Napóráink

Bár a lehűlés ellenére gyönyörű napos időnk van, mégis jócskán érezhető már a nappalok rövidülése. Két negyedbeli napórán is követhetnénk a nap járását, ha az egyik nem egy belsőudvart díszítene, a másiknak pedig megvolna a legfontosabb "alkatrésze", az árnyékvető.

Keszthelyi Sándor magyarországi napórákról írott, Napórák Magyarországon - A rögzített napórák katalógusa című kötetét a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki Budapesten, 1998-ban, amelynek webes változatát a szerző engedélyével készítette: Tepliczky István, Hevesi Zoltán és Balaton László 2000-2004. között. Ebben a katalógusban a VIII. kerület az alábbiak szerint két palotanegyedi alkotással is képviselteti magát!

"Mikszáth Kálmán tér 1.

Piarista Gimnázium.
Napóra van a negyedik emeleti belső terasz D-i falán. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat. A számlap szögvasból hajlított téglalap. Óraszámozása: VII-XII-IV, változó közű. A III-as óraszámot letörték. Vaspálcáját sokszor elhajlítják. A napóra 1970 körül készült.
Adatközlő: Borsos András, 1982."

"Puskin u. 19.

Háromemeletes későeklektikus sarokház. Gschwindt György megrendelésére tervezte P. Tóth Sándor építőmester 1901-ben.

Napóra van a D-i Bródy Sándor u. 12. alatti homlokzaton 9 m magasban egy erkély mellvédjén. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat, de 1950 óta hiányzik. A számlap 2,2x0,9 m téglalap alakú díszes faragású kő domborműben helyezkedik el íves szalagként. Óraszámozása: VI-XII-V, változó közű, félórás sűrűségű. Felül sugaras Nap-arc, K-re kakas, Ny-ra bagoly van. Alul felirat: A.D. 1901 mutatja a készítés évét. Felújították 1978 körül.
Adatközlő: Sinka József, 1957."

Na de mi is a napóra - mint egyszerűnek tűnő fizikai eszköz - lényege?

A napóra az emberiség történetében betöltött rendkívül fontos szerepét azonban nem taglalhatjuk az idő fogalmának meghatározása nélkül. Az idő az összes alapmennyiség közül a legmegfoghatatlanabb, legelvontabb számunkra. Érzékelésére nincs külön szervünk, múlására, létezésére csupán közvetett hatások adnak számunkra utalásokat. Az idő mérésének kérdése egyidős a csillagászattal. A napnak 12, illetve 24 részre való felosztását minden ókori kultúrnép körében megtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hitt Nap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. A napóra kétségkívül az első időmérő eszköz volt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve az ég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontos azonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek is tekintsük, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiség történetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljon néhány példa az alábbiakban:
- Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján ennek segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.

- A középkorban ez volt az egyetlen aránylag széles körben elterjedt csillagászati műszer.

- Apáczai Csere János 1653-ben megjelent, a kor valamennyi tudományát rendszerező művében, a Magyar Encyclopaediaban "a csinálmányokról" szóló VIII-ik részben felsorol több tucat találmányt, melyek nagyban elősegítették az emberek mindennapi boldogulását. Megemlíti többek között a számvető táblát, a puskaport, a kemencét és nem utolsó sorban a napórát.
- Állítólag 1686-ban, Buda ostromakor az egyik roham során egy holland katona elvesztette zsebnapóráját, amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.

- És végül: egészen a XIX. század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.

Fényes szelek a paloták között

A NÉKOSZ zászlaja

A Puskin utcán figyelmesen sétálva több emléktáblát is felfedezhetünk - ezek közül az egyik a Bródy Sándor utca sarkánál (Puskin u. 24. szám.) a NÉKOSZ-nak, a "fényes szelek nemzedékének" állít emléket. A népi kollégiumi mozgalom a negyvenes évek elején indult, és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz bedarálta a Rákosi-rendszer. A kommunista párt befolyása alatt álló, főleg parasztfiatalokat összegyűjtő Népi Kollégiumok Országos Szövetségét maga a párt szüntetett meg a „fordulat éve után”, mivel a legcsekélyebb önállóságot és szabadabb szellemnek még a lehetőségét sem tűrhette. A hatása viszont máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül - nemhiába készített róla filmet Jancsó Miklós és Hernádi Gyula 1968-ban.

