikus történetet eleveníti fel a házról: „A földszinten, Gábor szobája alatt zenéltek, a kocsmában. Erre is emlékezett: egyszer átjött a templomból a pap és arra kérte az édesapját, mondjon föl a vendéglősnek; megbotránkoztatja az embereket, hogy az Isten házával szemközt, egy jó hírű lányintézet szomszédságában , az »Urak kongregációja« tagjának házában éjszakánként dorbézolnak. De az öreg Werner elutasította a kérést. – Ez a Vöcsök veszi meg jó áron a boromat, és én nem vagyok hajlandó új vevőt keresni, amikor a régivel meg vagyok elégedve. A templomban éjszaka nincs senki, a kisasszonyok pedig húzzák le a redőnyt és aludjanak, punktum.”[1] Talán ebből a rövid, anekdotikus idézetből is kitűnik: Liebner József szigorú, öntörvényű ember lehetett. Tény azonban, hogy ezek a vonások csak az egyik arcát mutatják meg: elismert mezőgazdasági szakember, afféle „gazdasági diplomata” kiváló szervező és szenvedélyes, nemzetközi hírű méhész volt. Életpályája ma sem közismert. Munkásságát azonban máig őrzi egy-egy adat: emlékmű Kakucson, utcanév Pilisen, egy-egy rövid utalás néhány adattárban és szakkönyvben… és rejtett búvópatakként felbukkan alakja a Liebner-unoka Rónay György idézett regényében.
[1] Rónay, i. m., 8.

Vállalkozói fórum

2009-05-20T09:57:00.002+02:00

Palotanegyedi Esték VI.

Vállalkozói fórum:

Gazdaságfejlesztés a Palotanegyedben, az Európa Belvárosa Program keretében

Az Európa Belvárosa Program egyik kiemelt célja, hogy a negyedben rejlő gazdasági potenciált kiaknázva vonzó környezetet biztosítson a már működő és jövendő vállalkozások számára, és bevonja a negyedet Budapest gazdasági vérkeringésébe.

A fórum tervezett témái:
– a józsefvárosi önkormányzat és a helyi vállalkozások együttműködésének lehetőségei,
– a helyi vállalkozók részvételi lehetőségei az Európa Belvárosa Programban,
– a Palotanegyed helyi gazdaságfejlesztési stratégiája,
– vállalkozásfejlesztési központ a Palotanegyedben.

A fórum időpontja: 2009. május 27., szerda este 18 óra,
helyszíne: a Zappa Caffe alsó szintje (Mikszáth tér 2.).

A fórumon Alföldi György DLA, a Rév8 Zrt. vezérigazgatója mutatja be a terveket a palotanegyedi projekteket vezető Tibor Tamás segítségével.
A fórumon részt vesz dr. Kocsis Máté, a Palotanegyed Városrészi Önkormányzat elnöke, a beszélgetést Szűcs Péter, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnöke vezeti.

Clara az Urániában

2009-05-19T12:08:00.007+02:00

Múlt csütörtök óta vetíti az Uránia Nemzeti Filmszínház (is) azt a mozit, amely Clara Schumann német zongoraművésznő, komponista - aki nem mellesleg Robert Schumann felesége volt - nem mindennapi életútját mutatja be.

Hősnőnk - leánykori nevén Clara Wieck - 1819-ben született Lipcsében, zenekedvelő és -művelő családba: édesapja zongoratanár, édesanyja énekesnő volt. Clara apja irányításával kezdett el zongorán játszani, hét évesen lépett fel először nyilvánosan Lipcsében. 1830-ban Robert Schumann lett Friedrich Wieck új tanítványa. Clara 12 éves korában európai koncertkörútra indult apjával, és nagy sikert aratott Németország különböző városaiban, valamint Párizsban.
1837-re a kontinens egyik legtehetségesebb zongoravirtuózaként tartották számon, és mindeközben zeneszerzői karrierje is felfelé ívelt, amelyről op. 6 Soirées musicales c. műve is bizonyságot tesz. 1837-ben Clara és Robert Schumann eljegyezték egymást, Friedrich Wieck heves ellenállása dacára. Clara 1839-ben már apja jelenléte nélkül adott koncertet Párizsban. 1840-ben a pár összeházasodott, mindketten a lipcsei egyetemen tanítottak. Clara befejezte Hat dalát (op. 13, 1842-43), valamint megkomponálta a Három prelúdium és fúgát (1845).
1853-ban Düsseldorfba költöztek. Ez a nyár különösen termékenynek bizonyult: megszületett az op. 20 Variációsorozat Robert Schumann témájára. Élete gyökeresen megváltozott, miután 1854-ben férjén mentális problémák uralkodtak el: Robert öngyilkossági kísérletét követően szanatóriumba került, és ott is halt meg 1856-ban.

Clara sorsának másik központi alakjával, Johannes Brahms-szal 1853-ban ismerkedett meg Joachim József hegedűművész révén. Kapcsolatuk jellege máig tisztázatlan, de valószínűsíthető, hogy esetleges házasságuk létrejöttét a korkülönbség hiúsította meg – Brahms ugyanis 14 évvel fiatalabb volt Claránál. Az asszony özvegyként élt Berlinben 1857 és 1863 között, majd Baden-Badenbe költözött. 1878-tól a frankfurti Főiskola tanáraként működött. 1891-ig rendszeresen koncertezett. Agyvérzésben hunyt el 1896-ban Frankfurt am Mainban.

