A "nemzet özvegye", az ország "legregényesebb asszonya"

... Végül egy Horánszky utcai házban hajtotta örök nyugalomra fejét a kiegyezés évében, 1868 szeptemberében.

Horánszky utca 13.

Szendrey Júliáról van szó, akinek megítélését nagyban befolyásolta az, hogy Petőfi tette halhatatlanná nevét.

Schöpflin Aladár szerint is "Julia a Petőfi-legenda áldozata volt. A költő emlékét a kortársak szemében felnagyította a csatatéren elhúnyt hős alakja s megkezdődött az az idealizálás, amely tárgyát az emberek fölé, túlzott méretekre igyekszik emelni. Ezzel egyidejűleg az összeomlott szabadságharc romjain megkezdődött a bűnbak-keresés. A politikában még habozott a közvélemény, Kossuthban keresse-e a bűnbakot, vagy Görgeiben. Petőfi bűnbakját hamar megtalálták Julia személyében.
Julia valóban nagy hibát követett el. Nem felelt meg annak a képnek, melyet az alakuló Petőfi-legenda hatása alatt a közvélemény Petőfi özvegyéről elképzelt és követelményül állított fel. A mult század középi biedermayer-romantika szellemében Petőfi özvegyének magatartását úgy írták elő, hogy mint halhatatlan bánatú mártir-özvegy, sápadtan, ki nem fogyó könnyel szemében, örökös gyászfátyollal takarva arcát, az élettől elzárkózva, mozdulatlanná kövült fájdalommal ül férje szimbolikus sírján, mint elárvult Múzsa vagy mint a gyászjelentések szomorúfűz alatt búsongó vignettája. Ehhez a kliséhez argumentumokat adott maga az elhúnyt költő is: a Szeptember végén az emberek szemében örökre Julia alakjára rögzítette az özvegyi fátyol kötelességét."

Szendrey Ignác gazdatiszt leánya 1828. december 29-én született Keszthelyen. A Festetics-birtokról a Károlyi család erdődi uradalmába költözött a Szendrey família. Júlia itt élt 1838-ig, amikor a mezőberényi Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézet tanulójává vált. 1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait, majd visszatért Mezőberénybe. Szendrey Júlia az úrilányok nyugodt-nyugtalan életét élte ekkortájt.

1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon találkozott egy vándorszínész költővel, akibe első látásra beleszeretett. Az érzés kölcsönösnek bizonyult. "Ez időtől számítom életemet, a világ lételét, azelőtt nem voltam én, nem volt a világ, semmi sem volt; akkor lett a nagy semmiségben a világok milliója és szívemben a szerelem. Mindezt Juliskámnak egy pillantása teremté" - fogalmaz egy Petőfi-levél. "Én csak mióta te szeretsz, kívánnék tündökölni, vágynék a legjelesebb lenni a világon, vágynék istennő lenni, csak hogy te mondhatnád az embereknek: e hölgy, kit csudáltok, kit ti imádtok, e hölgy enyém! Én bírom e hölgy örök szerelmét." - Szendrey Júlia leánykori naplójából.

Júlia a költő legfontosabb múzsája lett, hozzá írta többek között a Nem csoda, ha újra élek, később a Reszket a bokor, mert..., a Szeptember végén, a Minek nevezzelek? és az Itt van az ősz, itt van újra című verseit. Júlia apja nem nézte jó szemmel szerelmüket, hiszen számára az akkori alszolgabíró, aki szintén udvarolt lányának, megfelelőbb vő lett volna. Mégis miért egyezett bele a házasságba? Ady Endre teóriája szerint: "De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség."