Fényes szelek, 1968

A dualizmus idején, a két világháború között, s 1945-1948 között is tekintélyes számú kollégiumot tartottak fenn az egyházak a középiskolás és főiskolás-egyetemista tanulóifjúság számára. A háború utáni időszak magyar nevelésügyének jelentős újításai voltak a népi kollégiumok, amelyeknek megszervezésével az alsóbb néprétegekből származó gyerekek tanulását kívánták segíteni. A kezdeményezés még a háború éveiben született, s a Győrffy-kollégisták érdeme, de hamarosan országos méretűvé terebélyesedett a mozgalom, s a "fényes szelek" nemzedékét, a magyar pedagógiatörténet egyik legsikeresebb vállalkozását indította útnak. A népi kollégiumok eszméje az 1930-as években, a népi írók és falukutatók mozgalmának a magyar vidék szörnyű helyzetét feltáró tevékenysége nyomán jött létre. A mozgalom születésénél bábáskodó írók, szociológusok a tanulás, az értelmiséggé válás esélyét akarták megadni azoknak a tehetséges, szegényparaszti sorban élő fiataloknak, akik önerőből nem törhettek ki a zsellérek, cselédek sorából. A bentlakásos internátus célja volt, hogy segítse őket a tudás, a diploma megszerzésében, népi gyökereik megtartásában, s hogy megelőzzék, hogy a budapesti középosztályba olvadjanak.

Az első népi kollégium 1939-ben alakult Bolyai Kollégium néven, ezt 1942-ben Györffy István néprajzkutatóról Györffy Kollégiumra keresztelték át. A II. világháború után újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Kollégium hozta létre 1946. július 10-én a NÉKOSZ-t. (1946 júliusában meghirdették a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalmat (NÉKEM), a népi kollégiumok szervezete alkotta a NÉKOSZ-t, vagyis a Népi Kollégiumok Országos Szervezetét.) Elhagyott, részben romos villákba, iskola- és laktanyaépületekbe költöztek az új kollégiumok, élelmet elöljáróságoktól, gazdáktól kaptak, munkások, szakszervezeti csoportok, üzemi bizottságok segítettek az újjáépítésben.

A kollégiumokban egységes nevelési elveket kívántak megvalósítani, főleg a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezető ideológusainak elképzelései alapján. Az alapvető cél ugyanis a felépítendő új szocialista társadalom elkötelezett értelmiségének képzése volt. A kelet-európai országok között egyedülálló volt ez az autonóm szerveződés, a mozgalomnak saját indulója, Makarenko (a Horánszky utca negyven át viselte a nevét) pedagógiáján alapuló ideológiája volt. A demokrácia alapelveit érvényesítve önkormányzatot hoztak létre, amelyben a döntési jogokkal rendelkező vezetőket választották. A népi kollégisták őszintén hitték, hogy maguknak építik az országot, a szocializmust a közeli jövőben megvalósuló társadalmi berendezkedésnek tekintették. A mozgalmat főként a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, sok segítséget kaptak Rajk László belügyminisztertől.
Az 1947/48-as tanévben már 160 népi kollégium működött, mintegy nyolcezer fiatal számára teremtve meg a tanulás feltételeit. A népi kollégisták száma 1945 és 1949 között elérte a 15000 főt - ide értve az általános iskolás, középiskolás és egyetemista fiatalokat egyaránt. A népi kollégiumok újszerű pedagógiai törekvéseknek adtak otthont. A kollégium alapsejtje a 8-10 növendékből álló szövetkezet volt. Tagjai maguk választották meg vezetőiket, saját ügyeikben felelősséggel döntöttek. A szövetkezetek egymáshoz kapcsolódva alkották a kollégiumi közösséget. A kollégiumokban az önkormányzat elve érvényesült. A kollégisták - a tanulás mellett - bekapcsolódtak az őket körülvevő társadalmi környezet életébe. Ha kellett, fizikai munkát végeztek, ismeretterjesztő műsorokat tartottak, írni-olvasni tanították az analfabétákat.

