Választási program, Józsefváros - anno 1865, 1869

Hamarosan az egész ország a választási programok lázában ég majd, akár óhajtjuk ezt, akár nem, lehetetlenség kivonni alóla magunkat. Múltidézőként - igazából azt nem állíthatom, hogy tanulságul - álljon itt pár, némiképp avíttnak ható, leporolásra váró bekezdés annak az úriembernek a tollából, aki nemcsak a Palotanegyed leghosszabb utcájának névadója, de több alkalommal is a fellépett a politika színpadára, sőt, annak meghatározó alakjává vált. Lássuk hát, Szentkirályi Mór miképp igyekezett hatni választóira, mivel próbálta jóindulatukat és ezáltal szavazatukat elnyerni annak idején, a számunkra már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerős kiegyezés korában! Mindemellett pedig retorikai szempontból is érdemes elidőzni a korabeli stílust tükröző fordulatokon!

A két iromány a két egymást követő ciklus választási hajrájából származik: az első 1865. szeptember 25-én datálódik és a Mit kell akarnunk? - Néhány szó a Pest-József-városbeli kerület választóihoz címet viseli, a másodikat 1869. január 10-én keltezi Szentkirályi Nyílt levél a Pest-Józsefvárosi kerület választóihoz címmel. Az első programmal képviselőházi tag lesz, a másodikkal viszont már nem nyer mandátumot. Lesz ellenben Pest utolsó polgármestere, közvetlenül a három városrész egyesítése, a főváros megszületése előtt.

Az 1865-ik évi megmérettetés az utolsó azon három választás közül, amelyet még az 1848-as választójogi törvény alapján bonyolítottak le, s legfőbb célja a "birodalmi kapcsolatok rendezése" magyarul a kiegyezés előkészítése és megszavazása. Szentkirályi Mór ekkor mint hamvaiból feltámadó főnix áll a fiatal politikusok mellé - nem véletlen, erre a forradalom és a szabadságharc idején mutatott ténykedése is sarkallja. Olyan jelmondatot választ hát, amely a kor latinos műveltsége okán nem is meglepő - az már sokkal inkább, hogy ugyanezt a mondatot állítólag Darth Vader is elsusogja sisakrostélya mögött...

"Talán szerénytelenség tőlem, hogy mint kiszolgált aggvitéz egyszerre ismét fellépek a politikai küzdelmek terére, és pedig épen most, midőn annyi tehetséget látunk felmerűlni minden felé az uj nemzedék soraiban? Mit mondjak? "Fata volentem docunt, volentem trahunt."*

Polgártársak!

Az országgyűlés küszöbén állunk, önök követet fognak választani. Az utasítások, melyek hajdan a követek magatartása mind átalában, mind alkalmilag időről időre, küldőik részéről vezéreltetett, megszüntek. Önök nem személyt akarnak választani, hanem elveket képviseltetni. Tisztázzuk tehát a nézeteket!"

S hogy mit is kell akarniuk ekkor a józsefvárosi választóknak? Ó, nem, még véletlenül sem arról szól a kampány, hogy mit ígér a jelölt a városnak, nem. Ettől sokkal komolyabb kérdések körül forog ekkor a vita...

"Mit kell akarnunk?

1. Akarnunk kell, hogy az ősi alkotmány és az ország törvényes önállása, ugy: mint azokat részünkre az 1790:10. és az 1827:3. törvények biztositották, illetőleg az 1847/8. törvények módosították, visszaállíttassanak; a birodalmi kapcsnak és birodalom hatalmi állásának szilárditása mellett.

2-or tiltakoznunk kell tehetségünk minden erejével a jogeljátszási tan ellen.

3-or. Akarnunk kell, hogy a nemzetiségikérdések kiegyenlitettvén: a korona épsége helyreállittassék.

4-er. Akarnunk kell, hogy állam- és nemzetgazdászati viszonyaink célszerüen rendeztessenek."

A jogeljátszási tant (Verwirkungstheorie) ízekre szedő Szentkirályi józan politikáját jelzi az, hogy legalább olyan mértékben tulajdonít jelentőséget a pénzügyi, nemzetgazdasági viszonyok rendezésének, mint az alkotmányos keretek helyreállításának:

"Senki sem vonhatja kérdésbe az anyagi érdekek nagy fontosságát, kivált jelenben, midőn az erőket mindenütt pénz teszi mozgásba, az egyéni tehetség pedig csak irányt adni képes. És különösen hazánkat tekintve nem nehéz belátni, hogy: ha ebbéli viszonyainkon igazitás nem történik, a végső elszegényedés veszélyének nézünk eleibe. ... Az alkotmányos kérdések megoldása is tehát közvetlen csak az államgazdászatra terjedhet ki: akként: hogy részszerint a közvédelem czélszerűbb elrendezése, részsszerint a bureaucratia helyett a helyhatósági kormányrendszer visszaállitása által a közigazgatási költségek tetemesen kevesittethetnek. ... Hirtelen változást reménylenünk nem lehet. Azon nehézségek elháritásához, melyeket nem a népek akarata, hanem a viszonyok torlasztottak, kimélő kezekkel szükséges nyúlnunk, mert ha van kérdés, melynek megoldása felette nagy türelmet, időt és engedékenyéget kiván minden oldalról: úgy az állam- és nemzetgazdászati viszonyok rendezése egy ezek közül."

Programja lezárásaként újfent a választók jóindulatáért esedezik, már-már fájóan romantikus szavakkal:

"És most polgártársak, azon kérést intézem önökhöz, hogy a menynire e nézetek önök előtt helyeslésre találnak, a legközelebbi követválasztás alkalmával az alólírt aggott közvitézre is, mint ki hátralevő már roskadozó, de még meg nem fogyott erejét önök szolgálatára ezennel tiszteletteljesen felajánlja: figyelemmel lenni sziveskedjenek.

Irtam Pesten, September 25. 1865.

Szentkirályi Mór"

Az újabb ciklus elején már határozottabban és magabiztosabban cseng az "elaggott közvitéz" hangj. Mondanivalója kétségkívül bővében van a tiszteletteljes gesztusoknak, a közönség megnyerését szolgáló stilisztikai eszközöknek. Hol vannak ehhez az eleganciához a mai kor vitézei?

"Tisztelt polgártársak!

Felszólitva többek részéről Önök közül, nyilatkoznám, szándékom-e a legközelebbi országgyülésre mint képviselő-jelölt pályázni? ezen felszólitás reám nézve nem lehetett nem örvendetes, sőt megtisztelő; mert azok részéről intéztetett hozzám, kik áltel már egy izben ugynaezen hivatást nyerni szerencsém volt; ismételt felhivatásomat tehát zálogául kellett fogadnom helyeslésüknek, előbbi müködésem irányában.

Nézeteimet s politikai pártállásomat ismerik Önök a mult országgyülés szerint, és különösen azon felszóllalásomból, melyet akkor Önökhöz bocsájtani bátor valék: ezek most sem változtak. De ügyeink, és hála az égnek, hogy ez igy történt, azóta oly fordulatot vettek, hogy akkori nyilatkozatom ma már alkalmazásban kielégitő nem lehet, és a kérdések is, melyek a legközelebbi országgyüléstől várják megoldásukat, egészen mások.

