Címerek a Mágnásfertályban

Gyönyörű palotáinkon számos címer található - most kettőt, talán a két legfontosabb családét ragadom ki. Érdekes módon a Festeticsek és a Károlyiak is egy madárral szimbolizálták a család bátorságát, becsületét, lássuk hát:

Károlyiak: A család ősi nemzetségi, egyben bárói címerképe kék mezőben, zöld halmon egyik lábán álló karvaly (karol-madár, latinul nisus), felemelt másik lábával vörös szívet tartva, némely régi pecsétrajzokon azt csőrével marcangolva.

Festeticsek: A daru általános szimbólumként a rómaiak óta az éberséget jeleníti meg. A monda szerint a lábával követ tart a daru; ha elalszik a kő kieseik a lábából és a koppanásra felébred, konkrét szimbólumként a végvári harcokra visszautaló jelkép.

"Minden utazónak kötelessége mindent, amit csak lehet, tanulmányozni"

Kereken harminc évig, egészen haláláig élt a Palotanegyedben, a Gyulai Pál utca 1. számú házban az egyik legnagyobb magyar földrajztudós, a Balaton szerelmese és leírója: Cholnoky Jenő. Inspiráló hátterű, történelmi családban született Veszprémben 140 évvel ezelőtt: bátyja, Viktor és öccse, László a magyar irodalom jelesei.

Bár már Jenő gyermekkorában megmutatkozott a geográfia iránti szeretete, a Műegyetemen kellett egyetemi tanulmányait folytatnia, az apai meglátás szerint ugyanis "a tanárok mind szegények". Tudományos pályája még a Műegyetemen indul el, ám Lóczy Lajos tanásegédjének fogadja a természettudományi karon, hogy aztán megszülethessen a 700 tudományos dolgozat és cikk és a majd' 50 szakkönyv, amelyek előbb kolozsvári, aztán budapesti tanszékvezetői egyetemi tanári címhez, majd az akadémia tagsághoz segítették.

Következzék egy idézet az 1936-ban, a Franklin Nyomdánál kiadott Balaton című kötete bevezetőjéből - remek korleírás, ma már értehető módon mosolyogva olvassuk:

"Ennek a könyvnek az a célja, hogy elmondjon a Balatonról olyan dolgokat, amiket jó tudni, főképpen két okból. Először is mert az ember ezeknek a tudnivalóknak hasznát veszi, ha a Balaton mellett tartózkodik, másodszor pedig azért, mert aki az itt elmondottakat tudja, az sokkal jobban tudja élvezni a Balaton gyönyörűségeit.

Nem mondom azt, hogy amit itt leírtam, azt "illik tudni" hazánk legnagyobb taváról. Mit tesz az, hogy "illik tudni"? Illik tudni olyant, hogy az igazi úri ember nyilvános helyen nem veti le a kabátját, ha még olyan melege is van. Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha "short"-ban, vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba. Én azt hiszem, hogy a nők a legjobban kivágott ruhában is megjelenhetnek igazán úri társaságban, ott, ahol az urak egyetlen förtelmes mellékgondolattal sem szentségtelenítik meg a Föld legnagyobb szépségének, a teremtés leggyönyörűbb alkotásának, a szép női testnek ízléses látványát. De az utcára vinni! Minden jampecben és csirkefogóban a legaljasabb gondolatokat és érzéseket támasztani: ez nem úri nőhöz illő. A fövenyfürdőben akkor van helyén az ilyen ruha, ha ott is diszkrét, úri társaság van együtt. "Magunk között" szabad pongyolának is lenni, de "odi profanum vulgus!"

Ezt "illik tudni"! Illik tudni, hogy úri ember nem eszik az utcán, még fagylaltot sem nyal. "Illik tudni" nekünk férfiaknak, hogy a villamoson a nőknek helyet kell adnunk, mert mi férfiak testalkatunknál fogva is sokkal szilárdabban állunk a lábunkon, mint a nők (honny soit qui mal y pense!)"

