Rákóczi útja a Palotanegyed határán

Március 27-e II. Rákóczi Ferenc születésnapja - 1676-ban. A vezérlő fejedelem persze nem a Palotanegyedben járt, hiszen annak idején itt csak mocsár, jó esetben gyümölcsös volt. Nem, Rákóczit nem az élete, még csak nem is a halála, hanem a szó szerint vett utolsó útja köti a Palotanegyedhez. Rákóczi hamvainak hazaszállítása alkalmával kapta ugyanis a régi Kerepesi út belső része a Rákóczi nevet, még 1906-ban.

Kisfaludy Stróbl Zsigmond: Rákóczi

"A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik." - állt Ferenc József király 1904. április 18-i uralkodói leiratában, melynek címzettje a magyar kormány feje, gróf Tisza István volt, s melynek zárása így hangzott: "Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzon és erre vonatkozó javaslatait elvárom."

Rákóczi Ferenc, mint általános iskolai tanulmányainkból tudjuk, Rodostóban hunyt el, 1735-ben, majd édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban. A fejedelem hamvaiért 1906. október 14-én öttagú bizottság utazott a török székvárosba Thaly Kálmán vezetésével, aki 1889-ben a sírok azonosításánál is főszerepet játszott. A koalícióhoz közel álló Thaly előtérbe kerülése nem véletlen: bár neve ma már inkább csak hamis kurucnótái révén ismert, egykor oroszlánrészt vállalt a széles körű Rákóczi-kultusz megteremtésében. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.

1906. október 27-én Orsovánál - ahol annyi emigráns hagyta el a múltban az országot - magyar földre értek a fejedelmi ereklyék. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt, akiknek Thaly büszkén jelentette be: "Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak."

II. Rákóczi Ferenc földi maradványai mellett ekkor tértek haza fia, Rákóczi József, édesanyja, Zrínyi Ilona, egykori társai közül pedig gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvai, továbbá a Nikomédiában exhumált gróf Thököly Imre koporsója is. Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez, a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg fogadta. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak- tudósít a Múlt-kor történelmi portál.

Bár a végső cél nem Budapest, hanem Kassa, illetve Késmárk volt, az ünnepségsorozat tetőpontja egyértelműen a fővárosban volt. Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol a fogadóünnepséget a főváros új polgármestere, Bárczy István vezette. A koporsók gyászhintókra kerültek, majd a díszmagyarba öltözött előkelőségek és a Rákóczi-kort megjelenítő, Szendrei János történész koreografálta díszmenet a Kerepesi úton és a Károly körúton át a Deák térre vonult. Ezt követően Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét templomban gyászmisét celebráltak, melyen megjelentek a képviselők, a főrendek, a tudományos közélet vezetői, a fővárosi elöljárók, valamint az újratemetett emigránsok leszármazottai is. Este a hamvakat újabb díszmenet kísérte vissza a pályaudvarra. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre. Rákóczi, Bercsényi és a többiek temetése még aznap lezajlott a kassai dómban, másnap pedig Thökölyt is végső nyugalomra helyezték a késmárki új evangélikus templomban.

Még a gyászünnepségek napján, október 28-án hivatalossá vált, hogy a belvárosi Kerepesi út neve Rákóczi útra, az ebbe csatlakozó Csömöri úté pedig Thököly útra változik. Maga a gyászmenet tehát a mai Rákóczi úton vonult a pályaudvar felé, amint ezt 1927 óta dombormű is megörökíti az 5. számú ház homlokzatán. A későbbiekben a fejedelem lovas szobrot kapott a Parlament előtt, alakja bekerült a Millenniumi emlékmű oszlopai közé, s mellszobor örökíti meg a kispesti Kossuth téren is. 1906-ban a Rákóczit ünneplők nem sejthették, hogy a fejedelem és társai hamvai röpke tizenhárom évig nyugodhatnak a magyar állam területén. Mint tudjuk, nem a helyük változott meg, hanem az ország határai.

A mohó elefántlady és a Fehérló Szálló

A mai Rákóczi út 15. számú épületet Pán József megrendelésére Hild József tervei alapján építették 1831-ben, klasszicista stílusban. 1837-ben, az akkor még Belső Kerepesi útnak nevezett úton, a főváros egyik legrégebbi nagy kivezető útján, a 15-ös szám alatt nyílt meg a Fehérló Fogadó. Kerényi Frigyestől tudjuk, hogy Petőfi Sándor is megszállt a házban, melynek később több illusztris vendége is volt. 1876-ban például itt időzött Kennedy kisasszony, az idomított elefánt, akiről az a hír maradt fenn, hogy egy éjszaka kiszabadult és befalta a színben raktározott három pesti mérő zabot.

