Párisban járt...

... no egyelőre még nem az ősz, hanem a Mágnásfertály, augusztus közepén.

És ott pedig jól szét is nézett. Kezdve Párizs "Palotanegyedével", a Marais-negyeddel, amely valamikor szintén mocsaras terület volt, ahogyan a neve is erre utal (a marais mocsarat jelent). A 14. század során azonban egyre befolyásosabb környék lett, V. Károly kedvenc rezidenciája, a Louvre közelsége folytán. A 17. században élte virágkorát, amikor a tehetős rétegek divatos lakónegyedévé vált. Hatalmas és hivalkodó paloták épültek, ezek a helyenként még most is feltünedező hotelek (ide igazából kellene egy kis kalapocska az o betűre). Sokat közülük a közelmúltban helyreállítottak és múzeummá alakítottak (Musée Picasso, Musée Carnavalet, Hotel de Lamoignon, Hotel de Sully, etc.). A jómódúak körében újra sikk lett a negyed éttermeibe és kávéházaiba járni, ezenkívül divatüzletek szegélyezik az utcákat. A Places de Vosges a Marais-negyed szívében a tökéletesen szimmetrikus tér mintapéldája, egykor lovagi tornák színhelye volt. A tér 6. számú házában, a mai Maison de Victor Hugo-ban élt a Nyomorultak írója, háza ma életének és munkásságának múzeuma. De itt található a Place de Bastille (mára már semmi nem maradt a hírhedt börtönből) és az impozáns Hotel de Ville, azaz a párizsi városháza, amely egy gyönyörű, sétálásra csábító térre néz, ottlétünkkor épp egy fesztiválnak adott helyet (és már senki nem is gondol arra, hogy valaha itt rendezték a legtöbb akasztást, eretnekégetést és hasonló kivégzéseket - IV. Henrik merénylőjét, Ravaillacot például itt négyelték fel élve, testét négy izmos lóval szakították szét, brrrr...).

De békésebb témákra evezve: kerestem még hasonlóságokat, erre megtaláltam a mi Lilink testvérét a Champs-Elysées-n, íme:

És végül, amit eltanulhatunk a városi biciklis közlekedést preferáló polgármestertől:

Napóráink

Bár a lehűlés ellenére gyönyörű napos időnk van, mégis jócskán érezhető már a nappalok rövidülése. Két negyedbeli napórán is követhetnénk a nap járását, ha az egyik nem egy belsőudvart díszítene, a másiknak pedig megvolna a legfontosabb "alkatrésze", az árnyékvető.

Keszthelyi Sándor magyarországi napórákról írott, Napórák Magyarországon - A rögzített napórák katalógusa című kötetét a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki Budapesten, 1998-ban, amelynek webes változatát a szerző engedélyével készítette: Tepliczky István, Hevesi Zoltán és Balaton László 2000-2004. között. Ebben a katalógusban a VIII. kerület az alábbiak szerint két palotanegyedi alkotással is képviselteti magát!

"Mikszáth Kálmán tér 1.

Piarista Gimnázium.
Napóra van a negyedik emeleti belső terasz D-i falán. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat. A számlap szögvasból hajlított téglalap. Óraszámozása: VII-XII-IV, változó közű. A III-as óraszámot letörték. Vaspálcáját sokszor elhajlítják. A napóra 1970 körül készült.
Adatközlő: Borsos András, 1982."

"Puskin u. 19.

Háromemeletes későeklektikus sarokház. Gschwindt György megrendelésére tervezte P. Tóth Sándor építőmester 1901-ben.

Napóra van a D-i Bródy Sándor u. 12. alatti homlokzaton 9 m magasban egy erkély mellvédjén. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat, de 1950 óta hiányzik. A számlap 2,2x0,9 m téglalap alakú díszes faragású kő domborműben helyezkedik el íves szalagként. Óraszámozása: VI-XII-V, változó közű, félórás sűrűségű. Felül sugaras Nap-arc, K-re kakas, Ny-ra bagoly van. Alul felirat: A.D. 1901 mutatja a készítés évét. Felújították 1978 körül.
Adatközlő: Sinka József, 1957."

Na de mi is a napóra - mint egyszerűnek tűnő fizikai eszköz - lényege?