Itt pedig a Nemzeti Múzeumba kerülő balácapusztai emlékek megtalálásának históriája:

"A falvak közelében, egy-egy nagy birtok közepén állt a római földbirtokos háza. De micsoda házak lehettek azok! A művészetnek micsoda magas fokát hozták magukkal Itáliából! Római villák nyomait több helyen találták meg a Balaton mellett, de legszebbek a Balácapuszta mellett feltárt maradványok. Nagyszerű mozaikpadlók, falfestmények, apró bronztárgyak kerültek elő ezekből. A legszebb mozaik Budapesten, a Nemzeti Múzeumban van, de szép darabok vannak a Veszprémi Múzeumban is. A balácai, római villák fölfedezésének történetét Laczkó Dezső így mondta el nekünk:

Valami vámosi kisgazda üres szekérrel baktatott Veszprém felé. Az országutat éppen makadámozták, a nyitva hagyott fél úttesten éppen egy 20-25 szekérből álló kocsikaraván döcögött, ölfával megrakodottan. Ezeknek átvonulását meg kellett volna várni, azért kicsapott a tarlókra, hisz jól ismerte a járást s úgy akarta elkerülni a kellemetlen útrészletet. Egyszercsak zsupsz! Beszakadt alatta a föld és ő valami pinceszerű mélyedésben volt kocsistól, lovastól.

A lovak nem sérültek meg, a kocsi nem törött össze; az ijedségen kívül nem volt semmi bajuk.

Nagy kínnal kifogta a lovakat, kiugratta a gödörből, aztán szétszedte a szekeret, azt is kiemelte. Mielőtt az újra összerakott szekérrel útra kelt volna, leszállt a gödörbe, hogy megnézze, mibe esett bele? Furcsa, nagy, pinceszerű helyiség volt s a földön hevert egy jókora nagy darab abból a vastag, gyönyörű színekkel festett vakolatból, ami a falakat még hézagosan borította. Fölvette a félméter széles és hosszú, töredezett darabot, föltette a szekérre, hogy bevigye Veszprémbe és megmutassa a közismert és szeretett Laczkó Dezső tanár úrnak. Föl is ment a Várba, a piaristák rendháza elé s átadta a darabot Laczkónak. A lelkes férfiú pihenést, ebédet, mindent otthagyott s a gazdával kiment arra a helyre, ahol a szekér elsüllyedt, mert a behozott darabon azonnal fölismerte a római freskót. A bámulattól és lelkesedéstől szinte ittasan turkált az omladékban s fölismerte a római úri lak maradványait. Hornig Károly báró, veszprémi püspök, a nagyműveltségű és bőkezű főúr azonnal segítségére jött a régészeknek s nemsokára behozták az egyik legszebb és legnagyobb mozaik-padló darabot a múzeumba."

Napjainkban a palotanegyedi emléktábla mellett egy veszprémi általános iskola, valamint az erdélyi, kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság őrzi emlékét. Itt találtunk arra csodálatos elektronikus gyűjteményre, amit jó szívvel ajánlunk mindenki figyelmébe! Az unikális gyűjtemény Cholnoky kolozsvári tartózkodásának hagyatéka és a több, mint 6000 tételből álló térkép-, valamint szintén ezres nagyságrendű fényképtár feldolgozása. Kedvcsinálóként íme egy különleges kép Cholnoky 1897-es kínai útjáról:

Újházi pezsgője

Fesztivál fesztivál hátán, mintha csak folyamatosan ünnepelne a város. A kánikula is hamarosan megérkezik újra, ez bizonyos. Következzék egy frissítő-pezsdítő anekdota a Pannónia Kávéház (volt Kerepesi út, ma Rákóczi út 5. szám) legendáriumából, amelyet Pilinyi Péter kétkötetes Józsefváros-történetében örökített meg.

"A régi Nemzeti Színházhoz közel esett a Pannónia Kávéház. A színészek ott vacsoráztak előadás után, délben átszaladtak egy-egy pohár sörre.

Újházi Ede és Ivánfi Jenő darabot próbáltak a színházban, Bródy Sándor író is jelen volt. Délben ők is átmenteke gy pohár sörre. Nyár vége volt, rekkenő hőség, a puha aszfaltban a cipősarkak nyomokat hagytak.