A film érdekessége, hogy zenei anyagának felvétele a diósdi Phoenix Hangstúdióban Jandó Jenő, Gách Anikó, Oláh Vilmos és a Danubia Szimfonikus Zenekar (karmester Dénes István) közreműködésével készült, a film képi anyagának egyharmad részét is Magyarországon rögzítették, a zenekari jelenetekben az Óbudai Danubia Zenekar művészei statisztáltak, korabeli jelmezekben.

Kerékpárral a Palotanegyedben

2009-05-16T13:53:00.009+02:00

A Palotanegyed 11 000 lakosa mellé nap mint nap megérkezik a negyedbe mintegy 20-25 000 diák is, akiknek köreiben - szerencsére - egyre trendibb dolog a biciklivel való közlekedés. Részben az ő igényeikre is figyelemmel, no meg az itt lakókkal való esetleges súrlódások (miért közlekedik az amúgy is szűk járdán, amikor a kresz szerint nem tehetné?!) elkerülése érdekében a Civilek a Palotanegyedért Egyesület a Magyar Kerékpárosklub szakmai segítségét kérte a közterület-rehabilitációs tervek konzultációihoz. Bízunk benne, hogy hamarosan jónéhány újabb, használható biciklitároló jelenik meg az utcákon és talán a forgalomváltozással a sok egyirányú utca némelyike kétirányúvá válik a biciklisek számára.

Mindaddig pedig íme egy kis kedvcsináló:

Budapest két keréken - Kiállítás a Budapest Gyűjteményben

A 19. század utolsó évtizedétől napjainkig nemzedékek mindennapjaihoz tartoztak a lábbal és/vagy géppel hajtott drótszamarak. S ha egy időre úgy is látszott, hogy a kényelmesebb négykerekűek kultusza háttérbe szorította a flaszter hátasait, napjainkban a zsúfoltságtól fuldokló városban egyre többen nyergelnek át fürge kerékpárra, mopedre vagy a lóerőktől duzzadó, fényes motorbiciklikre. A Főváros Szabó Ervin Könyvtár kiállításán harsány kereskedelmi és versenyplakátok, múlt századi fotográfiák, karikatúrák, aprónyomtatványok és könyvek fogadják a látogatókat. A dokumentumok a velocipédek megjelenésétől a Csepelek és Bervák tündökléséig eltelt időből villantanak fel emlékképeket. A kiállítás május 30-ig megtekinthető a Budapest Gyűjteményben, a 6. szinti olvasóteremben.

Emléktábla az üldözötteknek...

2009-05-15T13:39:00.005+02:00

Azt mindannyian tudjuk, hogy a Palotanegyed számtalan alkalommal szolgált helyszínül a magyar történelem sorsfordító eseményeinél - elég csak az 1948-as és az 1956-os forradalomra gondolni. Vannak azonban olyan történetek, amelyek eddig homályban voltak: keveset tudtunk vagy tudhattunk róluk...

Május 24-én este 19 órától a Jezsuita Rendtartomány

a Mária utcai rendház ( (1085 Mária u. 25.) bejáratánál

emléktáblákat avat.

A táblák a tisztelet jelei azon rendtársak előtt, akik a második világháború idején az üldözötteket
(zsidókat, katonaszökevényeket, menekülteket) a Jézus Szíve templom pincéjében bátran mentették, és akik a kommunista diktatúra idején együttesen 1067 év börtönbüntetést szenvedtek.

Palotanegyedi Tisztasági Kommandó

2009-05-14T12:37:00.007+02:00

.Fotó: Segesvári Csaba

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület kezdeményezésére - Lesley barátunk, a "nyolcker-blogger" felvetése nyomán - érdekes szociológiai kísérletnek lehetünk majd szemtanúi a jövő héttől (május 19-étől) kezdődően a Palotanegyed különböző pontjain. A "kísérlet" résztvevői a Molnár Ferenc Angol-Magyar Kétnyelvű Általános Iskola diákjai, az alanyok pedig mi magunk, palotanegyedi lakosok vagyunk.
A kezdeményezés lényege az, hogy miként lehet szép szóval és egymásra figyeléssel csökkenteni a szemetelést a negyedben - hiszen azt mindannyian tapasztaljunk, hogy az utcákon, tereken folyamatosan újraképződő szemét mindenkinek kellemetlen. De mit lehet tenni ellene, ha a hagyományos módszerek nem elégségesek?
Ezt fogják mindannyiunknak bemutatni azok a kis lurkók, akik jelentkeztek a Palotanegyedi Tisztasági Kommandóba és osztályfőnöki, rendőri felkészítést követően, megkülönböztető mellényben 3 fős csoportokban fogják a szemetelőket figyelmeztetni arra, hogy bizony elhagytak valamit...

Az ötlet nevelő hatása elméletben vitathatatlan, hiszen melyik felnőtt ne szégyellné el magát mélységesen, amikor egy gyermek hívja fel a figyelmét az alapvető viselkedési normákra? Bízzunk abban, hogy a gyakorlati megvalósítás eredményeképpen pedig nemcsak néhány hetes szemétmentes időszak következik, hanem a figyelemfelkeltő ötlet hatására az emberek mentalitása is változik!