A napóra az emberiség történetében betöltött rendkívül fontos szerepét azonban nem taglalhatjuk az idő fogalmának meghatározása nélkül. Az idő az összes alapmennyiség közül a legmegfoghatatlanabb, legelvontabb számunkra. Érzékelésére nincs külön szervünk, múlására, létezésére csupán közvetett hatások adnak számunkra utalásokat. Az idő mérésének kérdése egyidős a csillagászattal. A napnak 12, illetve 24 részre való felosztását minden ókori kultúrnép körében megtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hitt Nap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. A napóra kétségkívül az első időmérő eszköz volt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve az ég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontos azonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek is tekintsük, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiség történetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljon néhány példa az alábbiakban:
- Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján ennek segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.

- A középkorban ez volt az egyetlen aránylag széles körben elterjedt csillagászati műszer.

- Apáczai Csere János 1653-ben megjelent, a kor valamennyi tudományát rendszerező művében, a Magyar Encyclopaediaban "a csinálmányokról" szóló VIII-ik részben felsorol több tucat találmányt, melyek nagyban elősegítették az emberek mindennapi boldogulását. Megemlíti többek között a számvető táblát, a puskaport, a kemencét és nem utolsó sorban a napórát.
- Állítólag 1686-ban, Buda ostromakor az egyik roham során egy holland katona elvesztette zsebnapóráját, amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.

- És végül: egészen a XIX. század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.

Királylányok a Múzeumban

Messzi földről, egyenesen Lyonból és Barcelonából szállították Budapestre a Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállításának arcául választott, különleges műtárgyakat. A kincseket a „Királylányok messzi földről – Katalónia és Magyarország a középkorban” című tárlat ládanyitásán, augusztus 28-án délelőtt mutatták be elsőként a sajtó munkatársainak.

A Barcelonából hazatért Árpád-házi Szent Erzsébet táblakép a kiállítás egyik legdíszesebb és legfontosabb műtárgya, amelyen a kor legjelentősebb katalán festője a híres rózsacsodával ábrázolja be a magyar királylányt. A ládanyitáson továbbá bemutatták a 14. századból származó Caritas szobrát, és a Magyar Országos Levéltár falait először elhagyó veszprémvölgyi alapítólevél 1109-es, idén 900 éves átiratát is.

A Magyar Nemzeti Múzeum új időszaki kiállításának koncepciója, hogy a katalán-magyar kapcsolatokon keresztül mutatja be a középkor világát, amelyet szeptember 5-től egészen november végéig bárki megismerhet. Magyarország és a nyugati Mediterráneum között napjainkig ritkák és esetlegesek a kapcsolatok. A két térség népei egymás múltjáról, jelenéről, kultúrájáról rendkívül keveset tudnak, annak ellenére, hogy jelenleg ugyanazon közös európai politikai és kulturális egység tagjai. A barcelonai és a budapesti kiállításokon 8 ország 38 kulturális intézményének 303 műtárgya kerül bemutatásra, azonban a két helyszínen megtekinthető anyag összetételében eltéréseket mutat. (Így például míg Barcelonában Aragóniai Beatrix végrendeletét tekinthette meg a nagyközönség, addig Budapesten Beatrix és Mátyás házassági szerződése kerül majd bemutatásra.)

A kiállított textíliákra és pergamenekre különleges műtárgyvédelmi előírások vonatkoznak: a világítás fényerőssége maximum 50 lux lehet, így viszonylag sötétebb tereket alakítottak ki. Az állandó hőmérséklet 20-22 Celsius fok, a páratartalom pedig 40-60 százalék között mozog – még az üres tároló ládákat is hűtött teremben kell elhelyezni. A Magyar Nemzeti Múzeum színes, változatos programcsomagot állított össze a tárlat nyitva tartási idejére: előadások, koncertek, iskolai és családos programok várják a nagyközönséget, s a múzeum falain kívül az Örökmozgóban Filmklub indul „Szentek és Elveszettek” címmel. Forrás

Szeptember 5.