-Rettenetes meleg van - mondta Ivánfi, amikor helyet foglaltak a vendéglő egyik asztalánál.

- De milyen! - fújtatott Bródy.

Újházi pillantása a cserépkályhára esett.

- Nevetni kell, ha ilyenkor kályhát lát az ember - mondta. - Olyan meleg van, hogy ha befűtenének a kandallóba, észre sem lehetne venni.

-Marha vagy, hát hogyne lehetne.

-Hát fogadjunk, hogy nem lehetne!

Fogadtak egy üveg pezsgőben. A vendéglőben rajtuk kívül nem tartózkodott senki. Szóltak a főpincérnek, elmondták, miben fogadtak. A főúr tisztelte a színészek szeszélyeit, a szeme sem rebbent, rögtön befűttetett.

Pár perc múlva ropogott a tűz a kályhában, ők újabb krigli sört hozattak, várták az ebédelni kívánó vendégeket. Ha valamelyik észreveszi, hogy fűtenek, Újházi nyerte a fogadást, ha senki sem veszi észre, akkor Ivánfi nyert.

Rövidesen megérkezett az első vendég, s kiadós ebédet rendelt. Nagyokat fújt, a homlokát is törölgette, de nem tett semmi megjegyzést a hőségre. Azután egy család is letelepedett, ebédet rendeltek. Melegük volt nagyon, de a kályha nem jutott eszükbe, nem is gondoltak rá, hogy befűtöttek.

Bejött egy idős, cserzett képű falusi ember. Homloka alsó fele barna, a felső fehér, ott védte a naptól a kalap. Bajsza hegyesre pedrett, ruhája kukoricavászon. leült a terem utcai oldalán. Elkezdte kanalazni a levest, közben folyton körülnézegetett, valami nem tetszett neki.

- Pedzi már - örvendett Újházi.

Ahogy az öreg paraszt megette a levest, felkelt és nyílegyenesen a kályhához ment.

- Végem van - szólt Ivánfi.

A vendég a kályha közvetlen közelébe ült le egy terített asztalhoz. A főpincér odalépett.

- Át tetszik ide ülni, nagyságos uram?

- Igen, amott nem lehet kibírni a hőséget. Ideköltöztem az árnyékba. Hozzanak egy székelygulyást!

Újházi megcsóválta a fejét és odaszólt az italosnak:

- Hűtsetek be egy pezsgőt, te marha!"

Lapozgassunk bedekkert!

Nyáridő van: az utazások, kirándulások ideje. A jól felkészült utazó frissen aktualizált útikönyvvel rója a kiszemelt várost. Útikönyvvel, azaz bedekkerrel, amely önálló irodalmi műfajként egy esseni nyomdász- és könyvkiadó família nevét örökíti meg, sokat utazó és azt élvezettel lejegyző fiának köszönhetően. A Budapesti Negyed 2004 őszén egy egész lapszámot szentelt a Pest-budai útikönyveknek, ezeket lapozgatva örömmel fedeztük föl Hevesi Lajos 1873-as kiadású Budapest és környéke címet viselő művében "az aristokratikus telepekről", azaz a mai Palotanegyedről szóló sorokat.