Hogy tehát Önök, tisztelt polgártársak, elfogultság nélkül akár mellettem, akár ellenem nyilatkozhassanak, és alkotmányos választási jogaikat világos öntudat szerint gyakorolhassák, kötelességemnek tartottam, nézeteimet jelenlegi körülményeinkhez alkalmazva, Önök birálata alá terjeszteni.

Vegyék Önök ezt tiszteletem, és őszinteségem bizonyságául, melynél fogva legbuzgóbb szándékom az, hogy ne legyen, és ne lehessen soha félreértés közöttünk: mert Önök állhatatos bizalma és helyeslése az egyedül, melyből hivatásom esetében erőt meritheték, terhes kötelességeim teljesitésére."

Programjának részletezését a megelőző országgyűlés munkájának értékelésével kezdi, a gondolatmenetet egyenesen vezetve át az új teendőihez. Az ívet, amely választóvonal az eljövendő országgyűlések hosszú során át, természetesen a kiegyezés és az ahhoz való viszony szabja meg - Szentkirályi is ehhez igazítja beszédének fonalát.

"Midőn 1865. évi deczember havában az országgyűlés összeült, két feladat állott előttünk; első, hogy az 1848. évi törvények tettleg helyreállittassanak, második, hogy az 1867. XII. törvény megalkottassék. ... Akkor, és mint közönségesen tudva van, mindvégig, két párt állott egymással szemközt, az ugynevezett baloldal, mely a XII. törvénynek ugy mint történt megalkotását folytonosan ellenezte, és a jobb oldal, mely köztiszteletben álló vezére után Deák-pártnak is neveztetett, és mely az emlitett törvény megalkotását, ugy mint megtörtént, keresztül vitte. Most is, ugy látszik, a pártok ugyanezen alapokon készülnek alakulni; és ugyanazon téren állanak szemközt, mint a lefolyt országgyülés alatt; mert egyik a XII. törvényt folyvást ostromolja, a minek szükséges következménye, hogy a másik azt védeni kénytelen. Én a XII. törvény mellett nem opportunitás szempontjából, hanem azért szavaztam, mert meg voltam győződve, hogy igazságos és méltányos; hogy mind az ország önállóságának, mind a pragmatica sanctio szerinti birodalmi kapocsnak megfelelő módon oldja meg a közös ügyek és közös viszonyok kérdését; meggyőződésem most sem változott; azon általános okoskodások, melyek ezen törvény ellen ismételten felhozatnak: mintha az ország ügyeinek független rendezésében korlátolva, és idegenek beavatkozásától függésbe téve lett volna; meggyőződésemet azóta sem ingatták meg. ...

De a XII. törvény meg, vagy meg nem változtatása nem fogja képezni egyedüli tárgyát a jövő országgyűlés tanácskozásainak. Ha Isten hazánknak kedvez, és a béke fenntartható lesz, a jövő országgyülésre temérdek szervezési kérdések megoldása vár. Nem szólok polgári és büntető törvénykönyv megalkotásáról, és ezekhez hasonló, ámbár nagyfontosságu, de nem közjogi kérdésekről; csak egynémelyeket ezen utóbbiak közül akarok kiemelni: és ezek a következők:

1-ször. A törvényhatóságok és községek rendezése.

2-szor. A felsőház rendezése.

3-szor. A választási, ugymint az 1848. V. törvény revisioja.

4. Az egyházi kérdés.

5. Nem rekeszthetem be rövid értesitésemet a nélkül, hogy az ország közköltségeinek előirányzatáról, a budget-ről nehány szót szólnék."

Újra csak a kardinális kérdés: a büdzsé! Ez mintha ma is hasonlóképpen lenne... Mi Szentkirályi alapállása e kérdésben?

"Az államháztartásnak két részlete lévén: a bevétel és kiadás; mindkettőnek mértéke a szükség által határoztatik ugyan meg: de alkalmazásban mégis saját elvekkel bir. Az elsőre nézve irányadó, hoyg a polgárok magánértéke csak oly mértékben igényeltessék, miszerint azon része, mely közszükségre fordittatik, a szorgalom és magán kereset utján ismét helyre pótolható legyen. A másodikra nézve a legtakarékosabb elbánás."

Zárszóként pedig az ítéletet várja:

"Ime tisztelt polgártársak ez általánosságban azon irány, melyet követni; ezek azon nézetek melyeknek tehetségem szerint érvényt szerezni kötelességemnek ismerem: ha Önök többsége által nekem jut azon megtiszteltetés, hogy mint e kerület képviselője a legközelebbi országgyülésen közremüködhessem.

Most itéljenek.

Irtam Pesten, 1869. Január 10-én.

Szentkirályi Mór"

A Sándor utcai képviselőház

*"Fata volentem ducunt, nolentem trahut":


- Aki tudatosan vállalja sorsát, a végzet vezeti, aki nem vállalja, azt elsodorja.
- A végzet a beleegyezőt viszi magával, a vonakodót elhurcolja.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Szamárfül barátom segítsége nélkül, aki hivatali hatáskörét messze túllépve, - elmondása szerint testi épsége kockáztatásával - szerezte meg és bocsátotta rendelkezésemre a hivatkozott művek másolatát. Ezúton is köszönet illeti ezért.

A Muzi: "térképre rajzolható történet"

Az utóbbi időben szerencsére egyre több szó esik a Múzeumkertről, szépítéséről, régi funkcióinak felelevenítéséről és az újak megtalálásáról. A Palotanegyedben sokakat személyes élmény fűz ehhez a zöldterülethez: gyermekjátszótér, hétvégi térzene, hógolyózás... Legtöbbünknek azonban a márciusi eseményeken túlmenően a Pál utcai fiúkból ismert, ahol is az "einstand" történt. Molnár Ferenc regénye ma már világhírű alkotás: olaszok, amerikaiak forgattak belőle filmet, kötelező olvasmánya a kisiskolásoknak. Van azonban egy másik gyermekregény is ebből a korból, erről a helyszínről:

"Ti azt hiszitek, hogy a Múzeumkert egy vasráccsal körülkerített kert, amelynek határa 1930-ban, amikor ezt a könyvet írom, délről a Múzeum körút, északról az Eszterházy utca, kelet felől a Múzeum utca és nyugatnak a Főherceg Sándor utca, de mi, akik 1887 körül voltunk tízévesek, nagyon jól tudjuk, hogy a Múzeumkert nem egy vasráccsal körülkerített kert, hanem az egész világ, amelynek határa mindenfelől a végtelenség.

Nem is Múzeumkert a neve, hanem röviden és mégis messzihangzón: Muzi!

– Jössz a Muziba? – kérdezték a gyerekek akkor egymástól.

– Ott leszek a Muziban! – hallatszott a felelet.

És a Muzi – az én gyermekkorom Muzija – sok csodálatos történetet tud, amiket a mai gyerekek már nem ismernek.