Az a bizonyos Tornyai-lelet

Tornyai: Bús magyar sors, 1910

Épp 26 esztendeje, hogy a magyar művészetkedvelők körében bombaként robbant a hír az "évszázad festmény-leletéről": Tornyai János eltűntnek vagy megsemmisültnek hitt képeinek és naplójának megtalálásáról. A titokzatos helyszín a mai Horánszky utca,a Vörösmarty Gimnázium szomszédságában álló 9. szám, amelynek okán a felbecsülhetetlen értékű hagyaték örökre összeköti nevét a Palotanegyedével. Vajon miért nem tudunk róla szinte semmit? Miért nincs felemlegetve, emléktáblával jelölve?

Horánszky u. 9.

De mi is történt pontosan?

"Tornyai János festőművésznek, az alföldi realisták néven számon tartott irányzat egyik vezető egyéniségének özvegye 1983. szeptember 2-án, 85 éves korában elhunyt. Közeli hozzátartozó, törvényes örökös nem lévén, a magyar állam vált örökössé, és a hagyatéki eljárás során a Magyar Nemzeti Galéria a Makarenkó utca 9. szám III. emeletén levő műtermes lakásból átvett az állam képviseletében néhány festményt és grafikát. Az eléggé elhanyagolt, egyszobás műtermes lakásra a szomszéd bérlő, Puskás László festőművész - aki több tekintetben is segítette, támogatta élete alkonyán Tornyai özvegyét - nyújtotta be igényét. A hatóság a lakást kiutalta. A felújítási munkák során padlócsere is szükségessé vált, és a deszkapallók megbontásakor bukkant elő - hogy a sajtó minősítését idézzem - "az évszázad festmény-lelete": 718 db Tornyai-festmény és különböző doku­mentációk, fotók, valamint utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban a Tornyai által több mint 30 éven át vezetett napló. A rendkívüli leletet Puskás László azonnal jelentette a Nemzeti Galériának, amely átvette, elszállította, és az eseményről a Tv-híradó útján az ország közvéleményét a lelet több művének bemutatásával tájékoztatta. Egy hónappal ezután, 1984. december 20-án részben szétválasztottan, részben ömlesztetten (másként erre nem is lett volna lehetőség ennyi idő alatt a mennyiség miatt) az MNG kiállításon mutatta be a leletet."

[Dömötör János: A Tornyai-festménylelet, forrás: Művészet, 27. évf., 1. sz., 1986. január]

Tornyai

Tornyai János (1869, Hódmezővásárhely - 1936, Budapest) festő, zsellérszülők gyermeke volt. 1886-88 között a budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt. 1894-től szülővárosában kapott ösztöndíjjal Párizsba a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre.
Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott. A Műcsarnok 1904. évi tavaszi tárlatán a Juss című képe első változatával Ráth György-díjat nyert. Később Rudnay Gyula és Endre Béla társaságában gyűjtötte a népművészet emlékeit, s együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét is. 1910-ben művészeti lapot indítottak Jövendő címmel. Hódmezővásárhelyen 1908-ban rendezte első kollektív tárlatát.
Az 1910-es évektől Mártélyon lakott, itt festette alföldi tájképeinek sorozatát. 1919-ben Budapestre költözött. Tárlatokon több díjat kapott. 1929-ben Csokorkötés c. művét aranyéremmel jutalmazták a barcelonai nemzetközi kiállításon. 1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Műteremben c. képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás aranyéremmel tüntette ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT), a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a Paál László Társaság tagja volt. 1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak.
Élete utolsó éveit újra Hódmezővásárhelyen töltötte, de már alig alkotott. A magyar paraszti sors realista ábrázolójaként kezdetben Munkácsy nyomdokain haladt. E korszak jellemző alkotásai: Rákóczi Rodostóban (1904); Betyárszerelem (1907) stb. s a Nagy Bercsényi Miklóst ábrázoló egészalakos portré (1908).
Egész életművén áthúzódó problematika szülötte volt a Juss című képe, melynek mondanivalója, a paraszti sors nyomorúsága, tragikuma sugallta fojtott színezésű tájképeit is (Kútágas, Magyar sors stb.). Öregkori, Szentendrén festett képei élénkültek csak meg a színek, plein air problémák is foglalkoztatták (Zöldkabátos asszony, 1932-34 stb.). Művészetében Munkácsy népi realizmusa élt tovább, de átszőve dráma expresszivitással. Műveiből többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria.

