"Minden utazónak kötelessége mindent, amit csak lehet, tanulmányozni"

Kereken harminc évig, egészen haláláig élt a Palotanegyedben, a Gyulai Pál utca 1. számú házban az egyik legnagyobb magyar földrajztudós, a Balaton szerelmese és leírója: Cholnoky Jenő. Inspiráló hátterű, történelmi családban született Veszprémben 140 évvel ezelőtt: bátyja, Viktor és öccse, László a magyar irodalom jelesei.

Bár már Jenő gyermekkorában megmutatkozott a geográfia iránti szeretete, a Műegyetemen kellett egyetemi tanulmányait folytatnia, az apai meglátás szerint ugyanis "a tanárok mind szegények". Tudományos pályája még a Műegyetemen indul el, ám Lóczy Lajos tanásegédjének fogadja a természettudományi karon, hogy aztán megszülethessen a 700 tudományos dolgozat és cikk és a majd' 50 szakkönyv, amelyek előbb kolozsvári, aztán budapesti tanszékvezetői egyetemi tanári címhez, majd az akadémia tagsághoz segítették.

Következzék egy idézet az 1936-ban, a Franklin Nyomdánál kiadott Balaton című kötete bevezetőjéből - remek korleírás, ma már értehető módon mosolyogva olvassuk:

"Ennek a könyvnek az a célja, hogy elmondjon a Balatonról olyan dolgokat, amiket jó tudni, főképpen két okból. Először is mert az ember ezeknek a tudnivalóknak hasznát veszi, ha a Balaton mellett tartózkodik, másodszor pedig azért, mert aki az itt elmondottakat tudja, az sokkal jobban tudja élvezni a Balaton gyönyörűségeit.

Nem mondom azt, hogy amit itt leírtam, azt "illik tudni" hazánk legnagyobb taváról. Mit tesz az, hogy "illik tudni"? Illik tudni olyant, hogy az igazi úri ember nyilvános helyen nem veti le a kabátját, ha még olyan melege is van. Illik tudni, hogy a hölgyek nem szépek, ha "short"-ban, vagy fürdőruhában mászkálnak a rendes utcai forgalomban, mert ez olyan, mintha kivágott báli ruhában mennének a vásárcsarnokba. Én azt hiszem, hogy a nők a legjobban kivágott ruhában is megjelenhetnek igazán úri társaságban, ott, ahol az urak egyetlen förtelmes mellékgondolattal sem szentségtelenítik meg a Föld legnagyobb szépségének, a teremtés leggyönyörűbb alkotásának, a szép női testnek ízléses látványát. De az utcára vinni! Minden jampecben és csirkefogóban a legaljasabb gondolatokat és érzéseket támasztani: ez nem úri nőhöz illő. A fövenyfürdőben akkor van helyén az ilyen ruha, ha ott is diszkrét, úri társaság van együtt. "Magunk között" szabad pongyolának is lenni, de "odi profanum vulgus!"

Ezt "illik tudni"! Illik tudni, hogy úri ember nem eszik az utcán, még fagylaltot sem nyal. "Illik tudni" nekünk férfiaknak, hogy a villamoson a nőknek helyet kell adnunk, mert mi férfiak testalkatunknál fogva is sokkal szilárdabban állunk a lábunkon, mint a nők (honny soit qui mal y pense!)"

Itt pedig a Nemzeti Múzeumba kerülő balácapusztai emlékek megtalálásának históriája:

"A falvak közelében, egy-egy nagy birtok közepén állt a római földbirtokos háza. De micsoda házak lehettek azok! A művészetnek micsoda magas fokát hozták magukkal Itáliából! Római villák nyomait több helyen találták meg a Balaton mellett, de legszebbek a Balácapuszta mellett feltárt maradványok. Nagyszerű mozaikpadlók, falfestmények, apró bronztárgyak kerültek elő ezekből. A legszebb mozaik Budapesten, a Nemzeti Múzeumban van, de szép darabok vannak a Veszprémi Múzeumban is. A balácai, római villák fölfedezésének történetét Laczkó Dezső így mondta el nekünk:

Valami vámosi kisgazda üres szekérrel baktatott Veszprém felé. Az országutat éppen makadámozták, a nyitva hagyott fél úttesten éppen egy 20-25 szekérből álló kocsikaraván döcögött, ölfával megrakodottan. Ezeknek átvonulását meg kellett volna várni, azért kicsapott a tarlókra, hisz jól ismerte a járást s úgy akarta elkerülni a kellemetlen útrészletet. Egyszercsak zsupsz! Beszakadt alatta a föld és ő valami pinceszerű mélyedésben volt kocsistól, lovastól.

