2009. február 28., szombat

Plánum - utcanevek egykor s ma a Józsefvárosban

.
"Buda s Pesth szabad királyi városoknak s környékeiknek Plánuma, Pesthen kiadá: Tomola Ferdinánd" - az izgalmas életű, zeneszerzésbe is belekóstoló könyvkereskedő 1827-ben adta ki összeállítását az akkori Buda és Pest térképeivel, utcanevekkel. Lássuk, mit tartalmazott e könyvecske a mai Józsefvárosról - ahogyan azt Deigner Anna 1988-as kötetében közli. Az akkori viszonyoknak megfelelően a magyar név mellett természetesen szerepelt a német megfelelője is - illetve inkább fordítva, hiszen ismertebb volt a német megnevezés! A palotanegyedi utcákat vastagítottam - vajon tudjuk-e, hogy ma milyen nevet viselnek?

1. Ország Út - Land Strasse

2. Kerepesi Út - Kerepescher Strasse

3. Major Útsza - Stadtgut Strasse

4. Statzió Útsza - Station Gasse

5. Tavaszi Útsza - Frühlings Strasse

6. Kőbányai Útsza - Steinbrucher Strasse

7. Öt Patsérta Útsza - Fünf Lerchen Strasse

8. Őszi Útsza - Herbst Gasse

9. Vas Útsza - Eisen Gasse

10. Gyöngytyúk Útsza - Perlhuhn Gasse

11. Sár Útsza - Koth Gasse

12. Ispitály Útsza - Spitals Gasse

13. Kőfaragó Útsza- Steinmetz Gasse

14. Baromorvosság Útsza - Thierarzney Gasse

15. Szalitrom Útsza - Salniter Gasse

16. Oskola Útsza - Schul Gasse

17. Oskola Útsza - Deutsche Gasse

18. Víg Útsza - Lustige Gasse

19. Bakter Útsza - Wachter Gasse

20. Konti Útsza - Konti Gasse

21. Veréb Útsza - Spatzen Gasse

22. Új Útsza - Neue Gasse

23. Pék Útsza - Boecker Gasse

24. Fuvaros Útsza - Fuhrmanns Gasse

25. Homok Útsza - Sand Gasse

26. Kisfuvaros Útsza - Kleine Fuhrmanns Gasse

27. Nagyhomok Útsza - Grosse Sand Gasse

28. Szőllőkert Útsza - Weingarten Gasse

29. Pontykő Útsza - Karpfenstein Gasse

30. Tömő Útsza - Schopper Gasse

31. Ifjú Útsza - Junge Gasse

32. Tavaszimező Útsza - Frühlingsfeld Gasse

33. Kereszt Útsza - Kreutz Gasse

34. Szűz Leány Útsza - Jungfern Gasse

35. Serfőző Útsza - Broeumeister Gasse

36. Prater Útsza - Prater Gasse

37. Türedelem Útsza - Toleranz Gasse

38. Zsák Útsza - Sack Gasse

39. Futó Útsza - Renn Gasse

40. Elrontó Útsza - Verderber Gasse

41. Óriás Útsza - Riesen Gasse

42. Gólya Útsza - Storchen Gasse

43. Szeglet Útsza - Winkel Gasse

44. Eliás Útsza - Elias Gasse

45. Öreg Útsza - Alte Gasse

46. Kőszáli Zerge Útsza - Goemsen Gasse

47. Üllői Út - Üllöer Strasse


2009. február 25., szerda

Mesél a Palotanegyed... - pályázathirdetés!



Mesél a Palotanegyed…

A

Civilek a Palotanegyedért Egyesület

és a

Budapest Beyond Sightseeing


a Palotanegyed kulturális örökségének megóvása és ismertté tétele érdekében


pályázatot hirdet



A pályázat célja a Palotanegyed megóvásra és megőrzésre méltó, ám lassan feledésbe merülő legendáinak, az itt élő és alkotó művészek, tudósok, államférfiak, nevezetes személyek tevékenységének feltárása, a Palotanegyed jellegzetességét, önálló identitását megalapozó, a „hely szellemének” tekinthető történések, események, helyi legendák összegyűjtése és közös örökségünk részeként nyilvánosság elé bocsátása.

Pályázni lehet a Palotanegyed múltját, történelmi, építészeti vagy szellemi örökségét feltáró, dokumentáló, önálló kutatáson alapuló esszével, tanulmánnyal, amelynek maximális terjedelme: 25 000 karakter vagy 10 oldal. A pályamunkának kizárólag dokumentációs jelleggel, ám terjedelmi korlát nélkül, külön mellékletként lehet része fénykép, térkép vagy rajz. A pályamunkához szükséges irodalomjegyzék csatolása, vagy annak konkrét jelzése, hogy a leírtakat milyen forrásból (interjú, családi szájhagyomány) merítette a pályázó. A pályázatot két példányban, nem bekötve, csupán összetűzve kell benyújtani és csatolni kell hozzá a kitöltött pályázati űrlapot is, ami letölthető a
http://www.palotanegyed.info/ valamint a http://www.beyondbudapest.hu/ oldalról, illetve papíralapon beszerezhető a Zappa Cafféban (Mikszáth tér 2.)