A NÉKOSZ főtitkárát, Kardos Lászlót 1948. március 15-én még Kossuth-díjjal jutalmazták - a mozgalom ekkor ért csúcspontjára -, de napjai már meg voltak számolva. 1948 végén megerősödtek a NÉKOSZ-t érő kritikák, a Magyar Dolgozók Pártja egyre élesebben támadta a szervezetet. Az MDP Politikai Bizottsága 1948 szeptemberében elítélte a NÉKOSZ-t, a kegyelemdöfést Rajk 1949. májusi letartóztatása jelentette. Végül a politikai változások nyomán, 1949-ben a népi kollégiumokat "önfeloszlatásra" ítélték, azaz adminisztratív úton felszámolták.

(Források itt)

Laudáció

.

Bár már a hasonló érdeklődésű blogok hírül adták, hogy újabb műemléki védettségekkel gazdagodott a Palotanegyed, az egyszerű felsoroláson túlmenően érdemes idézni a jogszabály előkészítésekor az egyes épületekre irányadó szempontokat és érveket! Mint egyfajta laudációt, méltatást a Palotanegyednek...

.

"A Gutenberg tér 4. szám alatti épület terveit a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete megbízásából Vágó József és László 1905-ben készítette el; a kivitelezés 1906-1912 között zajlott le. Az épületben bérlakások, az egylet hivatali és egyleti helyiségei, földszintjén üzletek, étterem, kávéház és nagyméretű színházterem kaptak helyet. A szecessziós stílusú, ötemeletes lakó- és irodaépület lefedett udvarában található a színházterem melynek eredeti faltagolása, stukkódísze fennmaradt, eredeti formája helyreállítható. Az épület homlokzatának falfelületei vakoltak, finom kváderezett mintával markáns elem a két sarok íves zárterkélye a harmadik-ötödik emelet között. Az épületbelsőben számos eredeti öntött terrazzoburkolat, kerámia falburkolat, színes ólomüveg ablak, vas- és bronzkorlát, stukkódísz található. Az épület a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotása; már önmagában a több funkciót befoglaló épületkialakítás is különlegességet jelent. A ház a Vágó testvérek egyik legelső önálló munkája, így életművükben is fontos szerepet játszik. A Gutenberg tér meghatározó hangulati és látványeleme a nagy tömegű épület harmonikus tagolású szecessziós homlokzata, melynek dekorativitását egykor tovább emelte Kernstok Károly sgrafitto reliefje; utóbbi a homlokzat felújítása esetén helyreállítható lenne.

Az 1853-ban visszaállított jezsuita rend csak az 1880-as években telepedett le a magyar fővárosban. Hosszas helykeresés után magyar arisztokraták támogatásával a Józsefvárosban, az akkor még Scitovszky tér és a Mária utca sarkán lévő telket szerezték meg, ahol 1888-ban megindult templomuk és rendházuk építése, amelyek tervezését Kauser József (1848-1919) építész, kivitelezését pedig Kauser Gyula építőmester végezte. A rendház már 1890-ben, a templom csak 1909-ben lett kész. A neoromán-neogótikus stílusban épült, téglaarchitektúrás templom kéttornyos homlokzatával a Lőrinc pap térre néz. A bazilikális elrendezésű templomnak nemcsak külseje, de belső berendezése is egységes stílusban készült, építéskori kialakítását ma is őrzi. A jezsuiták fokozatosan szerezték meg a környező házakat is. Rövidesen a Mária utcával párhuzamos, akkor még Zerge, később Horánszky utcában is sikerült ingatlanokhoz jutni. A jelenlegi Horánszky utca 22. szám alatti telekre Zichy Gyula kalocsai érsek megbízása alapján Renkl Tamás építőmester 1898-ban készített terveket egy rendi lakóházhoz, amelyhez az Építő Ipar szerint a következő év januárjában építési engedélyt is kaptak. A házat befejezése után Zichy a rendnek ajándékozta. A Horánszky utca 18-20. szám alatt 1910-ben kezdődött meg az építkezés előkészítése, mivel a 22. számú ház már állt, itt csak a hátsó udvari szárnyat kellett hozzátoldani. Az új együttest Baumgartner Sándor (1854-1928) építész tervezte, majd Fábián Gyula ellenőrzése alatt Kauser Gyula kivitelezte. A Horánszky utca 18. szám alatti telket ekkor csak fél szélességében építették be, e telek ma is látható beépítése – a már fennálló épülettel megegyező stílusban – 1940 körül készült. A több különböző időszakban és stílusban kiépült jezsuita épületegyüttes történeti egységében és egyedileg is megőrzésre méltó. A historizmus századfordulón létező stílusváltozatai közül több is feltűnik az épületeken, a kongregációs rendház és a templom más-más stílusban, de egyaránt középkori építészeti emlékeket idéznek fel. Az igényes tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően az épületegyüttes egy méreteiben és eleganciájában is impozáns, ma is jól használható közösségi teret ad, melynek megőrzése a mindennapi használatban sem okozhat jelentősebb nehézséget.