Az én Muzim előtt még lóvasút szaladt, az én Muzim előtt katonabanda masírozott a „Nájgebáj”-ba, az én Muzimat Szent Istvánkor elözönlötte a sok falusi, az én Muzimban még nem állott Arany János szobra, az én Muzimban a solferinói és königgrätzi csaták molnárkék pantallós, szürke kabátos veteránjai állottak őrt, az én Muzimban rablót és pandúrt, hosszú métát játszottunk, versenyfutásra ott gyűltek össze Pest fiúi, tavaszkor ott volt a legnagyobb gojzi vásár, onnan indultunk verekedni a Kistérre, a messzi Fatérre, a Károlyi-palota márványcsúszdáján ott lyukasztottuk ki mind a nadrágunkat, onnan vándoroltunk ki a ligetbe a Garobaldihoz, az első indiánokhoz, akik az állatkertbe jöttek…

Mondom, egy egész világ volt a Muzi és főhőse egy villogó fekete szemű fiú, akit Pikinek hívtak.

Ennek a Pikinek a históriáit mesélem el nektek, 1930 gyermekei…

Tehát egyszer volt, hol nem volt 1887 körül…"

A szerző Pásztor Árpád, a mű pedig a Muzi - A múzeumkerti fiúk címet viseli és a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2008-ban, első kiadásban.

S hogy mit is kell tudnunk erről az ismeretlenül csengő nevű íróról? Pásztor Árpád 1877-ben született Ungváron és Budapesten hunyt el 1940-ben. A budapesti egyetemen szerzett jogi diplomát, majd a Magyarország, a Budapesti Napló és az Est munkatársaként tudósított a világ különböző tájairól. Úti élményeit könyv alakban is feldolgozta, közülük számos ma is megtalálható a könyvtárak polcain: Budapesttől a Föld körül Budapestig, Találkozásom Poe A. Edgarral, Amerika Kanadától Panamáig, Walt Whitman. Írói tevékenysége igen széles műfaji skálát ölel fel: sikeres regényei, verseskötetei mellett számos operettlibrettót, kabarédalt és jelenetet jegyez, színműveit színpadokon játszották, világirodalmi kortársainak hazai tolmácsolója volt. Edgar Allan Poe fantasztikus történeteinek is ő az első magyar fordítója. Vajda Jánosról életregényt ír Gina és Rozamunda címmel, gyermekkönyveiként tartjuk számon a Princeszt és a Szultán Jancsit. Molnár Ferenc barátja volt, A Pál utcai fiúk ihletője. Talán nem is véletlen, hogy Pásztor fivérek is szerepelnek Molnár művében...

Utazó riporterként is aposztrofálták kortársai:

"Tizennyolc esztendős gyerekifjú állított be három évtizeddel ezelőtt az egyik budapesti lap szerkesztőségébe és novellát nyújtott át a szerkesztőnek. A tizennyolc esztendős szálas ifjúnak zsebében mindig volt készen néhány novella és vers. A tizennyolc esztendős fiatalember irodalommal foglalkozott, bár az írással nem volt semmi messzebbmenő terve.
Ezernyolcszázkilencvennyolcban nagy ünnepség volt a Népszínházban, egy huszonkétéves szerzőnek a darabját mutatta be a Népszínház. A fiatal szerzőt Pásztor Árpádnak hívták.

Pásztor Árpád huszonkét esztendős volt, erős, élni és tanulni akaró fiatalember, akinek nem volt elég Magyarország. Vére, vágya és tudásszomja külföldre hajtotta. Pásztor Árpád bejárta az egész világot és a népszínházi szerzõbõl riporter lett. Riportokat küldött a magyar lapoknak a világ minden részéből.

Pásztor Árpád utazásának első etappéja Varsó volt. Varsó után Szentpétervár következett. Kis Kodakjával lefotografálta a cár teheneit és a cár palotáját. Moszkvában az orosz irodalmat tanulmányozta, Jasznaja Poljanában felkereste Tolsztojt, órákhosszat beszélgetett vele, Nizsnij Novgorodban a lüktető életet csodálta. Azután megunta a civilizált orosz városokat, vonatra ült és Szibériába utazott, Irkutzktól Charbinig figyelt, tanult. A kínai szokásokkal is megismerkedett. Port-Arturi emlékekkel megrakodva átugrott Japánba, hónapokig élt Tokyóban, naphosszat járta az agyagos utcákat. Japán barátjai voltak.
Színházba, mulatóba és kávéházba járt. Éjszakákon keresztül csatangolt a külvárosokban, tanulmányozta az éjjeli életet, megnézte a japán börtönöket. Majd meggondolta magát és hajóra szállt. Amerikába ment. Heteken keresztül élt az indiánok között. Newyorktól San Franciscoig keresztül-kasul utazta Amerikát, riportot ir a san franciscoi halottégetésrõl, Kalifornia nagyszerű levegőjéről.

Télen Los Angelesben szedi a virágokat. Felkeresi az aranyásó telepeket. Ohajoban felvéteti magát a bányába. West Orange-ben felkeresi Edisont. Edison megszereti s barátságosan bevallja neki, hogy a nőt tartja a világon a legjobb találmánynak. Hajóra ült, visszajön Magyarországra. Megint utazik, Páris, London, a nagy metropolisok. Megint Amerika. Megint külföld. „Hajón, vasúton egyre csak járni…” Utazik és utazik. Legutoljára két esztendővel ezelőtt volt Amerikában."

Napóráink

Bár a lehűlés ellenére gyönyörű napos időnk van, mégis jócskán érezhető már a nappalok rövidülése. Két negyedbeli napórán is követhetnénk a nap járását, ha az egyik nem egy belsőudvart díszítene, a másiknak pedig megvolna a legfontosabb "alkatrésze", az árnyékvető.

Keszthelyi Sándor magyarországi napórákról írott, Napórák Magyarországon - A rögzített napórák katalógusa című kötetét a Magyar Csillagászati Egyesület adta ki Budapesten, 1998-ban, amelynek webes változatát a szerző engedélyével készítette: Tepliczky István, Hevesi Zoltán és Balaton László 2000-2004. között. Ebben a katalógusban a VIII. kerület az alábbiak szerint két palotanegyedi alkotással is képviselteti magát!

"Mikszáth Kálmán tér 1.

Piarista Gimnázium.
Napóra van a negyedik emeleti belső terasz D-i falán. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat. A számlap szögvasból hajlított téglalap. Óraszámozása: VII-XII-IV, változó közű. A III-as óraszámot letörték. Vaspálcáját sokszor elhajlítják. A napóra 1970 körül készült.
Adatközlő: Borsos András, 1982."

"Puskin u. 19.

Háromemeletes későeklektikus sarokház. Gschwindt György megrendelésére tervezte P. Tóth Sándor építőmester 1901-ben.