Múzeumok Majálisa

2009-05-12T23:55:00.005+02:00

Programajánló a hétvégére: szombat reggeltől vasárnap késő estig...

Múzeumok Majálisa: hol máshol, mint a Palotanegyedben?!

Múzeumi Világnap, Múzeumok Majálisa, Múzeumkert. Az elmúlt tizennégy évben ezek a fogalmak összekapcsolódtak. Ma már elkötelezett törzsközönsége van ennek az Európában is egyedülálló, teljes hétvégét felölelő kulturális fesztiválnak. Itt a múzeumok és vendégeik számukra kedves és fontos értékeket kínálnak a sátraikat felkereső kíváncsiaknak. Mindezt kellemes, kötetlen hangulatban. A múzeumba járás, a kulturális örökséggel való ismerkedés elsősorban szórakozás, kikapcsolódás. Ez új, mélyebb értelmet nyerhet a Majális forgatagában nézelődve, vagy éppen zenét hallgatva a zöld pázsiton piknikezők között...

És következzék egy színfalak mögötti titok: a B szektorban (Kálvin tér felé eső terület) a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vendégeként a CaPE is bemutatkozási lehetőséget kapott!

Palotanegyedi Esték V.

2009-05-11T21:26:00.004+02:00

A Palotanegyed várható forgalomtechnikai változásai,

a Mária utca tervezett funkcióváltása

Az áprilisi 22-ei fórumon megnyilvánuló komoly helyi érdeklődésre és az itt lakók további tájékozódási, informálódási igényére tekintettel a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Palotanegyed Városrészi Önkormányzat úgy döntött, hogy a korábban tervezett menetrendtől eltérően, már május második hetében megrendezi a soron következő lakossági fórumot.

A fórum célja az Európa Belvárosa Programban tervezett közterület-felújítás és forgalmi változások bemutatása mellett teret nyitni azoknak az ötleteknek, amelyek megoldási javaslattal, vállalható alternatívával szolgálhatnak a döntéshozók felé.

A fórum időpontja: 2009. május 13., szerda este 18 óra,
helyszíne: a Zappa Caffe alsó szintje (Mikszáth tér 2.).

A fórumon a Józsefvárosi Önkormányzat városrehabilitációs cégének, a Rév8 Zrt.-nek a vezérigazgatója, Alföldi György DLA tárja a terveket az érdeklődők elé a palotanegyedi projekteket vezető Tibor Tamás segítségével. A fórumon részt vesz dr. Kocsis Máté, a beszélgetés moderátora Szűcs Péter.

A Rév8 Zrt. pedig ezzel az anyaggal készül a fórumra:

"Tisztelt Lakosság!

Budapest Józsefváros Önkormányzata az Európa Belvárosa Program keretében tervezi több, Palotanegyedbeli utca és tér megújítását, ezek között először a Mária utca, Gutenberg tér és Lőrinc pap tér közötti szakaszát. Az építkezés ez év nyarán kezdődik meg.

A kiviteli tervek véglegesítése előtt az alábbiakban szeretnénk tájékoztatni Önöket, hogy az eddigi tervezés, egyeztetés során milyen megoldások merültek fel, és milyen kérdésekben várjuk véleményüket.
Kérjük, ismerjék meg a kidolgozott típus megoldásokat!

A jelenlegi helyzet
A Mária utca érintett szakasza jelenleg egyirányú forgalmi kialakítású, elkülönített, kétoldalt kiemelt járdákkal. Az utcában jelenleg az egyik oldalon a járda felének felhasználásával lehet parkolni, így a szabad járda szélesség alig éri el az 1 métert. Az utcában a csapadékvizet pontszerű víznyelők gyűjtik össze.

A tervezett megoldások
A Mária utca tervezett kialakításában a legnagyobb változás az, hogy az úttest, és a gyalogos járdák burkolata egy síkba kerül, megszűnik a kiemelt szegély. Az utcában továbbiakban is megmarad az egyirányú közlekedés, a jelenlegivel megegyező irányban. A vízelvezetést a Krúdy utcához hasonló rácsos folyókák biztosítják majd.
A terv szerint azért, hogy a gyalogos forgalomnak vissza lehessen adni az utcát, és fákat lehessen ültetni – nem dézsában, hanem valóban a földbe – a jelenlegi parkolási rendszert át kell értékelni. Az utca 10 m széles, a közlekedés számára 3,15 m széles úttest szükséges.
A két gyalogos járda számára 1,5 – 1,5 m szükséges, így a parkolás és a növények számára 3,75 m marad, ami csak az egyik oldalon teszi lehetővé a parkolást (2,3 m széles egy autó hely), míg a másik oldalon 1,45 m marad a növények, padok részére. Megvizsgáltuk a kétoldali parkolás, illetve a járdára nem párhuzamos parkolás lehetőségét is. Az derült ki, hogy csak a gyalogos forgalom kárára lehet biztosítani a szükséges méreteket, kétoldali parkolásra csak olyan helyen van mód, mint például a Reviczky utcában, ami a Mária utcánál átlagosan egy méterrel szélesebb.

Utca típusok
A tervekben három funkciót – járda, úttest, parkoló – különítünk el. A különböző funkciókat eltérő típusú burkolattal lehet ellátni, melyekkel kapcsolatban bemutatunk néhány, a környéken már működő változatot.