"A Fővámháztól balra a széles Mészáros-utczába fordulunk, mely már a pesti boulevardok belső gyűrűjéhez fog csatoltatni. Ez derékszögben távozik a Dunától s a hajdan igen silány, jelenleg igen díszes Szénatérre vezet, melyre csillag-alakban hat nagy, széles utcza nyílik, éspedig: a Mészáros- utcza, Soroksári út, Űllői út, Stáczió utcza, Országút és Kecskeméti utcza. E téren áll
a reformátusok temploma, mely 1816-30-ig épült, csinos oszlop-csarnokkal és újabb torony-sisakkal bír. A templomban Zichy grófnő ékes márvány emléke van. A téren áthaladva, mellesleg végignézhetünk a széles Üllői úton, melyen számos ház épül. A vége felé látszó nagy épület az Üllői kaszárnya, azon innen a háromemeletes köztelek látszik. Mi azonban be nem fordulva, egyenest az Országút felé tartunk, hol
a Nemzeti Múzeum ötlik szemünkbe, melynek csinos parkjában Kazinczy és Berzsenyi ércz mellszobrai állnak, ifj. gróf Vay Miklóstól. Mi azonban ez alkalommal kívül kerüljük meg a parkot, a múzeumtól jobbra bekanyarodván a Múzeum-utczába. Ezen utcza még 3 évvel ezelőtt sötét, ronda, éjjel veszedelmes sikátor volt; az Országút felőli sarkán, hol most díszes házcsoport készül, melynek sarkát az Első Hazai Takarékpénztár (Ybl tervei szerint épült) háza képezi, akkoriban a hírhedett "Két pisztoly" vendéglő, helyesebben korcsma állt. A Múzeum-utczában s a múzeum mögött az utóbbi évek folytán igen díszes aristokratikus telep épült, mely többnyire főnemesi palotákból áll. Éspedig a sarok-épülettől negyedik ház a gr. Károlyi Ede és Sándor palotával egybekötött bérháza (építették Szkalniczky és Koch), utána az ugyanazok által épített gr. Zichy N. János palotája következik. Átellenben az Ötpacsirta-utcza sarkán
gróf Károlyi Alajos palotája ötlik szemünkbe, úrias előcsarnokával és franczia mansardtetejével. E palotát Ybl építette franczia renaissance modorban; mögötte igen ízléses díszkertecske terül, melyre csinos hozzátartozó bérház következik (Ybl). A palota belső berendezésében főúri pompa és mívelt ízlés párosulnak; van benne sok értékes modern festmény is, melyek közül különösen említésre méltók: Meissonnier "németalföldi zászlósa", Gérme "kakasviadala", Isabey "franczia falusi vendéglője", Achenbach Oswaldtól több nápolyi tájkép, Pettenkofen több magyar tájképe (ezek közt a híres "szolnoki vásár" is), Hoguet tengeri tájképei, Szoldatics jeles madonnája, stb. A bejáró egyik falán Lotz Károly a vendégszeretet és bőség, másikán a béke és háziasság jelképes alakjait festé, a vestibule plafondján pedig középen a hórákat s kétoldalt a quadrigán kocsizó Apollót és a bika-fogaton járó Lunát viaszfestésben. A főlépcső igen szép bronze-rácsozata Schröffel műve, kinek egyáltalán a belső berendezés körül sok érdeme van.
Ugyanazon sorban tovább menve az 1858-ban Ybl által épült Nemzeti Lovagdát látjuk, azután az új Eszterházy-palotát (építette Baumgarten bécsi építész) s az utcza másik sarkán elérjük a nemes ízlése által igen jó hatású
gróf Festetics György-féle palotát, mely szintén Ybl Miklós műve. Az evvel szemközti sarokház gróf Dégenfeldé és Ybl-től való. Itt balra a főhg. Sándor-utczába térünk, hol a megint csak Ybl építette renaissance-modorú
Országház előtt elhaladván csakhamar ismét kiérünk az Országútra, melyet jobb felé követünk. Itt előbb az állatgyógy-intézetet érjük el, majd az evvel tőszomszéd úgynevezett régi fűvészkertben álló s Wágner építőmester által újonnan épült vegytani intézetet, mely a tudomány mai állása szerint lehető legczélszerűbben van berendezve. (Igazgatója Than Károly egyetemi vegytanár.) A kerti telken szándékoznak építeni az új egyetemet is. Még nehány lépés s elértük azon keresztutat, hol jobbról a széles Kerepesi út, balról az elegáns Hatvani utcza végződnek az Országúton. Mi a sarokháznál (mely a Nemzeti Színház tulajdona s mely helyett nemsokára új ház fog épülni) jobbra fordulunk, de ezúttal csak a második épületig megyünk, mely