Napóra van a D-i Bródy Sándor u. 12. alatti homlokzaton 9 m magasban egy erkély mellvédjén. Vertikális. Árnyékvetője pólusra mutat, de 1950 óta hiányzik. A számlap 2,2x0,9 m téglalap alakú díszes faragású kő domborműben helyezkedik el íves szalagként. Óraszámozása: VI-XII-V, változó közű, félórás sűrűségű. Felül sugaras Nap-arc, K-re kakas, Ny-ra bagoly van. Alul felirat: A.D. 1901 mutatja a készítés évét. Felújították 1978 körül.
Adatközlő: Sinka József, 1957."

Na de mi is a napóra - mint egyszerűnek tűnő fizikai eszköz - lényege?

A napóra az emberiség történetében betöltött rendkívül fontos szerepét azonban nem taglalhatjuk az idő fogalmának meghatározása nélkül. Az idő az összes alapmennyiség közül a legmegfoghatatlanabb, legelvontabb számunkra. Érzékelésére nincs külön szervünk, múlására, létezésére csupán közvetett hatások adnak számunkra utalásokat. Az idő mérésének kérdése egyidős a csillagászattal. A napnak 12, illetve 24 részre való felosztását minden ókori kultúrnép körében megtaláljuk. Az általuk készített első időmérők az egyenletesnek hitt Nap járását használták fel arra, hogy a nap kisebb elosztását mérjék. A napóra kétségkívül az első időmérő eszköz volt. Az asszír, föníciai, egyiptomi népek körében különösen nagy jelentőséggel bírt, hiszen szubtrópikus éghajlatú hazájukból nézve az ég az év legnagyobb részében felhőtlen volt. Elengedhetetlenül fontos azonban, hogy időmérő csillagászati eszköznek is tekintsük, hiszen a Föld napi forgását és a Nap körüli éves keringését is tükrözi egy adott helyen. Annak alátámasztására, hogy az emberiség történetének minden korszakában milyen fontossággal bírt, szolgáljon néhány példa az alábbiakban:
- Omar Khajjám perzsa költő és csillagász, a Rubáiyát szerzője 1080 táján ennek segítségével dolgozta ki az új iszlám naptárat.

- A középkorban ez volt az egyetlen aránylag széles körben elterjedt csillagászati műszer.

- Apáczai Csere János 1653-ben megjelent, a kor valamennyi tudományát rendszerező művében, a Magyar Encyclopaediaban "a csinálmányokról" szóló VIII-ik részben felsorol több tucat találmányt, melyek nagyban elősegítették az emberek mindennapi boldogulását. Megemlíti többek között a számvető táblát, a puskaport, a kemencét és nem utolsó sorban a napórát.
- Állítólag 1686-ban, Buda ostromakor az egyik roham során egy holland katona elvesztette zsebnapóráját, amely az 1970-es évekbeli budavári feltárások során került elő.

- És végül: egészen a XIX. század közepéig napórával ellenőrizték a pontatlanabb mechanikus órák járását.

Nyertes társasházi pályázók

Somogyi Béla u. 19.

Az önkormányzat honlapján már nyilvános azoknak a társasházaknak a listája, amelyek a Fővárosi Közgyűlés Egészségügyi és Szociálpolitikai, valamint a Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága által kiírt társasházi felújítási pályázaton elindultak és a helyi előminősítés során megkapták a kerület támogatását is. Az idei pályázaton 101 társasház próbálkozott, a támogatottak között több mint 47 millió forint vissza nem térítendő és több mint 23 millió forint visszatérítendő támogatást nyújt a Józsefvárosi Önkormányzat.

Fontos: a lista még csak az előminősítés eredményét tükrözi, véglegessé a főváros döntését követően válik! Íme a palotanegyedi nyertesek eredménye (az első szám a vissza nem térítendő támogatás, a második a kamatmentes hitel összege):

Kőfaragó u. 7.

Baross u. 6. (utcafronti tető, ereszalj) 564.000 Ft, -

Baross u. 10. (tető I. ütem) 357.000 Ft, -

Bródy Sándor u. 27. (kéményfej átépítés, kéménybélelés) 675.000 Ft, 890.000 Ft

Gyulai Pál u. 9. (gázvezeték) 426.000 Ft, 600.000 Ft

Horánszky u. 7. (függőfolyosó tartószerkezet) 1.177.000 Ft, 1.500.000 Ft

József krt 17. (gázvezeték) 512.000 Ft, -

József krt. 41. (gázvezeték) 573.000 Ft, -

Kőfaragó u. 7. (tető) 950.000 Ft, -

Mária u. 32-34 . (életveszélyes kémények béleléssel) 2.527.000 Ft

Múzeum u. 15/a. (kémény) 425.000 Ft, -

Múzeum u. 15/b. (kémény) 425.000 Ft, -

Rökk Szilárd u. 15. (lépcsőház megerősítés, kéményfejek) 612.000 Ft, -

Somogyi Béla u.19. (gázvezeték) 464.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22. (életveszélyes kémények I. ütem) 620.000 Ft, -

Stáhly u. 1. (életveszélyes kémények, 7 db kéményjárat bélelés) 420.000 Ft, 750.000 Ft

Vas u. 19. (gázvezeték) 364.000 Ft, -

Somogyi Béla u. 22.

A Baross u. 45. számú társasház a helyi pályázaton indult: esetükben a pincei födém és lakások acélgerendával történő megerősítésére 1.000.000 Ft visszatérítendő támogatást javasolt a pályázatokat elbíráló munkacsoport.

Baross u. 45.

Gratulálunk a nyerteseknek!

Fényes szelek a paloták között

A NÉKOSZ zászlaja

A Puskin utcán figyelmesen sétálva több emléktáblát is felfedezhetünk - ezek közül az egyik a Bródy Sándor utca sarkánál (Puskin u. 24. szám.) a NÉKOSZ-nak, a "fényes szelek nemzedékének" állít emléket. A népi kollégiumi mozgalom a negyvenes évek elején indult, és rövid virágzás után az évtized végére be is fejeződött, azaz bedarálta a Rákosi-rendszer. A kommunista párt befolyása alatt álló, főleg parasztfiatalokat összegyűjtő Népi Kollégiumok Országos Szövetségét maga a párt szüntetett meg a „fordulat éve után”, mivel a legcsekélyebb önállóságot és szabadabb szellemnek még a lehetőségét sem tűrhette. A hatása viszont máig is érezhető, hiszen rengeteg kiváló ember került ki az egykori kollégisták közül - nemhiába készített róla filmet Jancsó Miklós és Hernádi Gyula 1968-ban.

Fényes szelek, 1968

A dualizmus idején, a két világháború között, s 1945-1948 között is tekintélyes számú kollégiumot tartottak fenn az egyházak a középiskolás és főiskolás-egyetemista tanulóifjúság számára. A háború utáni időszak magyar nevelésügyének jelentős újításai voltak a népi kollégiumok, amelyeknek megszervezésével az alsóbb néprétegekből származó gyerekek tanulását kívánták segíteni. A kezdeményezés még a háború éveiben született, s a Győrffy-kollégisták érdeme, de hamarosan országos méretűvé terebélyesedett a mozgalom, s a "fényes szelek" nemzedékét, a magyar pedagógiatörténet egyik legsikeresebb vállalkozását indította útnak. A népi kollégiumok eszméje az 1930-as években, a népi írók és falukutatók mozgalmának a magyar vidék szörnyű helyzetét feltáró tevékenysége nyomán jött létre. A mozgalom születésénél bábáskodó írók, szociológusok a tanulás, az értelmiséggé válás esélyét akarták megadni azoknak a tehetséges, szegényparaszti sorban élő fiataloknak, akik önerőből nem törhettek ki a zsellérek, cselédek sorából. A bentlakásos internátus célja volt, hogy segítse őket a tudás, a diploma megszerzésében, népi gyökereik megtartásában, s hogy megelőzzék, hogy a budapesti középosztályba olvadjanak.