Krúdy utca típus

Járda - Beton térkő
Úttest - Kiskockakő
Parkoló - Nagykockakő
Járda és az úttest egy szintben kerül kialakításra. A járda térkő, az úttest kiskockakő burkolatot kap, a parkolóhelyeken nagykockakő kerül lefektetésre.

Ráday utca típus
Járda - Beton térkő
úttest - Beton térkő
parkoló - Beton térkő
Járda és az úttest egy szintben kerül kialakításra. Mind a járda, az úttest, mind a parkolóhelyek térkő borítást kapnak. Az eltérő használatú útrészek különböző színű térkövek felhasználásával kerülnek megkülönböztetésre.

Veres Pálné utca típus
Járda - Beton térkő
úttest - Nagykockakő
parkoló - Nagykockakő
Ezen típus esetében – a névadó utcától eltérően - ugyancsak egy szintben kerül kialakításra a járda és az úttest, ahol a járdát térkő, az úttestet, és a parkolóhelyeket egyaránt nagykockakő burkolja.

Tervezett utca típus
Járda - Beton térkő
Úttest - Beton térkő
Parkoló - Nagykockakő
Járda és az úttest egy szintben kerül kialakításra. A járda és az úttest térkő, a parkolóhelyek nagykockakő borítást kapnak.

Útburkolatok jellemzői
Beton térkő: Járdán, úttesten egyaránt alkalmazzák.
Előnyök: Sima felületet ad, ezért a gyaloglás kényelmes rajta. Fenntartása egyszerű. Úttesten alkalmazva csendes, kerékpárral is használható. Változatos formákban és színekben alkalmazható, árban a legkedvezőbb.
Hátrány: Nagy forgalom mellett a gumiszennyeződések megmaradhatnak.

Nagykockakő: Természetes alapú, főként úttesten és parkolósávban alkalmazzák.
Előnyök: Nagy teherbírású burkolattípus. Az autókat lassabb haladásra kényszeríti. Az elemek nagy súlya miatt a kövek ritkán mozdulnak el, fenntartása egyszerű.
Hátrány: Gyalogos és kerékpáros közlekedésre nem igazán alkalmas. Oldalai szabálytalanok, nem ad összefüggő felületetet, emiatt zajos.

Kiskockakő: Természetes alapú, főként úttesten alkalmazzák, esetleg díszítő elemként.
Előnyök: Az autókat lassabb haladásra kényszeríti az egyenetlen felület miatt.
Hátrány: Gyalogos és kerékpáros közlekedésre nem igazán alkalmas. Oldalai szabálytalanok ezért nem ad összefüggő felületetet, a nagykockakőnél is zajosabb. Fenntartása munkaigényes, a fugák közti anyagot 3-4 évente pótolni kell, különben a kövek elmozdulnak.

Kérjük, éljen a lehetőséggel, és mondja el véleményét a Civilek a Palotanegyedért Egyesület szervezésében megtartott lakossági fórumon! "

Belsőudvar Program 2009

2009-05-07T13:32:00.004+02:00

Idén újra indul a Belsőudvar Program! Íme egy kis ízelítő a tavalyi akcióról:

Belsőudvar Program - Pályázati felhívás

A Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Részvénytársaság, és partnere Új Irány UILandscape Architects az „Európa Belvárosa Program” keretében Palotanegyed társasházai számára belső udvarok közösségi helyszínként való kialakítására pályázatot hirdet

Pályázat célja
A Palotanegyed épületei nemcsak kívülről jelentenek építészeti értéket, de számos udvar, belső tér is idézi a negyed korabeli hangulatát. A társasházak belső udvarai azonban mára gyakran elvesztették közösségi szerepüket. A pályázat egy társasháznak a lakók bevonásával és tevékeny részvételével megvalósuló átalakításának tervezését, és a kivitelezési munkáinak költségeit foglalja magában. Az átalakuló udvar nemcsak szebb, kellemesebb környezetet biztosíthat, de erősíti a lakók közötti kapcsolatokat és a Palotanegyedhez való kötődést.
Az udvarok átalakítása elsődlegesen nem felújítási munkát takar, hanem az udvarok közösségi használatát lehetővé tevő kialakítását.
Az udvar kialakítása a tulajdonosokkal közösen kidolgozott, társasházi közgyűlésen elfogadott tervekre épül. A közösségi tervezési folyamatot tapasztalt építészek, és tájépítészek vezetik. A kivitelezés ugyancsak a tulajdonosok aktív részvételével kerül megvalósításra. A tervezés és kivitelezés folyamata rendszeres jelenlétet, és munkát kíván a tulajdonosoktól!

Pályázni lehet a felhíváshoz csatolt pályázati űrlap kitöltésével, és benyújtásával. A pályázati űrlap letölthető a http://www.palotanegyed.info/, és a http://www.rev8.hu/ oldalról, illetve papíralapon beszerezhető a Zappa Cafféban (Mikszáth tér 2.), illetve a Lumen Galériában (Mikszáth tér 3.)