a Nemzeti Színház. A nemzeti múzsa e temploma 1840-ben épült hg. Grassalkovich által ajándékozott telken Zitterbarth Mátyás pesti építész tervei szerint. Építkezési modora a nagyszerűtől éppen annyira van mint a széptől; látszik rajta, hogy csak hajlékért esengett akkor még a magyar dráma, bármi szerény legyen az. Kívül egyszerű előcsarnok van, mely előtt parányi kertecskében id. Lendvay Márton jeles színészünk éppen nem jeles (horgany öntetű) szobra áll, melynek helyén annakelőtte Katona József még jelesebb költőnk még kevésbé jeles (ugyancsak horgany öntésű) szobra állt. Az épület homlokzatán egy fülkében Megyeri szerényke mellszobra. A színház foyer-ja dóriai oszlopokkal bír, de a mai kor igényeinek meg nem felel; a nézőtér pár év óta kék és fehér színekben van díszítve."

Szecessziós iskolapalota a Vas utcában

Bizony-bizony, a korabeli híradások így, "iskolapalota"-ként emlegették az 1912-ben felavatott épületet:

"És Lajta Béla ... a Vas utca 9-11. szám alatt fekvő telken, amelyen éveken keresztül kis óvodaépület állott, négyemeletes palotát emelt, amely az utca házai közé iktatva, a szűk fronton főleg merész függényes szerkezetével, erősen kiképzett pilléreivel, a vasépítkezés szilárdságával már messziről elárulja, hogy ennek az épületnek a bérházak megszokott sorai között ünnepélyes rendeltetése van. A főkapubejárat székelyajtók fafaragványaiból, felső-magyarországi ácsok mestermunkáiból és nagyalföldi lányok hímzéseiből vett magyaros motívumai a kereskedelem nemzeti mivoltára, a kereskedelem szimbólumai: a mozdony, repülőgép, postagalamb, annak internacionalitására utalnak."

A Vas utcai kereskedelmi iskoláról a Gerle János és Lugosi Lugo László által jegyzett, A szecesszió Budapesten című kötetben pedig ezt olvashatjuk:

A századforduló látványos eredményeit produkáló gazdasági fellendülés utolsó, a világháborút megelőző korszakában Budapest főpolgármestere, Bárczy István átfogó szociális programot valósított meg. Ennek keretében a korszak legjobb építészei dolgoztak a fővárosnak, terveztek különféle típusú szociális lakásokat, jóléti intézményeket és több tucat iskolát. Ez utóbbiak általában alapfokú tanintézmények voltak - mindegyikük a már Hegedűs Ármin által kidolgozott testi és lelki követelmények figyelembevételével és rangos művészeti alkotásokkal kiegészítve készült -, de volt néhány felsőbb fokú iskola is, köztük a "mintaiskola", a Lajta által tervezett Vas utcai kereskedelmi iskola. Ennek a beruházási költsége ugyan egy tanulóra vetítve jóval a többi fölé magasodott, de az egyébként sem szűkmarkú főváros az eszményi iskolát akarta itt anyagba önteni. Lajta személyében ideális partnert találtak ehhez a feladathoz, az eredmény még ma is megfelel minden elvárásnak - csak talán még messzebb került a mindennapi realitásoktól. A Mexikói úti intézethez hasonlóan a négy évevl későbbi épület is nyerstégla homlokzattal készült, erőteljes függőleges hangsúlya Lajta németországi mesterének, Adolf Messelnek a hatását mutatja. Az arányok, a két szélső torony - tervezett, de meg nem valósult - felépítményei, a homlokzat geometriai rendje a Magyarországon is érezhető Wiener Werkstätte-, illetve Josef Hoffmann-hatás hajnala. Ebben az időben már Lajta irodájának munkatársa volt Kozma Lajos (1884-1948) építész, aki ebben az időben a grafikával a tervezésnél többet foglalkozott ugyan, de a bécsi hatás első számú közvetítője lett (létrehozta a Wiener Werkstätte magyarországi megfelelőjét, a Budapesti Műhelyt). Ő az iskola ornamentikájának megtervezésében kapott jelentős szerepet.