A lovak nem sérültek meg, a kocsi nem törött össze; az ijedségen kívül nem volt semmi bajuk.

Nagy kínnal kifogta a lovakat, kiugratta a gödörből, aztán szétszedte a szekeret, azt is kiemelte. Mielőtt az újra összerakott szekérrel útra kelt volna, leszállt a gödörbe, hogy megnézze, mibe esett bele? Furcsa, nagy, pinceszerű helyiség volt s a földön hevert egy jókora nagy darab abból a vastag, gyönyörű színekkel festett vakolatból, ami a falakat még hézagosan borította. Fölvette a félméter széles és hosszú, töredezett darabot, föltette a szekérre, hogy bevigye Veszprémbe és megmutassa a közismert és szeretett Laczkó Dezső tanár úrnak. Föl is ment a Várba, a piaristák rendháza elé s átadta a darabot Laczkónak. A lelkes férfiú pihenést, ebédet, mindent otthagyott s a gazdával kiment arra a helyre, ahol a szekér elsüllyedt, mert a behozott darabon azonnal fölismerte a római freskót. A bámulattól és lelkesedéstől szinte ittasan turkált az omladékban s fölismerte a római úri lak maradványait. Hornig Károly báró, veszprémi püspök, a nagyműveltségű és bőkezű főúr azonnal segítségére jött a régészeknek s nemsokára behozták az egyik legszebb és legnagyobb mozaik-padló darabot a múzeumba."

Napjainkban a palotanegyedi emléktábla mellett egy veszprémi általános iskola, valamint az erdélyi, kolozsvári Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság őrzi emlékét. Itt találtunk arra csodálatos elektronikus gyűjteményre, amit jó szívvel ajánlunk mindenki figyelmébe! Az unikális gyűjtemény Cholnoky kolozsvári tartózkodásának hagyatéka és a több, mint 6000 tételből álló térkép-, valamint szintén ezres nagyságrendű fényképtár feldolgozása. Kedvcsinálóként íme egy különleges kép Cholnoky 1897-es kínai útjáról:

Blaha Lujza esküvői tortája

A korábbiakban már volt szó a palotanegyedi vendéglátásról, ráadásul a mai havas nap erős késztetéssel volt azirányban, hogy szakácskönyveket lapozgassak. Egy régi válogatásban pedig láss csudát, rábukkantam Blaha Lujza, a negyed legnagyobb tere névadójának tortájára - bizony van ilyen is, nemcsak Dobos és Esterházy! Bár fotót nem sikerült találnom róla, a leírás alapján a látvány a Kiskukta eme művéhez lehet hasonlatos. A recept és az alábbi leírás pedig a Híres emberek kedves ételei című kötetből származik, szerzője Dr. Dravetzky Balázs, alias Balázs mester, az asztali örömök historikusa. (Van-e bárki, aki valaha vendéglátást vagy idegenforgalmat tanult, ki e nevet nem ismeri?)

Blaha Lujza - a nemzet csalogányának becézték. nagyon népszerű, mondhatnánk nagyasszony volt a maga korában! Reindl Lujza néven látta meg a napvilágot, később színpadi karrierjét Kölesi Lujza néven folytatta. Kezdetben vándortársulattal járta az országot, majd 14 éves korában a társaival az ekhósszekér Szabadkára vitte. A délvidéki gazdag város színházpártoló közönsége, de igazgatója és társai is hamar felfedezték kivételes tehetségét. Egyik korabeli zenés darab betétdala, pl. a "Harsog a trombita" kezdetű tőle indult országos slágerkörútra. Sikerére mi sem jellemzőbb, hogy még a suszterinasok is mindenhol fütyülték.