A mai Lőrinc pap tér 2. szám alatt egy korábbi földszintes lakóház helyén az 1897-et követő években Havel Lipót tervei alapján építtetett városi palotát gróf Zichy Nándorné. Az épület magját a díszlépcsőház alkotta. Az alsó szinten „úri” és kiszolgáló helyiségek, valamint a személyzet szobái nyertek elhelyezést. Az első és a második emelet nagy részét a palota lakosztályának helyiségei foglalták el. Az ingatlant 1928-tól birtokló gróf Károlyi Emma 1935-ben a belső helyiségeket Abos Brúnó építésszel átalakíttatta és a második emeleten bérlakásokat nyitott. Az államosítás után az épület teljes egészét bérházzá alakították. A Zichy-palota a historizáló neobarokk építészet érett példája, mely neves előképekről kölcsönözte építészeti részleteit. A palota változatos kialakítású homlokzata mögött gazdag stukkódíszes belső helyiségek és kovácsoltvas korláttal kísért elegáns lépcsőház sorakoznak. A külső és belső díszeit is őrző városi palota műemléki védettsége indokolt.

A Mária u. 4. szám alatti lakóházat 1884-ben Kálmán János építtette Tutkovits István építőmesterrel. A kissé elhanyagolt épület máig megőrizte díszes homlokzatának és belső kialakításának eredeti részleteit, s eredeti formája nagyrészt rekonstruálható lenne. A Mária utca páros oldala szinte érintetlenül mutatja még ma is az egykori Palotanegyed külső, szegényesebb részének, az iparosnegyed felé átvezető szakaszának 19. század végi képét. Az utcasor egyik értékes eleme a 4. szám, amely a 6. és 8. számmal együtt egységes házsort alkot. Az épület műemléki védelem alá helyezését mind egyedi építészeti értékei, mind jelentős városképi szerepe egyértelműen indokolják.

A budapesti Puskin u. 4. szám alatti épület Belső-Józsefvárosban, az egykori ún. mágnásnegyedben áll. A telek a 19. század nagy részében a Rosznagel család kezében volt. 1889-ben vette meg a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete székház céljaira. Az építkezést 1898-ban kezdték meg Steinhardt Antal műépítész tervei alapján. A korábbi épület helyén egy historizáló stílusú, belül impozáns belső aulával kiképzett, elsősorban kényelmi és szórakozás céljára szolgáló székház létesült. A II. világháborúban bombatalálatot kapott, majd helyreállított épület 1949 óta a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházaként működött, illetve sportkluboknak (Petőfi SC, Bástya SE) adott helyet. A pinceszinten kialakított sporthelyiségekben sokáig működött a Budapesti Sportegyesület (BSE) vívó szakosztálya. Az épület jelenleg a Szcientológia Egyház tulajdona. A legutóbbi felújítási munkálatok az 1980-as években zajlottak. A Józsefváros egykori palotanegyedében épült, egyesületi célok kiszolgálására létesített épület kialakításában megjelenik a századforduló historizáló palotaépítészete. Harmonikus külső megjelenésének és reprezentatív belső tereinek megőrzése mindenképpen indokolt. Lépcsőházi korlátja, stukkódíszei, a szokottnál magasabb igényszinttel kialakított nyílászárói, nagyvonalú térszervezése, elegáns belső terei kimagasló értéket képviselnek. "

Darwin a Palotanegyedben

A világ idén emlékezik meg "A fajok eredete" írója születésének 200., és legismertebb műve megjelentetésének 150. évfordulójáról - így nem is nehéz elképzelni, hogy 2009 akár Darwin-év is lehetne... Mindenesetre az biztos, hogy 2009. február 12-e, Darwin születésnapja a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe. A skót származású természettudósról azonban kevesen gondolnánk, hogy Budapesten, azon belül is - hol másutt? - a Palotanegyedben van emléktáblája...