A pályázat elbírálásánál előnyt élveznek azok a pályaművek, amelyek:
a) egy konkrét palotanegyedbeli épület, közösség történetét vagy személyiség életét dolgozzák fel a Palotanegyed történetében játszott szerepére koncentrálva;
b) eddig ismeretlen dokumentumokat (családi levéltár, fotók feldolgozása) tárnak a nagyközönség elé.

A pályázat nyílt, bármely magánszemély részt vehet rajta, azonban egy pályázó csak egy pályázatot nyújthat be és társszerzőként sem szerepelhet más pályázatban.

A pályázat benyújtásának határideje: 2009. április 1., módja: kizárólag postai úton, Szűcs Péter elnök nevére, a következő címre: Budapest, 1088 Mikszáth tér 2. A pályázati űrlap beküldése a pályázat érvényességének feltétele!

A pályázat elbírálásának határideje: 2009. április 16. A pályázatot a Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Budapest Beyond Sightseeing közösen bírálja el, a bírálóbizottság elnöke Fülöp G. András történész, a Duna Televízió szerkesztő-műsorvezetője. A pályázaton - díjazás mellett - az I-III. helyezések odaítélésére kerül sor.

A pályázat nyilvános eredményhirdetésére a Műemléki Világnap alkalmából 2009. április 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor kerül sor az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Ezt követően a Budapest Beyond Sightseeing vezetésével egy túra keretében a nyertes pályázók bemutathatják a pályaműveik alapjául szolgáló helyszíneket, épületeket. A nyertes pályázók ezen túlmenően lehetőséget kapnak arra is, hogy pályaműveiket - illetve annak indokolt mértékben rövidített változatát - a várostörténeti és örökségvédelmi lapokban (Budapest, Palotanegyed) publikálják.

Főtámogató: Uránia Nemzeti Filmszínház
Támogatóink: Budapest – a városlakók folyóirata, Budapest Jazz Club, Budapesti Városvédő Egyesület, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, József utcai Műteremház, Károlyi-Csekonics Rezidencia, Rév8 Zrt., Sexardicum borkereskedés, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal

2009. február 24., kedd

Vidám matricás kukák



Az egyedi mintás kukák ötlete még az ősszel, a Belsőudvar Program alkalmával született. Gyors tanácskozás: volt, aki a matricák nyomtatásával, volt, aki a photoshopos tervezéssel, volt, aki a lehetőség bizonyosságának megszerzésével járult hozzá a megvalósításhoz.

Akár identitás-meghatározó elem is lehet a Palotanegyedben a méregzöld, csúfos feliratokat tartalmazó kukák vidám színekbe öltöztetése! Azoknak pedig, akik aggódnak amiatt, hogy lehet-e ilyen kis vadóc dolgot művelni, mint a Fővárosi Közterületfenntartó Zrt. tulajdonában álló kukák díszítése - nos, íme a téma jogi háttere, röviden vázolva.



A tárgyban nincs kerületi szabályozás, ez teljesen fővárosi hatáskör: a települési szilárdhulladék-gazdálkodással összefüggő önkormányzati feladatokról, különösen a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet szabályozza ezt a tárgykört.
Kötelezően igénybe veendő közszolgáltatásról van szó, ahol a szolgáltatás vásárlója komplexen veszi igénybe a szolgáltatást (értsd ez alatt: nem a kukát béreljük, hanem a hulladék-elszállítást mint szolgáltatást vesszük igénybe, amelynek csak egyik feltétele, részeleme a kuka biztosítása). A rendelet egyrészt kimondja, hogy a Közszolgáltató (a Fővárosi Közterületfenntartó Zrt.) kötelezettsége az általa rendszeresített és rendelkezésre bocsátott gyűjtőedényben gyűjtött háztartási hulladék házhoz (ingatlanhoz) menő járattal történő rendszeres begyűjtése és elszállítása - magyarul tehát nem tagadhatja meg az elszállítást. Másrészt pedig rögzíti, hogy a Közszolgáltató tulajdonát képezi az ingatlantulajdonos rendelkezésére bocsátott hulladékgyűjtő eszköz, amelynek rendeltetésszerű használatáról, rendszeres tisztán tartásáról, fertőtlenítéséről, valamint környezetük tisztán tartásáról ez utóbbi köteles gondoskodni. A gyűjtőedény rendeltetéstől eltérő használata, valamint eltűnése vagy megsemmisülése miatt keletkezett kárt az ingatlantulajdonos köteles megtéríteni.

Itt elindulhat a polemizálás arról, hogy mit fed jelen esetben a rendeltetésszerű használat, erre a polgári jogi általános jogelvek nyújtanak megoldási lehetőséget (Ptk: joggal való visszaélésnek minősül, ha az adott jog gyakorlása a társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul). Nem akarom különösebben ragozni, ez talán nem is túl izgalmas vagy érdekes, mindenesetre az a lényeg, hogy a másik fél jogait ne csorbítsa az én joggal való élésem, tehát ne legyen visszaélésszerű a joggyakorlásom.
Azt gondolom tehát, hogy egyáltalán nem csorbítja a FKT Zrt. jogait az, ha nem méregzöld, hanem vidám színű az a kuka, amit az adott házban lakók rendelkezésére bocsátott és ami valószínűleg soha nem is fog más házhoz kerülni! Hiszen mennyiben más ez a megoldás, mintha óriási betűkkel kerül fel rá az utcanév és a házszám (rosszabb esetben rövidítve, úgy, hogy akár érthetetlen is)?