Az első népi kollégium 1939-ben alakult Bolyai Kollégium néven, ezt 1942-ben Györffy István néprajzkutatóról Györffy Kollégiumra keresztelték át. A II. világháború után újjáalakult Györffy Kollégium és a történészhallgatókat tömörítő Petőfi Kollégium hozta létre 1946. július 10-én a NÉKOSZ-t. (1946 júliusában meghirdették a Népi Kollégiumokat Építő Mozgalmat (NÉKEM), a népi kollégiumok szervezete alkotta a NÉKOSZ-t, vagyis a Népi Kollégiumok Országos Szervezetét.) Elhagyott, részben romos villákba, iskola- és laktanyaépületekbe költöztek az új kollégiumok, élelmet elöljáróságoktól, gazdáktól kaptak, munkások, szakszervezeti csoportok, üzemi bizottságok segítettek az újjáépítésben.

A kollégiumokban egységes nevelési elveket kívántak megvalósítani, főleg a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt vezető ideológusainak elképzelései alapján. Az alapvető cél ugyanis a felépítendő új szocialista társadalom elkötelezett értelmiségének képzése volt. A kelet-európai országok között egyedülálló volt ez az autonóm szerveződés, a mozgalomnak saját indulója, Makarenko (a Horánszky utca negyven át viselte a nevét) pedagógiáján alapuló ideológiája volt. A demokrácia alapelveit érvényesítve önkormányzatot hoztak létre, amelyben a döntési jogokkal rendelkező vezetőket választották. A népi kollégisták őszintén hitték, hogy maguknak építik az országot, a szocializmust a közeli jövőben megvalósuló társadalmi berendezkedésnek tekintették. A mozgalmat főként a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt támogatta, sok segítséget kaptak Rajk László belügyminisztertől.
Az 1947/48-as tanévben már 160 népi kollégium működött, mintegy nyolcezer fiatal számára teremtve meg a tanulás feltételeit. A népi kollégisták száma 1945 és 1949 között elérte a 15000 főt - ide értve az általános iskolás, középiskolás és egyetemista fiatalokat egyaránt. A népi kollégiumok újszerű pedagógiai törekvéseknek adtak otthont. A kollégium alapsejtje a 8-10 növendékből álló szövetkezet volt. Tagjai maguk választották meg vezetőiket, saját ügyeikben felelősséggel döntöttek. A szövetkezetek egymáshoz kapcsolódva alkották a kollégiumi közösséget. A kollégiumokban az önkormányzat elve érvényesült. A kollégisták - a tanulás mellett - bekapcsolódtak az őket körülvevő társadalmi környezet életébe. Ha kellett, fizikai munkát végeztek, ismeretterjesztő műsorokat tartottak, írni-olvasni tanították az analfabétákat.

A NÉKOSZ főtitkárát, Kardos Lászlót 1948. március 15-én még Kossuth-díjjal jutalmazták - a mozgalom ekkor ért csúcspontjára -, de napjai már meg voltak számolva. 1948 végén megerősödtek a NÉKOSZ-t érő kritikák, a Magyar Dolgozók Pártja egyre élesebben támadta a szervezetet. Az MDP Politikai Bizottsága 1948 szeptemberében elítélte a NÉKOSZ-t, a kegyelemdöfést Rajk 1949. májusi letartóztatása jelentette. Végül a politikai változások nyomán, 1949-ben a népi kollégiumokat "önfeloszlatásra" ítélték, azaz adminisztratív úton felszámolták.

(Források itt)

Mesélő Rádiópalota

Sávoly Tamás

Európa legrégibb működő Stúdiópalotájáról

A Magyar Rádió székháza a Bródy Sándor utcában 80. születésnapjára végre újra régi pompájában ragyog. A frissen felújított homlokzatával, a világ egyik legrégebben működő stúdiópalotája méltó emléke a magyar rádiózás történetének a Bródy Sándor utcában, a városrész egyik legrégibb utcájában. A Magyar Rádió központi hivatalai, stúdiói a Bródy Sán­dor utca - Szentkirályi utca­ - Múzeum utca - Pollack Mihály tér által határolt területen helyezked­nek el.
Elődje, a Telefonhírmondó 1893-tól működött, majd a rádió kísérletek megindulásával szoros kapcsolatba került a rádióval. 1903-ban indultak a Posta kísérletei a „drótnélküli szikratávíró", a rádió kifejlesztésére. 1914-ben a Csepel-sziget csúcsán felállított adó már elérte Bulgáriát, Törökországot, Oroszországot. Az 1921-ben készült 5 kW-os, majd az 1923-ban felállított 250 W-s állomással egész Európát el lehetett érni. 1924. március 15-én az adó már rövid műsort sugárzott a Gyáli úti postakísérleti állomáson felállított, hangszigetelt bútorszállító kocsiból. Az 1924/25. évi IX. tc. szabályozta a rádió állami monopóliumát, az előfizetési díjakat, ezután a korábbi Telefonhírmondó Rt-ből megalakult a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Telefonhírmondó VII. kerületi Rákóczi út 22. sz. alatti stúdiójának az átépítése után, a harmadik és negyedik emeleten, 1925. december 1-jén indult meg a rendszeres adás. A műsor napi 8-10 órát tartott, amit 1928. áprilisától, a Csepeltől délre fekvő Lakihegy pusztán felállított 20 kW-os adó sugározta. Azonban hamar világossá vált, hogy a meglévő hely nem elegendő, ezért már 1927-től megkezdték az új rádióépület helyének kiválasztását és felépítését. A helyszínt a főváros ún. mágnás negyedében találták meg, a Főherceg Sándor utca 7. szám alatt. A telken álló, 1871-ben Trisztinovits (Trissonovits) Mihály és a Balassovits örökösök által építtetett erős eklektikus stílusú két emeletes épületre, az MTI konszern a Magyar királyi Postával közösen még két emeletet emelt. Itt kapott helyet a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, a Magyar Hirdető Iroda, a Magyar Filmiroda mellett a Magyar Rádió és Telefonhírmondó műszaki részlegei. A telekhez tartozó tágas udvar déli végében egy új kétemeletes épületet emeltek, amelynek első emeletén épültek fel a Rádió adását lebonyolító helyiségek: egyebek között a nagy- és kisstúdió, a próbaterem, a felolvasószoba és a hírrovat szerkesztősége. A második emeletet az igazgatóság, a műsorszerkesztés és az adminisztráció foglalta el. Az építési terv és a kivitelezés irányítása Gerlóczy Gedeon építőmérnök nevéhez fűződik, az építkezési munkálatokat a Stabil Építő Rt. végezte. Egy legenda szerint Gerlóczy a sok kábelt és Bergmann-csövezést látva egyszer így kiáltott fel: „Ha még egyszer stúdiót csináltok, állítsátok fel a dróthálózatot, én majd bekenem malterral és ezzel kész az épület!” A stúdiótechnika kialakítása zömében a postakísérleti állomás dolgozóinak szakértelmét dicséri, amelyet Szőts Ernő igazgató és Magyari Endre postamérnök németországi és ausztriai tanulmányútja alapozott meg.
Bár 1928. október 8-án 9.30-kor immár a Főherceg Sándor utcából kívánt jó reggelt a Rádió, hivatalosan azonban 1928. október 25-dikén avatták fel a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székházát, amelyben a Magyar Rádió ma is működik. Ez az impozáns építmény, mely Európa legrégibb, ma is használatban lévő Stúdiópalotája, a történelem mementójaként számtalan szállal kapcsolódik az európai, és a magyar média-, kultúr- és köztörténethez.