Megismerkedésük első évfordulóján házasodtak össze Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást és hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Mézesheteiket Koltón töltötték, aminek emlékét több Petőfi-vers őrzi. Március 15-én Szendrey Júlia varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát, amit a párizsi trikolór mintájára készített. Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Egyetlen gyermekük, Zoltán 1848. december 15-én született meg. Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára felesége. Halálhíre után Kolozsváron, majd apjánál, Erdődön élt, és megpróbált információkat szerezni férjéről. Még le sem telt az egy év gyászidő, amikor 1850-ben Horvát Árpád történész felesége lett, később három gyermekük született. Második házasságát országos felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg A honvéd özvegye című művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomtatásban Szendrey Júlia fordításában jelentek meg (például A császár új ruhája és a Rendíthetetlen ólomkatona). 1866-ban férjétől különvált. Pesten egy Zerge utcai (ma: Horánszky utca) házban halt meg 1868. szeptember 6-án. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik első férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével. Annak ellenére, hogy Horvát Árpád feleségeként halt meg, Júlia sírjára azt vésték fel: "Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet"

Örökségnapok-megnyitó

Ma délelőtt a hivatalos megnyitóval és sajtótájékoztatóval kezdetét vette az idei Kulturális Örökség Napjainak rendezvénysorozata - így némiképp megelőzve a konkrét programokat, amelyekre jövő hét péntek és vasárnap között kerül majd sor. Büszkék lehetünk azonban: a Horánszky utcai Párbeszéd Háza volt a házigazda, illeszkedve az idei rendezvénysorozat témájához, a szakrális terek bemutatásához.

A Józsefvárosban látogatható épületek listája itt érhető el. A Mágnásfertály területén számos érdekesség lesz megtekinthető, ezekről hamarosan ajánlott útvonal is készül!

Feszty Masa és bélyegek - kiállítások a jezsuitáknál

A Párbeszéd Háza - Magyar Jezsuita Rendtartomány önállóságának centenáriuma alkalmából - két programot is ajánl szeptember elejére a nagyközönségnek.

A "Jezsuiták a Filatéliában" című bélyegkiállítás megnyitójára szombaton, szeptember 5-én 11 órától kerül sor, alkalmi bélyegzéssel egybekötve! A kiállítást Mag. Wilhelm Remes (Kollegium Aloisianum, Linz) rendezte, Visnyovszki Gábor, a Magyar Filatéliai Tudományos Társaság elnöke és P. Vértesaljai László SJ templomigazgató nyitja meg.

Alkalmi bélyegzés szeptember 5-én 11-15 óráig.

Feszty Masa jezsuita témájú, a nagyközönség előtt eddig be nem mutatott festményei kiállításának megnyitására pedig szeptember 9-én, szerdán 17.30-tól kerül sor, P. Vértesaljai László SJ templomigazgató szavaival.

Mindkét kiállítás helyszíne a Párbeszéd Háza,1088 Budapest, Horánszky u. 20.,

a nyitvatartás is megegyezik: szeptember 9-27-ig, naponta 10-18 óráig.

Az a bizonyos Tornyai-lelet

Tornyai: Bús magyar sors, 1910

Épp 26 esztendeje, hogy a magyar művészetkedvelők körében bombaként robbant a hír az "évszázad festmény-leletéről": Tornyai János eltűntnek vagy megsemmisültnek hitt képeinek és naplójának megtalálásáról. A titokzatos helyszín a mai Horánszky utca,a Vörösmarty Gimnázium szomszédságában álló 9. szám, amelynek okán a felbecsülhetetlen értékű hagyaték örökre összeköti nevét a Palotanegyedével. Vajon miért nem tudunk róla szinte semmit? Miért nincs felemlegetve, emléktáblával jelölve?

Horánszky u. 9.

De mi is történt pontosan?