A századfordulótól újabb virágkorát éli az 1852-ben Diescher József tervei szerint egy emelettel bővült épület. Lakói, a nagyvilági életet élő Doppler Ferenc és Károly, vendégeiket a legelegánsabb körökből válogatták: számos híres látogatójuk sorában Liszt Ferenc, Richard Wagner, Goldmark Károly és Erkel Ferenc is megfordult. A ház lakója volt a Lechner család is, akiknek itt született Ödön fiuk, a későbbi neves építész.

Nem a „Szálloda a Fehérló”-hoz volt az épület egyetlen, a nagyközönség számára is szórakozási lehetőséget biztosító intézménye. A 20. század első felében itt működött a nevezetes Magyar Falu Varieté, később a Pavilon Bár és a Kert Varieté. A szocializmus időszakában itt lelt otthonra az Optimisták Kabaréja, majd a Marika eszpresszó.

1989 februárjától a Rákóczi út 15. számú épületet a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központja, 1993 januárjától a Szlovák Intézet bérli. A Közép-európai Kulturális Intézet 2001 tavaszán költözött a ház jobb szárnyába. Az átalakított épületszárny több kiállítótér mellett egy tárgyalóval is rendelkezik, így a kiállítások mellett helyet tud biztosítani tudományos és színházi előadások, valamint konferenciák, szemináriumok rendezéséhez is.

Gyerünk a moziba be!

Évek óta hagyomány, hogy a Magyar Kultúra Napján az Uránia Magyar Nemzeti Filmszínház ingyenesen mutatja be az éppen futó - és javarészt az ezzel nagyjából egyidőben zajló Filmszemlén is megjelenő - magyar alkotásokat. Persze a külföldi filmek sem maradhatnak ki a repertoárból - ám csak szigorúan urániás válogatásban!

Az Uránia Nemzeti Filmszínház épülete az 1890-es évek közepén épült az akkori Kerepesi, ma Rákóczi úton. Egyes források az 1893-as évet jelölik meg az építkezés kezdeteként, mások 1895-öt, az azonban biztos, hogy mulatónak, azaz korabeli kifejezéssel élve, "orfeumnak" épült. Építtetője Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó volt, az épületet Schmal Henrik tervezte, aki sikeresen ötvözte a velencei gótika, az itáliai reneszánsz formai elemeit az arab-mór építészet díszítőelemeivel, így jött létre Budapest egyik legmeghatározóbb "mór" stílusú épülete.

Az orfeum kezdetben Caprice néven működött, majd a tulajdonos Oroszi Antal tönkrementével Alhambra elnevezéssel működött tovább, később vándorkomédiások vették birtokba, egészen 1899-ig, amikor áprilisban, az egykori mulatóban megnyitották az Uránia Tudományos Színházat. A XIX. század második felében világszerte tért hódított a felnőttek művelődését célzó szabad tanítás gondolata és mozgalma. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére megalakult az Uránia Tudományos Társaság, mely a tudomány népszerűsítését tűzte zászlajára és rendszeresen tartott előadásokat, felolvasásokat a budapesti polgárok épülésére. Az Uránia Tudományos Színházat, ezt az új intézményt 1899-ben felszerelték álló és később mozgóképek bemutatására alkalmas vetítőberendezésekkel - így indult útjára az immár több mint 100 éves Uránia filmszínház.

Az Uránia neve elválaszthatatlan "A táncz"-tól, ez lett a címe ugyanis az első magyar mozgófilmnek, melynek jeleneteit az Uránia Tudományos Színház tetőteraszán rögzítette Zitkovszky Béla. "A táncz" című film kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állította össze, a filmen Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és a budapesti Operaház balerinái különböző táncokat mutatnak be a csárdástól az angol táncig. A magyar filmtörténet nagy szomorúságára a filmből egyetlen példány sem maradt az utókorra, csak az előadás nyomtatott szövege, néhány állófotó a forgatásról és a színlap maradt ránk.