Pályázat feltételei
A pályázaton a Palotanegyed területén található (József krt.-Üllői út-Múzeum krt.-Rákóczi út által határolt terület) bármely társasház részt vehet.
A pályázati űrlap beküldése a pályázat érvényességének feltétele!
A pályázathoz csatolni szükséges a társasház jelen pályázati felhíváson való részvételéről szóló közgyűlési határozatát, mely tartalmazza a pályázati feltételek elfogadását is.
A tervezés és kivitelezés folyamata dokumentálásra kerül, a dokumentációt a Programot vezető és megalkotó Rév8 Zrt., illetve Új Irány UILandscape Architects, mint a közösségi bevonás példája felhasználhatja az „Európa Belvárosa Program” népszerűsítésére, illetve tevékenységének bemutatására.
A nyertes pályázónak vállalnia kell, hogy az udvar átalakításának eredményeinek bemutatását lehetővé teszi, ami nem járhat a lakók nyugalmának megzavarásával.

Pályázati támogatás
A pályázat keretében elnyerhető támogatás mértéke 2 millió Ft.

A pályázat benyújtásának határideje, módja:
A pályázat beadási határideje 2009. június 30., a dokumentáció leadható személyesen, vagy postai úton, Rév8 Zrt. címére: 1083 Budapest Práter utca 22.
A pályázat elbírálásának határideje 2009. július 13. A pályázatot Rév8 Zrt. és Új Irány UILandscape Architects közösen bírálja el. A pályázaton egy társasház kerül kiválasztásra.
A kiíró a pályázókat postai úton értesíti a pályázat eredményéről.

Pajzsos mackók és komor államférfiak

2009-05-03T21:22:00.010+02:00

Nos, igen, eljött ez a pillanat is, amikor egykori alma materem kerül terítékre a palotanegyedi blogban. Internetes kutakodásaim eredményeként örömmel konstatáltam, hogy a mai joghallgatók nem restek és a pázmányos éveik élményeibe beavatják az érdeklődőket... ezt öregdiákként köszönöm, kedves Kicsi Sáti - bármit is fed a neved :-)

De vissza a mackókhoz: ugyan mit keresnek a Szentkirályi utca 28. homlokzatán pajzzsal felfegyverkezve? Nos, ők a nem is oly rég még itt működő Franklin Nyomda emblémájaként szolgáltak és összesen négyen vannak, számold meg őket, kedves arra sétáló és emeld a tekinteted a magasba! Ha így teszel, a gyönyörű épület homlokzatán, két emelet magasságában mellvéd mögött loggiában, annak közepén, a kápolnaszerű kiképzésben Szent István szobrát láthatod, amint bal kezében kettős kereszt, jobbját pedig áldón kiterjeszti. A közép párkány alatt, a középrizaliton helyezkedik el a díszes főbejárat, amit kovácsoltvas zászlótartó, lámpák és kapurácsozat díszít. A két sarokrizaliton a mellékbejáratok találhatók, a sarokrizalitok négy sarkán pedig felfedezhetők a kedves mackószobrocskák!

A Szent István Társulatnak, a katolikus könyvkiadásnak e tekintélyes, három emeletes neogót stílusú palotája a Társulat fönnállásának félévszázados évfordulóján, 1898-ban készült el, Hofhauser Antal műépítész, egyetemi tanár tervei alapján. A város szívében emelkedő csúcsíves palota vakolatlan vöröstégla épület. A Szent István Társulat korszerű nyomdaüzeme (Stephaneum Nyomda) itt működött az államosításig, amikor is a Franklin Nyomda lett a nyomdaipari elődök haszonélvezője. Jómagam pedig még élénken emlékszem arra, amikor másodévesként (valamikor a kilencvenes években, hohó, de rég is volt!) büszkén birtokba vettük az akkor még eléggé rozoga, ám cserébe belvárosi épületet a Ménesi úti első év után!

Akkoriban bejárhattuk az épület zegzugait is, így szemináriumok és speckollok kötődnek bennem a Királyok Terméhez - meglepetéssel olvastam hát, hogy manapság a helyiség csak a fontos vendégek és egyetemi életük első napjain a Pázmány gólyái előtt áll nyitva. Pedig még a jogtörténeti szigorlatoknak is méltó helye volna, ha a vizsgázó a falról olvashatná le a magyar történelem közjogi méltóságainak sorát... A Szentkirályi utca 30. számú, koraeklektikus, egyemeletes házat 1871-ben építették, itt működött annak idején a Rózsa Kálmán és Neje Könyvnyomda és csak 1963 után tették zárttá. Az épület nem műemlék, de fenntartását a várostörténeti kuriózum mivolta indokolja: itt található a jelenleg Királyok Termének nevezett falakon a romantika festészetének ritka monumentális emléke. Gaál Lajos 1873-ban a falakra festett 64 olajképe a népvándorlás korabeli magyar vezéreket, az Árpád-házi királyokat, valamint a 13 aradi vértanú medalion-arcképeit ábrázolja. Az arcképsorozatban az egyetlen külföldi személyt ábrázoló arckép - II. Rákóczi Ferenc és Schweidel József közé ékelődve - Abdul Medzsidé, aki Kossuthnak és társainak adott menedékjogot, a kör alakú mennyezetkép pedig a vérszerződést ábrázolja.

