2009. január 31., szombat

Vannak vidékek


A Duna Televízió stábja januárban a Palotanegyedben forgatott! Fülöp G. András helytörténeti-tájismertető magazinműsorában, a Vannak vidékek sorozatban érdemesült bemutatásra, a nagyvilág előtti megmutatkozásra negyedünk, a Mágnásfertály és az itt élő-tevékenykedő polgárok közül néhányan. A közel egy órás film videója elérhető a Duna Tv honlapján.
...

2009. január 25., vasárnap

Diana



2009. január 31-tõl látható a Diana: a celebration kiállítás, amely a tragikusan elhunyt walesi hercegnõ életét mutatja be. A VIII. kerületi Palotanegyedben található patinás Károlyi-Csekonics Rezidencia méltó helyszíne ennek a felemelõ kiállításnak. Több, mint 10 évvel halála után Diana hercegnõ emléke még mindig érdeklõdést, érzelmeket és indulatokat vált ki világszerte, hiszen Diana, "a nép hercegnõje" már életében legendává vált. A kiállítás minden Diana, az adott történelemi idõszak és nem utolsó sorban a divat iránt érdeklõdõnek nyújthat tartalmas élményt.

A kiállítás anyagát Diana családja, a Spencer család állította össze és indította világkörüli útra, így állítva emléket a família egyik legjelentõsebb nõi alakjának. A család a kiállításból befolyt bevételbõl, a Diana örökének emléket állító alapítvány munkáját támogatja. A kiállítás londoni bemutatója után Ausztráliában és az Egyesült Államokban turnézott. Londonban 800.000, Ausztráliában és az USA-ban pedig több mint 1.000.000 látogatója volt. A kontinensen pedig elsõként Magyarországon látogatható ez a páratlan kiállítás.

A kiállításon látható többek között gyönyörû uszályos esküvõi ruhája, 28 darab - híres divattervezõk által készített - ruhaköltemény, családi ékszerek, bútorok, számos személyes emlék, és ritka házi videofelvételek, fényképek. Különleges kordokumentumként Spencer gróf megható megemlékezésének eredeti szövege testvérérõl, valamint Elton John és Bernie Taupin szerzeményének, a "Candle in the wind" átdolgozásának kottája és dalszövege - mindekettő a Westminster-apátságban hangzott el Diana temetésén.

2009. január 24., szombat

Házaink állapota



Az alábbi cikk a Józsefvárosi Önkormányzat honlapján jelent meg, és egy olyan önkormányzati kezdeményezésről szól, ami azonnal kérdéseket vetett fel bennem:
- hogyan lehet egy tájékoztatás kötelező erejű?
- mi történik akkor, ha a felmért és "híjával találtatott" társasháznak nincsen anyagi háttere a felújításhoz és pályázaton sem nyer?
- a pályázatokon vajon előnyt élveznek-a azok a társasházak, akik éltek az önkormányzati állapotfelmérés lehetőségével?
- vajon hány ház felmérésére jut az egymillió forintból (hiszen az egész kerületről van szó!)?

Azt gondolom, hogy az ötlet lehet példaértékű, mintegy "a jó gazda módjára eljáró" önkormányzat feladataként, ám visszássá is fordulhat, amennyiben csak az érzelmek felkorbácsolására futja és nem indukál valódi felújítási hullámot.