"Tornyai János festőművésznek, az alföldi realisták néven számon tartott irányzat egyik vezető egyéniségének özvegye 1983. szeptember 2-án, 85 éves korában elhunyt. Közeli hozzátartozó, törvényes örökös nem lévén, a magyar állam vált örökössé, és a hagyatéki eljárás során a Magyar Nemzeti Galéria a Makarenkó utca 9. szám III. emeletén levő műtermes lakásból átvett az állam képviseletében néhány festményt és grafikát. Az eléggé elhanyagolt, egyszobás műtermes lakásra a szomszéd bérlő, Puskás László festőművész - aki több tekintetben is segítette, támogatta élete alkonyán Tornyai özvegyét - nyújtotta be igényét. A hatóság a lakást kiutalta. A felújítási munkák során padlócsere is szükségessé vált, és a deszkapallók megbontásakor bukkant elő - hogy a sajtó minősítését idézzem - "az évszázad festmény-lelete": 718 db Tornyai-festmény és különböző doku­mentációk, fotók, valamint utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban a Tornyai által több mint 30 éven át vezetett napló. A rendkívüli leletet Puskás László azonnal jelentette a Nemzeti Galériának, amely átvette, elszállította, és az eseményről a Tv-híradó útján az ország közvéleményét a lelet több művének bemutatásával tájékoztatta. Egy hónappal ezután, 1984. december 20-án részben szétválasztottan, részben ömlesztetten (másként erre nem is lett volna lehetőség ennyi idő alatt a mennyiség miatt) az MNG kiállításon mutatta be a leletet."

[Dömötör János: A Tornyai-festménylelet, forrás: Művészet, 27. évf., 1. sz., 1986. január]

Tornyai

Tornyai János (1869, Hódmezővásárhely - 1936, Budapest) festő, zsellérszülők gyermeke volt. 1886-88 között a budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt. 1894-től szülővárosában kapott ösztöndíjjal Párizsba a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre.
Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott. A Műcsarnok 1904. évi tavaszi tárlatán a Juss című képe első változatával Ráth György-díjat nyert. Később Rudnay Gyula és Endre Béla társaságában gyűjtötte a népművészet emlékeit, s együtt hozták létre a népi fazekasság megmentésére a hódmezővásárhelyi művészek Majolika- és Agyagipari Telepét is. 1910-ben művészeti lapot indítottak Jövendő címmel. Hódmezővásárhelyen 1908-ban rendezte első kollektív tárlatát.
Az 1910-es évektől Mártélyon lakott, itt festette alföldi tájképeinek sorozatát. 1919-ben Budapestre költözött. Tárlatokon több díjat kapott. 1929-ben Csokorkötés c. művét aranyéremmel jutalmazták a barcelonai nemzetközi kiállításon. 1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Műteremben c. képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás aranyéremmel tüntette ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT), a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a Paál László Társaság tagja volt. 1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak.
Élete utolsó éveit újra Hódmezővásárhelyen töltötte, de már alig alkotott. A magyar paraszti sors realista ábrázolójaként kezdetben Munkácsy nyomdokain haladt. E korszak jellemző alkotásai: Rákóczi Rodostóban (1904); Betyárszerelem (1907) stb. s a Nagy Bercsényi Miklóst ábrázoló egészalakos portré (1908).
Egész életművén áthúzódó problematika szülötte volt a Juss című képe, melynek mondanivalója, a paraszti sors nyomorúsága, tragikuma sugallta fojtott színezésű tájképeit is (Kútágas, Magyar sors stb.). Öregkori, Szentendrén festett képei élénkültek csak meg a színek, plein air problémák is foglalkoztatták (Zöldkabátos asszony, 1932-34 stb.). Művészetében Munkácsy népi realizmusa élt tovább, de átszőve dráma expresszivitással. Műveiből többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria.

[Képzőművészet Magyarországon]

Tornyai: Juss

"A nagy magyar Alföldnek festője volt Tornyai János, a szónak körülbelül olyan értelme szerint, mint ahogy Móricz Zsigmond az alföldi élet ábrázolója. Mind a kettő belőle hajtott ki, rajta nevelkedett és nevelte meg észlelőszerveit. A lét, amelyet művészetükkel fölidéznek, a határtalan, a szomorú, a tragikus Alföldnek élete; embereik, állataik, tájaik egyben a maguk életének is szereplői vagy keretbe foglalói. Petőfi még valami romantikus szeretettel gyönyörködött az Alföldben. Megszépítette, csaknem ünnepi ruhába öltöztetve azt is, ami hétköznapi benne. Tornyai ugyanúgy, mint Móricz, meg nem alkudó valóságszeretettel ábrázolta az Alföld életét, s benne különös együttérzéssel éppen azt, ami sorsüldözte, ami tragikummal terhelt."

