A Krúdyból is sétálóutca lesz

Régóta tervezett változásra kerül sor jövő szombaton, azaz június 13-án a Palotanegyedben a Krúdy utca Szentkirályi u.- Horánszky utca közötti szakaszának lezárásával és sétáló utcává alakításával.

A forgalmi változásokról itt lehet tájékozódni:

És következzék néhány technikai információ is:

a) a kivitelezés jövő hétfőtől, június 8-ától kezdődik el a pollerek eltávolításával (kivéve azokat, amelyekre kukák kerülnek majd),

b) a Rév8 Zrt és a JVK Kft. a felelőse a lakossági tájékoztatatás lebonyolításának, vélhetően sok szórólappal, plakáttal fogunk mindannyian találkozni a jövő héten és bizonyára hallhatjuk majd a Fővinform jelentései között is :-)

c) mivel az első időszakban nyilván lesznek bonyodalmak, ennek tompítására a rendőrség és a közterület-felügyelet a lezárást követő egy hétig 24 órás szolgálatot biztosít az érintett csomópontokon.

Az asztalnok háza

A Mesél a Palotanegyed... örökségvédelmi pályázaton részt vevők mindegyike hozzájárult ahhoz, hogy pályaműveiket nyilvánosságra hozzák a rendezők. Hálás köszönet ezért!

Íme az egyik első helyezett pályamű - kérésünkre a szerző által - rövidített változata.

A Műemléki Világnap palotanegyedi sétáján a szerző meséli el a pályaművét

Fotó: Nyári Gyula

Maczák Ibolya:

Az asztalnok háza

A Lőrinc pap tér 3. szám alatt található, eklektikus stílusú sarokház 1860 körül a József utca 25., 1908 előtt pedig József utca 31. néven volt ismert. További adatai sajnálatos módon tévesen szerepelnek budapesti építészeti topográfiákban. Korabeli forrás igazolja azonban, hogy 1893. július 3-án adták ki rá az építési engedélyt, építtetőként Liebner Józsefné, építőmesterként Staerk Sándort megnevezve. Ez az adat összhangban áll a Budapesti cím és lakjegyzék információival, mely szerint 1896-ban már Liebner József lakott a házban. Ennek leglátványosabb jele a kapu fölött látható L. J. monogram, valamint a Zichy Nándor szobra mögötti épület közkeletű elnevezése – „asztalnokház” – is, mivel kakucsi Liebner József császári és királyi asztalnoki címet viselt.
Az épület későbbi történetéről számos – egymásnak ellentmondó – történet kering. A legvalószínűbbnek az tűnik, mely szerint az ingatlan a harmincas években a híres miniszter hozzátartozóival nem azonos Darányi családé volt. A későbbi időszakból a többen emlékeztek még a lakók közül egy Rabán Antal nevű tengerészkapitányra is, aki a háború után, Izrael megalapításakor szállította a bevándorlókat hajón az új hazába.
A Lőrinc pap téri ház és a Liebner család kapcsolata sajátos módon maradt az utókorra. Liebner József unokája, Rónay György író, költő, műfordító és szerkesztő A nábob halála című regényének kezdőmondataiban így örökítette meg az 1925-ös viszonyokat: „A lakás ablakai apró, négyszögletű térre nyíltak. Két keskeny józsefvárosi utca keresztezte itt egymást, s az egész tér nem volt más, mint egy házhelynyi üres, aszfalttal burkolt terület a kétemeletes Werner-palota előtt szemközt a vörös téglából épült, újromán stílusú templommal. Baloldalt régi, háromemeletes főúri ház szegélyezte a teret; gazdái elszegényedtek, eladták a házat, most lányotthon volt benne. A gyalogjárón néhány csenevész, lombját korán elhullajtott juharfa tengődött.” A könyvben írtak valós adatokon alapulnak: a tér méretei és elhelyezkedése valóban a leírtaknak megfelelő. A mellette lévőépületben, a mai Krúdy utca 11-ben működött 1917. augusztus 1-jétől – így 1925-ben is – az Isteni Megváltó leányai szerzetesrend által fenntartott Collegium Marianum, a „katolikus hölgyek és főiskolai nőhallgatók otthona”, és a házzal szemben helyezkedik el ma is a jezsuiták Jézus Szívéről nevezett vörös téglás temploma.
A Rónay-regényben szereplő Werner (Liebner) Sándor a következő anekdotikus történetet eleveníti fel a házról: „A földszinten, Gábor szobája alatt zenéltek, a kocsmában. Erre is emlékezett: egyszer átjött a templomból a pap és arra kérte az édesapját, mondjon föl a vendéglősnek; megbotránkoztatja az embereket, hogy az Isten házával szemközt, egy jó hírű lányintézet szomszédságában , az »Urak kongregációja« tagjának házában éjszakánként dorbézolnak. De az öreg Werner elutasította a kérést. – Ez a Vöcsök veszi meg jó áron a boromat, és én nem vagyok hajlandó új vevőt keresni, amikor a régivel meg vagyok elégedve. A templomban éjszaka nincs senki, a kisasszonyok pedig húzzák le a redőnyt és aludjanak, punktum.”[1] Talán ebből a rövid, anekdotikus idézetből is kitűnik: Liebner József szigorú, öntörvényű ember lehetett. Tény azonban, hogy ezek a vonások csak az egyik arcát mutatják meg: elismert mezőgazdasági szakember, afféle „gazdasági diplomata” kiváló szervező és szenvedélyes, nemzetközi hírű méhész volt. Életpályája ma sem közismert. Munkásságát azonban máig őrzi egy-egy adat: emlékmű Kakucson, utcanév Pilisen, egy-egy rövid utalás néhány adattárban és szakkönyvben… és rejtett búvópatakként felbukkan alakja a Liebner-unoka Rónay György idézett regényében.
[1] Rónay, i. m., 8.