A Pázmány Jogi Kara 3 épületből álló együttesének (Szentkirályi utca 26-30.) kétségtelenül legszebb helyisége a Díszterem, amely galériás, karzatos megoldású. A falak mentén oszlopok helyezkednek el, szürkés márvány borítással, neoromán kifestéssel. Mennyezete stukkós festett kazetta rendszerű. A faragott tölgyfa ajtók, valamint a festett üvegablakok harmonikusan kiegészítik a díszterem belső kiképzésének összhatását. A megvilágítást három, mennyezetről lógó csillár biztosítja. A főbejárattal szemben az első emeleti lépcsőforduló falára 2000-ben került a Rieger Tibor által készített, Pázmány Pétert ábrázoló dombormű (ahol szinte minden frissen diplomáját kezében szorongató végzős lefotózkodik).

Fotók innen: www.jak.ppke.hu

Eldőlni látszik a Szentkirályi utca 7. sorsa...

2009-04-30T17:47:00.001+02:00

Az alábbi tudósítást a főváros honlapjáról idézem:

"TUDÓSÍTÁS A FŐVÁROSI KÖZGYŰLÉS ÜLÉSÉRŐL (2009. április 30.)

Létrehozták a fővárosi roma kulturális központot

A Fővárosi Közgyűlés nagy többséggel megszavazta a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ létrehozását. Az előterjesztés értelmében az új intézmény a Napház Khamorro Klubmozi és Kisebbségi Kulturális Intézmény, illetve a Fővárosi Önkormányzat Cigány Ház-Romano Kher jogutódjaként jön létre.

A közgyűlési vitában Demszky Gábor főpolgármester hangsúlyozta, hogy a fenti két szervezet jelenleg méltatlan körülmények közt működik, a Szentkirályi utca 7. szám alatti épületben azonban összehasonlíthatatlanul jobb feltételeket teremtenek meg.

Ugyancsak a központ létrehozására kérte a képviselőket a vita során szót kapó Makai István, a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke.

Roma civil szervezetek képviseletében Daróczi Ágnes kérte az előterjesztés napirendről való levételét; Daróczi Ágnes attól tart, hogy az állami támogatással a főváros által létrehozott intézménnyel kisebb lesz az esély egy országos központ megalapítására.

Horváth Csaba - részben erre reagálva - humán várospolitikai főpolgármester-helyettes ismertette a főváros vezetésének Bajnai Gordon miniszterelnöknek írt levelét, amelyben Budapest vezetői kezdeményezik az országos központ létrehozását, illetve annak előkészítését.

Az újonnan létrejövő fővárosi intézményt Budapest évi 100 millió forinttal támogatja, a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium pedig évi 100-100 millió forint értékű közszolgáltatási szerződést köt az újonnan létrejövő központtal.

A Szentkirályi utca 7 szám alatti egykori iskolaépület felújítását és funkció szerinti átalakítását az Oktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozza.

Az elmúlt napokban a helyszín ellen roma civil szervezetek tiltakoztak, ennek hatására a főváros május 31-ig megvizsgálja, hogy van-e más, alkalmas épület a Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ befogadására."

Borszerdára ajánlom: Sexardicum

2009-04-27T21:38:00.008+02:00

Vajon mit is rejthet e név, amely akár többféle asszociációra is lehetőséget ad?

Szekszárdi borok kavalkádja az Urániában

A Krúdy utcai borkereskedés a szekszárdi borászok által alapított Garay Pinceszövetkezet üzlete, folyamatosan megújuló kínálata a kereskedelemben ritkaságnak számító, nehezen elérhető borokból áll, amelyek családi pincészetek, manufaktúrák, borcéhek termékei. Céljuk: bemutatni a szekszárdi borvidék sokszínűségét, megismertetni annak teljes spektrumát no és a vállalkozó kedvű, bátor borkedvelőket a rejtett kincseinek felfedezésére csábítani, akár borturistaként is...

A pinceszövetkezet egy tradíció újjászületése, egy történelmileg igazoltan életképes együttműködési forma. Elődje, az 1929-ben alapított Szekszárd Borvidéki Bortermelők Pinceszövetkezete 1949-ig működött, 705 taggal, 1500 kataszteri hold termését felvéve, értékesítve. Áldásos tevékenysége a borászat és a gazdaság nehéz időszakaiban segítette a termelők érvényesülését. Ebben az időszakban 8 saját üzlete működött országosan, ebből 2 üzlet és egy „kocsma” Budapesten. Az új kereskedés - követve ebben is a tradíciókat - az egyik korábbi üzlettel azonosan a Krúdy utcában nyílt meg, a Palotanegyedben.

A ma működő szövetkezet 2007 év elején alakult, tagjai közé nem csak borászok, hanem a szőlészet-borászat hátterét biztosító vállalkozások is tartoznak. A taglétszám folyamatosan bővül, mint ahogy az együttműködés területei is fejlődnek, amellyel a Szekszárdi Borvidék termelőit kívánják támogatni. A főleg kis, családi gazdaságokra, manufaktúrákra alapuló szekszárdi borászat számára fontos ez a munkamegosztás biztonságát adó háttér. A termelőknek így lehetősége van folyamatosan készen állni a legfontosabb feladatra: a természet, a szőlő, a bor által teremtett kihívások kezelésére. A szövetkezet elsősorban a beszerzés és értékesítés oldalán segít, a borászok alkotó, önmegvalósító munkájának védelmében, hiszen pontosan ez adja a borvidék sokszínűségét, segít megőrizni a bor minőségét, egyediségét, sokarcúságát, személyességét. A magyar borok barátai számára jó hír, hogy az itthon is globalizálódó piacon a választék bővülése nem csak távoli, egzotikus országok termékeivel lehetséges.