Szabadkán kapta első, selyemből készült estélyi ruháját. A színházban ismerkedett meg a nála jóval idősebb cseh karmesterrel, Jan Blahával, akinek felesége lett. (Attól kezdve szerepelt Blaha Lujza néven.) A derék karmester tanítani, taníttatni kezdte. Ő indította el a színpadi sikerek útján!

A hagyomány szerint egy, sajnos meg nem nevezett szabadkai cukrászmester kreálta Blaha felkérésére az esküvőjükre a később a művésznő nevével elhíresült tortát. (Abban az időben Szabadka cukrászata sok országos, sőt a határokon túl is elismert mestert foglalkoztatott!)

Háziasszonyként is híres volt a nemzet csalogánya. Pl. füstölt hússal készült lencsefőzelékét újságírók is feldicsérték. Szegedi paprikása és kapros-túróslepénye után Munkácsy Mihály is megnyalta a száját! Bélszínszeletjének receptje korabeli szakácskönyvekbe is bekerült. Magafőzte lekvárjaira, liktáriumjaira (gyümölcsízek voltak) és befőttjeire még Erzsébet kiráylné is kíváncsi volt...

Tortája készítési módja:

Hozzávalók: 250 g liszt, 100 g vaj, 100 g porcukor, 85 g dió, 3 db tojás, 50 g édes morzsa, 340 g málnalekvár, 200 g fondant.

A finomra darált diót a liszttel, a cukorral és a vajjal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojások sárgáját és sima tésztává gyúrjuk. Ha lehűlt, vékonyra nyújtjuk és három egyforma tortakarika nagyságú lapot formázunk belőle. A lapokat előmelegített sütőben kisütjük. Ha kihűlt, málnalekvárral töltjük, a tetejét forró lekvárral áthúzzuk, majd rózsaszínű fondanttal bevonjuk. Az oldalát édes morzsával panírozzuk.

88 éve

1921 decemberében zajlott a soproni népszavazás, amelyről Illyés Gyula így vélekedett: "Ez a város a magyarságnak egy igazán katasztrofális, nehéz helyzetében kitartott. Kitörölhetetlen nyomot hagyott ezzel nemzeti tudatben. Óriási érdem." S lett ezáltal a Civitas Fidelissima, a leghűségesebb város, törvénybe iktatottan is.

Gróf Bánffy

A történelmi jelentőségű napok palotanegyedi érintettsége gróf Bánffy Miklós, akkori magyar külügyminiszter személyében keresendő. Bár róla ejtettünk már szót, engedtessék meg részletesebben felidézni - ifj. Sarkady Sándor tanulmányával - brilliáns tevékenységét a diplomácia terén.

"1921. október 11-e és 13- között Velencében, a lagúnák városában Sopron és környéke sorsáról olasz diplomaták döntöttek. A nyugat-magyarországi felkelés eredményeként az osztrák megszálló erők mindenütt a történelmi határra vonultak vissza, és várták a fejleményeket.

A velencei konferencia összehívása másfél hónapig tartó szakadatlan fegyveres harc eredménye volt. A győztes antant habozott, és kereste a kompromisszum lehetőségét. Olaszország nemes gesztussal felajánlotta a Nagykövetek Tanácsának, hogy közvetít Ausztria és Magyarország között. A Bethlen-kabinet Sopron és környéke kivételével kész lett volna átadni Nyugat-Magyarországot Ausztriának. Ausztria azonban csak népszavazás formájában tudott volna lemondani Sopronról és a környező nyolc településről. Bonyolította a helyzetet hogy Felsőőrön Prónay Pál bán és vezérkara kikiáltotta az önálló Lajtabánságot. Ez még 1921. október 4-én történt. Lajtabánság mint önálló tartomány csak november 10-ig állt fenn. Prónay legitimista és revíziós célok kiinduló bázisának tekintette a tartományt. Megléte látszólag akadályozta, valójában azonban segítette a magyar kormány külpolitikai célkitűzéseit. Legfőképpen a területi engedményeket hozó osztrák-magyar tárgyalások eredményességét biztosította.