[Elek Artúr: Tornyai János (1869-1936), forrás: Magyar Művészet, 1936. november]

Nyertes társasházi pályázók

Somogyi Béla u. 19.

Az önkormányzat honlapján már nyilvános azoknak a társasházaknak a listája, amelyek a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai, valamint a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága által kiírt társasházi felújítási pályázaton elindultak és a helyi előminősítés során megkapták a kerület támogatását is. Az idei pályázaton 101 társasház próbálkozott, a támogatottak között több mint 47 millió forint vissza nem térítendő és több mint 23 millió forint visszatérítendő támogatást nyújt a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fontos: a lista még csak az előminősítés eredményét tükrözi, véglegessé a főváros döntését követően válik! Íme a palotanegyedi nyertesek eredménye (az első szám a vissza nem térítendő támogatás, a második a kamatmentes hitel összege):

Kőfaragó u. 7.

Baross u. 6. (utcafronti tető, ereszalj) 564.000 Ft, -

Baross u. 10. (tető I. ütem) 357.000 Ft, -

Bródy Sándor u. 27. (kéményfej átépítés, kéménybélelés) 675.000 Ft, 890.000 Ft

Gyulai Pál u. 9. (gázvezeték) 426.000 Ft, 600.000 Ft

Horánszky u. 7. (függőfolyosó tartószerkezet) 1.177.000 Ft, 1.500.000 Ft

József krt 17. (gázvezeték) 512.000 Ft, -

József krt. 41. (gázvezeték) 573.000 Ft, -

Kőfaragó u. 7. (tető) 950.000 Ft, -

Mária u. 32-34 . (életveszélyes kémények béleléssel) 2.527.000 Ft

Múzeum u. 15/a. (kémény) 425.000 Ft, -

Múzeum u. 15/b. (kémény) 425.000 Ft, -

Rökk Szilárd u. 15. (lépcsőház megerősítés, kéményfejek) 612.000 Ft, -

Somogyi Béla u.19. (gázvezeték) 464.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22. (életveszélyes kémények I. ütem) 620.000 Ft, -

Stáhly u. 1. (életveszélyes kémények, 7 db kéményjárat bélelés) 420.000 Ft, 750.000 Ft

Vas u. 19. (gázvezeték) 364.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22.

A Baross u. 45. számú társasház a helyi pályázaton indult: esetükben a pincei födém és lakások acélgerendával történő megerősítésére 1.000.000 Ft visszatérítendő támogatást javasolt a pályázatokat elbíráló munkacsoport.

Baross u. 45.

Gratulálunk a nyerteseknek!

A Krúdyból is sétálóutca lesz

Régóta tervezett változásra kerül sor jövő szombaton, azaz június 13-án a Palotanegyedben a Krúdy utca Szentkirályi u.- Horánszky utca közötti szakaszának lezárásával és sétáló utcává alakításával.

A forgalmi változásokról itt lehet tájékozódni:

És következzék néhány technikai információ is:

a) a kivitelezés jövő hétfőtől, június 8-ától kezdődik el a pollerek eltávolításával (kivéve azokat, amelyekre kukák kerülnek majd),

b) a Rév8 Zrt és a JVK Kft. a felelőse a lakossági tájékoztatatás lebonyolításának, vélhetően sok szórólappal, plakáttal fogunk mindannyian találkozni a jövő héten és bizonyára hallhatjuk majd a Fővinform jelentései között is :-)

c) mivel az első időszakban nyilván lesznek bonyodalmak, ennek tompítására a rendőrség és a közterület-felügyelet a lezárást követő egy hétig 24 órás szolgálatot biztosít az érintett csomópontokon.

Mesél a Palotanegyed...

A CaPE és a BBS közös pályázatán szombaton eredményt hirdettünk!

