Szecessziós iskolapalota a Vas utcában

Bizony-bizony, a korabeli híradások így, "iskolapalota"-ként emlegették az 1912-ben felavatott épületet:

"És Lajta Béla ... a Vas utca 9-11. szám alatt fekvő telken, amelyen éveken keresztül kis óvodaépület állott, négyemeletes palotát emelt, amely az utca házai közé iktatva, a szűk fronton főleg merész függényes szerkezetével, erősen kiképzett pilléreivel, a vasépítkezés szilárdságával már messziről elárulja, hogy ennek az épületnek a bérházak megszokott sorai között ünnepélyes rendeltetése van. A főkapubejárat székelyajtók fafaragványaiból, felső-magyarországi ácsok mestermunkáiból és nagyalföldi lányok hímzéseiből vett magyaros motívumai a kereskedelem nemzeti mivoltára, a kereskedelem szimbólumai: a mozdony, repülőgép, postagalamb, annak internacionalitására utalnak."

A Vas utcai kereskedelmi iskoláról a Gerle János és Lugosi Lugo László által jegyzett, A szecesszió Budapesten című kötetben pedig ezt olvashatjuk:

A századforduló látványos eredményeit produkáló gazdasági fellendülés utolsó, a világháborút megelőző korszakában Budapest főpolgármestere, Bárczy István átfogó szociális programot valósított meg. Ennek keretében a korszak legjobb építészei dolgoztak a fővárosnak, terveztek különféle típusú szociális lakásokat, jóléti intézményeket és több tucat iskolát. Ez utóbbiak általában alapfokú tanintézmények voltak - mindegyikük a már Hegedűs Ármin által kidolgozott testi és lelki követelmények figyelembevételével és rangos művészeti alkotásokkal kiegészítve készült -, de volt néhány felsőbb fokú iskola is, köztük a "mintaiskola", a Lajta által tervezett Vas utcai kereskedelmi iskola. Ennek a beruházási költsége ugyan egy tanulóra vetítve jóval a többi fölé magasodott, de az egyébként sem szűkmarkú főváros az eszményi iskolát akarta itt anyagba önteni. Lajta személyében ideális partnert találtak ehhez a feladathoz, az eredmény még ma is megfelel minden elvárásnak - csak talán még messzebb került a mindennapi realitásoktól. A Mexikói úti intézethez hasonlóan a négy évevl későbbi épület is nyerstégla homlokzattal készült, erőteljes függőleges hangsúlya Lajta németországi mesterének, Adolf Messelnek a hatását mutatja. Az arányok, a két szélső torony - tervezett, de meg nem valósult - felépítményei, a homlokzat geometriai rendje a Magyarországon is érezhető Wiener Werkstätte-, illetve Josef Hoffmann-hatás hajnala. Ebben az időben már Lajta irodájának munkatársa volt Kozma Lajos (1884-1948) építész, aki ebben az időben a grafikával a tervezésnél többet foglalkozott ugyan, de a bécsi hatás első számú közvetítője lett (létrehozta a Wiener Werkstätte magyarországi megfelelőjét, a Budapesti Műhelyt). Ő az iskola ornamentikájának megtervezésében kapott jelentős szerepet.

Az épület asszimetrikus tömegét az optimális belső elrendezés határozta meg, de ugyanakkor a főhomlokzatot kialakító három tömb önmagában szimmetrikus. Eltérve Lechner felfogásától, amelyben a homlokzat egész felülete egységesen díszített mező, Lajta a kortárs európai gyakorlathoz igazodó megoldást alkalmazott, amelyben a homlokzatnak, illetve a belső berendezésnek csak egyes kiemelt pontjain, vonalain, felületein jelenik meg az oda koncentrált díszítés. Ezáltal az ornamentika háttérbe szorul, dekoratív szerepet tölt be, helyét a térképző szerkezetek tetszetős megformálása, a semleges felületek igényes kiképzése és összehangolása, a tömegek játéka veszi át. Mindezek már a modern építészet nemzetközi eszköztárához állnak közel. A nemzeti sajátosságokra történő utalás itt inkább jelzésértékűvé válik. A bejárat két oldalán hatalmas, dúsan faragott mészkő táblák fogadják az érkezőt. Kereskedelmi iskola lévén, a geometrikusan stilizált népi és vallási motívumok mellett az ipar és a kereskedelem szimbólumai fedezhetőek fel a táblákon.

