Lapozgassunk bedekkert!

Nyáridő van: az utazások, kirándulások ideje. A jól felkészült utazó frissen aktualizált útikönyvvel rója a kiszemelt várost. Útikönyvvel, azaz bedekkerrel, amely önálló irodalmi műfajként egy esseni nyomdász- és könyvkiadó família nevét örökíti meg, sokat utazó és azt élvezettel lejegyző fiának köszönhetően. A Budapesti Negyed 2004 őszén egy egész lapszámot szentelt a Pest-budai útikönyveknek, ezeket lapozgatva örömmel fedeztük föl Hevesi Lajos 1873-as kiadású Budapest és környéke címet viselő művében "az aristokratikus telepekről", azaz a mai Palotanegyedről szóló sorokat.

"A Fővámháztól balra a széles Mészáros-utczába fordulunk, mely már a pesti boulevardok belső gyűrűjéhez fog csatoltatni. Ez derékszögben távozik a Dunától s a hajdan igen silány, jelenleg igen díszes Szénatérre vezet, melyre csillag-alakban hat nagy, széles utcza nyílik, éspedig: a Mészáros- utcza, Soroksári út, Űllői út, Stáczió utcza, Országút és Kecskeméti utcza. E téren áll
a reformátusok temploma, mely 1816-30-ig épült, csinos oszlop-csarnokkal és újabb torony-sisakkal bír. A templomban Zichy grófnő ékes márvány emléke van. A téren áthaladva, mellesleg végignézhetünk a széles Üllői úton, melyen számos ház épül. A vége felé látszó nagy épület az Üllői kaszárnya, azon innen a háromemeletes köztelek látszik. Mi azonban be nem fordulva, egyenest az Országút felé tartunk, hol
a Nemzeti Múzeum ötlik szemünkbe, melynek csinos parkjában Kazinczy és Berzsenyi ércz mellszobrai állnak, ifj. gróf Vay Miklóstól. Mi azonban ez alkalommal kívül kerüljük meg a parkot, a múzeumtól jobbra bekanyarodván a Múzeum-utczába. Ezen utcza még 3 évvel ezelőtt sötét, ronda, éjjel veszedelmes sikátor volt; az Országút felőli sarkán, hol most díszes házcsoport készül, melynek sarkát az Első Hazai Takarékpénztár (Ybl tervei szerint épült) háza képezi, akkoriban a hírhedett "Két pisztoly" vendéglő, helyesebben korcsma állt. A Múzeum-utczában s a múzeum mögött az utóbbi évek folytán igen díszes aristokratikus telep épült, mely többnyire főnemesi palotákból áll. Éspedig a sarok-épülettől negyedik ház a gr. Károlyi Ede és Sándor palotával egybekötött bérháza (építették Szkalniczky és Koch), utána az ugyanazok által épített gr. Zichy N. János palotája következik. Átellenben az Ötpacsirta-utcza sarkán
gróf Károlyi Alajos palotája ötlik szemünkbe, úrias előcsarnokával és franczia mansardtetejével. E palotát Ybl építette franczia renaissance modorban; mögötte igen ízléses díszkertecske terül, melyre csinos hozzátartozó bérház következik (Ybl). A palota belső berendezésében főúri pompa és mívelt ízlés párosulnak; van benne sok értékes modern festmény is, melyek közül különösen említésre méltók: Meissonnier "németalföldi zászlósa", Gérme "kakasviadala", Isabey "franczia falusi vendéglője", Achenbach Oswaldtól több nápolyi tájkép, Pettenkofen több magyar tájképe (ezek közt a híres "szolnoki vásár" is), Hoguet tengeri tájképei, Szoldatics jeles madonnája, stb. A bejáró egyik falán Lotz Károly a vendégszeretet és bőség, másikán a béke és háziasság jelképes alakjait festé, a vestibule plafondján pedig középen a hórákat s kétoldalt a quadrigán kocsizó Apollót és a bika-fogaton járó Lunát viaszfestésben. A főlépcső igen szép bronze-rácsozata Schröffel műve, kinek egyáltalán a belső berendezés körül sok érdeme van.
Ugyanazon sorban tovább menve az 1858-ban Ybl által épült Nemzeti Lovagdát látjuk, azután az új Eszterházy-palotát (építette Baumgarten bécsi építész) s az utcza másik sarkán elérjük a nemes ízlése által igen jó hatású
gróf Festetics György-féle palotát, mely szintén Ybl Miklós műve. Az evvel szemközti sarokház gróf Dégenfeldé és Ybl-től való. Itt balra a főhg. Sándor-utczába térünk, hol a megint csak Ybl építette renaissance-modorú
Országház előtt elhaladván csakhamar ismét kiérünk az Országútra, melyet jobb felé követünk. Itt előbb az állatgyógy-intézetet érjük el, majd az evvel tőszomszéd úgynevezett régi fűvészkertben álló s Wágner építőmester által újonnan épült vegytani intézetet, mely a tudomány mai állása szerint lehető legczélszerűbben van berendezve. (Igazgatója Than Károly egyetemi vegytanár.) A kerti telken szándékoznak építeni az új egyetemet is. Még nehány lépés s elértük azon keresztutat, hol jobbról a széles Kerepesi út, balról az elegáns Hatvani utcza végződnek az Országúton. Mi a sarokháznál (mely a Nemzeti Színház tulajdona s mely helyett nemsokára új ház fog épülni) jobbra fordulunk, de ezúttal csak a második épületig megyünk, mely