Az életveszélyes műszaki hibák feltárásában nyújt segítséget az önkormányzat a kerületi társasházaknak, hogy megelőzhessék az olyan tragédiákat, mint amilyen például októberben történt a Rökk Szilárd utcában. Az új kerületi társasházi szolgáltatás a rossz műszaki állapotú társasházak lakóinak hozhat némi megnyugvást.
A Rökk Szilárd utcában egy régi lépcsõ omlott össze, egy idõs asszony halálát okozva. A társasház nem önkormányzati tulajdonú volt, de épp ez az eset figyelmeztet arra, hogy a magántulajdonban lévõ társasházaknak jól jöhet a külsõ segítség.
- Fontosnak tartjuk, hogy legyen hová fordulni a józsefvárosiaknak, ha arra gyanakodnak, az õ házukban is életveszélyes a lépcsõ, a tûzfal, a párkány vagy más - mondta Józsefváros újságnak dr. Gotthard Gábor alpolgármester (Fidesz), a Társasház Állapotfelmérési Program kezdeményezõje. - A társasházak állapotfelmérésének lebonyolítására a Józsefvárosi Vagyonkezelõ Kft-t kérte fel a képviselõtestület. A vizsgálat célja: az élet- és balesetveszélyt jelentõ hibák feltárása. A leggyakoribb veszélyforrásokat vizsgálják majd a szakemberek: a tetõszerkezetek, kémények, tûzfalak, födémek, ereszaljak, párkányok, homlokzatok, lépcsõk, függõfolyosók, korlátok statikai állapotát. Elsõ lépésként a JVK Kft. fel fogja venni a kapcsolatot a társasházakkal, májusig öszszeállítja a vizsgálatra javasolt épületek listáját. Fõleg a 20 évnél régebben épült társasházak esetében van jelentõsége az állapotfelmérésének. Természetesen csak ott végzik el, ahol a társasház igényli a szolgáltatást, és ezt írásba adja. Ha egy társasház nem járul hozzá az állapotfelméréshez, az is szíve-joga, de errõl is írásban kell majd nyilatkoznia. Az így összeállított lista alapján az állapotfelmérések megkezdõdnek. A felmérésért nem kell fizetni, ami nem elhanyagolható segítség a mai körülmények között. A feltárás eredményérõl írásban kap tájékoztatást a társasház és az önkormányzat is, az abban foglaltak kötelezõ érvényûek lesznek, magyarán a feltárt életveszélyes hibát a tulajdonosoknak el kell hárítania. Ha önerõbõl képtelen lenne rá a ház, pályázhat az önkormányzathoz. 2008-ban több forrást is nyitottak a társasházak számára (44 millió forint állt rendelkezésre életveszély-elhárításra, 30 millió gázvezeték-felújításra, 92 millió a városrehabilitációs pályázatokra, 155 millió a Józsefvárosi Lakásfelújítási Programra), ezeket a forrásokat 2009-ben is szeretnék meghagyni. Gotthard Gábor elmondta, bíznak abban, hogy a kerületi társasházak élnek ezzel az új lehetõséggel. A képviselõ-testület december 11-én megszavazta a program indítását és biztosította a felmérések elvégzéséhez szükséges egymillió forintot.

2009. január 23., péntek

A mohó elefántlady és a Fehérló Szálló




A mai Rákóczi út 15. számú épületet Pán József megrendelésére Hild József tervei alapján építették 1831-ben, klasszicista stílusban. 1837-ben, az akkor még Belső Kerepesi útnak nevezett úton, a főváros egyik legrégebbi nagy kivezető útján, a 15-ös szám alatt nyílt meg a Fehérló Fogadó. Kerényi Frigyestől tudjuk, hogy Petőfi Sándor is megszállt a házban, melynek később több illusztris vendége is volt. 1876-ban például itt időzött Kennedy kisasszony, az idomított elefánt, akiről az a hír maradt fenn, hogy egy éjszaka kiszabadult és befalta a színben raktározott három pesti mérő zabot.
A századfordulótól újabb virágkorát éli az 1852-ben Diescher József tervei szerint egy emelettel bővült épület. Lakói, a nagyvilági életet élő Doppler Ferenc és Károly, vendégeiket a legelegánsabb körökből válogatták: számos híres látogatójuk sorában Liszt Ferenc, Richard Wagner, Goldmark Károly és Erkel Ferenc is megfordult. A ház lakója volt a Lechner család is, akiknek itt született Ödön fiuk, a későbbi neves építész.
Nem a „Szálloda a Fehérló”-hoz volt az épület egyetlen, a nagyközönség számára is szórakozási lehetőséget biztosító intézménye. A 20. század első felében itt működött a nevezetes Magyar Falu Varieté, később a Pavilon Bár és a Kert Varieté. A szocializmus időszakában itt lelt otthonra az Optimisták Kabaréja, majd a Marika eszpresszó.
1989 februárjától a Rákóczi út 15. számú épületet a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központja, 1993 januárjától a Szlovák Intézet bérli. A Közép-európai Kulturális Intézet 2001 tavaszán költözött a ház jobb szárnyába. Az átalakított épületszárny több kiállítótér mellett egy tárgyalóval is rendelkezik, így a kiállítások mellett helyet tud biztosítani tudományos és színházi előadások, valamint konferenciák, szemináriumok rendezéséhez is.