Mesél a Palotanegyed...

A CaPE és a BBS közös pályázatán szombaton eredményt hirdettünk!

Április 18-án a Józsefvárosban hagyományteremtő rendezvénysorozatra került sor a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Budapest Beyond Sightseeng szervezésében.

Az Uránia Nemzeti Filmszínház adott otthont a Mesél a Palotanegyed… címmel meghirdetett örökségvédelmi pályázat délelőtti eredményhirdetésének, amelyen Bakos Edit igazgató asszony köszöntötte az érdeklődőket. Csodálatos pályamunkák születtek: egyikük „beszélő rádiópalotáinkat” szólaltatta meg, voltak, amelyek az idén műemlékké nyilvánított Gutenberg-otthon, illetve jezsuita rendház és templom történetét dolgozták fel, és érkezett személyes hangvételű háztörténet a Vas és a Horánszky utcából. Született pályamunka Mikszáth Kálmán palotanegyedi országgyűlési tudósítói tevékenységéről, a 168 éve a tudás szolgálatában álló magyar tudományos ismeretterjesztő egyesületekről, a kétszáz éve született leánynevelő és népművelő Karacs Terézről, a Bérkocsis utcai zsinagógáról, az Olasz Intézet melletti Tauffer-villáról és tulajdonosáról, a kutató és orvos Tauffer Vilmosról. A pályázók tanúságos sétára is hívogattak a Gyulai Pál utcában, no meg az egész Palotanegyedben – egy külföldi látogató szemüvegén keresztül!

A Fülöp G. András történész vezette bírálóbizottság – amelynek munkáját szakmai oldalról Bende Csaba, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezető főtanácsosa is segítette – két kategóriában ítélte oda a legjobb pályamunkának járó díjakat:
- Maczák Ibolya Az asztalnok háza című munkájáért, amely a Lőrinc pap téri Liebner-házat és kalandos életű utolsó tulajdonosát mutatta be,
- illetve Dubniczky Zsolt A Palotanegyed első főúri palotái című dolgozatáért, amely a Pollack Mihály téri Festetics- és a Károlyi-palota építéstörténete, valamint a két arisztokrata család históriája között vont párhuzamot.

A Palotanegyed megóvásra és megőrzésre méltó, ám lassan feledésbe merülő legendáinak nyilvánosság elé tárása azon a túrán valósult meg, amelyen maguk a pályázók voltak a mesélők és mutatták be a pályamunkáik alapjául szolgáló épületeket, helyszíneket. Lesley, köszi a fotót!

Virágültetési akció!

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület tagjai

április 23-án, csütörtökön délután 5 órától virágültetési akciót szerveznek

a Lőrinc pap téren!

A virágágyásokat a hétvégén már előkészítették a beültetésre, a növények pedig csütörtökön érkeznek! Itt a kedvező alkalom a palotanegyedi kertészkedésre!

Centenáriumi ünnepség a jezsuitáknál

Kedves és szép meghívót kaptunk a patinás palotanegyedi Jézus Szíve Templom centenáriumi ünnepségére, április utolsó hétvégéjére.

"Szeretettel hívjuk és várjuk a centenáriumi ünnepi eseményeinkre, hogy együtt köszönjükmeg az eltelt száz esztendőt, hálát adva a nehéz napokba rejtett kegyelemért éppúgy, mint a napfényes, kegyelemmel teli időkért. Örömmel emlékezzünk együtt – holnapot építve!

ÜNNEPI PROGRAM 2009. ÁPRILIS 25-26.

ÁPRILIS 25. SZOMBAT

15.00-tol Családi program a Lőrinc pap téren:
15.00 Dél-amerikai népzene az egykori jezsuita missziókból

15.30 Térzenét ad a Benyus család kamarazenekara

16.15 Gulyás Anna mesemondó eloadása

17.00 Németh Erzsébet bűvész műsora

17.00 A Musica Sacra kórus koncertje a templomban

18.00 Szentmise, bemutatja P. Lukács János SJ tartományfőnök

19.00 Agapé a templomkertben

19.30 Táncház Ökrös Csabával és a Téka zenekarral

21.00 A Mistral együttes koncertje a Lőrinc pap téren

Ezen a napon a Magyar Posta 15.00 és 18.00 között alkalmi bélyegzést ad a Lőrinc pap téren.