a Nemzeti Színház. A nemzeti múzsa e temploma 1840-ben épült hg. Grassalkovich által ajándékozott telken Zitterbarth Mátyás pesti építész tervei szerint. Építkezési modora a nagyszerűtől éppen annyira van mint a széptől; látszik rajta, hogy csak hajlékért esengett akkor még a magyar dráma, bármi szerény legyen az. Kívül egyszerű előcsarnok van, mely előtt parányi kertecskében id. Lendvay Márton jeles színészünk éppen nem jeles (horgany öntetű) szobra áll, melynek helyén annakelőtte Katona József még jelesebb költőnk még kevésbé jeles (ugyancsak horgany öntésű) szobra állt. Az épület homlokzatán egy fülkében Megyeri szerényke mellszobra. A színház foyer-ja dóriai oszlopokkal bír, de a mai kor igényeinek meg nem felel; a nézőtér pár év óta kék és fehér színekben van díszítve."

Mesélő Rádiópalota

Sávoly Tamás

Európa legrégibb működő Stúdiópalotájáról

A Magyar Rádió székháza a Bródy Sándor utcában 80. születésnapjára végre újra régi pompájában ragyog. A frissen felújított homlokzatával, a világ egyik legrégebben működő stúdiópalotája méltó emléke a magyar rádiózás történetének a Bródy Sándor utcában, a városrész egyik legrégibb utcájában. A Magyar Rádió központi hivatalai, stúdiói a Bródy Sán­dor utca - Szentkirályi utca­ - Múzeum utca - Pollack Mihály tér által határolt területen helyezked­nek el.
Elődje, a Telefonhírmondó 1893-tól működött, majd a rádió kísérletek megindulásával szoros kapcsolatba került a rádióval. 1903-ban indultak a Posta kísérletei a „drótnélküli szikratávíró", a rádió kifejlesztésére. 1914-ben a Csepel-sziget csúcsán felállított adó már elérte Bulgáriát, Törökországot, Oroszországot. Az 1921-ben készült 5 kW-os, majd az 1923-ban felállított 250 W-s állomással egész Európát el lehetett érni. 1924. március 15-én az adó már rövid műsort sugárzott a Gyáli úti postakísérleti állomáson felállított, hangszigetelt bútorszállító kocsiból. Az 1924/25. évi IX. tc. szabályozta a rádió állami monopóliumát, az előfizetési díjakat, ezután a korábbi Telefonhírmondó Rt-ből megalakult a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Telefonhírmondó VII. kerületi Rákóczi út 22. sz. alatti stúdiójának az átépítése után, a harmadik és negyedik emeleten, 1925. december 1-jén indult meg a rendszeres adás. A műsor napi 8-10 órát tartott, amit 1928. áprilisától, a Csepeltől délre fekvő Lakihegy pusztán felállított 20 kW-os adó sugározta. Azonban hamar világossá vált, hogy a meglévő hely nem elegendő, ezért már 1927-től megkezdték az új rádióépület helyének kiválasztását és felépítését. A helyszínt a főváros ún. mágnás negyedében találták meg, a Főherceg Sándor utca 7. szám alatt. A telken álló, 1871-ben Trisztinovits (Trissonovits) Mihály és a Balassovits örökösök által építtetett erős eklektikus stílusú két emeletes épületre, az MTI konszern a Magyar királyi Postával közösen még két emeletet emelt. Itt kapott helyet a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, a Magyar Hirdető Iroda, a Magyar Filmiroda mellett a Magyar Rádió és Telefonhírmondó műszaki részlegei. A telekhez tartozó tágas udvar déli végében egy új kétemeletes épületet emeltek, amelynek első emeletén épültek fel a Rádió adását lebonyolító helyiségek: egyebek között a nagy- és kisstúdió, a próbaterem, a felolvasószoba és a hírrovat szerkesztősége. A második emeletet az igazgatóság, a műsorszerkesztés és az adminisztráció foglalta el. Az építési terv és a kivitelezés irányítása Gerlóczy Gedeon építőmérnök nevéhez fűződik, az építkezési munkálatokat a Stabil Építő Rt. végezte. Egy legenda szerint Gerlóczy a sok kábelt és Bergmann-csövezést látva egyszer így kiáltott fel: „Ha még egyszer stúdiót csináltok, állítsátok fel a dróthálózatot, én majd bekenem malterral és ezzel kész az épület!” A stúdiótechnika kialakítása zömében a postakísérleti állomás dolgozóinak szakértelmét dicséri, amelyet Szőts Ernő igazgató és Magyari Endre postamérnök németországi és ausztriai tanulmányútja alapozott meg.
Bár 1928. október 8-án 9.30-kor immár a Főherceg Sándor utcából kívánt jó reggelt a Rádió, hivatalosan azonban 1928. október 25-dikén avatták fel a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székházát, amelyben a Magyar Rádió ma is működik. Ez az impozáns építmény, mely Európa legrégibb, ma is használatban lévő Stúdiópalotája, a történelem mementójaként számtalan szállal kapcsolódik az európai, és a magyar média-, kultúr- és köztörténethez.