Charles Darwin eredetileg orvosnak készült, azonban a boncolásoktól és kegyetlennek tűnő operációk körülményeitől való idegenkedése miatt hamar félbeszakította Edinburgh-ben folytatott tanulmányait. Természetesen apja nem örült a történteknek, így hát fiát gyorsan beíratta teológiára Cambridge-be, abban a reményben, hogy majd pap lesz belőle. Robert Darwin azonban tévedett: fia a természettudományok felé fordult. Már Cambridge-ben megmutatkozott a természettudományok iránti élénk érdeklődése, így Darwin egyetemi tanulmányainak befejezése után Robert Fitzroy kapitány mellett a Beagle nevezetű hajó fedélzetén 5 éves expedíciós útra indult. Többek között ez a csendes-óceáni kutatómunkája képezte az 1859. november 24-én megjelent „A fajok eredete és a természetes kiválasztódása” című művének alapját. A mintegy 20 éves kutatási munka tapasztalatait tartalmazó könyv 1250 példányban jelent meg, és szinte azonnal el is fogyott. „A fajok eredete és a természetes kiválasztódása” egy nap alatt bestseller lett. Darwin bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, hosszú fejlődés útján jöttek létre, és mivel a természetes szelekció működik, ezért csak a legerősebbek maradhatnak életben. Természetesen az egyház nem fogadta lelkesedéssel Darwin tanait. A katolikus egyház által összeállított tiltott könyvek jegyzékében, azaz az Indexben hamarosan már ez a mű is szerepelt. 1996-ban II. János Pál pápa azonban kinyilvánította, hogy Darwin evolúciós elmélete összeegyeztethető a keresztényi hittel. (forrás: National Geographic)

De hogy miképp kerül Darwin a Mágnásfertályba? Nos, a már életében híressé és elismertté vált tudóst 1872. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia is külső tagjai közé fogadta. Az Akadémiától pedig már csak egy pár lépés az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulat, amelynek székhelye valaha - miként még ma is látható - a Puskin utcában volt!

Gschwindt

A Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán áll egy háromszintes, díszes homlokzatú, várkastély stílusú épület, amelynek építtetője Gschwindt György, a múlt századforduló egyik legsikeresebb budapesti vállalkozója volt. Olyan hatalmas vagyon fölött rendelkezett a nagypolgár Gschwindt, hogy megengedhette magának az akkor kiépülő Mágnásfertály közepén a palotaépítést.

A családi vagyont még az 1850-es években édesapja, Gschwindt Mihály alapozta meg az ország első szeszfinomításra alkalmas üzemének beindításával. Nagyjából a mai Corvin mozi környékén, tehát szintén a Józsefvárosban, a mai József körút és Üllői út sarkán állt a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár két utcára néző hatalmas épülete. A gyár egyre többet jövedelmezett, a tulaj élelmességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a gyártás során keletkező melléktermékekek hasznosítására is nagy figyelmet fordított: 1869-ben megalapította a gyár területén a lepárlás során keletkező forró vízzel üzemelő első józsefvárosi tisztasági közfürdőt.

A cég vezetői azonban nemcsak eredeti ötletekkel, hanem különleges italokkal is gyakran előrukkoltak. A legkedveltebb az aqua vitae, az élet vize volt, amelyeket kis üvegcsében palackoztak a józsefvárosi gyár avatatlan szemek elől elzárt helyiségeiben. S hogy milyen családi legenda fűződik az aqua vitae megalkotásához, azt a Beyond Budapest túráin, Manótól és Gyuritól bizonyosan megtudhatja a kedves érdeklődő!

Édesapja halála után a felhalmozódó vagyon és virágzó üzlet örököse György lett, aki közismerten nagy zenebarát is volt. A palota alagsorában külön zenetermet alakíttatott ki, ahol nemegyszer tartottak szimfonikus hangversenyeket is. Gschwindt gyakran meghívta e rendezvényekre arisztokrata, nagytőkés, politikus barátait, s a kis csodapalota bérlője-lakója volt többek között Szapáry Lajos gróf, vagy Teleki Tibor gróf, az utolsó koronaőrök egyike.

Az épület Bródy Sándor utcai homlokzatát egy ma már sajnos nem működő, ám gyönyörű napóra díszíti, míg a Puskin utcai bejárat fellett a család emlékét őrzi György húszéves fiának kőbe faragott (és csodás módon megmaradt!) portréja.

Forrás - Prusinszki István: Az élet vizének titkát őrző palota www.nol.hu