Meglátásom szerint a Belsőudvar Programban részt vevők úttörő szerepet vállaltak abban, hogy a Palotanegyedben érdekes megoldások szülessenek az identitás megőrzése és átélése tekintetében, melynek a kukamatricázás is egy kicsiny, de jól látható lépése lehet!

2009. február 22., vasárnap

A mecénás


A Zichy-család bárói címere, Linz 1732.


A hétvégén megnyitotta kapuit a Palotanegyed legújabb, négycsillagos szállodája, a Hotel Palazzo Zichy. A szállodának otthont adó, műemlékvédelem alatt álló neo-barokk palota gróf Zichy Nándor és családja lakhelyéül szolgált a 19. században. A szálloda - amelynek kialakításában a barokk motívumokat ötvözték modern minimal-art stílussal - előtti Lőrinc pap téren egészalakos, tekintélyt parancsoló szobor emlékeztet Zichy Nándorra. Orbán Antal 1930-ban készített szoborcsoportját 1949-ben lebontották és eltávolították, jónéhány ezidőtájt lebontott szobrot beolvasztottak, ezt nem, mert féltő kezek elrejtették, rejtekhelyéről 1992-ben került vissza ide.


De ki is volt Zichy Nándor? Életéből egy kis momentumot idézek a nagy mesemondó, Jókai Mór regényéből, a Politikai divatokból.