Az Uránia-beli tudományos-ismeretterjesztő előadások népszerűségét jelzi, hogy Karinthy Frigyes (aki mellesleg a Palotanegyed lakója volt) is megörökítette az Így írtok ti című művében, címe: A bőr, "alcím: tudományos előadás három részben, 114 színesen vetített képpel és 18 mozgófényképpel." Sokat idézett mondása e humoreszknek: "Már a régi görögöknél találjuk a bőrt..." 1916-tól kezdve az Uránia filmszínházi műsorok bemutatására tér át, a tudományos előadások délutánra szorulnak, majd idővel teljesen megszűnnek. 1930-ban új korszak nyílt az Uránia épületében, Pekár Gyula eladta a legszebb pesti mozit az UFA (német) Filmgyárnak, ettől kezdve UFA Palota lett belőle s főként az UFA filmjeit játszotta nagy sikerrel. A második világháború után a Szovexport mozija lett, 1945 februárjában itt tartották az első háború utáni filmelőadást, mely természetesen a győzedelmes Vörös Hadsereg küzdelmeit mutatta be. Később az épület újra visszakerült magyar tulajdonba s lett a főváros kedvelt mozija.

A kulturális kormányzat 2002-ben eredeti szépségében újíttatta fel a több mint százéves épületet s a 425 fős díszterem mellé még két 60 fős kistermet is kialakítottak az Uránia épületében. 2002 áprilisában nyílt meg újra Budapest talán legszebb mozija, azóta újra a film és moziszerető közönség otthona, filmfesztiválok, díszbemutatók és más rangos filmszakmai események helyszíne. Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2006-ban Europa Nostra díjat kapott.

Glück aus Pannonia

Már a XVIII. század végétől említik a források az egykori Kerepesi úton, a mai Rákóczi út 5. szám alatt működő földszintes Griff Fogadót, amelyet 1865-ben tűzvész pusztított el. Helyén épült fel a háromszintes, eredetileg 72 szobás Pannónia Szálloda, melynek kiváló vendéglőse Langheinreich András volt. Az idegenforgalom történetébe unokaöccse, a százötven éve született Glück Frigyes neve is bevonult, aki ugyanígy számon tart a múzeumi mecenatúra, az iparművészeti gyűjteményezés és a városépítés-tervezés is.

Glück Frigyes életpályája a XIX. századi gazdag polgár klasszikus sikertörténete, aki a maga boldogulását a haza, a köz javával összekötve vélte elérni: vagyonát, tudását, alkotóerejét a legjobb célok érdekébe hasznosította.

A fiatal Glück a nagybácsinál töltött inaséveket követően hat évig külföldön tanult és dolgozott tovább, szakképesítését Svájcban és Németországban szerezte, majd Anglia, Olaszország, Hollandia és Amerika volt további ismeretszerzésének színtere. Hazatérése után a Pannónia Szálló lett működésének színtere. A Pannónia a kor jeles szállodája volt. Színészek, művészek, írók, politikusok találkozóhelye. Ezt mindenek előtt előnyös fekvésének és nem kevésbé elegáns, korszerű, és hangulatos megjelenésének és a kiváló kiszolgálásnak köszönhette.

A Pannónia a régi Nemzeti Színház tőszomszédságában állt, amelynek bérházában működött az Írók és Művészek Társasága, a színitanoda, az épületben a kor kiválóságainak (Lotz Károly) volt műterme, neves színészeknek (Jászai Mari) lakása. Mivel a közelben, a mai Bródy Sándor utcában volt a képviselőház, a szálló gyakran látott vendégül politikusokat, amiként a színészeknek, művészeknek is kedvelt találkozóhelyévé vált. Művész vendégeivel a tulajdonos baráti kapcsolatokat ápolt. Ismerjük egy levelét Mikszáth Kálmánhoz (tegező formában). Kiss József költő versben szólt Glückről, Küry Klára „baráti oklevélben” emlékezett meg róla. A szálló színvonalának emeléséért Glück mindent megtett: előbb 1892-ben, majd 1927-ben korszerűsítette, a vendégszobák számát 115-re növelte, az udvart nyitható üvegtetővel befedve hatalmas télikertté alakíttatta, s étteremnek használta. A Pannónia volt az első budapesti szálló, amelybe villanyvilágítást, a földszinti éttermi és kávéházi helyiségekbe pedig központi fűtést vezettek be. A Hungária Szálló után itt alkalmaztak először "villanyos felhúzó"-nak nevezett liftet. Vendéglője hamarosan európai hírre emelkedett, kedves barátja, Heltai Jenő pedig élő reklámhordozóként rendszeresen írt róla a Pesti Hírlapban.