A régi, de még ma is igaz mottó imigyen szól:
„Bort szállít kicsinyben és nagyban, hordóban és palackban, magánosoknak és viszonteladóknak.”

No és tegyük hozzá: önzetlenül a palotanegyedi értékek védelmében, akár szponzorként is a Műemléki Világnapon. Nem fog csalódni az sem, aki az április végi borszerda alkalmával nyit be hozzájuk!

Közterület-fejlesztés a Palotanegyedben

2009-04-23T09:20:00.008+02:00

Ahogyan az már a korábbi bejegyzésekben olvasható volt, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület felvállalta az Európa Belvárosa Programhoz kötődő civil egyeztetés feladatát. Ma már tudjuk, hogy ez valóban embert próbáló munka lesz, de a tegnapi palotanegyedi lakossági fórumon az is kiderült, hogy az érdeklődők, itt lakók nem csak kiabálnak vagy a "fáradt gőzt eresztik ki" egy ilyen rendezvény alkalmával, hanem közülük jónéhányan világos alternatívákat, jó ötleteket is meg tudnak fogalmazni a tervekhez kapcsolódóan.

A CaPE megteremti a nyilvánosság terepét ezekhez az egyeztetésekhez! Ennek érdekében a tegnapi nap folyamán meg is kötötte együttműködési megállapodást az Európa Belvárosa Program közterület-fejlesztésre vonatkozó projektjeire vonatkozóan a programot bonyolító Rév8 Zrt-vel. Az egyesület ragaszkodott ahhoz, hogy a szerződésben rögzítésre kerüljön: a megállapodás mindenki számára megismerhető és elérhető, szövegét tehát - a CaPE saját honlapjához hasonlóan - az alábbiakban teljes terjedelmében közlöm.

EGYÜTTMŰKÖDÉSI MEGÁLLAPODÁS

amely létrejött

egyrészt a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (1085 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2., képviseli: Szűcs Péter elnök, a továbbiakban: Egyesület);
másrészt a Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zártkörűen Működő Részvénytársaság (1083 Budapest, Práter u. 22., képviseli: Alföldi György DLA vezérigazgató és Ongjerth Richárd igazgatóság elnöke, a továbbiakban: Rév8 Zrt.)
között az alulírott helyen és időben az alábbiak szerint.

1. A Felek a Palotanegyed fejlesztése és felvirágoztatása érdekében 2008. november 3-án közösen aláírt szándéknyilatkozatuk alapján a lehető legszélesebb körű együttműködésre törekszenek az Európa Belvárosa Program (a továbbiakban: Program) részletkérdéseinek kidolgozásában, így különösen az egyes projektekre vonatkozó megállapodások megfogalmazásában.

2. Jelen szerződésben a Felek a Program közterület-fejlesztés projektjére (a továbbiakban: Projekt) vonatkozó kötelezettségeiket és jogaikat rögzítik egymás feladatainak és céljainak kölcsönös tiszteletben tartása mellett.

3. A Rév8 Zrt. kötelezi magát, hogy
a) az Egyesület rendelkezésére bocsátja a jelen megállapodásban szabályozott Projektre vonatkozó információkat: írásban tájékoztatja az Egyesületet a Projekt időbeli ütemezéséről, egyes fázisainak kezdetéről, az ezekben zajló munkálatokról és tervezett menetrendjéről oly módon, hogy minderre az Egyesületnek kellő idő álljon rendelkezésre a megfontolt vélemény kialakításához (az egyes fázisok esetében eltérő, de minimálisan 3 munkanap);
b) a Projekt tervezési és kivitelezési szakaszában, az egyes fázisok döntést igénylő kérdéseiben biztosítja az Egyesületnek a konzultációs és véleményezési jogot (kérdéseket tehet fel, kiegészítéseket, magyarázatokat kérhet, és véleményt nyilváníthat, esetleges ellenvéleményét rögzítheti), az Egyesület észrevételeit, javaslatait a döntés meghozatalakor nem mellőzi;
c) bevonja az Egyesületet a Projekt során beépítésre kerülő anyagok, növényzet kiválasztásába és az azok elrendezésére, elhelyezésére vonatkozó döntésbe;
d) szükség szerint, de minimum havonta egy alkalommal konzultációt tart az Egyesület képviselőivel a Projekt időbeli ütemezéséről, az egyes fázisok kezdetéről, az ezekben zajló munkálatokról és azok tervezett menetrendjéről, a tervezés és kivitelezés állásáról;
e) biztosítja azt, hogy az Egyesület a kivitelezés szakaszában folyamatosan követhesse a munkálatokat, és előre egyeztetett időpontban, a Rév8 Zrt. munkatársának kíséretében a munkaterületre belépjen;
f) saját hatáskörén belül mindent megtesz annak érdekében, hogy az Egyesület által delegált szakértők a munka átvételekor jelen legyenek és megfogalmazzák véleményüket, esetleges minőségi kifogásaikat.