ÁPRILIS 26. VASÁRNAP

15-17.30 Jubileumi kávéház a templomkertben

18.00 Ünnepi hálaadó szentmise, bemutatja Bíró László püspök. A centenárium alkalmából hirdetett kórusmű pályázat díjnyertes művének bemutatója és a rajz- és esszépályázatok eredményhirdetése. "

Laudáció

.

Bár már a hasonló érdeklődésű blogok hírül adták, hogy újabb műemléki védettségekkel gazdagodott a Palotanegyed, az egyszerű felsoroláson túlmenően érdemes idézni a jogszabály előkészítésekor az egyes épületekre irányadó szempontokat és érveket! Mint egyfajta laudációt, méltatást a Palotanegyednek...

.

"A Gutenberg tér 4. szám alatti épület terveit a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete megbízásából Vágó József és László 1905-ben készítette el; a kivitelezés 1906-1912 között zajlott le. Az épületben bérlakások, az egylet hivatali és egyleti helyiségei, földszintjén üzletek, étterem, kávéház és nagyméretű színházterem kaptak helyet. A szecessziós stílusú, ötemeletes lakó- és irodaépület lefedett udvarában található a színházterem melynek eredeti faltagolása, stukkódísze fennmaradt, eredeti formája helyreállítható. Az épület homlokzatának falfelületei vakoltak, finom kváderezett mintával markáns elem a két sarok íves zárterkélye a harmadik-ötödik emelet között. Az épületbelsőben számos eredeti öntött terrazzoburkolat, kerámia falburkolat, színes ólomüveg ablak, vas- és bronzkorlát, stukkódísz található. Az épület a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotása; már önmagában a több funkciót befoglaló épületkialakítás is különlegességet jelent. A ház a Vágó testvérek egyik legelső önálló munkája, így életművükben is fontos szerepet játszik. A Gutenberg tér meghatározó hangulati és látványeleme a nagy tömegű épület harmonikus tagolású szecessziós homlokzata, melynek dekorativitását egykor tovább emelte Kernstok Károly sgrafitto reliefje; utóbbi a homlokzat felújítása esetén helyreállítható lenne.

Az 1853-ban visszaállított jezsuita rend csak az 1880-as években telepedett le a magyar fővárosban. Hosszas helykeresés után magyar arisztokraták támogatásával a Józsefvárosban, az akkor még Scitovszky tér és a Mária utca sarkán lévő telket szerezték meg, ahol 1888-ban megindult templomuk és rendházuk építése, amelyek tervezését Kauser József (1848-1919) építész, kivitelezését pedig Kauser Gyula építőmester végezte. A rendház már 1890-ben, a templom csak 1909-ben lett kész. A neoromán-neogótikus stílusban épült, téglaarchitektúrás templom kéttornyos homlokzatával a Lőrinc pap térre néz. A bazilikális elrendezésű templomnak nemcsak külseje, de belső berendezése is egységes stílusban készült, építéskori kialakítását ma is őrzi. A jezsuiták fokozatosan szerezték meg a környező házakat is. Rövidesen a Mária utcával párhuzamos, akkor még Zerge, később Horánszky utcában is sikerült ingatlanokhoz jutni. A jelenlegi Horánszky utca 22. szám alatti telekre Zichy Gyula kalocsai érsek megbízása alapján Renkl Tamás építőmester 1898-ban készített terveket egy rendi lakóházhoz, amelyhez az Építő Ipar szerint a következő év januárjában építési engedélyt is kaptak. A házat befejezése után Zichy a rendnek ajándékozta. A Horánszky utca 18-20. szám alatt 1910-ben kezdődött meg az építkezés előkészítése, mivel a 22. számú ház már állt, itt csak a hátsó udvari szárnyat kellett hozzátoldani. Az új együttest Baumgartner Sándor (1854-1928) építész tervezte, majd Fábián Gyula ellenőrzése alatt Kauser Gyula kivitelezte. A Horánszky utca 18. szám alatti telket ekkor csak fél szélességében építették be, e telek ma is látható beépítése – a már fennálló épülettel megegyező stílusban – 1940 körül készült. A több különböző időszakban és stílusban kiépült jezsuita épületegyüttes történeti egységében és egyedileg is megőrzésre méltó. A historizmus századfordulón létező stílusváltozatai közül több is feltűnik az épületeken, a kongregációs rendház és a templom más-más stílusban, de egyaránt középkori építészeti emlékeket idéznek fel. Az igényes tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően az épületegyüttes egy méreteiben és eleganciájában is impozáns, ma is jól használható közösségi teret ad, melynek megőrzése a mindennapi használatban sem okozhat jelentősebb nehézséget.