Április 18-án a Józsefvárosban hagyományteremtő rendezvénysorozatra került sor a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Budapest Beyond Sightseeng szervezésében.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont a Mesél a Palotanegyed… címmel meghirdetett örökségvédelmi pályázat délelőtti eredményhirdetésének, amelyen Bakos Edit igazgató asszony köszöntötte az érdeklődőket. Csodálatos pályamunkák születtek: egyikük „beszélő rádiópalotáinkat” szólaltatta meg, voltak, amelyek az idén műemlékké nyilvánított Gutenberg-otthon, illetve jezsuita rendház és templom történetét dolgozták fel, és érkezett személyes hangvételű háztörténet a Vas és a Horánszky utcából. Született pályamunka Mikszáth Kálmán palotanegyedi országgyűlési tudósítói tevékenységéről, a 168 éve a tudás szolgálatában álló magyar tudományos ismeretterjesztő egyesületekről, a kétszáz éve született leánynevelő és népművelő Karacs Terézről, a Bérkocsis utcai zsinagógáról, az Olasz Intézet melletti Tauffer-villáról és tulajdonosáról, a kutató és orvos Tauffer Vilmosról. A pályázók tanúságos sétára is hívogattak a Gyulai Pál utcában, no meg az egész Palotanegyedben – egy külföldi látogató szemüvegén keresztül!

A Fülöp G. András történész vezette bírálóbizottság – amelynek munkáját szakmai oldalról Bende Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető főtanácsosa is segítette – két kategóriában ítélte oda a legjobb pályamunkának járó díjakat:
- Maczák Ibolya Az asztalnok háza című munkájáért, amely a Lőrinc pap téri Liebner-házat és kalandos életű utolsó tulajdonosát mutatta be,
- illetve Dubniczky Zsolt A Palotanegyed első főúri palotái című dolgozatáért, amely a Pollack Mihály téri Festetics- és a Károlyi-palota építéstörténete, valamint a két arisztokrata család históriája között vont párhuzamot.

A Palotanegyed megóvásra és megőrzésre méltó, ám lassan feledésbe merülő legendáinak nyilvánosság elé tárása azon a túrán valósult meg, amelyen maguk a pályázók voltak a mesélők és mutatták be a pályamunkáik alapjául szolgáló épületeket, helyszíneket. Lesley, köszi a fotót!

Laudáció

.

Bár már a hasonló érdeklődésű blogok hírül adták, hogy újabb műemléki védettségekkel gazdagodott a Palotanegyed, az egyszerű felsoroláson túlmenően érdemes idézni a jogszabály előkészítésekor az egyes épületekre irányadó szempontokat és érveket! Mint egyfajta laudációt, méltatást a Palotanegyednek...

.

"A Gutenberg tér 4. szám alatti épület terveit a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete megbízásából Vágó József és László 1905-ben készítette el; a kivitelezés 1906-1912 között zajlott le. Az épületben bérlakások, az egylet hivatali és egyleti helyiségei, földszintjén üzletek, étterem, kávéház és nagyméretű színházterem kaptak helyet. A szecessziós stílusú, ötemeletes lakó- és irodaépület lefedett udvarában található a színházterem melynek eredeti faltagolása, stukkódísze fennmaradt, eredeti formája helyreállítható. Az épület homlokzatának falfelületei vakoltak, finom kváderezett mintával markáns elem a két sarok íves zárterkélye a harmadik-ötödik emelet között. Az épületbelsőben számos eredeti öntött terrazzoburkolat, kerámia falburkolat, színes ólomüveg ablak, vas- és bronzkorlát, stukkódísz található. Az épület a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotása; már önmagában a több funkciót befoglaló épületkialakítás is különlegességet jelent. A ház a Vágó testvérek egyik legelső önálló munkája, így életművükben is fontos szerepet játszik. A Gutenberg tér meghatározó hangulati és látványeleme a nagy tömegű épület harmonikus tagolású szecessziós homlokzata, melynek dekorativitását egykor tovább emelte Kernstok Károly sgrafitto reliefje; utóbbi a homlokzat felújítása esetén helyreállítható lenne.