A Velencébe kiutazó magyar delegációt gróf Bethlen István miniszterelnök, Bánffy Miklós külügyminiszter, Khuen-Hédervári Sándor külügyi osztályfőnök, Walko Lajos tisztviselő, közgazdasági szakember és Fabro Henrik a gyorsiroda főnöke képviselte. Az osztrák tárgyaló fél Johannes Schober kancellárból és a külügyi osztály főnökéből, Richard Oppenheimerből állt. A házigazda olaszok: Torretta márki külügyminiszter, Castagneto herceg és két segédtiszt. A két tiszt feladata a három napos konferencia naplójának vezetése volt.

A tanácskozást, mely franciául folyt, Toretta nyitotta meg. A magyar delegáció - élén Bethlennel és Bánffyval - ahogy szót kapott, népszavazást kért Sopronra és környékére. Az osztrák fél ridegen ellenállt. Ők nem törődtek azzal, hogy a Sopron körüli lakosság mit akar, betű szerint ragaszkodtak a Saint German-i és a trianoni békediktátum pontjaihoz. Oly hosszan érveltek e mellett, hogy Toretta, elvesztve türelmét, elfogadta a magyar területi kérést. Bánffy, aki erdélyi arisztokrata volt, rendkívül óvatosan tárgyalt. Emlékiratában olvasható, hogy azért kértünk csak Sopron és környékére népszavazást, mert ott biztosak lehettünk a pozitív eredményben. Sajnos, delegációnk nem számolt a területen élő horvát nemzetiségnek a magyar hazához való ragaszkodásával, ezért nem kérte a népszavazási terület további növelését.

A konferencia második napja az elsőnél is viharosabb volt. A magyar tárgyaló fél előhozakodott az ún. Millerand-féle kísérőlevéllel. Ez kimondta, hogy a határkijelölő bizottság meg fogja hallgatni a vitás települések lakóinak véleményét is. Az osztrákok azonnal tiltakoztak, majd előálltak egy olyan követeléssel, amely az egész konferenciát kudarccal fenyegette. Azt akarták elérni, hogy a magyar kormány azonnal parancsolja ki a felkelőket az átadandó területről. Ha ez nem történik meg, a maguk részéről minden határozatot semmisnek tekintenek. Minden veszni látszott. Bánffy zsenialitása most mutatkozott meg igazán. A magyar kormány vállalta Olaszország - és nem Ausztria - felé, hogy a felkelőket leszereli, és pacifikálja az átadandó területet. Ezt nem írásban, hanem titkosan, szóban garantálta. Ausztria beleegyezett, hogy nyolc nappal a terület kiürítése után népszavazás döntsön Sopron és környéke sorsáról, és a határkérdésben aláveti magát a Nagykövetek Tanácsának.

A történelem azonban ismét közbeszólt. IV. Károly király második visszatérési kísérlete miatt (október 21-23.), a népszavazás dátuma kitolódott 1921. december 14-16-ra.

Velence mérföldkő volt. Ez volt az ellenséges gyűrűbe szorított és megcsonkított Magyarország első diplomáciai sikere. A trianoni békediktátum első láncszeme széthasadt. A velencei egyezménynek azonban más is köszönhető volt. A magyar delegáció és az olasz külügyminiszter titkos megállapodást kötött. Toretta vállalta, hogy minden befolyását latba veti, hogy a végleges határ kijelölésénél a magyar kormány igényeit kielégítsék. 1922-ben újabb tíz, korábban már Burgenlandhoz csatolt, túlnyomórészt horvát nemzetiségek lakta falu került vissza népszavazás nélkül a magyar hazához."

Bánffy az Operaházban

Trefort Ágoston

A bölcsészkari épületek kertjében található Trefort Ágoston bronzszobra, amely egyik legjelentősebb kultúrpolitikusunkat álló helyzetben, balkezében iratcsomóval ábrázolja.

Az egyetem professzorai 1888-ban elhatározták, hogy az 1870-80-as években felépült épületcsoport közötti kertben, a Trefort által létrehozott intézetek között az elhunyt miniszter emlékére mellszobrot állítanak. Bizottság alakult Eötvös Loránd, a fizikai intézet igazgatója - a miniszter unokaöccse - vezetésével, amely a Természettudományi Közlönyben adakozásra szólító felhívást bocsátott közre. A természettudományok iránt érdeklődő közönség áldozatkészsége olyan nagy mértékűnek bizonyult, hogy a bizottság mellszobor helyett végül teljes alakú szobor felállítása mellett döntött, s megbízta Stróbl Alajost, a századforduló magyar szobrászatának kiemelkedő művészét a szobor elkészítésével.