Kozma Miklós, a Rádió elnöke

Az ünnepségen a legfelsőbb politikai, vallási, katonai vezetők is részt vettek. Kozma Miklós, az MTI vezető igazgatója, a Rádió alelnöke így foglalta össze a kor magyar politikai vezetőinek felfogását a Rádió hasznáról: „Fegyvertár ez, a magyar szellemi harc legélesebb fegyvereinek fegyvertára”! Azé a szellemi harcé, mondta Kozma, amely a háború vége óta tart, amely során meg kell ismertetni a világgal a magyar nemzeten esett igazságtalanságokat, és amely által a magyar hír, kultúra és propaganda eljut a határon túli magyarokhoz és a külföldhöz.”
Horthy Miklós kormányzó avatóbeszédében a hírszolgálat és a Magyarország érdekében végzett felvilágosító munka fontosságáról beszélt. A rövid ünnepség után az egybegyűltek megtekintették az épületeket és a helyiségeket. Aznap este 18 óra 30 perckor indult az adás a Rádióban a megnyitóünnepség és az azt követő díszhangverseny közvetítésével. Scherz Ede, a Telefonhírmondó és a Rádió legendás bemondója így vallott a megújult munkahelyéről: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, félelmetesen csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban millió gond, szenvedés, nyomor, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázok késő éjszakáig.”
1928-ban két stúdióval indult meg a műsorszórás. Az ún. nagy stúdió univerzális stúdió volt: a nagyzenekari művek megszólaltatásától a magányos felolvasások lebonyolításáig mindenféle műsortípushoz alkalmas volt. Az új Stúdió épülete otthont nyújtott és fórumot teremtett a kor tudósainak, művészeinek, politikusainak, hogy a legjobb minőségben szólhassanak az emberekhez. A stúdiókban megfordult: Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, József Attila, Márai Sándor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Szent-Györgyi Albert, Kodolányi János, Ortutay Gyula, Horthy Miklós, Gömbös Gyula. A rádió újabb és újabb követelményeknek kellett, hogy megfeleljen. A zenei műsorok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a rádió közművelődési, oktatási, tanácsadói funkciója. A budapesti rádió műsorpolitikája a kor szellemi életét tükrözte, ennek megfelelően igyekezett minden hallgató rétegnek műsort adni. A budapesti írók, művészek, tudósok és politikusok újfajta kapcsolatot teremthettek a rádió útján közönségükkel. Sokat foglalkoztatott színészek, művészek, bemondók és riporterek országosan ismert rádiós személyiségekké váltak. A világgazdasági válság idején munkaközvetítéssel segítették a munka nélkül maradt lakosságot.