A gyönyörű, fémlemez borítású, ólomüveg ablakszemekkel díszített kapun át belépve a lenyűgőző előcsarnokban találjuk magunkat. Terének meghatározó eleme a különleges eleganciával megformált lépcső, a bensőséges hangulatot mégis elsősorban a meleg színekkel festett mennyezet, az azonos motívumokkal díszített burkolatok, az ősi építészet monumentalitását sugárzó tornatermi bajárat adják. Itt, az előcsarnokban található Pór Bertalan festőművész mozaikképe. (Az épület szobordíszeit egyébként Moiret Ödön készítette.) Lajta nagy gondot fordított a berendezési tárgyak megformálására, az iskola megmaradt ülőgarnitúrái, szekrényei és különösen változatos lámpái a késő szecesszió legszebb és legteljesebb belsőépítészeti tárgyegyüttese Magyarországon. Lajta a tanári szobához is különleges egyedi berendezést tervezett beépített bútorokkal, de legszebb a tetőtérben elhelyezett iskolai könyvtár, felülvilágító üvegmennyezetével, a termet körülvevő üvegezett könyvszekrényeivel, ferde felületű íróasztalaival.

A beépített bútorok a tanári szobában és itt is egyszerű, praktikus tárgyak, az épülethez illő elvek szerint faragott díszítésekkel. Az épület különlegessége a felvonó kabinja is, amelyet Lajta tervezte színes, ólombetétes ablakok ékesítenek. A nagy lépcsőházi üvegablakkal együtt ez is Róth Miksa műhelyében készült.

Mikadó

Nemrégiben egy társaságban vita alakult ki arról: vajon volt-e a Palotanegyednek vagy akár a kerületnek annyi és olyan történetű kávéháza, vendéglője, kerthelyisége annak idején, amely napjainkban dokumentálásra méltó? Pilinyi Péter Józsefváros története című munkájában ráakadtam a válaszra - amely természetesen igenlő -, és persze közben néhány helytörténeti anekdotára bukkantam.

Vajon sejti-e bárki is a Vas utcában sétálva, a Lajtha Béla-tervezte csodás szecessziós, volt kereskedelmi iskola (ma Széchenyi István Gyakorló Kereskedelmi Szakközépiskola) épületében gyönyörködve, hogy annak helyén valaha egy Krúdy által gyakran látogatott kisvendéglő állt? És ráadásul még csak nem is ő volt a legnagyobb híresség ott!

A Mikadó nevezetű éttermecskét ugyanis Pálmay Ilka korabeli sztár-színésznő, primadonna emlékezetes alakításáról nevezték el. A hölgy valóban nagy csillag volt: egy méltatás szerint "mindent tudott, amit Gábor Zsazsa tud, ha Gábor Zsazsa nem is tud mindent, amit Pálmay Ilka tudott". Nagystílű életet él: palotában lakik, hajnalig tartó vacsorákat ad, a faburkolatú Andrássy úton saját maga hajtja fiakerét, és követendő mintául szolgál a 19. század végi budapesti arisztokrata és nagypolgár úriasszonyok divathóbortjaiban. Szigligeti után hozzámegy a birodalmi gróf Kinskyhez, majd nem tudván ellenállni a színpad csábításának otthagyja arisztokrata férjét is. Ugyanolyan sikerrel szerepel Nagyváradon (még Ady is méltatja!), mint néhány évvel később Londonban, ahol még az udvari bálokba is meginvitálják. New Yorkban is játszik, Sarah Berhardt-dal egy színpadon, Rómában magánkihallgatáson fogadja a pápa, egy bordeaux-i pezsgőgyáros pedig róla akarja elnevezni pezsgőjét! Az új évszazadban már a némafilmmel is kacérkodik, toborzót mutat be azon a felvételen, amelyet az első magyar némafilmként könyvelt el a szakma - bár maga a kópia elveszett -, s "A Táncz" címet viselte. Mindezeket olvasva nem is meglepő, hogy sikeres alakítása nyomán a Palotanegyedben egy kisvendéglő neki köszönheti a nevét!