2009. január 19., hétfő

Európa Belvárosa Program I.


Kedves Látogató! Rendhagyó módon egy lakossági fórumra szóló meghívót teszek közzé, megnyitva ezzel az Európa Belvárosa Programhoz kapcsolódó bejegyzések - reményeim szerint minél hosszabb és szép eredményekről beszámoló - sorát.


MEGHÍVÓ LAKOSSÁGI FÓRUMRA


Tisztelt palotanegyedbeli lakók, tulajdonosok!


A Civilek a Palotanegyedért Egyesület küldetésnyilatkozatában felvállalta az Európa Belvárosa Programmal kapcsolatos lakossági igények felmérését és összehangolását, valamint azt is, hogy civil résztvevőként mindezt közvetíti a döntéshozó önkormányzat felé.


Ennek érdekében az Egyesület 2008. január 28-án, szerdán délután 17 órától lakossági fórumot szervez a Program alapján a Palotanegyedben tervezett közlekedési változások (forgalomcsökkentés, mélygarázs-építés, forgalmi rend változása) bemutatására, egyúttal a negyedben élő, dolgozó polgárok véleményének és igényeinek megismerésére.

A fórumon részt vesz:

– Alföldi György, az Európa Belvárosa Programot bonyolító Rév8 Zrt. ügyvezető igazgatója, aki a terveket ismerteti,

– valamint dr. Juharos Róbert képviselő, a Józsefvárosi Önkormányzat városfejlesztési tanácsnoka.


A fórum helyszíne a Zappa Caffe alsó szintje (1088 Budapest, Mikszáth Kálmán tér 2.).


Tisztelettel várom Önöket a lakossági fórumon, ahol észrevételeikkel, javaslataikkal Önök is hozzájárulhatnak a Palotanegyed fejlődéséhez!


Budapest, 2009. január 10.


Szűcs Péter

az Egyesület elnöke

2009. január 18., vasárnap

„Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”

- a Palotanegyed jelmondata is lehetne e címbéli, ami a Festetics-palota honlapja szerint magától Festetics Györgytől, a palota építtetőjétől származik. A Festetics név hallatán legtöbbünknek Keszthely jut eszébe, s nem véletlenül: az ottani gyönyörűséges (és szerencsére jó állapotban megtartott) kastélyban nevelkedett gróf Festetics László második fia, II. György. Pozsonyban végzett a jogi karon, majd 1835-ben katonai pályára lépett, 1848-ban pedig a forradalomban is aktívan részt vett.