"Ha valamely munkámhoz, úgy bizonyára a Politikai divatok-hoz szükséges a felvilágosító végszó.
Valószínűleg föltűnik az olvasónak az a sok hézag, ami e regény folyamatán elárulja magát. A történet, mely egy irányban megindul, egyszerre csak más irányt vesz; az elbeszélés ott, ahol legérdekesebbnek ígérkezik, hirtelen letörik, s új fejezetbe csap át. Köztudomású tényeken átugrik a mese, s lesz belőle mese, ahol lehetne igaz történet: érdekesebb a költött dolgoknál. A jellemek széles alapon vannak megkezdve, s erre az alapra alig van valami fölépítve. A nagy, dicsőségteljes harcból, mely a szereplő alakok tisztító tüzét képezte, semmi sem jut érvényre, csak a végkatasztrófa; az is csak allegóriákban, amiknek a sorai között kell keresni a komoly valót; a históriai háttér pedig egészen elvész, a korrajz elhalaványul, az előadás hangulatában a hazafias lendület kerültetik.
Ennek a magyarázata az, hogy én ezt a regényt akkor kezdtem el megírni, amikor az új alkotmányos korszak (1861-ben) azt a csalóka reményt költötte fel, hogy az elmúlt szabadság újra életre kel hazánkban. Fölszabadult a politikai szószék és a sajtó.
Régi óhajtásom volt olyan nagyobb regényt írni, mely a szabadságharcot tünteti vissza. Még ekkor élénken emlékeztem a 48/49-iki világra; minden nagy és apró, tragikus és komikus alakja a dicsőséggel és rémekkel teljes korszaknak ott élt, ott kísértett a lelkemben; és én elég naiv voltam azt hinni, hogy ezt mind föl lehet már támasztani a hamuból, a ködből.
Mire aztán elkészültem a regénnyel, akkorra vége lett az alkotmányos korszaknak. Jött az átokterhelt Schmerling-éra. Százszorta rosszabb a Bach-korszaknál; mert „ez” egy becsületes abszolutizmus volt, mely kimondta az őszinte jelszót, amihez tartsuk magunkat: „Zahlen und’s Maul halten”; de Schmerlingék egy hazudott alkotmányosság színe alatt követtek el rajtunk erőszakot, s ha Bach kormányozni ránk küldte a németeket és a katonákat, azok tisztességes idegenek voltak, akikkel lehetett beszélni, ha németül tudtunk; de Schmerling ránk eresztette azokat a hazánkfiait, akik gyűlöltek bennünket (mert gyűlölni a magyart csak a magyar tudja igazán). Azok aztán azonfölül, hogy mortifikáltak bennünket, még gúnyt is űztek belőlünk: úgy hogy a katonai törvényszék valóságos oltalom volt ránk nézve az „adminisztratív közegek dühöngése ellenében.
Hát természetes, hogy ennek az én regényemnek ebben a korszakban nem akadt kiadója. Pesti Napló, Magyar Sajtó szerkesztői kidobtak regényemmel együtt az ajtón, mikor belepillantottak. „Hisz ez a forradalomban játszik!” Voltak kiadóim, akiknek szintén bemutattam. „Van önnek két bőre, hogy az egyiket le engedheti magáról húzatni?”
A regény ott penészedett a fiókomban.
Egyszer aztán a magyarországi ellenzék megemberelte magát, vezérférfiai elhatározták, hogy egy sajtóorgánumot hoznak létre, mely nézeteiket képviselje. Engem bíztak meg a szerkesztőséggel. Én adtam az új lapnak a Hon nevet. Magam jártam utána Bécsben az udvari kancelláriánál, hogy az engedély megadassék rá. Gróf Forgách Antal első kértemre megadta az engedélyt. Én siettem az írásommal fel Budára gróf Pálffy Mórichoz, bejelenteni, hogy van passzusom az új lap kiadásához.
– Hjaj, barátom – mondta a helytartó –, az még nem elég, hogy a kancellár beleegyezett; még én is itt vagyok. Önnek elébb reverzálist kell adni magáról, hogy lapjában a kormányt pártolni fogja.
– Kérem: itt van már a zsebemben a reverzális. Tudtam, hogy ez is szükséges.
Az volt pedig ebben a reverzálisban, hogy én kötelezem magamat a magas kormányt minden, a hazára nézve üdvös intézkedéseiben teljes erőmmel támogatni.
A kormányzó nagyon csóválta a fejét: „a hazára nézve üdvös”.
– Hallja, barátom, maga nagyon ravasz ember. Hát csak írjon újságot. De vigyázzon a pennájára, hogy valami ki ne cseppenjen belőle.
Az új lap szerkesztősége nagy hamar megalakult, régi, kipróbált ellenzéki politikusokból és új szabadelvű tehetségekből. Újévre oly nagy előfizető közönség gyűlt össze melléje, mely annak fennállását biztosítani látszott; azonfölül voltak előkelő, nagybirtokú támogatói: azok között első rendben Almássy Pál (a debreceni országgyűlés volt elnöke, ki már egy halálítéletet tartogatott az emlékei között).
Most azután módomban volt a Politikai divatok-at a közönség elé hozni a saját újságomban.
Folyt a munka akadálytalanul valami hat hétig.
Ekkor egy új munkatárs kocogtatott be hozzánk.
Egyike a legelőkelőbb magyar főuraknak; vagyonban gazdag, műveltségben alapos, testben, lélekben fiatal: gróf Zichy Nándor.
Egy terjedelmes, jól kidolgozott memorandumot hozott, melyben mély szakavatottsággal voltak kimutatva a politikai hibák, melyek Schmerling rendszerét Magyarországon kivihetlenné teszik, s erőszakos keresztülvitel esetén Magyarországot és Ausztriát teljesen tönkretennék. Különösen nemzetgazdászati tekintetben volt ez fényesen megvilágítva.
Zichy Nándor elébb a Pesti Naplót kínálta meg ezzel az emlékirattal, de Kemény Zsigmondnak nem volt kedve a fejét az oroszlán torkába bedugni; akkor aztán énhozzám hozta a cikket. Én közöltem azt barátaimmal; nagyon tetszett nekik. Szerző beleegyezésével valami keveset módosítottam rajta. (A módosítás szelídítés volt a kifejezésekben; szerző igen erősen bánt el az uralkodó politikai rendszer vezérférfiaival.) A memorandum egy számban jelent meg. Roppant szenzációt idézett elő az olvasóközönség táborában.
Két nap múlva azonban egy jó barátom, kinek összeköttetései voltak a helytartóságnál, azzal a jó hírrel lepett meg, hogy „Pálffy Móric dühös ránk a Zichy Nándor gróf cikke miatt, s kiadta a parancsot, hogy katonai törvényszék elé kell bennünket állítani, s mindkettőnket háromhavi börtönre elítélni.” (Schmerling alatt az volt a politikai divat, hogy a szerzőn kívül még a szerkesztőt is becsukják.)
Én egy nagy plaidoyerre készültem, melyben napnál fényesebben bebizonyítottam, hogy gróf Zichy Nándornak tökéletes igaza van.
Ezt a védbeszédet (ékes német nyelven) elő is adám a katonai törvényszék előtt, mely állt egy ezredesből, egy őrnagyból, egy századosból, egy főhadnagyból, egy alhadnagyból, egy őrmesterből, egy káplárból, egy frájterből és egy közbakából.
Ily szakértő bíróság előtt lehetetlennek hittem, hogy argumentumaim meggyőző hatást ne eszközöljenek.
Annál nagyobb volt aztán a meglepetésem, mikor az auditor kihirdette az egyhangúlag hozott ítéletet.
„Egy esztendei tömlöc, nehéz vasban.”
– Mi a kakukk? – mondám én az auditornak –, hisz a helytartó csak három hónapi fogságot kért ránk kiméretni.