Pálmay mint Yum-Yum a Mikádóban

Ám térjünk vissza a helytörténész soraihoz!

"Réges-régi utca volt a Vas utca a Józsefvárosban. 1804-ben még névtelen, és csak a Gyöngytyúk utcáig (mai Gyulai Pál u.) tartott. 1838-ban Eisen Gasse-nak nevezték el egy boltról, 1850-ben magyarosították Vas utcára. Kedvelt tanyája volt a színészeknek a Vas utca 11. szám alatti Mikadó nevezetű vendéglő és kerthelyiség. Nevét a Népszínházban nagy sikerrel játszott operettről kapta, amelynek csillaga a pikáns megjelenésű Pálmay Ilka színésznő volt.

A Nemzeti Színház színészeinek törzsasztala volt a vendéglőben, az asztaltársaság tagja volt a szépen és tagoltan beszélő Bercsényi Béla (1873-1901), a kitűnő Shakespeare-színész, Szacsvay Imre (1851-1939), Faludy Antal (1851-1932), aki hosszú évtizedekig kisebb szerepeket játszott. Hangadójuk Molnár György (1830-1881), kalandos múltú színész, rendező, színigazgató, és nem utolsósorban 1848-as röppentyűs honvéd Budvár ostrománál. (Erre mindig nagyon büszke volt.) Molnár a vendéglőben lakott, a söntés melletti kis szobában, a vendéglős fiatal, takaros felesége a legjobb falatokat mindig félretette számára. Ha éppen arra járt, Dankó Pista is benézett, elhegedülte Molnár kedvenc nótáit. Az öreg színész élete végén gyakran anyagi gondokkal küzdött, ebédje árát több alkalommal a színinövendékek dobták össze. Az utca túloldalán lakott a Nemzeti Színház híres színész házaspárja, a korán elhunyt Szerdahelyi Kálmán (1829-1872 - utcát is neveztek el róla a Józsefvárosban) és neje, Prielle Kornélia (1826-1906), aki nyolcvanéves korában azért ment férjhez egy fiatalemberhez, mert hasonlított Szerdahelyihez.

A Mikadó vendéglő kerthelyiségében volt egy üvegablakos veranda. Itt lakott télen-nyáron egy segédszínész, Hegedűs Gyula, akit Kolozsvárról szerződtetett az 1896-ban megnyílt új Vígszínházhoz a társulat igazgatója. Hegedűs Gyula (1870-1931) alakításait póztalan természetesség jellemezte, csakhamar a színház vezető színésze lett. A Vígszínház közelében utcanév őrzi emlékét.

Más hírességek is megfordultak a vendéglőben. 1897-ben a Gyöngytyúk utcában lakott az ifjú Krúdy Gyula író, majd a Vas utcában is volt kvártélya. Később lejegyezte, hogy "a Józsefvárosban szeretett megtelepedni, mégpedig olyan házban, amelyben más író, de még hasonló foglalkozású kvártélyos nem lakott kívüle. Éppen elég egy író egy házban, akinek viselt dolgairól lehet mulatni a polgároknak." Többször betért a Mikadóba, és figyelte a vendégeket. Nyári délutánokon itt üldögélt egymagában egy csendes, finom, kék szemű öregúr - írta Krúdy -, akinek hallatára pedig valamikor megizzadt a tenyere sok szegénylegénynek. Ráday Gedeon volt, a rettegett királyi biztos, a betyárok "öregapja".

A Mikadó vendéglő sem kerülte el szomorú sorsát, lebontották, örökre letűnt. Helyén épült 1912-ben Lajtha Béla tervei szerint a Községi Felső Kereskedelmi Iskola."

Nyertes társasházi pályázók

Somogyi Béla u. 19.

Az önkormányzat honlapján már nyilvános azoknak a társasházaknak a listája, amelyek a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai, valamint a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága által kiírt társasházi felújítási pályázaton elindultak és a helyi előminősítés során megkapták a kerület támogatását is. Az idei pályázaton 101 társasház próbálkozott, a támogatottak között több mint 47 millió forint vissza nem térítendő és több mint 23 millió forint visszatérítendő támogatást nyújt a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fontos: a lista még csak az előminősítés eredményét tükrözi, véglegessé a főváros döntését követően válik! Íme a palotanegyedi nyertesek eredménye (az első szám a vissza nem térítendő támogatás, a második a kamatmentes hitel összege):

Kőfaragó u. 7.