A mai Lőrinc pap tér 2. szám alatt egy korábbi földszintes lakóház helyén az 1897-et követő években Havel Lipót tervei alapján építtetett városi palotát gróf Zichy Nándorné. Az épület magját a díszlépcsőház alkotta. Az alsó szinten „úri” és kiszolgáló helyiségek, valamint a személyzet szobái nyertek elhelyezést. Az első és a második emelet nagy részét a palota lakosztályának helyiségei foglalták el. Az ingatlant 1928-tól birtokló gróf Károlyi Emma 1935-ben a belső helyiségeket Abos Brúnó építésszel átalakíttatta és a második emeleten bérlakásokat nyitott. Az államosítás után az épület teljes egészét bérházzá alakították. A Zichy-palota a historizáló neobarokk építészet érett példája, mely neves előképekről kölcsönözte építészeti részleteit. A palota változatos kialakítású homlokzata mögött gazdag stukkódíszes belső helyiségek és kovácsoltvas korláttal kísért elegáns lépcsőház sorakoznak. A külső és belső díszeit is őrző városi palota műemléki védettsége indokolt.

A Mária u. 4. szám alatti lakóházat 1884-ben Kálmán János építtette Tutkovits István építőmesterrel. A kissé elhanyagolt épület máig megőrizte díszes homlokzatának és belső kialakításának eredeti részleteit, s eredeti formája nagyrészt rekonstruálható lenne. A Mária utca páros oldala szinte érintetlenül mutatja még ma is az egykori Palotanegyed külső, szegényesebb részének, az iparosnegyed felé átvezető szakaszának 19. század végi képét. Az utcasor egyik értékes eleme a 4. szám, amely a 6. és 8. számmal együtt egységes házsort alkot. Az épület műemléki védelem alá helyezését mind egyedi építészeti értékei, mind jelentős városképi szerepe egyértelműen indokolják.

A budapesti Puskin u. 4. szám alatti épület Belső-Józsefvárosban, az egykori ún. mágnásnegyedben áll. A telek a 19. század nagy részében a Rosznagel család kezében volt. 1889-ben vette meg a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete székház céljaira. Az építkezést 1898-ban kezdték meg Steinhardt Antal műépítész tervei alapján. A korábbi épület helyén egy historizáló stílusú, belül impozáns belső aulával kiképzett, elsősorban kényelmi és szórakozás céljára szolgáló székház létesült. A II. világháborúban bombatalálatot kapott, majd helyreállított épület 1949 óta a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházaként működött, illetve sportkluboknak (Petőfi SC, Bástya SE) adott helyet. A pinceszinten kialakított sporthelyiségekben sokáig működött a Budapesti Sportegyesület (BSE) vívó szakosztálya. Az épület jelenleg a Szcientológia Egyház tulajdona. A legutóbbi felújítási munkálatok az 1980-as években zajlottak. A Józsefváros egykori palotanegyedében épült, egyesületi célok kiszolgálására létesített épület kialakításában megjelenik a századforduló historizáló palotaépítészete. Harmonikus külső megjelenésének és reprezentatív belső tereinek megőrzése mindenképpen indokolt. Lépcsőházi korlátja, stukkódíszei, a szokottnál magasabb igényszinttel kialakított nyílászárói, nagyvonalú térszervezése, elegáns belső terei kimagasló értéket képviselnek. "

A mecénás

A Zichy-család bárói címere, Linz 1732.

A hétvégén megnyitotta kapuit a Palotanegyed legújabb, négycsillagos szállodája, a Hotel Palazzo Zichy. A szállodának otthont adó, műemlékvédelem alatt álló neo-barokk palota gróf Zichy Nándor és családja lakhelyéül szolgált a 19. században. A szálloda - amelynek kialakításában a barokk motívumokat ötvözték modern minimal-art stílussal - előtti Lőrinc pap téren egészalakos, tekintélyt parancsoló szobor emlékeztet Zichy Nándorra. Orbán Antal 1930-ban készített szoborcsoportját 1949-ben lebontották és eltávolították, jónéhány ezidőtájt lebontott szobrot beolvasztottak, ezt nem, mert féltő kezek elrejtették, rejtekhelyéről 1992-ben került vissza ide.

De ki is volt Zichy Nándor? Életéből egy kis momentumot idézek a nagy mesemondó, Jókai Mór regényéből, a Politikai divatokból.