A bronzszobor leleplezésére 1904. június 5-én került sor Berzeviczy Albert kultuszminiszter, az Akadémia elnöke és számos vendég jelenlétében. Wartha Vince, a Természettudományi Társulat elnöke azt hangoztatta ünnepi beszédében, hogy az első kultuszminiszter, Eötvös József indította meg a tudományos intézetek alapításának sorát, s midőn Trefort a tárcát átvette, "a kitűzött úton tovább haladt, fölismervén a természettudományoknak a kulturára való hatását, erélyes természetének egész hevével hirdette minden alkalommal a természettudományok nagy fontosságát Magyarország újjáalakításában és talált módot és eszközt fejlesztésére és istápolására. Ma a tudományos intézetek egész sorozata hirdeti alkotójának dicsőségét." A szobrot az egyetem nevében Heinrich Gusztáv rektor vette át.

Trefort pályafutásában fontos szerep jutott Eötvös Józsefnek. A dualista korszak két legjelentősebb kultúrpolitikusának az 1830-as években kialakuló baráti, később rokoni kapcsolata meghatározta Trefort egész életútját. Eötvös irányításával a centralista csoport tagjaként indult politikusi pályája. A negyvenes években képviselő, az 1848-as forradalom győzelem után államtitkár, de a Lambergen végrehajtott népítélet után, sógorával, Eötvössel együtt emigrált.

A Bach-korszak éveit felesége Békés megyei birtokán, a közügyektől visszavonultan töltötte. A hatvanas években - gazdasági érdekeinek megfelelően - elsősorban az alföldi vasútvonal létrehozásán fáradozott, de Eötvös oldalán részt vett a politikai életben is, s bekapcsolódott a kiegyezés előkészítésébe.

1872-től, tizenhat éven keresztül, 1888-ban bekövetkezett haláláig a vallás- és közoktatásügyi minisztérium élén irányította a magyar kulturális életet. A művelődésügy korszerűsítésében az Eötvös által kijelölt úton indult el, a nagy előd által lerakott alapokon folytatta a polgári oktatási rendszer kiépítését. Teljes politikai hitvallását, programját gyakran e három szóban foglalta össze: "tudomány, vagyonosság, egészség", mivel megítélése szerint az a nemzet, amely ezen tulajdonságokkal rendelkezik, mindent elérhet.

Eötvös és Trefort sokoldalú kultúrpolitikája következtében a kiegyezést követő két évtized a modern magyar felsőoktatás megszületésének korszaka. 1872-ben létrejött a Műegyetem, s megnyílt az ország második tudományegyeteme Kolozsvárott. A budapesti egyetemen új tanszékek alakultak, felépültek a természettudományi és orvoskari épületek, az Üllői úti klinikák, a Műegyetem Múzeum körúti épülete, s az Egyetemi Könyvtár. Emelkedett a hallgatók és az oktatók száma, az oktatás színvonala.

Trefort az 1883. évi középiskolai törvényben minden tanárjelöltre nézve kötelezően előírta a szaktárgyak négyéves tanulmányozását, az egyéves pedagógiai gyakorlatot, a képesítő vizsgát. A törvény kétféle középiskolát határozott meg: a gimnáziumot és a reáliskolát. Az utóbbi nyolc évfolyamossá vált és érettségivel zárult. Trefort erőteljesen fejlesztette az elsősorban a kispolgárság által kedvelt reáliskolát, s hangsúlyozta annak fontosságát a gyakorlati pályákra való képzés tekintetében. A középiskolai építkezésekkel is hozzájárult a hazai középfokú oktatás korszerűsítéséhez.