Az 1853-ban visszaállított jezsuita rend csak az 1880-as években telepedett le a magyar fővárosban. Hosszas helykeresés után magyar arisztokraták támogatásával a Józsefvárosban, az akkor még Scitovszky tér és a Mária utca sarkán lévő telket szerezték meg, ahol 1888-ban megindult templomuk és rendházuk építése, amelyek tervezését Kauser József (1848-1919) építész, kivitelezését pedig Kauser Gyula építőmester végezte. A rendház már 1890-ben, a templom csak 1909-ben lett kész. A neoromán-neogótikus stílusban épült, téglaarchitektúrás templom kéttornyos homlokzatával a Lőrinc pap térre néz. A bazilikális elrendezésű templomnak nemcsak külseje, de belső berendezése is egységes stílusban készült, építéskori kialakítását ma is őrzi. A jezsuiták fokozatosan szerezték meg a környező házakat is. Rövidesen a Mária utcával párhuzamos, akkor még Zerge, később Horánszky utcában is sikerült ingatlanokhoz jutni. A jelenlegi Horánszky utca 22. szám alatti telekre Zichy Gyula kalocsai érsek megbízása alapján Renkl Tamás építőmester 1898-ban készített terveket egy rendi lakóházhoz, amelyhez az Építő Ipar szerint a következő év januárjában építési engedélyt is kaptak. A házat befejezése után Zichy a rendnek ajándékozta. A Horánszky utca 18-20. szám alatt 1910-ben kezdődött meg az építkezés előkészítése, mivel a 22. számú ház már állt, itt csak a hátsó udvari szárnyat kellett hozzátoldani. Az új együttest Baumgartner Sándor (1854-1928) építész tervezte, majd Fábián Gyula ellenőrzése alatt Kauser Gyula kivitelezte. A Horánszky utca 18. szám alatti telket ekkor csak fél szélességében építették be, e telek ma is látható beépítése – a már fennálló épülettel megegyező stílusban – 1940 körül készült. A több különböző időszakban és stílusban kiépült jezsuita épületegyüttes történeti egységében és egyedileg is megőrzésre méltó. A historizmus századfordulón létező stílusváltozatai közül több is feltűnik az épületeken, a kongregációs rendház és a templom más-más stílusban, de egyaránt középkori építészeti emlékeket idéznek fel. Az igényes tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően az épületegyüttes egy méreteiben és eleganciájában is impozáns, ma is jól használható közösségi teret ad, melynek megőrzése a mindennapi használatban sem okozhat jelentősebb nehézséget.

A mai Lőrinc pap tér 2. szám alatt egy korábbi földszintes lakóház helyén az 1897-et követő években Havel Lipót tervei alapján építtetett városi palotát gróf Zichy Nándorné. Az épület magját a díszlépcsőház alkotta. Az alsó szinten „úri” és kiszolgáló helyiségek, valamint a személyzet szobái nyertek elhelyezést. Az első és a második emelet nagy részét a palota lakosztályának helyiségei foglalták el. Az ingatlant 1928-tól birtokló gróf Károlyi Emma 1935-ben a belső helyiségeket Abos Brúnó építésszel átalakíttatta és a második emeleten bérlakásokat nyitott. Az államosítás után az épület teljes egészét bérházzá alakították. A Zichy-palota a historizáló neobarokk építészet érett példája, mely neves előképekről kölcsönözte építészeti részleteit. A palota változatos kialakítású homlokzata mögött gazdag stukkódíszes belső helyiségek és kovácsoltvas korláttal kísért elegáns lépcsőház sorakoznak. A külső és belső díszeit is őrző városi palota műemléki védettsége indokolt.

A Mária u. 4. szám alatti lakóházat 1884-ben Kálmán János építtette Tutkovits István építőmesterrel. A kissé elhanyagolt épület máig megőrizte díszes homlokzatának és belső kialakításának eredeti részleteit, s eredeti formája nagyrészt rekonstruálható lenne. A Mária utca páros oldala szinte érintetlenül mutatja még ma is az egykori Palotanegyed külső, szegényesebb részének, az iparosnegyed felé átvezető szakaszának 19. század végi képét. Az utcasor egyik értékes eleme a 4. szám, amely a 6. és 8. számmal együtt egységes házsort alkot. Az épület műemléki védelem alá helyezését mind egyedi építészeti értékei, mind jelentős városképi szerepe egyértelműen indokolják.