Atyja halála és az öröklési sorban következő idősebbik Tasziló elsőszülött jogairól történő lemondását követően átvette a Festetics-vagyon gondozását, ami nem kis kíhívást jelentett. Festetics László ugyanis rengeteg adóságot hagyott fiaira, ám nekik csodálatra méltó módon sikerült megegyezniük abban, kire milyen feladat hárul annak érdekében, hogy a család kilábaljon a nehézségekből, és a hírnevükön se essen csorba. A megállapodás szerint György visszatért birtokaira (közben házasságot kötött gróf Erdődy Eugéniával) és 11 évig „polgári egyszerűséggel”, teljes visszavonultságban azon dolgozott, hogy talpra állítsa családját. Nem sokkal visszatérése után részesült abban a tiszteletben, hogy kastélyában vendégül láthatta Ferenc József császárt.
Ez a találkozás nagy hatással volt György későbbi pályafutására, annak ellenére, hogy egy alkalommal komoly összetűzésbe került magas rangú vendégével. Ugyanis az 1861-es országgyűlés az uralkodóval folytatott sikertelen tárgyalások miatt fel lett oszlatva, az alkotmányosság megszűnt, a főtisztviselők zöme pedig lemondott posztjáról. Közöttük volt Festetics György is, aki akkor Vas megye főispánjaként tevékenykedett. Kérelmében „kegyelmes felmentést” kért, de az uralkodó – a pozitív válasz ellenére – saját kezűleg húzta ki a „kegyelem” szót. Meglepő ezért, hogy Deák Ferenc ajánlására csupán hat évvel később már a fejedelem személye körüli miniszteri posztra lett kijelölve. Ettől kezdve állandó, rendkívül fontos szereplője a monarchia politikai életének, hiszen nemcsak az uralkodó bizalmát kellett elnyernie, hanem az országgyűlését is, tolmácsként őrködve az érzékeny egyensúly felett.
Habár maga továbbra is igen egyszerűen élt, fontosnak tartotta, hogy a Festetics-család erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában. Miniszteri kijelölése után ezért a kor neves magyar építészét, Ybl Miklóst kérte fel arra, hogy palotát emeljen neki Pesten. A gyönyörű neoreneszánsz építmény Festetics címben idézett gondolatának a megtestesülése és az ezredfordulón zajló teljes rekonstrukciót követően ma is büszke jelképe a Palotanegyednek. Az épületben megalapítása, azaz 2001 óta az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem működik.
Festetics György politikai érdemeiről sajnos csak kevesen vettek tudomást, mert általában olyan eseményeket készített elő, amelyek nyilvánosságra kerülésükkor már mások nevéhez fűződtek. Hogy milyen sikerrel és odaadással végezte feladatait, azokból a levelekből tűnik ki, amelyekkel a közvetlen munkatársai - köztük Ferenc József - búcsúztak el tőle 1871-ben, amikor megromlott egészsége miatt elhagyta a minisztériumot: „Amidőn Önt egészségi állapotára való tekintettel miniszteri állásától saját kérelmére őszinte sajnálatom kijelentése mellett kegyelemben felmentem, indíttatva érzem egyúttal magamat Önnek eddigi hű és buzgó szolgálatai felett teljes elismerésemet kifejezni” .
A kiváló államférfit még ezek után is több ízben kérték fel különféle posztokra, így amellett, hogy valóságos belső titkos tanácsosként, valamint 1876-ig Erzsébet királyné magánvagyonának kezelőjeként dolgozott, elfogadta 1872-ben koronaőrré való választását is. Három évvel később az uralkodó őt szerette volna miniszterelnöknek kinevezni, 1882-ben pedig főudvarmesternek is, de egészségi állapota miatt az egyik posztot sem fogadhatta el. Életrajzának kikerülhetetlen pontját az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) újjászervezése és vezetése képezi. Ennek keretében nagy érdemei voltak többek között a sopron-nagykanizsai vasút megépítésében, a nagyapja által alapított keszthelyi gazdasági és erdészeti országos tanintézet, a Georgikon újbóli felállításában, és a különféle gazdasági kiállítások szervezésében.
Festetics György korának kiemelkedő személyiségei közé tartozott. Önmegtagadó munkájával, gyakori adakozásaival mindenkit megnyert. Úgy vélekedtek róla, hogy sokat tud, de nem tüntet vele. 1869-ben tisztelői táborát azzal is növelte, hogy csökkentette miniszteri fizetését, mert szerinte ilyen posztokat úgyis jómódú emberek töltenek be. Kitüntetései közé tartozik a Szent István rend kancellári tisztségére való kinevezése, a rend nagykeresztje, valamint a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsában való tagsága. 1883 februárjában hunyt el bécsi palotájában, pár nappal bátyja után. A családi vagyont 1850-ben született fia, Tasziló vette át és irányította testvérei – Jenő, Georgina és Pál – segítségével.

2009. január 17., szombat

Gyerünk a moziba be!



Évek óta hagyomány, hogy a Magyar Kultúra Napján az Uránia Magyar Nemzeti Filmszínház ingyenesen mutatja be az éppen futó - és javarészt az ezzel nagyjából egyidőben zajló Filmszemlén is megjelenő - magyar alkotásokat. Persze a külföldi filmek sem maradhatnak ki a repertoárból - ám csak szigorúan urániás válogatásban!