"Ha valamely munkámhoz, úgy bizonyára a Politikai divatok-hoz szükséges a felvilágosító végszó.
Valószínűleg föltűnik az olvasónak az a sok hézag, ami e regény folyamatán elárulja magát. A történet, mely egy irányban megindul, egyszerre csak más irányt vesz; az elbeszélés ott, ahol legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik, s új fejezetbe csap át. Köztudomású tényeken átugrik a mese, s lesz belőle mese, ahol lehetne igaz történet: érdekesebb a költött dolgoknál. A jellemek széles alapon vannak megkezdve, s erre az alapra alig van valami fölépítve. A nagy, dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok tisztító tüzét képezte, semmi sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa; az is csak allegóriákban, amiknek a sorai között kell keresni a komoly valót; a históriai háttér pedig egészen elvész, a korrajz elhalaványul, az előadás hangulatában a hazafias lendület kerültetik.
Ennek a magyarázata az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem el megírni, amikor az új alkotmányos korszak (1861-ben) azt a csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt szabadság újra életre kel hazánkban. Fölszabadult a politikai szószék és a sajtó.
Régi óhajtásom volt olyan nagyobb regényt írni, mely a szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken emlékeztem a 48/49-iki világra; minden nagy és apró, tragikus és komikus alakja a dicsőséggel és rémekkel teljes korszaknak ott élt, ott kísértett a lelkemben; és én elég naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind föl lehet már támasztani a hamuból, a ködből.
Mire aztán elkészültem a regénnyel, akkorra vége lett az alkotmányos korszaknak. Jött az átokterhelt Schmerling-éra. Százszorta rosszabb a Bach-korszaknál; mert „ez” egy becsületes abszolutizmus volt, mely kimondta az őszinte jelszót, amihez tartsuk magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék egy hazudott alkotmányosság színe alatt követtek el rajtunk erőszakot, s ha Bach kormányozni ránk küldte a németeket és a katonákat, azok tisztességes idegenek voltak, akikkel lehetett beszélni, ha németül tudtunk; de Schmerling ránk eresztette azokat a hazánkfiait, akik gyűlöltek bennünket (mert gyűlölni a magyart csak a magyar tudja igazán). Azok aztán azonfölül, hogy mortifikáltak bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk: úgy hogy a katonai törvényszék valóságos oltalom volt ránk nézve az „adminisztratív közegek dühöngése ellenében.
Hát természetes, hogy ennek az én regényemnek ebben a korszakban nem akadt kiadója. Pesti Napló, Magyar Sajtó szerkesztői kidobtak regényemmel együtt az ajtón, mikor belepillantottak. „Hisz ez a forradalomban játszik!” Voltak kiadóim, akiknek szintén bemutattam. „Van önnek két bőre, hogy az egyiket le engedheti magáról húzatni?”
A regény ott penészedett a fiókomban.
Egyszer aztán a magyarországi ellenzék megemberelte magát, vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot hoznak létre, mely nézeteiket képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel. Én adtam az új lapnak a Hon nevet. Magam jártam utána Bécsben az udvari kancelláriánál, hogy az engedély megadassék rá. Gróf Forgách Antal első kértemre megadta az engedélyt. Én siettem az írásommal fel Budára gróf Pálffy Mórichoz, bejelenteni, hogy van passzusom az új lap kiadásához.
– Hjaj, barátom – mondta a helytartó –, az még nem elég, hogy a kancellár beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek elébb reverzálist kell adni magáról, hogy lapjában a kormányt pártolni fogja.
– Kérem: itt van már a zsebemben a reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.
Az volt pedig ebben a reverzálisban, hogy én kötelezem magamat a magas kormányt minden, a hazára nézve üdvös intézkedéseiben teljes erőmmel támogatni.
A kormányzó nagyon csóválta a fejét: „a hazára nézve üdvös”.
– Hallja, barátom, maga nagyon ravasz ember. Hát csak írjon újságot. De vigyázzon a pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen belőle.
Az új lap szerkesztősége nagy hamar megalakult, régi, kipróbált ellenzéki politikusokból és új szabadelvű tehetségekből. Újévre oly nagy előfizető közönség gyűlt össze melléje, mely annak fennállását biztosítani látszott; azonfölül voltak előkelő, nagybirtokú támogatói: azok között első rendben Almássy Pál (a debreceni országgyűlés volt elnöke, ki már egy halálítéletet tartogatott az emlékei között).
Most azután módomban volt a Politikai divatok-at a közönség elé hozni a saját újságomban.
Folyt a munka akadálytalanul valami hat hétig.
Ekkor egy új munkatárs kocogtatott be hozzánk.
Egyike a legelőkelőbb magyar főuraknak; vagyonban gazdag, műveltségben alapos, testben, lélekben fiatal: gróf Zichy Nándor.
Egy terjedelmes, jól kidolgozott memorandumot hozott, melyben mély szakavatottsággal voltak kimutatva a politikai hibák, melyek Schmerling rendszerét Magyarországon kivihetlenné teszik, s erőszakos keresztülvitel esetén Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék. Különösen nemzetgazdászati tekintetben volt ez fényesen megvilágítva.
Zichy Nándor elébb a Pesti Naplót kínálta meg ezzel az emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem volt kedve a fejét az oroszlán torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta a cikket. Én közöltem azt barátaimmal; nagyon tetszett nekik. Szerző beleegyezésével valami keveset módosítottam rajta. (A módosítás szelídítés volt a kifejezésekben; szerző igen erősen bánt el az uralkodó politikai rendszer vezérférfiaival.) A memorandum egy számban jelent meg. Roppant szenzációt idézett elő az olvasóközönség táborában.
Két nap múlva azonban egy jó barátom, kinek összeköttetései voltak a helytartóságnál, azzal a jó hírrel lepett meg, hogy „Pálffy Móric dühös ránk a Zichy Nándor gróf cikke miatt, s kiadta a parancsot, hogy katonai törvényszék elé kell bennünket állítani, s mindkettőnket háromhavi börtönre elítélni.” (Schmerling alatt az volt a politikai divat, hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt is becsukják.)
Én egy nagy plaidoyerre készültem, melyben napnál fényesebben bebizonyítottam, hogy gróf Zichy Nándornak tökéletes igaza van.
Ezt a védbeszédet (ékes német nyelven) elő is adám a katonai törvényszék előtt, mely állt egy ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból, egy alhadnagyból, egy őrmesterből, egy káplárból, egy frájterből és egy közbakából.
Ily szakértő bíróság előtt lehetetlennek hittem, hogy argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.