Baross u. 6. (utcafronti tető, ereszalj) 564.000 Ft, -

Baross u. 10. (tető I. ütem) 357.000 Ft, -

Bródy Sándor u. 27. (kéményfej átépítés, kéménybélelés) 675.000 Ft, 890.000 Ft

Gyulai Pál u. 9. (gázvezeték) 426.000 Ft, 600.000 Ft

Horánszky u. 7. (függőfolyosó tartószerkezet) 1.177.000 Ft, 1.500.000 Ft

József krt 17. (gázvezeték) 512.000 Ft, -

József krt. 41. (gázvezeték) 573.000 Ft, -

Kőfaragó u. 7. (tető) 950.000 Ft, -

Mária u. 32-34 . (életveszélyes kémények béleléssel) 2.527.000 Ft

Múzeum u. 15/a. (kémény) 425.000 Ft, -

Múzeum u. 15/b. (kémény) 425.000 Ft, -

Rökk Szilárd u. 15. (lépcsőház megerősítés, kéményfejek) 612.000 Ft, -

Somogyi Béla u.19. (gázvezeték) 464.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22. (életveszélyes kémények I. ütem) 620.000 Ft, -

Stáhly u. 1. (életveszélyes kémények, 7 db kéményjárat bélelés) 420.000 Ft, 750.000 Ft

Vas u. 19. (gázvezeték) 364.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22.

A Baross u. 45. számú társasház a helyi pályázaton indult: esetükben a pincei födém és lakások acélgerendával történő megerősítésére 1.000.000 Ft visszatérítendő támogatást javasolt a pályázatokat elbíráló munkacsoport.

Baross u. 45.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Mesél a Palotanegyed...

A CaPE és a BBS közös pályázatán szombaton eredményt hirdettünk!

Április 18-án a Józsefvárosban hagyományteremtő rendezvénysorozatra került sor a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Budapest Beyond Sightseeng szervezésében.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont a Mesél a Palotanegyed… címmel meghirdetett örökségvédelmi pályázat délelőtti eredményhirdetésének, amelyen Bakos Edit igazgató asszony köszöntötte az érdeklődőket. Csodálatos pályamunkák születtek: egyikük „beszélő rádiópalotáinkat” szólaltatta meg, voltak, amelyek az idén műemlékké nyilvánított Gutenberg-otthon, illetve jezsuita rendház és templom történetét dolgozták fel, és érkezett személyes hangvételű háztörténet a Vas és a Horánszky utcából. Született pályamunka Mikszáth Kálmán palotanegyedi országgyűlési tudósítói tevékenységéről, a 168 éve a tudás szolgálatában álló magyar tudományos ismeretterjesztő egyesületekről, a kétszáz éve született leánynevelő és népművelő Karacs Terézről, a Bérkocsis utcai zsinagógáról, az Olasz Intézet melletti Tauffer-villáról és tulajdonosáról, a kutató és orvos Tauffer Vilmosról. A pályázók tanúságos sétára is hívogattak a Gyulai Pál utcában, no meg az egész Palotanegyedben – egy külföldi látogató szemüvegén keresztül!

A Fülöp G. András történész vezette bírálóbizottság – amelynek munkáját szakmai oldalról Bende Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető főtanácsosa is segítette – két kategóriában ítélte oda a legjobb pályamunkának járó díjakat:
- Maczák Ibolya Az asztalnok háza című munkájáért, amely a Lőrinc pap téri Liebner-házat és kalandos életű utolsó tulajdonosát mutatta be,
- illetve Dubniczky Zsolt A Palotanegyed első főúri palotái című dolgozatáért, amely a Pollack Mihály téri Festetics- és a Károlyi-palota építéstörténete, valamint a két arisztokrata család históriája között vont párhuzamot.

A Palotanegyed megóvásra és megőrzésre méltó, ám lassan feledésbe merülő legendáinak nyilvánosság elé tárása azon a túrán valósult meg, amelyen maguk a pályázók voltak a mesélők és mutatták be a pályamunkáik alapjául szolgáló épületeket, helyszíneket. Lesley, köszi a fotót!