1930-ban a Budapestre látogató Európai Rádió Unió vezetői legfelsőbb elismeréssel szóltak a „világ legmodernebb” stúdióiról, melyeket a „palota” magában rejtett. A birtokba vétel után, a műsoridő növekedése, a Budapest II. megindításával kapcsolatos növekvő műsorigények a rádió vezetőségét bővítésre ösztönözték. Új közvetítő reléállomások felállítását tervezték és valósították meg rekord idő alatt, Pécsen, Miskolcon, Magyaróváron és Nyíregyházán. A 314 m magas Lakihegyi adótorony rekord idejű felállításával újabb európai csúcsokat döntött a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Részvénytársaság 1932 július 6-án megvette Festetics Tasziló herceg budapesti Eszterházy utcai palotájához tartozó kertjét a Stúdiópalota szomszédságában, és megbízta Münnich Aladárépítészt a stúdió palota bővítési terveinek kidolgozásával.

Károlyi-palota

Az ún. nagy stúdió az építkezések során a későbbikben is megmaradt, sőt kibővítették, a kis stúdiót felszámolták. Ezzel párhuzamosan számos új stúdiót alakítottak ki, amelyeket számozásuk mellett színükkel is jellemezhettek. A zöldszínű II. stúdió elsősorban a szólisták és kisebb zenekarok fogadására szolgált, a narancsszínű III. stúdió a hangjátékoknak lett kialakítva, a meggyszínű IV.-, és a dohányszínű V. stúdiót a felolvasásoknak és a hírszolgálatnak szentelték. A legnagyobb stúdió az újonnan épült VI. lett, amely a nagyzenekarok befogadására is remekül használható volt azáltal, hogy a zenekart amfiteátrumszerűen helyezték el. A stúdiók akusztikai vizsgálatát, beállítását Békésy György, később Nobel-díjas biofizikus, postafőmérnök végezte.

Békésy György

A VII. és VIII. stúdiókat a hanglemezműsorok összeállítására használták a korszerű háromtárcsás forgatóasztaloknak köszönhetően. Az eperszínű IX. stúdió kisebb együttesek, ének- és hangszerszólisták fogadására szolgált. A X. stúdió a hírszolgálté volt, később a hangfelvételek lehallgató helyévé vált.
Az állandóan jelentkező helyhiányt a szomszédos épületek helyiség kibérlésével enyhítették. Így válhatott ideiglenes stúdióvá a Budapesti királyi Orvos Egyesület székházának Semmelweis nagyterme a Szentkirályi utca 21-ben. A több, mint két éves építkezés után 1935. május 14-én a megújult épületet, az építők és a kivitelezők mutatták be a sajtó képviselőinek. Az építkezések alatt az adás folyamatos volt. 1932 tavaszán innen közvetítette a magyar rádió az első amerikai átvitelt. A vállalati üzemek terjeszkedése és a műsor bővülésével kapcsolatos adminisztráció jelentős növekedése tette szükségessé, hogy a Rádió 1937-ben a Nemzeti Lovardától telekrészt vásároljon, és a Stúdió biztonságának szavatolása érdekében megvette a szomszédos Sándor utca 5. szám alatti háromemeletes házat, melynek földszintjén rendőrőrszoba került elhelyezésre. A vásárlás és az új épület átépítése alatt 1937-ben tudósított, III. Viktor Emanuel olasz király látogatásáról. 1938 elején a Rádió üzem folytonos fejlődése indította a vezetőséget arra az elhatározásra, hogy 28.000 Pengőért az egyik kisstúdió fölé I. és II. emeleti részt építtessen a jelenlegi műszaki és irodahelyiségek folytatásaként. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent-István évre érkező zarándokok egyik szervező és központi közvetítő helyéül szolgált.