Annál nagyobb volt aztán a meglepetésem, mikor az auditor kihirdette az egyhangúlag hozott ítéletet.
„Egy esztendei tömlöc, nehéz vasban.”
– Mi a kakukk? – mondám én az auditornak –, hisz a helytartó csak három hónapi fogságot kért ránk kiméretni.
– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! – mondá nevetve az auditor major.
Azonkívül ezer forint bírság.
A bírságot lefizette Zichy Nándor; de a börtönt bizony együtt kellett leülnünk.
S a legszebb az volt az egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért lettünk ám elítélve; nem valami politikai bűntettért, hanem közcsendháborításért. Tehát gróf Zichy Nándor és Jókai Mór elmehetnek vele dicsekedni, hogy ifjú korukban együtt hajigáltak be ablakokat és gázlámpákat a Kerepesi úton, amiért egy esztendei börtönre lettek elítélve, s fizettek ezer forintot az összetört üvegekért. Így lett az megmagyarázva – a morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.
És én azért mégis maradok a föntebbi állításom mellett, hogy a katonai kormányzat valóságos oltalom volt ránk, szegény szabadelvű hírlapírókra nézve, az administrationalis tyrannokkal szemben.
Először is a katonák megtették azt a kitűnő tréfát, hogy nem érték be azzal, hogy minket elítéltek közcsendháborítás miatt ellenzéki cikkünkért, hanem aztán előfogták a kormány által szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit is, akik minket, védtelen ellenfeleket, megtámadtak; azokat is elítélték, becsukatták: „közcsendháborításért”. Aki csak vezércikket írt, akár a kormánypolitika mellett, akár ellene, az mind közcsendháborító volt, mind becsukták. Pokoli humor volt ez!
A börtönben pedig a katonák oly emberségesen bántak velünk, elítéltekkel, ahogy csak magyar vendégszerető gazda bánhat a vendégével, szó sem volt „harminchárom fontos vasról, kezére lábára”. Pompásan éltünk, soha életemben több szabadságom nem volt, mint fogságomban, egész nap látogatókat fogadtam, este kimentem vacsorálni a Sváb-hegyre, a porkolábot is elvittem magammal. Térparancsnokunk, a jó Haymerle, kívül-belül valóságos mintaképe volt egy magyar vicispánnak.
Én egy héttel elébb kezdtem meg a fogságot, mint Zichy Nándor. Aminek ez volt az oka: ugyanazon a napon, amelyen Zichy Nándor a kegyetlen ítélet folytán megfosztatott a nemességétől (amire Deák Ferenc azt az élcet csinálta, hogy jelenben nagy Magyarországon a leggazdagabb paraszt Zicsi [sic] Nándor, ugyanazon a napon ajándékoztatott meg egy minden titulusoknál méltóságosabb címmel, az „apa” címével. Akkor született az első gyermeke. Fiatal, ideális szép neje gyermekágyban feküdt. A helytartó megengedte az apának, hogy egy hétig, amíg a neje a veszélyen túl lesz, otthon maradhasson.
Mikor aztán az egy hét leteltével ő is bekerült, a derék Haymerle azonnal feljött hozzánk (két egymással szomszéd szobában laktunk) egész udvariassággal felajánlani, hogy bárminő kívánságai lesznek a fogoly úrnak, azokat készséggel teljesíteni fogja.
(Nekem például megengedte, hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam a börtönbe; ott faragtam ki a feleségem mellszobrát fából.)
Zichy Nándor azt az egyetlen kívánságát nyilvánította a térparancsnok előtt, hogy engedtessék meg neki minden nap a börtönből kimehetni hajnali misére a templomba.
A jó Haymerle azt mondta, hogy erre az egyre nincs instrukciója a hadügyminisztériumtól; de majd kérdést fog intézni az iránt Bécsbe.
Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására az engedélyt az én mélyen tisztelt fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem őfelsége legmagasabb kegyével elengedte a hátralevő fogházbüntetésemet, s Zichy Nándornak is csak az otthon töltött héttel kellett tovább szenvedni nálamnál. Úgy látom, hogy a nemességét is visszakapta. Hanem az ezer forintot nem adták vissza; az ott maradt csendháborítás által okozott károk megtérítésére.
Hát ez idáig egész humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú része – rám nézve.
Amint engemet elítéltek fogságra, az én lapomnak a publikuma úgy széjjelszaladt, hogy a második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak, hogy most már a prenumeránsokra kerül a sor; azokat is rendre fűzik rabszíjakra közcsendháborítás miatt. Most már veszteséggel folytattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot. Ellenben megvolt vele az a kegyetlen mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon lefoglalta a lapot a Tárcában folyó regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne; kihagynom ívszámra azokat a részleteket, amik a szabadságharcra vonatkoztak, amik hőseimnek a jellemét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól, üresen hagynom az összekötő epizódok helyét. Soha még regényírónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, mint nekem ezzel az elbeszéléssel. Irigyeltem a muszka íróknak a sorsát. Így készült, foltokra szaggatva, újra összefoltozva a Politikai divatok.
A hírlapom közönsége pedig egyre apadt. Írni sem mert már bele senki a neve alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját, Almássy Pált is elfogták, állítólagos összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló hívek is itthagyták a fővárost.
Azért még folytattam a lapot s vele együtt a regényt. Volt egy kis örökségem a szüleim után, az egy Magyar utcai házban feküdt. A házat eladtam, az örökségemet ráköltöttem a lapra, folyvást bízva a haza sorsának jobbra fordultában. De ez csak nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség előtt álltam, hogy a lapot megszüntessem. Megegyeztem Keménnyel, hogy a még hátralevő egy hónapra a Hon előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégíteni. Barátaim mind beleegyeztek az elhatározásomba. Minden embernek ínsége volt. A búza ára leszállt két forintra (olvasd: 2 forintra o. é.). Amely nap reggel megegyeztem Keménnyel, másnap kellett volna aláírnunk a szerződést, aznap este kaptam egy táviratot Zichy Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap reggel nálad leszek.” Már nyolc órakor ott volt. Rövid volt a találkozásunk.
– Ámbár lapod politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék: mennyi összegre van szükséged, hogy azt folytathasd?
Mondtam neki valami összeget.
Szó nélkül kezembe adta; nem várta, hogy megköszönjem: eltávozott.
Én aztán folytattam a lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom vállalkozott az együtt kiadásra, s attól fogva a Hon virágzásnak indult.
Ezt az adatot kötelességemnek tartottam az emlékezetnek átadni.
Ilyen viszonyok között, ilyen kedélyhangulat mellett jött létre a Politikai divatok című regényem."