Kozma Miklós, a Rádió elnöke

Az ünnepségen a legfelsőbb politikai, vallási, katonai vezetők is részt vettek. Kozma Miklós, az MTI vezető igazgatója, a Rádió alelnöke így foglalta össze a kor magyar politikai vezetőinek felfogását a Rádió hasznáról: „Fegyvertár ez, a magyar szellemi harc legélesebb fegyvereinek fegyvertára”! Azé a szellemi harcé, mondta Kozma, amely a háború vége óta tart, amely során meg kell ismertetni a világgal a magyar nemzeten esett igazságtalanságokat, és amely által a magyar hír, kultúra és propaganda eljut a határon túli magyarokhoz és a külföldhöz.”
Horthy Miklós kormányzó avatóbeszédében a hírszolgálat és a Magyarország érdekében végzett felvilágosító munka fontosságáról beszélt. A rövid ünnepség után az egybegyűltek megtekintették az épületeket és a helyiségeket. Aznap este 18 óra 30 perckor indult az adás a Rádióban a megnyitóünnepség és az azt követő díszhangverseny közvetítésével. Scherz Ede, a Telefonhírmondó és a Rádió legendás bemondója így vallott a megújult munkahelyéről: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, félelmetesen csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban millió gond, szenvedés, nyomor, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázok késő éjszakáig.”
1928-ban két stúdióval indult meg a műsorszórás. Az ún. nagy stúdió univerzális stúdió volt: a nagyzenekari művek megszólaltatásától a magányos felolvasások lebonyolításáig mindenféle műsortípushoz alkalmas volt. Az új Stúdió épülete otthont nyújtott és fórumot teremtett a kor tudósainak, művészeinek, politikusainak, hogy a legjobb minőségben szólhassanak az emberekhez. A stúdiókban megfordult: Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, József Attila, Márai Sándor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Szent-Györgyi Albert, Kodolányi János, Ortutay Gyula, Horthy Miklós, Gömbös Gyula. A rádió újabb és újabb követelményeknek kellett, hogy megfeleljen. A zenei műsorok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a rádió közművelődési, oktatási, tanácsadói funkciója. A budapesti rádió műsorpolitikája a kor szellemi életét tükrözte, ennek megfelelően igyekezett minden hallgató rétegnek műsort adni. A budapesti írók, művészek, tudósok és politikusok újfajta kapcsolatot teremthettek a rádió útján közönségükkel. Sokat foglalkoztatott színészek, művészek, bemondók és riporterek országosan ismert rádiós személyiségekké váltak. A világgazdasági válság idején munkaközvetítéssel segítették a munka nélkül maradt lakosságot.
1930-ban a Budapestre látogató Európai Rádió Unió vezetői legfelsőbb elismeréssel szóltak a „világ legmodernebb” stúdióiról, melyeket a „palota” magában rejtett. A birtokba vétel után, a műsoridő növekedése, a Budapest II. megindításával kapcsolatos növekvő műsorigények a rádió vezetőségét bővítésre ösztönözték. Új közvetítő reléállomások felállítását tervezték és valósították meg rekord idő alatt, Pécsen, Miskolcon, Magyaróváron és Nyíregyházán. A 314 m magas Lakihegyi adótorony rekord idejű felállításával újabb európai csúcsokat döntött a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Részvénytársaság 1932 július 6-án megvette Festetics Tasziló herceg budapesti Eszterházy utcai palotájához tartozó kertjét a Stúdiópalota szomszédságában, és megbízta Münnich Aladárépítészt a stúdió palota bővítési terveinek kidolgozásával.

Károlyi-palota

Az ún. nagy stúdió az építkezések során a későbbikben is megmaradt, sőt kibővítették, a kis stúdiót felszámolták. Ezzel párhuzamosan számos új stúdiót alakítottak ki, amelyeket számozásuk mellett színükkel is jellemezhettek. A zöldszínű II. stúdió elsősorban a szólisták és kisebb zenekarok fogadására szolgált, a narancsszínű III. stúdió a hangjátékoknak lett kialakítva, a meggyszínű IV.-, és a dohányszínű V. stúdiót a felolvasásoknak és a hírszolgálatnak szentelték. A legnagyobb stúdió az újonnan épült VI. lett, amely a nagyzenekarok befogadására is remekül használható volt azáltal, hogy a zenekart amfiteátrumszerűen helyezték el. A stúdiók akusztikai vizsgálatát, beállítását Békésy György, később Nobel-díjas biofizikus, postafőmérnök végezte.

Békésy György

A VII. és VIII. stúdiókat a hanglemezműsorok összeállítására használták a korszerű háromtárcsás forgatóasztaloknak köszönhetően. Az eperszínű IX. stúdió kisebb együttesek, ének- és hangszerszólisták fogadására szolgált. A X. stúdió a hírszolgálté volt, később a hangfelvételek lehallgató helyévé vált.
Az állandóan jelentkező helyhiányt a szomszédos épületek helyiség kibérlésével enyhítették. Így válhatott ideiglenes stúdióvá a Budapesti királyi Orvos Egyesület székházának Semmelweis nagyterme a Szentkirályi utca 21-ben. A több, mint két éves építkezés után 1935. május 14-én a megújult épületet, az építők és a kivitelezők mutatták be a sajtó képviselőinek. Az építkezések alatt az adás folyamatos volt. 1932 tavaszán innen közvetítette a magyar rádió az első amerikai átvitelt. A vállalati üzemek terjeszkedése és a műsor bővülésével kapcsolatos adminisztráció jelentős növekedése tette szükségessé, hogy a Rádió 1937-ben a Nemzeti Lovardától telekrészt vásároljon, és a Stúdió biztonságának szavatolása érdekében megvette a szomszédos Sándor utca 5. szám alatti háromemeletes házat, melynek földszintjén rendőrőrszoba került elhelyezésre. A vásárlás és az új épület átépítése alatt 1937-ben tudósított, III. Viktor Emanuel olasz király látogatásáról. 1938 elején a Rádió üzem folytonos fejlődése indította a vezetőséget arra az elhatározásra, hogy 28.000 Pengőért az egyik kisstúdió fölé I. és II. emeleti részt építtessen a jelenlegi műszaki és irodahelyiségek folytatásaként. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent-István évre érkező zarándokok egyik szervező és központi közvetítő helyéül szolgált.