De Glück Frigyes többre vágyott ennél. Azt tapasztalta, hogy Magyarországon a vendéglős- és szállodaipar legnagyobb gátja a meglehetősen alacsony színvonal, a szakképzés hiánya és az ebből fakadó negatív országkép. Már városatyaként folyamatosan járta a várost, figyelve, hogy min lehetne javítani, szépíteni. Megteremtette a vendéglátó-szakoktatás országos hálózatát, magyar-francia, magyar-német és magyar-angol nyelvű pincérszótárt szerkesztett és adott ki. 1885-ben Stadler Károllyal, a párizsi Grand Hotel egykori főpincérével kidolgozták az Országos vendéglősszövetség ötletét. Fő munkája, Az ínyesmesterség könyve 1889-ben jelent meg.

A szállodára akkor került fel a máig látható emléktábla a fejdelem domborművével, amikor Rákóczi hamvait 1906-ban hazahozták. Az akkor már befolyásos városatya Glück javaslatára nem a rövidebb úton, a Nagykörúton vitték a fejedelem földi maradványait a Keletitől a Nyugatiba, hanem a Kiskörúton. Így a menet elhaladt a Pannónia előtt. Ő kezdeményezte azt is, hogy kora vendéglősei maradandóan róják le tiszteletüket Petőfi apjának sírjánál. Számos támogatója akadt az ötletnek, és az 1913-ban állított fémkoszorú máig őrzi a „jó öreg korcsmáros” álmát a Kerepesi temetőben.

A fiatal szállodás a főváros elkötelezett híve volt. 28 éves korában fővárosi bizottsági tag lett, 41 évesen megkapta a Ferenc József-rend lovagja, 1923-ban pedig a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet. A főváros pénzügyi, közoktatásügyi, közélelmezési és képzőművészeti bizottságaiban működött. Tagja volt különböző hazai és nemzetközi idegenforgalmi szervezeteknek, s mindenkor a magyar idegenforgalom felvirágoztatása érdekében tevékenykedett. Mindemelett turista lévén, a budai hegyek turisztikájának előmozdítása is foglalkoztatta. Nevét – egyetlen budapesti szállodásként – a II. és III. kerületet összekötő, a Hűvösvölgyből erdők-mezők között Szépvölgyig kanyargó budai út viseli. Egy 1902-es nemzetközi szállodás kongresszusi kiránduláson vetette fel a jánoshegyi kilátó építésének ötletét. A tornyot 1910-ben avatták Mivel a kilátóra összegyűlt pénzből még maradt egy összeg, abból a városligeti Vajdahunyad várhoz vezető oroszlános kőhidat építették meg a korábbi fahíd helyére. Ő volt a kezdeményezője az egykori Gugger-, ma Látó-hegyi Árpád kilátó építésének, és javasolta a Duna-korzó rendezésére az alsó rakpart fölé nyúló terasz kialakítását.

Glück Frigyes pompás antik iparművészeti és festmény gyűjteményt, bibliofil könyveket halmozott fel. Köztük a legértékesebb darabok a XII. századi arany evőeszközök, XIII-XVII. századi serlegek, billikomok, és XVII. századi holland festmények voltak. Az Iparművészeti Múzeumban 1908-ban megrendezték az „amateur” kiállítást, mely a kor gyűjtéséről szólt. E kiállításnak ajándékozás, vásárlás volt a hozadéka, s szoros kapcsolat jött létre egyes gyűjtők és a múzeum között. Glück Frigyes ekkor ajándékozta kulcs-gyűjteményét, majd rövidesen evőeszköz-kollekcióját is az Iparművészeti Múzeumnak. Festmény gyűjteményével kapcsolatban Lengyel László műtörténész írta meg az alábbi különös történetet: amikor a Tanácsköztársaság idején az értékes magángyűjteményeket zár alá vették, és múzeumokba szállították, Glück a nála zárolást végző hivatalos kiküldötteket ismételten figyelmeztette, hogy emerről vagy amarról a képről meg ne feledkezzenek. Hazafiúi becsvágya, hogy képei a nemzet tulajdonául a nyilvános gyűjteménybe kerüljenek, ennyire leküzdötte benne a személyes birtoklás megszűntének fájdalmát. Ez a gesztus is jellemző volt erre a különös szellemre.

(Forrás: Kádár Márta, Dobos Szilvia)