– Das übrige ist für die schöne Verteidigung! – mondá nevetve az auditor major.
Azonkívül ezer forint bírság.
A bírságot lefizette Zichy Nándor; de a börtönt bizony együtt kellett leülnünk.
S a legszebb az volt az egész ítéletben, hogy nem sajtóvétségért lettünk ám elítélve; nem valami politikai bűntettért, hanem közcsendháborításért. Tehát gróf Zichy Nándor és Jókai Mór elmehetnek vele dicsekedni, hogy ifjú korukban együtt hajigáltak be ablakokat és gázlámpákat a Kerepesi úton, amiért egy esztendei börtönre lettek elítélve, s fizettek ezer forintot az összetört üvegekért. Így lett az megmagyarázva – a morva cserepárnak, a mi törvénybíránknak.
És én azért mégis maradok a föntebbi állításom mellett, hogy a katonai kormányzat valóságos oltalom volt ránk, szegény szabadelvű hírlapírókra nézve, az administrationalis tyrannokkal szemben.
Először is a katonák megtették azt a kitűnő tréfát, hogy nem érték be azzal, hogy minket elítéltek közcsendháborítás miatt ellenzéki cikkünkért, hanem aztán előfogták a kormány által szubvencionált schmerlingiánus lapok szerkesztőit is, akik minket, védtelen ellenfeleket, megtámadtak; azokat is elítélték, becsukatták: „közcsendháborításért”. Aki csak vezércikket írt, akár a kormánypolitika mellett, akár ellene, az mind közcsendháborító volt, mind becsukták. Pokoli humor volt ez!
A börtönben pedig a katonák oly emberségesen bántak velünk, elítéltekkel, ahogy csak magyar vendégszerető gazda bánhat a vendégével, szó sem volt „harminchárom fontos vasról, kezére lábára”. Pompásan éltünk, soha életemben több szabadságom nem volt, mint fogságomban, egész nap látogatókat fogadtam, este kimentem vacsorálni a Sváb-hegyre, a porkolábot is elvittem magammal. Térparancsnokunk, a jó Haymerle, kívül-belül valóságos mintaképe volt egy magyar vicispánnak.
Én egy héttel elébb kezdtem meg a fogságot, mint Zichy Nándor. Aminek ez volt az oka: ugyanazon a napon, amelyen Zichy Nándor a kegyetlen ítélet folytán megfosztatott a nemességétől (amire Deák Ferenc azt az élcet csinálta, hogy jelenben nagy Magyarországon a leggazdagabb paraszt Zicsi [sic] Nándor, ugyanazon a napon ajándékoztatott meg egy minden titulusoknál méltóságosabb címmel, az „apa” címével. Akkor született az első gyermeke. Fiatal, ideális szép neje gyermekágyban feküdt. A helytartó megengedte az apának, hogy egy hétig, amíg a neje a veszélyen túl lesz, otthon maradhasson.
Mikor aztán az egy hét leteltével ő is bekerült, a derék Haymerle azonnal feljött hozzánk (két egymással szomszéd szobában laktunk) egész udvariassággal felajánlani, hogy bárminő kívánságai lesznek a fogoly úrnak, azokat készséggel teljesíteni fogja.
(Nekem például megengedte, hogy a faragó szerszámaimat fölhozassam a börtönbe; ott faragtam ki a feleségem mellszobrát fából.)
Zichy Nándor azt az egyetlen kívánságát nyilvánította a térparancsnok előtt, hogy engedtessék meg neki minden nap a börtönből kimehetni hajnali misére a templomba.
A jó Haymerle azt mondta, hogy erre az egyre nincs instrukciója a hadügyminisztériumtól; de majd kérdést fog intézni az iránt Bécsbe.
Megadták-e Bécsből e kegyes óhajtására az engedélyt az én mélyen tisztelt fogolytársamnak, azt nem tudom; mert énnekem őfelsége legmagasabb kegyével elengedte a hátralevő fogházbüntetésemet, s Zichy Nándornak is csak az otthon töltött héttel kellett tovább szenvedni nálamnál. Úgy látom, hogy a nemességét is visszakapta. Hanem az ezer forintot nem adták vissza; az ott maradt csendháborítás által okozott károk megtérítésére.
Hát ez idáig egész humorisztikus történet volt; de most következik a szomorú része – rám nézve.
Amint engemet elítéltek fogságra, az én lapomnak a publikuma úgy széjjelszaladt, hogy a második évnegyedre fele sem jött vissza. Megijedtek a tisztelt hazafiak, hogy odavész az öt forint, ha én ott rekedek; talán attól is tartottak, hogy most már a prenumeránsokra kerül a sor; azokat is rendre fűzik rabszíjakra közcsendháborítás miatt. Most már veszteséggel folytattam a lapkiadást. A regényemért sem kaptam semmi honoráriumot. Ellenben megvolt vele az a kegyetlen mulatságom, hogy a cenzor minden lépten-nyomon lefoglalta a lapot a Tárcában folyó regény miatt; nekem aztán egyre-másra törülnöm, másítanom kellett benne; kihagynom ívszámra azokat a részleteket, amik a szabadságharcra vonatkoztak, amik hőseimnek a jellemét kiemelték, megszöknöm a legjobb gondolataimtól, üresen hagynom az összekötő epizódok helyét. Soha még regényírónak keservesebb vajúdása nem volt a munkájával, mint nekem ezzel az elbeszéléssel. Irigyeltem a muszka íróknak a sorsát. Így készült, foltokra szaggatva, újra összefoltozva a Politikai divatok.
A hírlapom közönsége pedig egyre apadt. Írni sem mert már bele senki a neve alatt. Egyszer aztán lapom főpártolóját, Almássy Pált is elfogták, állítólagos összeesküvés miatt. Erre a többi pártoló hívek is itthagyták a fővárost.
Azért még folytattam a lapot s vele együtt a regényt. Volt egy kis örökségem a szüleim után, az egy Magyar utcai házban feküdt. A házat eladtam, az örökségemet ráköltöttem a lapra, folyvást bízva a haza sorsának jobbra fordultában. De ez csak nem következett be. Aztán adósságra folytattam a lapot. Mikor aztán már a nyomdai hitelem is teljesen ki volt merítve, mikor a nyomdászom nem akart tovább kontóra nyomatni, az előtt a kényszerűség előtt álltam, hogy a lapot megszüntessem. Megegyeztem Keménnyel, hogy a még hátralevő egy hónapra a Hon előfizetőit a Pesti Naplóval fogja kielégíteni. Barátaim mind beleegyeztek az elhatározásomba. Minden embernek ínsége volt. A búza ára leszállt két forintra (olvasd: 2 forintra o. é.). Amely nap reggel megegyeztem Keménnyel, másnap kellett volna aláírnunk a szerződést, aznap este kaptam egy táviratot Zichy Nándortól: „Lapodat meg ne szüntesd, holnap reggel nálad leszek.” Már nyolc órakor ott volt. Rövid volt a találkozásunk.
– Ámbár lapod politikáját nem osztom, pártodhoz nem tartozom, mégis nem engedhetem, hogy ez a lap megszűnjék: mennyi összegre van szükséged, hogy azt folytathasd?
Mondtam neki valami összeget.
Szó nélkül kezembe adta; nem várta, hogy megköszönjem: eltávozott.
Én aztán folytattam a lapot, a jövő évnegyedben az előfizetők újból felsereglettek, nyomdászom vállalkozott az együtt kiadásra, s attól fogva a Hon virágzásnak indult.
Ezt az adatot kötelességemnek tartottam az emlékezetnek átadni.
Ilyen viszonyok között, ilyen kedélyhangulat mellett jött létre a Politikai divatok című regényem."