Eszterházy-palota

1941-ben az előfizetők számának gyarapodása, egy másik nagy középhullámú és egy új nagy 100 kW-os rövidhullámú adó építésének terve, szükségessé tette, a stúdiók számának, a posta erősítőhelyiségeinek és az adminisztrációs helyiségek szaporítását. A második nagy bővítést dr. Cséry Miklós építész tervei alapján 1941. július 16-án kezdték meg. Az 1941-es tervek értelmében a stúdiókat magában foglaló épületre – a földszint, az első és második emelet kibővítése mellett – két újabb emeletet húznának fel, a földszinten új várócsarnok, ruhatár, zenekari várószoba és könyvtár létesült. Az első emeleten a műszaki helyiségek területe megduplázódna. Új visszhangszoba és hangnyomás-mérő szoba készült volna el az akusztikai hatások előállítása, illetve a mikrofonok ellenőrzése céljából. A második emeleten kaptak volna helyet a hanglemeztár és az adminisztráció újabb szobái. Az új harmadik emeletre egy nagy leadótermet, egy új zenei, egy új prózai és egy új kamara stúdiót terveztek. A negyedik emeletre az adminisztráció további egységeit helyezték volna el. Azonban tervek nem valósultak meg maradéktalanul. A háború következményeként 1944-ig csak a VI. stúdió harmadik emeleti mása készülhetett el, valamint húsz szoba a Hanglemezosztály, a Házgondnokság és az Irodalmi Osztály számára. Az átépítés alatt az Esterházy utcában a Nemzeti Lovarda földszinti szalonja fogadta be a nagyzenekarokat és cigányzenekarokat. A felolvasásokra sem a megszokott stúdiókban, hanem a nagy- illetve a gramofonstúdiókban került sor. Az első és a második bővítés eredményeként a kezdeti 275 m2 stúdiópalota alapterülete 813 m2-re emelkedett. A II. világháború idején a rádió szerepet vállalt a lakosság riasztásában, tartotta a kapcsolatot a fronton harcoló katonákkal, 1944. október 15-én főszerepet játszott az ország történetében, élő egyenes adásban közvetítette Horthy Miklós kormányzó nyilatkozatát. A háborús pusztítások és a nyugat felé visszavonuló nyilasok a Rádió épületében és technikai berendezéseiben is nagy károkat tettek. 1944. november 26 – december 6. között végleg megszűnt a műsoradás.
A II. világháború alatt megrongálódott stúdiókat fokozatosan töltötte be az új élet. 1945. május 1-jén a Rádió újból megszólalt 7 utcai hangszórón keresztül, egy 1,25 kW-os megmenekült adóval a Szabadság-hegyről és egy elavult 500 W-os távíróadóval a Főposta épületéből. Novemberben már folyt a VI. stúdió újjáépítése, és az év végén már 5 stúdió volt üzemben. 1945 után a Vöröskeresztes műsorokat és a lakosságcserével kapcsolatban is folyamatos tájékoztatást nyújtott a rádió a rádióhallgatók felé. 1946 júniusában újra indul a Budapest II. műsora is. 1946 végén már csak az I. és a IV. stúdió volt romos állapotban. 1947-ben már arra is volt energia és pénz, hogy az újjáépült VI. stúdió hátsó, a harcok következtében ledőlt falára 5 m széles faintarziás triptichon kerüljön Mallász Gitta tervei szerint. Közben építészetileg befejeződött az I. Stúdió újjáépítése is. 1948. november 13-án felavatták a 135 kW-os új lakihegyi nagyadót. A Sándor utcát 1949-ben Bródy Sándorról nevezték el. A háború utáni évek, körülbelül 1949-1950-ig, a háborús károk elhárításával, az újjáépítéssel teltek el.

A Bródy Sándor u. 5-7. főbejárat homlokzata 2008 nyarán

forrás

A háborús sérülések kijavítása után 1949 novemberében megépült a Stúdiópalota előcsarnoka, Szabó István tervei alapján, amelyet alakja miatt Pagoda néven emlegetnek, és amely nem egy kulturális és közéleti műhelynek adott otthont. Ezzel a Bródy Sándor utca 5-7. épületegyüttesének mai formája kialakult.
A rádió stúdióépülete akár korunk ipari műemléke is lehetne. Európa legrégebbi rádió-stúdióépülete ez, amely sikerrel élt túl nem egy igen nehéz időszakot. Sokszor toldozott-foldozott falai és az e falak között őrzött múlt predesztinál minket arra, hogy emlékezzünk és az ércnél maradandóbbnak tisztelettel adózzunk a rádió beszélő palotáinak.

Olasz Mágnásfertály

Június 2-a az olaszok nemzeti ünnepe - a Festa della Repubblica, azaz a Köztársaság Napja 1946-tól, ugyanis ezen a napon döntöttek az olaszok népszavazás útján a köztársaság mellett. Ekkor száműzték a Savoya királyi család férfi tagjait és voksoltak a monarchia helyett a köztársaságra Olaszországban. A Savoyák 2002-ben ismét olasz földre léphettek, a köztársaság ünnepét azonban sokáig nem tartották meg, kilenc évvel ezelőtt lett pirosbetűs ünnep június 2-a, azóta ismét megrendezik a római Capitolium és a Colosseum között a katonai parádét is. Ám június 2-a Garibaldi-emléknap is: 1882-ben ugyanezen a napon hunyt el a híres olasz szabadsághős. De hogy mi közük az olaszoknak a Palotanegyedhez - mindazon túl, hogy kezd itt is kialakulni egyfajta mediterrán miliő, és talán éppen ezért imádnak itt lakást venni, itt megszállni vagy tanulni?

Most csak két helyszínt említek, jöhetnek a további tippek (jelzem: bőven van!).

A Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőitől balra található a márványoszlop, amely a római Forum Romanumról származik: a Múzeumkertben áll 1929 óta Róma város ajándéka, Alessando Monti és a magyar szabadságharc olasz légiójának emlékére, a 3 méteres, egy darabból faragott márványoszlop díszes oszlopfővel. Rögtön a Múzeumkert Bródy Sándor utca felőli oldalbejárójánál áll a mellszobra is a bresciai származású Alessandro Monti ezredesnek, akinek emlékére Bresciában hasonlóan szobrot állítottak, mégpedig Kuzmik Lívia, magyar szobrásznő alkotását.

A Múzeumkertben található Garibaldi szobra: Giuseppe Garibaldi - szintén Kuzmik Lívia által készített - bronz mellszobrát 1932-ben állították fel, a mészkő talapzat felső harmadában dombormű látható, mely Garibaldi és Türr István kézfogását ábrázolja.