Eszterházy-palota

1941-ben az előfizetők számának gyarapodása, egy másik nagy középhullámú és egy új nagy 100 kW-os rövidhullámú adó építésének terve, szükségessé tette, a stúdiók számának, a posta erősítőhelyiségeinek és az adminisztrációs helyiségek szaporítását. A második nagy bővítést dr. Cséry Miklós építész tervei alapján 1941. július 16-án kezdték meg. Az 1941-es tervek értelmében a stúdiókat magában foglaló épületre – a földszint, az első és második emelet kibővítése mellett – két újabb emeletet húznának fel, a földszinten új várócsarnok, ruhatár, zenekari várószoba és könyvtár létesült. Az első emeleten a műszaki helyiségek területe megduplázódna. Új visszhangszoba és hangnyomás-mérő szoba készült volna el az akusztikai hatások előállítása, illetve a mikrofonok ellenőrzése céljából. A második emeleten kaptak volna helyet a hanglemeztár és az adminisztráció újabb szobái. Az új harmadik emeletre egy nagy leadótermet, egy új zenei, egy új prózai és egy új kamara stúdiót terveztek. A negyedik emeletre az adminisztráció további egységeit helyezték volna el. Azonban tervek nem valósultak meg maradéktalanul. A háború következményeként 1944-ig csak a VI. stúdió harmadik emeleti mása készülhetett el, valamint húsz szoba a Hanglemezosztály, a Házgondnokság és az Irodalmi Osztály számára. Az átépítés alatt az Esterházy utcában a Nemzeti Lovarda földszinti szalonja fogadta be a nagyzenekarokat és cigányzenekarokat. A felolvasásokra sem a megszokott stúdiókban, hanem a nagy- illetve a gramofonstúdiókban került sor. Az első és a második bővítés eredményeként a kezdeti 275 m2 stúdiópalota alapterülete 813 m2-re emelkedett. A II. világháború idején a rádió szerepet vállalt a lakosság riasztásában, tartotta a kapcsolatot a fronton harcoló katonákkal, 1944. október 15-én főszerepet játszott az ország történetében, élő egyenes adásban közvetítette Horthy Miklós kormányzó nyilatkozatát. A háborús pusztítások és a nyugat felé visszavonuló nyilasok a Rádió épületében és technikai berendezéseiben is nagy károkat tettek. 1944. november 26 – december 6. között végleg megszűnt a műsoradás.
A II. világháború alatt megrongálódott stúdiókat fokozatosan töltötte be az új élet. 1945. május 1-jén a Rádió újból megszólalt 7 utcai hangszórón keresztül, egy 1,25 kW-os megmenekült adóval a Szabadság-hegyről és egy elavult 500 W-os távíróadóval a Főposta épületéből. Novemberben már folyt a VI. stúdió újjáépítése, és az év végén már 5 stúdió volt üzemben. 1945 után a Vöröskeresztes műsorokat és a lakosságcserével kapcsolatban is folyamatos tájékoztatást nyújtott a rádió a rádióhallgatók felé. 1946 júniusában újra indul a Budapest II. műsora is. 1946 végén már csak az I. és a IV. stúdió volt romos állapotban. 1947-ben már arra is volt energia és pénz, hogy az újjáépült VI. stúdió hátsó, a harcok következtében ledőlt falára 5 m széles faintarziás triptichon kerüljön Mallász Gitta tervei szerint. Közben építészetileg befejeződött az I. Stúdió újjáépítése is. 1948. november 13-án felavatták a 135 kW-os új lakihegyi nagyadót. A Sándor utcát 1949-ben Bródy Sándorról nevezték el. A háború utáni évek, körülbelül 1949-1950-ig, a háborús károk elhárításával, az újjáépítéssel teltek el.