Győry Teréz grófnő és a pesti Jézus Szíve-templom építése

A pesti Jézus Szíve-templom felépítése nem történhetett volna meg Győry Teréz grófnő önzetlen és áldozatos munkája nélkül, hiszen megépülésének az egyik legfőbb kezdeményezője és segítője a grófnő volt. A templom és a rendház létrehozásában meghatározó szerepet vállaló arisztokrata hölgy élete sokban hasonlított az általa nagyon tisztelt és szeretett jezsuita atyákéhoz.

A grófnő eredetileg egy perkátai földbirtokos családból származott, azonban a birtokuk története szorosan összefüggött a jezsuiták történetével, mivel a Fejér megyei Perkáta 1653 és 1773 között a győri jezsuita kollégium tulajdona volt. A jezsuita rend megszüntetése után kapta meg a birtokot a radványi Győry család. A család a nemességet a végvári harcokban szerezte, majd a XVIII. században emelkedtek a főnemesség sorába, amikor 1785-ben II. József a perkátai uradalomba beiktatott új birtokost, báró radványi Győry Ferencet és utódjait a magyar grófi rangra emelte.

Győry Terézia a konzervatív eszméket képviselve, az uralkodóház elkötelezett hívének, az egyház támogatójának és a szegények gyámolítójának bizonyult. Számos hitbuzgalmi és szociális akciót indított és vezetett sok-sok éven át, többször volt elnöknője a Szent Szív Zárdabeli Úrnők kongregációjának. Hűséges tanácsadója és segítője a nagyemlékű, nálunk azonban szinte elfelejtett Schaffgottsch Mariann anyának, az István úti, majd a Mikszáth téri Szent Szív Intézet létesítőjének, alapítója és egyben vezetője a Szent Erzsébet Egyletnek, szervezője id. Apponyi Györgyné grófnéval együtt a katolikus hölgyek kölcsönkönyvtárának. A grófnő messze földön híres volt vallási buzgalmáról és segítőkészségéről. A XIX. század utolsó évtizedeiben bekapcsolódott az Imaapostolság mozgalmába, majd mintegy családi örökségnek érezte, hogy részt vegyen a jezsuiták fővárosi megtelepítésében. A fővárosi jezsuita templom és rendház építésére megalakult a Jézus legszentebb Szíve templomépítő szövetkezet gróf Zichy Nándor kezdeményezésére, aki Győry grófnő birtokszomszédja és egyben közeli rokona is volt.