A budapesti Puskin u. 4. szám alatti épület Belső-Józsefvárosban, az egykori ún. mágnásnegyedben áll. A telek a 19. század nagy részében a Rosznagel család kezében volt. 1889-ben vette meg a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete székház céljaira. Az építkezést 1898-ban kezdték meg Steinhardt Antal műépítész tervei alapján. A korábbi épület helyén egy historizáló stílusú, belül impozáns belső aulával kiképzett, elsősorban kényelmi és szórakozás céljára szolgáló székház létesült. A II. világháborúban bombatalálatot kapott, majd helyreállított épület 1949 óta a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházaként működött, illetve sportkluboknak (Petőfi SC, Bástya SE) adott helyet. A pinceszinten kialakított sporthelyiségekben sokáig működött a Budapesti Sportegyesület (BSE) vívó szakosztálya. Az épület jelenleg a Szcientológia Egyház tulajdona. A legutóbbi felújítási munkálatok az 1980-as években zajlottak. A Józsefváros egykori palotanegyedében épült, egyesületi célok kiszolgálására létesített épület kialakításában megjelenik a századforduló historizáló palotaépítészete. Harmonikus külső megjelenésének és reprezentatív belső tereinek megőrzése mindenképpen indokolt. Lépcsőházi korlátja, stukkódíszei, a szokottnál magasabb igényszinttel kialakított nyílászárói, nagyvonalú térszervezése, elegáns belső terei kimagasló értéket képviselnek. "

Párbeszéd

A Párbeszéd Háza Budapest szívében, a Palotanegyedben jött létre a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kezdeményezésére. Céljuk olyan szellemi központ kialakítása, ahol teremtő párbeszéd indul a hit, a kultúra és a társadalmi igazságosság szolgálatában. A magyar jezsuiták Horánszky utca 20 sz. alatti egykori épülete így kap ismét szerepet - az alapítók törekvésének megfelelően - a magyar Egyház és a társadalom megújításában.

A Párbeszéd Háza számos kulturális tevékenységet, lelki, szellemi és közösségi programot szervez a következő témákban: vallásközi és kultúrák közti párbeszéd, művészeti programok, zsidó-keresztény közös bibliaolvasás, Faludi Ferenc Akadémia, Szent József Stúdió Kollégium, Keresztény Élet Közössége, Szentjánosbogarak, a Jézus Szíve templom ifjúsági- és felnőtt hittanórái, imaiskola és imaközösség, bevezetés a keresztény meditációba.

Az egykori Mária Kongregáció (XVI. századtól induló, népszerű világi jámborsági mozgalom) a jezsuitákkal is jó kapcsolatot ápolt. A Kongregáció központjaként 1912-ben épült föl a Horánszky u. 20. szám alatti épületkomplexum, amely egyetemi kollégiumnak, nyomdának és lapkiadóknak is helyet adott. Az I. világháború alatt hadikórház, 1919-ben lefoglalják, szakszervezeti székház.

A húszas évektől ismét minden a régi, filozófiai főiskola és tanártovábbképzés is elkezdődik, továbbá mozitermet alakítanak ki. A nyilas hatalomátvétel után elkezdődik az üldözött zsidók mentése és elrejtése. A jezsuiták a svéd Vöröskereszt valamint a pápai nunciatúra menleveleivel üldözöttek százait mentenek meg. Igen sokat tesz az üldözött zsidók megmentése érdekében Raile Jakab SJ, akit a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet egyedüli magyar jezsuitaként a Világ Igazai kitüntetésben részesített. Menekült papok és katonaszökevények is menedéket találnak a Központban.

Hamarosan megmentőikre kerül a sor, az 50-es évek elején az egyház- és szerzetesellenes üldöztetések idején. Az épületet 1950-ben államosítják, részben a Rajk Kollégium, részben a Közgazdasági Egyetem kapja meg, a kápolna pedig a Színművészeti Főiskola operatőri műterme. Az épületet 2003-tól kapja vissza a jezsuita rend. Ekkor nyílik meg először a nagyközönség számára, a Kulturális Örökség napja keretében.