Az épület asszimetrikus tömegét az optimális belső elrendezés határozta meg, de ugyanakkor a főhomlokzatot kialakító három tömb önmagában szimmetrikus. Eltérve Lechner felfogásától, amelyben a homlokzat egész felülete egységesen díszített mező, Lajta a kortárs európai gyakorlathoz igazodó megoldást alkalmazott, amelyben a homlokzatnak, illetve a belső berendezésnek csak egyes kiemelt pontjain, vonalain, felületein jelenik meg az oda koncentrált díszítés. Ezáltal az ornamentika háttérbe szorul, dekoratív szerepet tölt be, helyét a térképző szerkezetek tetszetős megformálása, a semleges felületek igényes kiképzése és összehangolása, a tömegek játéka veszi át. Mindezek már a modern építészet nemzetközi eszköztárához állnak közel. A nemzeti sajátosságokra történő utalás itt inkább jelzésértékűvé válik. A bejárat két oldalán hatalmas, dúsan faragott mészkő táblák fogadják az érkezőt. Kereskedelmi iskola lévén, a geometrikusan stilizált népi és vallási motívumok mellett az ipar és a kereskedelem szimbólumai fedezhetőek fel a táblákon.

A gyönyörű, fémlemez borítású, ólomüveg ablakszemekkel díszített kapun át belépve a lenyűgőző előcsarnokban találjuk magunkat. Terének meghatározó eleme a különleges eleganciával megformált lépcső, a bensőséges hangulatot mégis elsősorban a meleg színekkel festett mennyezet, az azonos motívumokkal díszített burkolatok, az ősi építészet monumentalitását sugárzó tornatermi bajárat adják. Itt, az előcsarnokban található Pór Bertalan festőművész mozaikképe. (Az épület szobordíszeit egyébként Moiret Ödön készítette.) Lajta nagy gondot fordított a berendezési tárgyak megformálására, az iskola megmaradt ülőgarnitúrái, szekrényei és különösen változatos lámpái a késő szecesszió legszebb és legteljesebb belsőépítészeti tárgyegyüttese Magyarországon. Lajta a tanári szobához is különleges egyedi berendezést tervezett beépített bútorokkal, de legszebb a tetőtérben elhelyezett iskolai könyvtár, felülvilágító üvegmennyezetével, a termet körülvevő üvegezett könyvszekrényeivel, ferde felületű íróasztalaival.

A beépített bútorok a tanári szobában és itt is egyszerű, praktikus tárgyak, az épülethez illő elvek szerint faragott díszítésekkel. Az épület különlegessége a felvonó kabinja is, amelyet Lajta tervezte színes, ólombetétes ablakok ékesítenek. A nagy lépcsőházi üvegablakkal együtt ez is Róth Miksa műhelyében készült.

Blaha Lujza esküvői tortája

A korábbiakban már volt szó a palotanegyedi vendéglátásról, ráadásul a mai havas nap erős késztetéssel volt azirányban, hogy szakácskönyveket lapozgassak. Egy régi válogatásban pedig láss csudát, rábukkantam Blaha Lujza, a negyed legnagyobb tere névadójának tortájára - bizony van ilyen is, nemcsak Dobos és Esterházy! Bár fotót nem sikerült találnom róla, a leírás alapján a látvány a Kiskukta eme művéhez lehet hasonlatos. A recept és az alábbi leírás pedig a Híres emberek kedves ételei című kötetből származik, szerzője Dr. Dravetzky Balázs, alias Balázs mester, az asztali örömök historikusa. (Van-e bárki, aki valaha vendéglátást vagy idegenforgalmat tanult, ki e nevet nem ismeri?)

Blaha Lujza - a nemzet csalogányának becézték. nagyon népszerű, mondhatnánk nagyasszony volt a maga korában! Reindl Lujza néven látta meg a napvilágot, később színpadi karrierjét Kölesi Lujza néven folytatta. Kezdetben vándortársulattal járta az országot, majd 14 éves korában a társaival az ekhósszekér Szabadkára vitte. A délvidéki gazdag város színházpártoló közönsége, de igazgatója és társai is hamar felfedezték kivételes tehetségét. Egyik korabeli zenés darab betétdala, pl. a "Harsog a trombita" kezdetű tőle indult országos slágerkörútra. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy még a suszterinasok is mindenhol fütyülték.