[Képzőművészet Magyarországon]

Tornyai: Juss

"A nagy magyar Alföldnek festője volt Tornyai János, a szónak körülbelül olyan értelme szerint, mint ahogy Móricz Zsigmond az alföldi élet ábrázolója. Mind a kettő belőle hajtott ki, rajta nevelkedett és nevelte meg észlelőszerveit. A lét, amelyet művészetükkel fölidéznek, a határtalan, a szomorú, a tragikus Alföldnek élete; embereik, állataik, tájaik egyben a maguk életének is szereplői vagy keretbe foglalói. Petőfi még valami romantikus szeretettel gyönyörködött az Alföldben. Megszépítette, csaknem ünnepi ruhába öltöztetve azt is, ami hétköznapi benne. Tornyai ugyanúgy, mint Móricz, meg nem alkudó valóságszeretettel ábrázolta az Alföld életét, s benne különös együttérzéssel éppen azt, ami sorsüldözte, ami tragikummal terhelt."

[Elek Artúr: Tornyai János (1869-1936), forrás: Magyar Művészet, 1936. november]

Nyertes társasházi pályázók

Somogyi Béla u. 19.

Az önkormányzat honlapján már nyilvános azoknak a társasházaknak a listája, amelyek a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai, valamint a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága által kiírt társasházi felújítási pályázaton elindultak és a helyi előminősítés során megkapták a kerület támogatását is. Az idei pályázaton 101 társasház próbálkozott, a támogatottak között több mint 47 millió forint vissza nem térítendő és több mint 23 millió forint visszatérítendő támogatást nyújt a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fontos: a lista még csak az előminősítés eredményét tükrözi, véglegessé a főváros döntését követően válik! Íme a palotanegyedi nyertesek eredménye (az első szám a vissza nem térítendő támogatás, a második a kamatmentes hitel összege):

Kőfaragó u. 7.

Baross u. 6. (utcafronti tető, ereszalj) 564.000 Ft, -

Baross u. 10. (tető I. ütem) 357.000 Ft, -

Bródy Sándor u. 27. (kéményfej átépítés, kéménybélelés) 675.000 Ft, 890.000 Ft

Gyulai Pál u. 9. (gázvezeték) 426.000 Ft, 600.000 Ft

Horánszky u. 7. (függőfolyosó tartószerkezet) 1.177.000 Ft, 1.500.000 Ft

József krt 17. (gázvezeték) 512.000 Ft, -

József krt. 41. (gázvezeték) 573.000 Ft, -

Kőfaragó u. 7. (tető) 950.000 Ft, -

Mária u. 32-34 . (életveszélyes kémények béleléssel) 2.527.000 Ft

Múzeum u. 15/a. (kémény) 425.000 Ft, -

Múzeum u. 15/b. (kémény) 425.000 Ft, -

Rökk Szilárd u. 15. (lépcsőház megerősítés, kéményfejek) 612.000 Ft, -

Somogyi Béla u.19. (gázvezeték) 464.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22. (életveszélyes kémények I. ütem) 620.000 Ft, -

Stáhly u. 1. (életveszélyes kémények, 7 db kéményjárat bélelés) 420.000 Ft, 750.000 Ft

Vas u. 19. (gázvezeték) 364.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22.

A Baross u. 45. számú társasház a helyi pályázaton indult: esetükben a pincei födém és lakások acélgerendával történő megerősítésére 1.000.000 Ft visszatérítendő támogatást javasolt a pályázatokat elbíráló munkacsoport.

Baross u. 45.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Antikvár könyvpiac a Mikszáth téren

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület hagyományteremtő céllal július végén elindította a negyedbeli közösségi bolhapiacot. A soron következő rendezvényre

szeptember 5-én, szombaton 10 és 14 óra között

kerül sor, ekkor a régi, már elolvasott vagy megunt, másoknak viszont újdonságnak számító könyvek, folyóiratok, dvd-k, cd-k, hanglemezek, képeslapok cseréjére és jótékony célú árusítására lesz mód. A befolyó bevételt, az adományokat az egyesület teljes egészében a palotanegyedi körzeti megbízott irodájának rendbetételére fordítja!

Az árusításra szolgáló asztalokat az egyesület biztosítja (ingyenesen), asztalt foglalni az egyesulet@palotanegyed.info címen vagy a 20/445-8262-es telefonszámon lehet.