2009. február 15., vasárnap

Győry Teréz grófnő és a pesti Jézus Szíve-templom építése

A pesti Jézus Szíve-templom felépítése nem történhetett volna meg Győry Teréz grófnő önzetlen és áldozatos munkája nélkül, hiszen megépülésének az egyik legfőbb kezdeményezője és segítője a grófnő volt. A templom és a rendház létrehozásában meghatározó szerepet vállaló arisztokrata hölgy élete sokban hasonlított az általa nagyon tisztelt és szeretett jezsuita atyákéhoz.

A grófnő eredetileg egy perkátai földbirtokos családból származott, azonban a birtokuk története szorosan összefüggött a jezsuiták történetével, mivel a Fejér megyei Perkáta 1653 és 1773 között a győri jezsuita kollégium tulajdona volt. A jezsuita rend megszüntetése után kapta meg a birtokot a radványi Győry család. A család a nemességet a végvári harcokban szerezte, majd a XVIII. században emelkedtek a főnemesség sorába, amikor 1785-ben II. József a perkátai uradalomba beiktatott új birtokost, báró radványi Győry Ferencet és utódjait a magyar grófi rangra emelte.

Győry Terézia a konzervatív eszméket képviselve, az uralkodóház elkötelezett hívének, az egyház támogatójának és a szegények gyámolítójának bizonyult. Számos hitbuzgalmi és szociális akciót indított és vezetett sok-sok éven át, többször volt elnöknője a Szent Szív Zárdabeli Úrnők kongregációjának. Hűséges tanácsadója és segítője a nagyemlékű, nálunk azonban szinte elfelejtett Schaffgottsch Mariann anyának, az István úti, majd a Mikszáth téri Szent Szív Intézet létesítőjének, alapítója és egyben vezetője a Szent Erzsébet Egyletnek, szervezője id. Apponyi Györgyné grófnéval együtt a katolikus hölgyek kölcsönkönyvtárának. A grófnő messze földön híres volt vallási buzgalmáról és segítőkészségéről. A XIX. század utolsó évtizedeiben bekapcsolódott az Imaapostolság mozgalmába, majd mintegy családi örökségnek érezte, hogy részt vegyen a jezsuiták fővárosi megtelepítésében. A fővárosi jezsuita templom és rendház építésére megalakult a Jézus legszentebb Szíve templomépítő szövetkezet gróf Zichy Nándor kezdeményezésére, aki Győry grófnő birtokszomszédja és egyben közeli rokona is volt.

Zichy Nándor gróf szobra a Lőrinc pap téren


P. Menyhárt László SJ kalocsai rektor kezdeményezésére Győry grófnő gyűjtő körúton járt a világi és az egyházi méltóságok körében. Teréz grófnő, amint maga is kitűnő gazda volt - már korán maga vezette a gazdaságot -, szervezéshez és a kéregetéshez is kitűnően értett, jó gyakorlatot szerzett ebben a szegényeket gondozó Szent Erzsébet Egyesületben. Az első adományt maga tette bele egy külön e célra kiszemelt erszénybe, amelyben legalul egy Jézus Szíve képet helyezett el és azzal megindult a gyűjtés. A hosszas keresgélés és sikertelen tárgyalás (eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó harangzúgástól megakadályozták a tervet, majd a Baross kávéház helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle) után, Győry grófnő egyik rokonának, Ocskay grófnőnek a férjétől, Zamoyszky gróftól vásárolták meg végül a Scitovszky tér-Mária utca sarkán, tehát a mai Lőrinc pap téren lévő telket 26 ezer forintért.