Szabadkán kapta első, selyemből készült estélyi ruháját. A színházban ismerkedett meg a nála jóval idősebb cseh karmesterrel, Jan Blahával, akinek felesége lett. (Attól kezdve szerepelt Blaha Lujza néven.) A derék karmester tanítani, taníttatni kezdte. Ő indította el a színpadi sikerek útján!

A hagyomány szerint egy, sajnos meg nem nevezett szabadkai cukrászmester kreálta Blaha felkérésére az esküvőjükre a később a művésznő nevével elhíresült tortát. (Abban az időben Szabadka cukrászata sok országos, sőt a határokon túl is elismert mestert foglalkoztatott!)

Háziasszonyként is híres volt a nemzet csalogánya. Pl. füstölt hússal készült lencsefőzelékét újságírók is feldicsérték. Szegedi paprikása és kapros-túróslepénye után Munkácsy Mihály is megnyalta a száját! Bélszínszeletjének receptje korabeli szakácskönyvekbe is bekerült. Magafőzte lekvárjaira, liktáriumjaira (gyümölcsízek voltak) és befőttjeire még Erzsébet kiráylné is kíváncsi volt...

Tortája készítési módja:

Hozzávalók: 250 g liszt, 100 g vaj, 100 g porcukor, 85 g dió, 3 db tojás, 50 g édes morzsa, 340 g málnalekvár, 200 g fondant.

A finomra darált diót a liszttel, a cukorral és a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját és sima tésztává gyúrjuk. Ha lehűlt, vékonyra nyújtjuk és három egyforma tortakarika nagyságú lapot formázunk belőle. A lapokat előmelegített sütőben kisütjük. Ha kihűlt, málnalekvárral töltjük, a tetejét forró lekvárral áthúzzuk, majd rózsaszínű fondanttal bevonjuk. Az oldalát édes morzsával panírozzuk.

Mikadó

Nemrégiben egy társaságban vita alakult ki arról: vajon volt-e a Palotanegyednek vagy akár a kerületnek annyi és olyan történetű kávéháza, vendéglője, kerthelyisége annak idején, amely napjainkban dokumentálásra méltó? Pilinyi Péter Józsefváros története című munkájában ráakadtam a válaszra - amely természetesen igenlő -, és persze közben néhány helytörténeti anekdotára bukkantam.

Vajon sejti-e bárki is a Vas utcában sétálva, a Lajtha Béla-tervezte csodás szecessziós, volt kereskedelmi iskola (ma Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola) épületében gyönyörködve, hogy annak helyén valaha egy Krúdy által gyakran látogatott kisvendéglő állt? És ráadásul még csak nem is ő volt a legnagyobb híresség ott!

A Mikadó nevezetű éttermecskét ugyanis Pálmay Ilka korabeli sztár-színésznő, primadonna emlékezetes alakításáról nevezték el. A hölgy valóban nagy csillag volt: egy méltatás szerint "mindent tudott, amit Gábor Zsazsa tud, ha Gábor Zsazsa nem is tud mindent, amit Pálmay Ilka tudott". Nagystílű életet él: palotában lakik, hajnalig tartó vacsorákat ad, a faburkolatú Andrássy úton saját maga hajtja fiakerét, és követendő mintául szolgál a 19. század végi budapesti arisztokrata és nagypolgár úriasszonyok divathóbortjaiban. Szigligeti után hozzámegy a birodalmi gróf Kinskyhez, majd nem tudván ellenállni a színpad csábításának otthagyja arisztokrata férjét is. Ugyanolyan sikerrel szerepel Nagyváradon (még Ady is méltatja!), mint néhány évvel később Londonban, ahol még az udvari bálokba is meginvitálják. New Yorkban is játszik, Sarah Berhardt-dal egy színpadon, Rómában magánkihallgatáson fogadja a pápa, egy bordeaux-i pezsgőgyáros pedig róla akarja elnevezni pezsgőjét! Az új évszazadban már a némafilmmel is kacérkodik, toborzót mutat be azon a felvételen, amelyet az első magyar némafilmként könyvelt el a szakma - bár maga a kópia elveszett -, s "A Táncz" címet viselte. Mindezeket olvasva nem is meglepő, hogy sikeres alakítása nyomán a Palotanegyedben egy kisvendéglő neki köszönheti a nevét!