Egy másik Monti, Raffaello - aki milánói szobrász volt - alkotta a Múzeum timpanon szoborcsoportját, amit horganyból öntöttek, középen Pannónia ülő alakját látjuk, pajzsán a magyar címerrel, kétoldalt pedig a Tudományt és Művészetet jelképező három-három alakos szoborcsoportokat.

A Bródy Sándor utca 8. szám alatt található az az épület, amely 1865-től 1902-ig a Magyar Országgyűlés Képviselőházának székhelye volt, és jelenleg a budapesti Olasz Kultúrintézetnek ad otthont. Az épületet – mely Budapest legjelentősebb 19. századi műemlékei közé tartozik – Ybl Miklós, az egyik legnagyobb magyar építész tervezte. Az intézet épülete a korai eklektika neoreneszánsz irányzatának talán legjellegzetesebb példája, és a magyar politika történetének egyik legfontosabb műemléke. 1902-ben a Képviselőház ideiglenes épületéből átköltözött Duna-parti, végleges székhelyére. 1920-ig a Bródy Sándor utcai épület vásárok és kiállítások helyszíne volt. 1920 novemberében az első emeleten vetítőszobát alakítottak ki filmvetítésekhez.

Egy 1935-ben, Rómában aláírt szerződés értelmében az épület 1942-ben az olasz állam tulajdonába került. Számos homlokzati és a belső teret egyaránt érintő felújítási munka után a magyarországi Olasz Kultúrintézet 1943. június 21-én nyitotta meg kapuit, neves olasz és magyar személyiségek jelenlétében.

Amúgy pedig június 28-áig olasz fesztivál is zajlik, konferenciától robogó-kiállításig sokféle érdekességgel! Andiamo!!!

A Nemzet kertjéről - március idusához közeledve

"A nevezetes március idusán még semmiféle kert nem volt a Nemzeti Múzeum körül, csak palánkkal körülvett gyomtenger. De mára már a Pál utcai fiúk híres Muzija sem látható: a nevezetes történelmi helyszín meglehetősen elvadult. Bár a kert megújítását tíz éve tervezik, ma már kitűzött határideje sincs a munkának."

A Népszabadság mai számában összefoglalást közöl arról, hogy mi is történt az elmúlt években a múzeumkert háza táján. Sajnos, magában a kertben semmi, s ennek eredményeként mára valóban elvadult helyzet uralkodik. A cikkíró rögzíti, hogy igazából nem tudni, mi várható, de legalább egy klassz felülnézeti térképet (utcák, szobrok, emlékművek megjelölésével) csatoltak a világhálón megjelenő íráshoz (belenéztem a nyomtatott változatba, ott nem szerepel).

Gschwindt

A Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán áll egy háromszintes, díszes homlokzatú, várkastély stílusú épület, amelynek építtetője Gschwindt György, a múlt századforduló egyik legsikeresebb budapesti vállalkozója volt. Olyan hatalmas vagyon fölött rendelkezett a nagypolgár Gschwindt, hogy megengedhette magának az akkor kiépülő Mágnásfertály közepén a palotaépítést.

A családi vagyont még az 1850-es években édesapja, Gschwindt Mihály alapozta meg az ország első szeszfinomításra alkalmas üzemének beindításával. Nagyjából a mai Corvin mozi környékén, tehát szintén a Józsefvárosban, a mai József körút és Üllői út sarkán állt a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár két utcára néző hatalmas épülete. A gyár egyre többet jövedelmezett, a tulaj élelmességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a gyártás során keletkező melléktermékekek hasznosítására is nagy figyelmet fordított: 1869-ben megalapította a gyár területén a lepárlás során keletkező forró vízzel üzemelő első józsefvárosi tisztasági közfürdőt.

A cég vezetői azonban nemcsak eredeti ötletekkel, hanem különleges italokkal is gyakran előrukkoltak. A legkedveltebb az aqua vitae, az élet vize volt, amelyeket kis üvegcsében palackoztak a józsefvárosi gyár avatatlan szemek elől elzárt helyiségeiben. S hogy milyen családi legenda fűződik az aqua vitae megalkotásához, azt a Beyond Budapest túráin, Manótól és Gyuritól bizonyosan megtudhatja a kedves érdeklődő!

Édesapja halála után a felhalmozódó vagyon és virágzó üzlet örököse György lett, aki közismerten nagy zenebarát is volt. A palota alagsorában külön zenetermet alakíttatott ki, ahol nemegyszer tartottak szimfonikus hangversenyeket is. Gschwindt gyakran meghívta e rendezvényekre arisztokrata, nagytőkés, politikus barátait, s a kis csodapalota bérlője-lakója volt többek között Szapáry Lajos gróf, vagy Teleki Tibor gróf, az utolsó koronaőrök egyike.

Az épület Bródy Sándor utcai homlokzatát egy ma már sajnos nem működő, ám gyönyörű napóra díszíti, míg a Puskin utcai bejárat fellett a család emlékét őrzi György húszéves fiának kőbe faragott (és csodás módon megmaradt!) portréja.

Forrás - Prusinszki István: Az élet vizének titkát őrző palota www.nol.hu

A költségvetés apropóján...

... beszéljünk húszezer forintról! Az összeg a Palotanegyed kapcsán nem a telek- vagy lakásingatlan árak, nem is a helyi adó miatt érdekes, sokkal inkább a jelen pillanatban legnagyobb névértékű magyar ropogós bankó grafikája okán!

Nos, a felirat szerint az ábrázolt épület "az ideigles magyar képviselőház Pesten". És ha jobban megnézzük a képet, felfedezhetjük a Múzeumkertet és a háttérben a Festetics-palotát. A szóbanforgó palota tehát jól beazonosíthatóan nem más, mint az Olasz Kulturális Intézet, amely annak idején alig öt hónap alatt épült meg!

A mai Bródy Sándor utca egyik legimpozánsabb épülete a Régi Képviselőházé, építésének évszáma 1865 és érdemes gyorsan végigpörgetni az építkezés fázisait, már csak példaként is a jelenlegi városvezetés felé: nevezetesen ilyet is lehet csinálni úgy, hogy aztán 150 év múlva is szilárdan álljon az épület. Tehát nézzük: Ferenc József osztrák császár és magyar király augusztus 5-én elrendelte, hogy Pesten építsenek egy palotát a képviselőháznak, 4 nap múlva megalakul az építési bizottmány és 9 nap múlva megszületik a döntés az épület helyszínéről és a tervező személyéről, a király 7 nap múlva jóváhagyja a döntést, így szeptember 1-jén kiadják a megbízásokat a tervek és az épület elkészítésére. Szeptember 9-én Ybl Miklós tervei alapján elkezdik a kivitelezést és kerek három hónap múlva, december 9-én már be is fejezik az építkezést.

1866-tól 1902-ig az országgyűlés alsóháza ebben a korai eklektika neoreneszánsz irányzatának talán legjellegzetesebb példájaként megjelenő épületben ülésezett, amely 1943 óta az olasz állam tulajdona (a fotón látható piros-fehér-zöld zászló a taljánoké).