4. Az Egyesület vállalja, hogy
a) a rendelkezésére bocsátott információkat tagjai részére továbbítja, azt megvitatja és az így kialakított egységes véleményt írásban közvetíti a Rév8 Zrt. felé;
b) a Projekt eseményeit írásban dokumentálja, majd az a) alpontban meghatározott véleményével együtt a lakosság tájékoztatása érdekében megjeleníti honlapján és eljuttatja a helyi írott sajtóhoz (Józsefváros, József Körút, VIII. kerületi Helyi Téma);
c) a véleményezésre megküldött anyagokra a megszabott határidőn belül érdemi választ ad;
d) a 3. pont szerinti tárgyalásokon, konzultációkon részt vesz, vagy képviselteti magát.

5. A Felek rögzítik, hogy a jelen megállapodást saját honlapjukon közzétehetik, erről a nyilvánosság és a sajtó képviselői előtt nyilatkozhatnak.

6. A jelen megállapodásban nem vagy nem kellő részletességgel szabályozott kérdésekben a Felek a Polgári Törvénykönyv és a magyar jog egyéb rendelkezéseit tartják irányadónak. A Felek kijelentik, hogy a jelen megállapodás által nem érintett kérdésekben együttműködnek, és minden lényeges kérdésről, illetve változásról tájékoztatják egymást.

7. A Felek a jelen 2, azaz kettő oldalból álló megállapodást elolvasták, megértették, s mint akaratukkal mindenben megegyezőt, jóváhagyólag írták alá. Jelen megállapodás 2, azaz kettő darab eredeti, egymással teljes egészében megegyező példányban készült, amelyből egy-egy példány illeti meg a szerződő Feleket.

Budapest, 2009. április 22.

Szűcs Péter Alföldi György DLA Ongjerth Richárd
Civilek a Palotanegyedért Egyesület Rév8 Józsefvárosi Rehabilitációs és Városfejlesztési Zrt.

Hölgy a palotából

2009-04-22T14:26:00.005+02:00

Bár Lesley szemfülesebb volt a múlt heti palotanegyedi street art megjelenések dokumentálásában, azért mégis kihagyott valami izgalmasat! Kis piros pontocska jelzi, hová is kell állni a következő látványért, szóval íme, következzék

az egyik kedvencem, a Krúdy utcai tükörből visszanéző emeleti hölgy:

A képekért pedig köszönet Szekeres Balázsnak, aki szorgosan és hűségesen fotózta végig a palotanegyedi Műemléki Világnapot!

Mesél a Palotanegyed...

2009-04-21T13:16:00.006+02:00

A CaPE és a BBS közös pályázatán szombaton eredményt hirdettünk!

Április 18-án a Józsefvárosban hagyományteremtő rendezvénysorozatra került sor a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Budapest Beyond Sightseeng szervezésében.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont a Mesél a Palotanegyed… címmel meghirdetett örökségvédelmi pályázat délelőtti eredményhirdetésének, amelyen Bakos Edit igazgató asszony köszöntötte az érdeklődőket. Csodálatos pályamunkák születtek: egyikük „beszélő rádiópalotáinkat” szólaltatta meg, voltak, amelyek az idén műemlékké nyilvánított Gutenberg-otthon, illetve jezsuita rendház és templom történetét dolgozták fel, és érkezett személyes hangvételű háztörténet a Vas és a Horánszky utcából. Született pályamunka Mikszáth Kálmán palotanegyedi országgyűlési tudósítói tevékenységéről, a 168 éve a tudás szolgálatában álló magyar tudományos ismeretterjesztő egyesületekről, a kétszáz éve született leánynevelő és népművelő Karacs Terézről, a Bérkocsis utcai zsinagógáról, az Olasz Intézet melletti Tauffer-villáról és tulajdonosáról, a kutató és orvos Tauffer Vilmosról. A pályázók tanúságos sétára is hívogattak a Gyulai Pál utcában, no meg az egész Palotanegyedben – egy külföldi látogató szemüvegén keresztül!

A Fülöp G. András történész vezette bírálóbizottság – amelynek munkáját szakmai oldalról Bende Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető főtanácsosa is segítette – két kategóriában ítélte oda a legjobb pályamunkának járó díjakat:
- Maczák Ibolya Az asztalnok háza című munkájáért, amely a Lőrinc pap téri Liebner-házat és kalandos életű utolsó tulajdonosát mutatta be,
- illetve Dubniczky Zsolt A Palotanegyed első főúri palotái című dolgozatáért, amely a Pollack Mihály téri Festetics- és a Károlyi-palota építéstörténete, valamint a két arisztokrata család históriája között vont párhuzamot.

A Palotanegyed megóvásra és megőrzésre méltó, ám lassan feledésbe merülő legendáinak nyilvánosság elé tárása azon a túrán valósult meg, amelyen maguk a pályázók voltak a mesélők és mutatták be a pályamunkáik alapjául szolgáló épületeket, helyszíneket. Lesley, köszi a fotót!

Virágültetési akció!

2009-04-19T17:48:00.004+02:00

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület tagjai

április 23-án, csütörtökön délután 5 órától virágültetési akciót szerveznek

a Lőrinc pap téren!

A virágágyásokat a hétvégén már előkészítették a beültetésre, a növények pedig csütörtökön érkeznek! Itt a kedvező alkalom a palotanegyedi kertészkedésre!