Trefort közgazdasági szemléletéből következően vagyonos nemzet, vagyonos polgárság megteremtésére törekedett. tevékenysége a hazai szakoktatás történetében az alapvetés korszakát jelentette. Elősegítette általában a tankönyvek íratását, megalapozta a szemléltető oktatást: térképeket, földgömböket, falitáblákat készíttetett. Gondot fordított arra is, hogy az újonnan létesített iskolákban célszerű berendezés, megfelelő méretű padok, tornaterem segítse elő a tanítás sikerét.

Tevékenysége átfogta a magyar kultúra egész területét. A művészetek fejlesztésére irányuló működéséből kiemelhetjük a Zeneakadémia megalapítását. A művészetpártolás meghatározója volt egész miniszteri pályafutásának. Megszervezte az első festészeti mesteriskolát; foglalkoztatott festőket, építészeket, szobrászokat az építkezések, restaurálások révén. Magalapította az Iparművészeti Múzeumot, iparkiállításokat rendezett; a hazai ipar és iparművészet pártolására bíztatott nyílt leveleiben.

Halálának 120. évfordulóján, megemlékezve tevékenységéről, megállapíthatjuk, hogy működése eredményességét az általa emeltetett intézmények, a nagy jelentőségű alkotások sorozata bizonyítja, amelyek még napjainkban is az oktatás műhelyei.

Mann Miklós írása a Trefort-kert első számából (I. évfolyam, 1. szám, 2008.)

Egy angol lord, aki igazságot követelt Magyarországnak

A Szabó Ervin téren álló díszkút történetét vajmi kevesen ismerik, pedig igazán látványos, sőt, sokat mesélő alkotásról van szó! Érdemes körbejárni és végigolvasni a feliratot a bronzból és mészből készült, négy és fél méter magas Justitia-kúton, amelyet Szentgyörgyi István 1929-ben készített Lord Rothermere tiszteletére.

Fent kocka alapú talapzaton Justitia, a törvény, a jog és az igazság istenasszonya áll mérleggel és karddal a kezében, mellette oltalmat, igazságot keresve a Magyarországot szimbolizáló, fiatal nő, a szobor talapzatára Lord Rothermere domborművű arcképe került. A felső medence szélén a következő felirat fut körbe: "E KUTAT HÁLÁS MAGYAROK EMELTÉK NAGY-BRITANNIA MÉLTÓ FIA, VISCOUNT ROTHERMERE TISZTELETÉRE. AZ Ő BETŰJE MEGÖLI A HATALMASKODÁST, AZ Ő LELKE MEGELEVENÍTI AZ IGAZSÁGOT. 1928". Épülésekor technikai kuriózumnak számított: ez volt Budapest első motoros kútja.

De miért is volt ennyire hálás a magyar nép? Nos, a választ a huszadik század egyik legnagyobb magyar katasztrófájában kell keresnünk...

Lord Rothermere, családi nevén Harold Sidney Harmsworth, 1st Viscount Rothermere (1868 – 1940) egy 14 gyermekes családban nőtt fel, ő az angol sajtótörténelem egyik legnagyobb alakja, aki 1917-ben (!) Anglia légügyi minisztere lett. Lord Rothermere bátyjával alapította meg a Daily Mail és a Daily Mirror című lapokat. A népszerű újságírás angliai úttörőjének számított: az első világháborúban a Daily Mirror a nyugati front legnépszerűbb angol hírlapja volt és 1922-re a példányszáma már elérte a hárommilliót. Rothermere 1927-ben tette meg első magyarországi útját, s ettől kezdve a magyar revízió egyik fő támogatójává vált. 1927. június 21-én jelent meg nevezetes cikke "Magyarország helye a Nap alatt" címmel a Daily Mail-ben. Ezzel az írással indult el a Magyarország trianoni békeszerződés utáni helyzetére való nemzetközi figyelemfelkeltés, s ez a magyar népnek is erőt, reménységet adott.

A kormányzat és a főváros háláját mutatja az 1929. június 8-án felavatott Magyar Igazság kútja, amit a Népnevelő Magyar Filmipar Rt. finanszírozott, s amit a Wenckheim-palota (a mai Fővárosi Szabó Ervin könyvtár) előtt állítottak fel. A szocializmusban a lord képmását eltávolították, a feliratot pedig levésték, funkcióját vesztve, szárazon állt. 2004-ben, a rendszerváltozás 15. esztendejére, a díszkút felállításának 75. évfordulójára sikerült helyreállíttatni az emlékművet és környékét.