Az Uránia Nemzeti Filmszínház épülete az 1890-es évek közepén épült az akkori Kerepesi, ma Rákóczi úton. Egyes források az 1893-as évet jelölik meg az építkezés kezdeteként, mások 1895-öt, az azonban biztos, hogy mulatónak, azaz korabeli kifejezéssel élve, "orfeumnak" épült. Építtetője Rimanóczy Kálmán nagyváradi építési vállalkozó volt, az épületet Schmal Henrik tervezte, aki sikeresen ötvözte a velencei gótika, az itáliai reneszánsz formai elemeit az arab-mór építészet díszítőelemeivel, így jött létre Budapest egyik legmeghatározóbb "mór" stílusú épülete.


Az orfeum kezdetben Caprice néven működött, majd a tulajdonos Oroszi Antal tönkrementével Alhambra elnevezéssel működött tovább, később vándorkomédiások vették birtokba, egészen 1899-ig, amikor áprilisban, az egykori mulatóban megnyitották az Uránia Tudományos Színházat. A XIX. század második felében világszerte tért hódított a felnőttek művelődését célzó szabad tanítás gondolata és mozgalma. 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére megalakult az Uránia Tudományos Társaság, mely a tudomány népszerűsítését tűzte zászlajára és rendszeresen tartott előadásokat, felolvasásokat a budapesti polgárok épülésére. Az Uránia Tudományos Színházat, ezt az új intézményt 1899-ben felszerelték álló és később mozgóképek bemutatására alkalmas vetítőberendezésekkel - így indult útjára az immár több mint 100 éves Uránia filmszínház.



Az Uránia neve elválaszthatatlan "A táncz"-tól, ez lett a címe ugyanis az első magyar mozgófilmnek, melynek jeleneteit az Uránia Tudományos Színház tetőteraszán rögzítette Zitkovszky Béla. "A táncz" című film kultúrtörténeti anyagát Pekár Gyula és Kern Aurél zenetörténész állította össze, a filmen Blaha Lujza, Márkus Emília, Pálmay Ilka, Fedák Sári és a budapesti Operaház balerinái különböző táncokat mutatnak be a csárdástól az angol táncig. A magyar filmtörténet nagy szomorúságára a filmből egyetlen példány sem maradt az utókorra, csak az előadás nyomtatott szövege, néhány állófotó a forgatásról és a színlap maradt ránk.



Az Uránia-beli tudományos-ismeretterjesztő előadások népszerűségét jelzi, hogy Karinthy Frigyes (aki mellesleg a Palotanegyed lakója volt) is megörökítette az Így írtok ti című művében, címe: A bőr, "alcím: tudományos előadás három részben, 114 színesen vetített képpel és 18 mozgófényképpel." Sokat idézett mondása e humoreszknek: "Már a régi görögöknél találjuk a bőrt..." 1916-tól kezdve az Uránia filmszínházi műsorok bemutatására tér át, a tudományos előadások délutánra szorulnak, majd idővel teljesen megszűnnek. 1930-ban új korszak nyílt az Uránia épületében, Pekár Gyula eladta a legszebb pesti mozit az UFA (német) Filmgyárnak, ettől kezdve UFA Palota lett belőle s főként az UFA filmjeit játszotta nagy sikerrel. A második világháború után a Szovexport mozija lett, 1945 februárjában itt tartották az első háború utáni filmelőadást, mely természetesen a győzedelmes Vörös Hadsereg küzdelmeit mutatta be. Később az épület újra visszakerült magyar tulajdonba s lett a főváros kedvelt mozija.


A kulturális kormányzat 2002-ben eredeti szépségében újíttatta fel a több mint százéves épületet s a 425 fős díszterem mellé még két 60 fős kistermet is kialakítottak az Uránia épületében. 2002 áprilisában nyílt meg újra Budapest talán legszebb mozija, azóta újra a film és moziszerető közönség otthona, filmfesztiválok, díszbemutatók és más rangos filmszakmai események helyszíne. Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2006-ban Europa Nostra díjat kapott.