Zichy Nándor gróf szobra a Lőrinc pap téren

P. Menyhárt László SJ kalocsai rektor kezdeményezésére Győry grófnő gyűjtő körúton járt a világi és az egyházi méltóságok körében. Teréz grófnő, amint maga is kitűnő gazda volt - már korán maga vezette a gazdaságot -, szervezéshez és a kéregetéshez is kitűnően értett, jó gyakorlatot szerzett ebben a szegényeket gondozó Szent Erzsébet Egyesületben. Az első adományt maga tette bele egy külön e célra kiszemelt erszénybe, amelyben legalul egy Jézus Szíve képet helyezett el és azzal megindult a gyűjtés. A hosszas keresgélés és sikertelen tárgyalás (eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó harangzúgástól megakadályozták a tervet, majd a Baross kávéház helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle) után, Győry grófnő egyik rokonának, Ocskay grófnőnek a férjétől, Zamoyszky gróftól vásárolták meg végül a Scitovszky tér-Mária utca sarkán, tehát a mai Lőrinc pap téren lévő telket 26 ezer forintért.

A templom és a rendház terveit Kauser Gyulánál rendelték meg, először arra gondoltak, hogy csak egy kápolnát építenek. Azonban ez a későbbiekben megváltozott: amikor a grófnő éppen elindult a fővárosba, hogy a szerződést aláírják 1888. július 15-én, a hintaját a megvadult lovak elragadták, de a grófnő kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. Ahogy meglátta a vércseppeket a ruháján, felajánlotta a Jézus Szívének és megfogadta, hogy a szerencsés megmenekülése miatt érzett hálája jeléül nem kápolnát, hanem templomot építtet a Jézus Szíve tiszteletére.

A templom tervezője, Kauser József a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. A tervezésről így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban: "Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam".

A rendház a templomnál előbb készült el, már 1890. augusztus elsején bevonultak az atyák új otthonukba. A felépített rendházat és az épülő templomot a hercegprímás a grófnő kérésére 1890-ben, nyilvános okirattal örök időkre átadta a Jézus Társaságának. A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot. 1892-ben szünetelt a munka a templomban, mert 30 ezer forint adósság nyomta a templomépítő bizottság vállát. Ekkor Teréz grófnő nővérével megkörnyékezte Simor hercegprímást és a nagylelkű főpap kisegítette őket a zavarból. Majd a zavartalan munkavégzés érdekében a grófnő saját birtokára vett fel banki hitelt, amelyet aztán hosszú éveken keresztül törlesztett.

Simor János érsek

Időközben Győry grófnő buzgólkodásának köszönhetően néhány alapvető kegytárggyal és művészeti alkotással gyarapították a templom felszerelését a nagylelkű adományozók: 2 kehely, a Császka püspök-féle drága kehely, az 1200 forintos monstrancia (úrmutató), 500 forintnyi értékben új könyvek, drága sekrestyésszekrény és szentsír került a templomba. Miután a templom felszentelése befejeződött, 1909. április 27-én Kohl Medárd felszentelt püspök a betegeskedő hercegprímás képviseletében konszekrálta számos magas rangú személy, mint Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter, Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, Villányi báróné és a katolikus világ több előkelő tagja valamint óriási hívősereg előtt. A felszentelés után Kohl püspök fényes nagymisét celebrált a jezsuiták körében, a mise alatt a Ranolder Intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele este volt a nagyszabású hangverseny keretében. A templom ekkor is zsúfolásig megtelt, Győry grófnő a hangversenyen nagyobb összeget gyűjtött további felszerelésre és kifestésre.

A templom falainak felhúzásakor elhelyezett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor találták meg, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban, íme a latin szöveg magyar fordítása: "Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án, XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó."

Forrás: Bikfalvi Géza

Palazzo Zichy

Februárban nyit a Hotel Palazzo Zichy a Lőrinc pap téren! A 19. századi Zichy-palota fényűző műemléképülete, mely egykor Zichy Nándor gróf pihenőhelye volt, most a Budapesten pihenni vágyó turistákat várja.
A Budapesti Turisztikai Szolgáltató Kht. tájékoztatása szerint a felújítás során a műemlékvédelem alatt álló épület legszebb részeit eredeti állapotban állítják helyre, így a 19. századi építészeti stílus és a mai modern belsőépítészet izgalmas kombinációja jön létre. A hotelben 72 kétágyas szoba és 8 junior suite kerül kialakításra minimal-art stílusban. A szobák mindegyike légkondícionálóval, széffel, mini bárral, LCD TV-vel és ingyenes, szélessávú internettel lesz felszerelve. A szobák kényelme mellett a pihenést szolgálja majd az ingyenes konditerem- és szaunahasználat, illetve a masszázshelyiség. További ingyenes fogyasztást tesz lehetővé a kényelmes Lounge Bar a „Happy Hours” szolgáltatás keretében. A vendégeknek az üvegpiramissal fedett teremben biztosítanak reggelizési lehetőséget.
A szálloda két konferenciateremmel és egy tárgyalóteremmel járul hozzá Budapest konferenciaturizmusának kínálatbővítéséhez. A Cyber Café pedig ingyenes WIFI internettel és hat számítógéppel várja majd a vendégeket.