A Bródy Sándor u. 5-7. főbejárat homlokzata 2008 nyarán

forrás

A háborús sérülések kijavítása után 1949 novemberében megépült a Stúdiópalota előcsarnoka, Szabó István tervei alapján, amelyet alakja miatt Pagoda néven emlegetnek, és amely nem egy kulturális és közéleti műhelynek adott otthont. Ezzel a Bródy Sándor utca 5-7. épületegyüttesének mai formája kialakult.
A rádió stúdióépülete akár korunk ipari műemléke is lehetne. Európa legrégebbi rádió-stúdióépülete ez, amely sikerrel élt túl nem egy igen nehéz időszakot. Sokszor toldozott-foldozott falai és az e falak között őrzött múlt predesztinál minket arra, hogy emlékezzünk és az ércnél maradandóbbnak tisztelettel adózzunk a rádió beszélő palotáinak.

A Palotanegyed első főúri palotái

Az áprilisi Műemléki Világnapon a CaPE és a BBS Mesél a Palotanegyed... pályázatán két nyertest hirdetett, egy korábbi bejegyzésben már olvasható volt Az asztalnok háza címet viselő pályamunka Maczák Ibolyától, most pedig Dubniczky Zsolt dolgozatát közöljük.

A győztes pályázó, Dubniczky Zsolt átveszi az oklevelet a CaPE elnökétől, Szűcs Pétertől

(Nyári Gyula fotója)

Dubniczky Zsolt: A Palotanegyed első főúri palotái

"A józsefvárosi Palotanegyednek a két legkorábbi épülete a mai Pollack Mihály tér – ami az 1860-as években még a Fünflerchengasse – Ötpacsirta utca nevet viselte – két sarkán álló Festetics- és Károlyi-palota, amelyek együttesen adták meg a hívó szót arra, hogy a fővárosba költöző arisztokraták egy része itt, a Nemzeti Múzeum környékén találjon magának szállást.

A Károlyi-palota a Nemzeti Lovardával

Nemcsak az egyidejű megtelepedés az, ami ezt a két épületet párhuzamba állítja, hanem az is, hogy mind a család, mind az épületek sok közös vonást hordoznak. Mindkét család a magyar arisztokrácia élvonalába tartozott, s mindkettőben megtalálhatók azok a személyek, akik erősebb szállal kötődtek a magyar társadalomhoz, és azok a leszármazottak, akik a nemzetközi arisztokráciával tartottak szorosabb kapcsolatot. Az alapítónemzedék, a palotákat építtető Festetics György és Károlyi Lajos nagy kiterjedésű birtokain mintaszerűen vezette a gazdaságát, de az ország érdekeit is szem előtt tartva ott találjuk őket az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, amelynek elnöki tisztét is betöltötték. Pártolták a lótenyésztést, a fővárosban a Nemzeti Lovarda létrehozását, amelynek két-két oldalán a Nemzeti Múzeum mögött építtették fel pesti palotájukat. Ugyanakkor vásároltak telket és az épületek szintén egy időben készültek, s mindkettőnek a Budapest építészeti arculatát jelentősen meghatározó Ybl Miklós volt a tervezője. Mindkét palotához tartozott egy-egy impozáns kert, ami a mágnásnegyed későbbi épületeire már nem volt jellemző. Mindkét család egy-egy tagja azonos famíliából nősült, hiszen mind Festetics György, mind Károlyi Lajos fia, Károlyi Alajos a gróf Erdődy családból választott magának feleséget Erdődy Eugénia és Erdődy Franciska személyében.