A templom és a rendház terveit Kauser Gyulánál rendelték meg, először arra gondoltak, hogy csak egy kápolnát építenek. Azonban ez a későbbiekben megváltozott: amikor a grófnő éppen elindult a fővárosba, hogy a szerződést aláírják 1888. július 15-én, a hintaját a megvadult lovak elragadták, de a grófnő kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. Ahogy meglátta a vércseppeket a ruháján, felajánlotta a Jézus Szívének és megfogadta, hogy a szerencsés megmenekülése miatt érzett hálája jeléül nem kápolnát, hanem templomot építtet a Jézus Szíve tiszteletére.


A templom tervezője, Kauser József a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. A tervezésről így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban: "Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam".


A rendház a templomnál előbb készült el, már 1890. augusztus elsején bevonultak az atyák új otthonukba. A felépített rendházat és az épülő templomot a hercegprímás a grófnő kérésére 1890-ben, nyilvános okirattal örök időkre átadta a Jézus Társaságának. A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot. 1892-ben szünetelt a munka a templomban, mert 30 ezer forint adósság nyomta a templomépítő bizottság vállát. Ekkor Teréz grófnő nővérével megkörnyékezte Simor hercegprímást és a nagylelkű főpap kisegítette őket a zavarból. Majd a zavartalan munkavégzés érdekében a grófnő saját birtokára vett fel banki hitelt, amelyet aztán hosszú éveken keresztül törlesztett.

Simor János érsek

Időközben Győry grófnő buzgólkodásának köszönhetően néhány alapvető kegytárggyal és művészeti alkotással gyarapították a templom felszerelését a nagylelkű adományozók: 2 kehely, a Császka püspök-féle drága kehely, az 1200 forintos monstrancia (úrmutató), 500 forintnyi értékben új könyvek, drága sekrestyésszekrény és szentsír került a templomba. Miután a templom felszentelése befejeződött, 1909. április 27-én Kohl Medárd felszentelt püspök a betegeskedő hercegprímás képviseletében konszekrálta számos magas rangú személy, mint Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter, Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, Villányi báróné és a katolikus világ több előkelő tagja valamint óriási hívősereg előtt. A felszentelés után Kohl püspök fényes nagymisét celebrált a jezsuiták körében, a mise alatt a Ranolder Intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele este volt a nagyszabású hangverseny keretében. A templom ekkor is zsúfolásig megtelt, Győry grófnő a hangversenyen nagyobb összeget gyűjtött további felszerelésre és kifestésre.


A templom falainak felhúzásakor elhelyezett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor találták meg, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban, íme a latin szöveg magyar fordítása: "Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án, XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó."

Forrás: Bikfalvi Géza

2009. február 14., szombat

Palotanegyedi esték




Tisztelt palotanegyedbeli polgárok, tulajdonosok, egyesületi tagok!



A Civilek a Palotanegyedért Egyesület küldetésnyilatkozatában felvállalta az Európa Belvárosa Programmal kapcsolatos lakossági igények felmérését és összehangolását, valamint azt is, hogy civil résztvevőként mindezt közvetíti a döntéshozó önkormányzat felé. Az Egyesület ennek megvalósítása érdekében indította el a negyedben élő, dolgozó polgárok véleményének és igényeinek megismerésére a



Palotanegyedi esték rendezvénysorozatot,



amelynek alkalmait – a januári lakossági fórumon elhangzott igényeket is figyelembe véve – havi rendszerességgel rendezi meg.

A Civilek a Palotanegyedért Egyesület és a Palotanegyed Városrészi Önkormányzat tisztelettel meghívja Önöket a Palotanegyedi esték vitafórum-sorozat soron következő alkalmára, amelyen a negyeddel kapcsolatos fontos kérdések megtárgyalására nyílik mód!

A rendezvény témája: a Palotanegyed köztisztasága és közterületeinek használata, biztonsága, időpontja: 2009. február 25., szerda 18 óra, helyszíne: a Zappa Caffe alsó szintje (1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.).
Meghívott vendégek, akik válaszolnak a fórumon részt vevők kérdéseire:
· Alföldi György DLA, a Rév8 Zrt. vezérigazgatója,
· Biál Csaba, a Józsefvárosi Önkormányzat Közterület-felügyeletének igazgatója,
· dr. Kocsis Máté, a Palotanegyed Városrészi Önkormányzat elnöke,
· Murányi László, Józsefváros Közbiztonságáért és Köztisztaságáért Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója,
· Práger Ferenc rendőr ezredes, a BRFK VIII. kerületi Rendőrkapitányságának vezetője.
A beszélgetés moderátora: Szűcs Péter, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnöke.


A rendezvényen tisztelettel várja Önöket:

Szűcs Péter, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnöke
dr. Kocsis Máté, a Palotanegyed Városrészi Önkormányzat elnöke





2009. február 11., szerda

Darwin a Palotanegyedben


A világ idén emlékezik meg "A fajok eredete" írója születésének 200., és legismertebb műve megjelentetésének 150. évfordulójáról - így nem is nehéz elképzelni, hogy 2009 akár Darwin-év is lehetne... Mindenesetre az biztos, hogy 2009. február 12-e, Darwin születésnapja a tudományos gondolkodás nemzetközi ünnepe. A skót származású természettudósról azonban kevesen gondolnánk, hogy Budapesten, azon belül is - hol másutt? - a Palotanegyedben van emléktáblája...