Érdekesség még, hogy amikor 1929-ben Magyar Sándor és Endresz György az óceánrepülés gondolatát veti föl, Rothermere - látva annak propagandaértékét - maga adja a repülőgép nevét: "Justice for Hungary!" (Igazságot Magyarországnak!) A lord által - siker esetére - felajánlott 10 ezer dollárt a két óceánrepülő világrekorddal nyerte el. Rothermere kezdeményezésére alakult meg a Magyar Revíziós Liga is, Herczeg Ferenc, a kor írófejedelmének elnökletével. A szervezet célja szintén a nemzetközi közvélemény meggyőzése volt Trianon igazságtalanságáról.

A lord ajándéka a Magyar fájdalom szobra (Émile Guillaume francia művész alkotása), amely a talapzatába vésett szöveg szerint "a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi". Két ilyen torzó is készült, a Debrecennek ajándékozott már visszakerült az eredeti helyére, de a budapesti Szabadság térre (a mai MTV-székház elé) állított szobrot előbb a margitszigeti Palatinus strand elé száműzték, majd Budapestről is eltávolították, s azóta Balf fürdővároskában áll.

A lord mellszobra a szegedi Móra Ferenc Múzeum kiállításán

Mi is az a Palotanegyed?

A Palotanegyedről (igen, így egybeírva) ejtvén szót, elsőként szükséges tisztáznunk a terület földrajzi fogalmát és megtennünk egy fontos elhatárolást. Kezdjük ez utóbbival: a Palotanegyed nem összetévesztendő a főváros budai oldalán található Várnegyeddel, ahogyan a Várnegyedre sajnos sokan helytelenül használják a Palotanegyed megnevezést: nem, a kettő nem ugyanaz! Huszárosan megoldva a kérdést mondhatjuk azt is: míg Budának Várnegyede, addig Pestnek viszont Palotanegyede van!

A Palotanegyed jó darabig csak a helyiek szóhasználata során kialakult, köznapi megnevezése volt annak a területnek, amely a pesti belváros közvetlen folytatásként keleti irányban népesült be és értelemszerűen az itt lévő úri lakok, nemesi hajlékok sokasága miatt kapta nevét. Érdekességként feltétlenül megjegyzendő: volt egy másik, sokkal inkább mondén megnevezése is a területnek, nevezetesen „a Mágnásfertály”, ami némi finom gúnnyal utal a nem mindig nemes viselkedésükről híres itt lakó jómódúakra.

Ma, 2008-ban azonban már konkrét közigazgatási értelemben használatos a fogalom: a Palotanegyed idén nyár közepétől önálló részönkormányzatként működik a józsefvárosi, azaz a VIII. kerületi Önkormányzaton belül. (A részönkormányzati státusz a magyar közjogi rendszer egyik speciális jogintézménye, lényege, hogy a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény rendelkezései szerint a települési önkormányzat egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra.)

De akkor nézzük is pontosan, hogy mely területet foglal magában ma, 2008 őszén a Palotanegyed részönkormányzat! Némiképp vizuálisan is elősegítendő a megértést és a rögzítést, egy szimbólumot kerestem: a szintén a Palotanegyed területén fekvő és annak történetében is igen fontos szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palásthoz hasonlítom ezt a területet, amely a két körút között sugaras irányban elhelyezkedve a kiterített palást alakjára emlékeztet.

Az Astoriától elindulva tehát a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt területet számítjuk - még egyszer hangsúlyozva: a mai viszonyok között – Palotanegyednek. A történetiségét tekintve ettől azonban jóval szűkebb területet kell ezzel a regénybe illő névvel illetni: nagyjából a Nemzeti Múzeum mögött félkörívben elhelyezkedő egy-két utcányi területet tekinthetjük a szűk értelemben vett Palotanegyednek. Nem véletlenül hivatkozom már másodjára is a Nemzeti Múzeumra: a negyed kialakulásának egyik első mérföldköve, konkrétan az első itt épült palota maga a Múzeum volt!