Festetics-palota

A mai Pollack Mihály tér és Bródy Sándor utca sarkán álló, az 1860-as évek elején 941/a-b számmal jelzett ingatlant, amelynek a területe közel 440 négyszögöles volt, gr. Festetics György 1862 tavaszán vásárolta meg részben özv. Kern Józsefnétól, részben pedig Galgóczy Károlytól, összesen 17500 o.é. (osztrák értékű) forintért. Ezen az ingatlanon építtette föl a gróf a ma is látható palotáját 1862 és 1864 között. A kertül szolgáló telekrész megvásárlására – 20000 o.é. forintért – csak ezt követően, 1868 őszén került sor, amikor a szomszédos 942 és 943-as számmal jelzett telkekből egy közel 550 négyszögöles rész került kihasításra, amelynek eredményeképpen Festetics immár egy 993 négyszögöles ingatlant mondhatott magáénak.

Festetics György

Ő volt ekkoriban az első, aki az arisztokrácia bécsi építkezései mellett, illetve azon kívül a leendő magyar fővárosban állandó főúri rezidenciát hozott létre. Noha maga igen egyszerűen élt, kötelességének érezte, hogy a Festetics család a maga erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában, és úgy tartotta, hogy „egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája anélkül, hogy Pesten is ne legyen.”

Festetics-palota, belső részlet

Gr. Festetics György a keszthelyi Georgikont, az ország és Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét megalapító, és a nemzeti kultúra ápolását szolgáló „Helikon ünnepségeket” rendező György unokája volt. 1867 és 1871 között az Andrássy-kormány király személye körüli minisztere volt, ezt követően koronaőr, majd magyar főudvarmester lett. Halála után a palotát fia, gr. Festetics Tasziló örökölte, aki apjával ellentétben nem foglalkozott közvetlen politizálással. Hatalmas kiterjedésű birtokain országos hírű marha- és lótenyészetet hozott létre, telivér versenylovai pedig külföldön is ismertek voltak. A személyéhez kötődik a család 1911-es hercegi rangra emelkedése. Alakja úgy élt a korabeli közvéleményben, mint az „utolsó feudális főúr”, aki valamiként elfelejtette, hogy „1848-ban eltörölték a jobbágyrendszert Magyarorzágon.” Feltétlen uralkodóhűség jellemezte, szigorú szabályokra épülő, az etikettet maradéktalanul betartó életformát alakított ki maga körül. Apjával ellentétben feleséget külhonból választott magának. 1880. június 2-án kötött házasságot kora egyik legismertebb asszonyával, az angol királyi családhoz, valamint több német fejedelmi udvarhoz rokoni szálakkal kötődő, hercegi családból származó Mary Douglas Hamiltonnal.

A Festetics-palota pompázatos kapuja

A Pollack Mihály tér másik oldalán, Festetics Györggyel egyidőben – 1862 tavaszán – vásárolta meg gr. Károlyi Lajos azt a két ingatlant, amelyen főúri palotáját szándékozta felépíteni. Az akkor 945 és 952-es számmal jelzett telkek, amelyeknek területe közel 1050 négyszögöl volt, 16000 o.é. forintért kerültek a gróf tulajdonába.

Károlyi-palota

Károlyi Lajos az 1803-ban meghalt József három fia közül a középső gyermek volt, aki a család legkonzervatívabb személyiségének számított. Erős lojalitással volt a bécsi udvar iránt, de hazájával szemben is elkötelezettséget érzett. Az 1860-as évekbeli pesti építkezésének magyarázata a haza iránti kötelezettségérzésében is rejlik. Korai, 1863-ban bekövetkező halála miatt az építés befejezése fiára, gr. Károlyi Alajosra várt, aki egész életét a diplomáciai szolgálatnak szentelte.