Charles Darwin eredetileg orvosnak készült, azonban a boncolásoktól és kegyetlennek tűnő operációk körülményeitől való idegenkedése miatt hamar félbeszakította Edinburgh-ben folytatott tanulmányait. Természetesen apja nem örült a történteknek, így hát fiát gyorsan beíratta teológiára Cambridge-be, abban a reményben, hogy majd pap lesz belőle. Robert Darwin azonban tévedett: fia a természettudományok felé fordult. Már Cambridge-ben megmutatkozott a természettudományok iránti élénk érdeklődése, így Darwin egyetemi tanulmányainak befejezése után Robert Fitzroy kapitány mellett a Beagle nevezetű hajó fedélzetén 5 éves expedíciós útra indult. Többek között ez a csendes-óceáni kutatómunkája képezte az 1859. november 24-én megjelent „A fajok eredete és a természetes kiválasztódása” című művének alapját. A mintegy 20 éves kutatási munka tapasztalatait tartalmazó könyv 1250 példányban jelent meg, és szinte azonnal el is fogyott. „A fajok eredete és a természetes kiválasztódása” egy nap alatt bestseller lett. Darwin bebizonyította, hogy a fajok változékonyak, hosszú fejlődés útján jöttek létre, és mivel a természetes szelekció működik, ezért csak a legerősebbek maradhatnak életben. Természetesen az egyház nem fogadta lelkesedéssel Darwin tanait. A katolikus egyház által összeállított tiltott könyvek jegyzékében, azaz az Indexben hamarosan már ez a mű is szerepelt. 1996-ban II. János Pál pápa azonban kinyilvánította, hogy Darwin evolúciós elmélete összeegyeztethető a keresztényi hittel. (forrás: National Geographic)


De hogy miképp kerül Darwin a Mágnásfertályba? Nos, a már életében híressé és elismertté vált tudóst 1872. május 24-én a Magyar Tudományos Akadémia is külső tagjai közé fogadta. Az Akadémiától pedig már csak egy pár lépés az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulat, amelynek székhelye valaha - miként még ma is látható - a Puskin utcában volt!


2009. február 8., vasárnap

"a ferdén álló utcaelemek tere"



A Pollack Mihály teret az utóbbi néhány évben emlegették már a józsefvárosi beruházások Bermuda-háromszögeként, az önkormányzat elsietett vagy elbaltázott döntése eredményének, a városrehabilitáció megcsúfolásának és így tovább...


... most egy újabb birtokos szerkezetet állítok e sor végére: "a ferdén álló utcaelemek tere". A fotókon látható, hogy miért is - de talán megnyugtató magyarázatot kaphatunk e helyi érdekességre valamelyik illetékestől a Civilek a Palotanegyedért Egyesület által szervezett lakossági fórumon.

2009. február 7., szombat

Gschwindt

A Bródy Sándor utca és a Puskin utca sarkán áll egy háromszintes, díszes homlokzatú, várkastély stílusú épület, amelynek építtetője Gschwindt György, a múlt századforduló egyik legsikeresebb budapesti vállalkozója volt. Olyan hatalmas vagyon fölött rendelkezett a nagypolgár Gschwindt, hogy megengedhette magának az akkor kiépülő Mágnásfertály közepén a palotaépítést.



A családi vagyont még az 1850-es években édesapja, Gschwindt Mihály alapozta meg az ország első szeszfinomításra alkalmas üzemének beindításával. Nagyjából a mai Corvin mozi környékén, tehát szintén a Józsefvárosban, a mai József körút és Üllői út sarkán állt a Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyár két utcára néző hatalmas épülete. A gyár egyre többet jövedelmezett, a tulaj élelmességét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a gyártás során keletkező melléktermékekek hasznosítására is nagy figyelmet fordított: 1869-ben megalapította a gyár területén a lepárlás során keletkező forró vízzel üzemelő első józsefvárosi tisztasági közfürdőt.

A cég vezetői azonban nemcsak eredeti ötletekkel, hanem különleges italokkal is gyakran előrukkoltak. A legkedveltebb az aqua vitae, az élet vize volt, amelyeket kis üvegcsében palackoztak a józsefvárosi gyár avatatlan szemek elől elzárt helyiségeiben. S hogy milyen családi legenda fűződik az aqua vitae megalkotásához, azt a Beyond Budapest túráin, Manótól és Gyuritól bizonyosan megtudhatja a kedves érdeklődő!

Édesapja halála után a felhalmozódó vagyon és virágzó üzlet örököse György lett, aki közismerten nagy zenebarát is volt. A palota alagsorában külön zenetermet alakíttatott ki, ahol nemegyszer tartottak szimfonikus hangversenyeket is. Gschwindt gyakran meghívta e rendezvényekre arisztokrata, nagytőkés, politikus barátait, s a kis csodapalota bérlője-lakója volt többek között Szapáry Lajos gróf, vagy Teleki Tibor gróf, az utolsó koronaőrök egyike.




Az épület Bródy Sándor utcai homlokzatát egy ma már sajnos nem működő, ám gyönyörű napóra díszíti, míg a Puskin utcai bejárat fellett a család emlékét őrzi György húszéves fiának kőbe faragott (és csodás módon megmaradt!) portréja.

Forrás - Prusinszki István: Az élet vizének titkát őrző palota www.nol.hu