Pálmay mint Yum-Yum a Mikádóban

Ám térjünk vissza a helytörténész soraihoz!

"Réges-régi utca volt a Vas utca a Józsefvárosban. 1804-ben még névtelen, és csak a Gyöngytyúk utcáig (mai Gyulai Pál u.) tartott. 1838-ban Eisen Gasse-nak nevezték el egy boltról, 1850-ben magyarosították Vas utcára. Kedvelt tanyája volt a színészeknek a Vas utca 11. szám alatti Mikadó nevezetű vendéglő és kerthelyiség. Nevét a Népszínházban nagy sikerrel játszott operettről kapta, amelynek csillaga a pikáns megjelenésű Pálmay Ilka színésznő volt.

A Nemzeti Színház színészeinek törzsasztala volt a vendéglőben, az asztaltársaság tagja volt a szépen és tagoltan beszélő Bercsényi Béla (1873-1901), a kitűnő Shakespeare-színész, Szacsvay Imre (1851-1939), Faludy Antal (1851-1932), aki hosszú évtizedekig kisebb szerepeket játszott. Hangadójuk Molnár György (1830-1881), kalandos múltú színész, rendező, színigazgató, és nem utolsósorban 1848-as röppentyűs honvéd Budvár ostrománál. (Erre mindig nagyon büszke volt.) Molnár a vendéglőben lakott, a söntés melletti kis szobában, a vendéglős fiatal, takaros felesége a legjobb falatokat mindig félretette számára. Ha éppen arra járt, Dankó Pista is benézett, elhegedülte Molnár kedvenc nótáit. Az öreg színész élete végén gyakran anyagi gondokkal küzdött, ebédje árát több alkalommal a színinövendékek dobták össze. Az utca túloldalán lakott a Nemzeti Színház híres színész házaspárja, a korán elhunyt Szerdahelyi Kálmán (1829-1872 - utcát is neveztek el róla a Józsefvárosban) és neje, Prielle Kornélia (1826-1906), aki nyolcvanéves korában azért ment férjhez egy fiatalemberhez, mert hasonlított Szerdahelyihez.

A Mikadó vendéglő kerthelyiségében volt egy üvegablakos veranda. Itt lakott télen-nyáron egy segédszínész, Hegedűs Gyula, akit Kolozsvárról szerződtetett az 1896-ban megnyílt új Vígszínházhoz a társulat igazgatója. Hegedűs Gyula (1870-1931) alakításait póztalan természetesség jellemezte, csakhamar a színház vezető színésze lett. A Vígszínház közelében utcanév őrzi emlékét.

Más hírességek is megfordultak a vendéglőben. 1897-ben a Gyöngytyúk utcában lakott az ifjú Krúdy Gyula író, majd a Vas utcában is volt kvártélya. Később lejegyezte, hogy "a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig olyan házban, amelyben más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle. Éppen elég egy író egy házban, akinek viselt dolgairól lehet mulatni a polgároknak." Többször betért a Mikadóba, és figyelte a vendégeket. Nyári délutánokon itt üldögélt egymagában egy csendes, finom, kék szemű öregúr - írta Krúdy -, akinek hallatára pedig valamikor megizzadt a tenyere sok szegénylegénynek. Ráday Gedeon volt, a rettegett királyi biztos, a betyárok "öregapja".

A Mikadó vendéglő sem kerülte el szomorú sorsát, lebontották, örökre letűnt. Helyén épült 1912-ben Lajtha Béla tervei szerint a Községi Felső Kereskedelmi Iskola."