A Károlyi-palota kertjének kapuja

Annak ellenére, hogy az arisztokrácia élete a nyilvánosság előtt zajlott, a privátszférát jelentő palotákban zajló eseményeket legtöbbször egy megszűrt kékvérű közönség látogatta. A hangversenyeket, színdarabokat és élőképeket, mely utóbbin egy-egy képzőművészeti alkotás kompozíciójának élő személyek által történő megjelenítése értendő, – miként a korban nevezték – a műkedvelő arisztokraták nemcsak jótékony céllal a színházban vagy más nyilvános helyen a nagyközönségnek adták elő, hanem egy-egy magánrendezvény programjaként is beiktatták, amelyekkel legtöbbször a házi mulatságokat nyitották meg. Ezek, a különböző palotákban megrendezett 20-25 főt számláló estélyek, azonban nemcsak az önfeledt szórakozást jelentették, hanem bizonyosfajta kapcsolatteremtést, kapcsolatépítést és -ápolást is szolgáltak. Minden ilyen házi rendezvénynek volt koreográfiája, az estélyek bizonyos menetrend szerint zajlottak. Először rendszerint valamilyen művészi produkció bemutatására került sor, amit az estélyen részt vevő főrangúak adtak elő. A legtöbb esetben valami könnyed, rövid, francia vígjáték volt a repertoár, vagy egy-egy rövidebb daljáték vagy operarészlet, ritkábban zenei hangverseny, amit vacsora és könnyed, fesztelen társalgás, s nemritkán táncmulatság követett.

A Károlyi-palota kertje

Ilyenek voltak a Festetics György palotájában zajló események is. Az 1868. április 19-i vasárnapon megrendezett estélyen nem nagy, de igen fényes társaság gyűlt össze. Jelen volt a Budán időző bécsi miniszterek egy része, valamint a királyi udvar és a francia követség több tagja. Este fél 10-kor kezdődött a palota színháztermében az előadás, ahol egy francia nyelvű vígjáték, illetve egy számos dallal fűszerezett vaudevillet bemutatására került sor. Ez utóbbi, a francia vásári színjátszás rögtönzésszerű előadásaiból kinövő műfaj, a XIX. században nyert polgárjogot a színjátszásban. Magyarországon az 1840-es években honosodott meg, és a ’60-as, ’70-es években zajló házi mulatságok kedvenc eleme volt. Festetics Györgynél az előadás – ha lehet ezt a szót használni – koprodukcióban készült, hiszen a magyar főrangú előadók – Csekonics Margit, Wenckheim Krisztina, Pejacsevich Lenke és Katinka – között ott találjuk az énektehetséggel megáldott, a színpadon ügyesen és otthonosan mozgó francia követség tagjait – br. Bourgoing, gr. Waldner – is. A súgó gróf Szapáry Géza, a rendező pedig Montreuil vicomte volt. Az előadást vacsora, majd éjjel egy óráig tartó csárdás követte.

Károlyi-palota, átrium

Ebben a főúri fénytől sugárzó palotában zajlott Festetics György fiának, Taszilónak az esküvője is, mely szigorúan magán jellegű esemény volt, és csak a két család legszűkebb környezete vett részt rajta – jeles arisztokratákat felvonultató társaság a gróf Károlyi, Festetics, Erdődy, Szapáry, valamint hg. Esterházy családból. Mary Hamilton, aki nem sokkal ezt megelőzően vált el korábbi férjétől, a monacói hercegtől, anyjával Mária, badeni hercegnővel és kíséretével az esküvőt megelőző napon érkezett meg a magyar fővárosba. Az Európa Szállóban szálltak meg, ahol – fejedelmi vendéghez illően – tizenhat szobát foglaltattak le maguknak. Még ezen az estén Festetics Györgynél vacsorára gyűltek össze a családtagok, majd másnap délelőtt 11 órakor a palota házi kápolnájában került sor a szertartásra, amelyet Simor János hercegprímás végzett. A násznép hölgy tagjai ünnepi toalettekben – többek között atlasz- vagy csipkével díszített selyemruhában –, a férfiak pedig díszmagyarban jelentek meg. Mary Hamilton vadgalambszínű selyemruhát viselt, hajában briliáns diadém ragyogott. A vőfély hg. Esterházy Lajos, a násznagyok gr. Erdődy Sándor és gr. Szapáry Antal volt, a nyoszolyóleányok pedig az Erdődy grófkisasszonyok. Az esküvőt egy 24 terítékű reggeli követte, majd elcsöndesült a palota, mert az ifjú pár a déli vasút külön vonatán Tasziló Somogy vármegyei berzencei birtokára utazott, Mária, badeni hercegnő pedig állandó lakhelyére, Baden-Badenbe távozott. "

A Károlyi-palota kertje