2009. január 16., péntek

Párbeszéd


A Párbeszéd Háza Budapest szívében, a Palotanegyedben jött létre a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya kezdeményezésére. Céljuk olyan szellemi központ kialakítása, ahol teremtő párbeszéd indul a hit, a kultúra és a társadalmi igazságosság szolgálatában. A magyar jezsuiták Horánszky utca 20 sz. alatti egykori épülete így kap ismét szerepet - az alapítók törekvésének megfelelően - a magyar Egyház és a társadalom megújításában.

A Párbeszéd Háza számos kulturális tevékenységet, lelki, szellemi és közösségi programot szervez a következő témákban: vallásközi és kultúrák közti párbeszéd, művészeti programok, zsidó-keresztény közös bibliaolvasás, Faludi Ferenc Akadémia, Szent József Stúdió Kollégium, Keresztény Élet Közössége, Szentjánosbogarak, a Jézus Szíve templom ifjúsági- és felnőtt hittanórái, imaiskola és imaközösség, bevezetés a keresztény meditációba.


Az egykori Mária Kongregáció (XVI. századtól induló, népszerű világi jámborsági mozgalom) a jezsuitákkal is jó kapcsolatot ápolt. A Kongregáció központjaként 1912-ben épült föl a Horánszky u. 20. szám alatti épületkomplexum, amely egyetemi kollégiumnak, nyomdának és lapkiadóknak is helyet adott. Az I. világháború alatt hadikórház, 1919-ben lefoglalják, szakszervezeti székház.

A húszas évektől ismét minden a régi, filozófiai főiskola és tanártovábbképzés is elkezdődik, továbbá mozitermet alakítanak ki. A nyilas hatalomátvétel után elkezdődik az üldözött zsidók mentése és elrejtése. A jezsuiták a svéd Vöröskereszt valamint a pápai nunciatúra menleveleivel üldözöttek százait mentenek meg. Igen sokat tesz az üldözött zsidók megmentése érdekében Raile Jakab SJ, akit a jeruzsálemi Yad Vashem Intézet egyedüli magyar jezsuitaként a Világ Igazai kitüntetésben részesített. Menekült papok és katonaszökevények is menedéket találnak a Központban.
Hamarosan megmentőikre kerül a sor, az 50-es évek elején az egyház- és szerzetesellenes üldöztetések idején. Az épületet 1950-ben államosítják, részben a Rajk Kollégium, részben a Közgazdasági Egyetem kapja meg, a kápolna pedig a Színművészeti Főiskola operatőri műterme. Az épületet 2003-tól kapja vissza a jezsuita rend. Ekkor nyílik meg először a nagyközönség számára, a Kulturális Örökség napja keretében.


2009. január 12., hétfő

Beyond Budapest

Mi a Negro titka?

Hideg, ködös, szmogriadós januári vasárnap délelőtt a Belvárosban. És mégis: nevetés, érdeklődéstől csillogó szemek, no meg az a kellemes tudat, hogy ma is gazdagodtunk.

Kedves Manó és Gyuri, köszönet érte!

2009. január 11., vasárnap

A Múzeum elhelyezése és a Múzeumkert kialakítása


A Magyar Nemzeti Múzeum mint az egyik első jelentős hazai közintézmény gyűjteményeinek végleges elhelyezése hosszan elhúzódott és - a mai, biztonságot előtérbe helyező szemlélethez képest - jócskán kalandos formában valósult meg: 1803-1806 között a volt pálos rend pesti épületét (a mai V. kerületben, a Papnevelde utcában) kapták meg, a napóleoni háborúk következtében a legértékesebb részlegeket viszont Temesvárra szállították. Nem sokkal ezután a katolikus egyház igényt tartott az épületre, amelyben a központi papnevelést kívánták megszervezni, emiatt 1806 nyarán elrendelték a kiköltözést. József nádor az uralkodóhoz fordult a probléma megoldása miatt: I. Ferenc engedélyezte, hogy a pálos kolostor szomszédságában fekvő egyetem háromemeletes épületét birtokba vegyék.

A helyszín azonban nem volt megfelelő. A termekben zsúfoltság alakult ki, és a fagerendás szerkezet állandó túlterheltségnek volt kitéve. A tetőszerkezet sem volt biztonságos, egyrészt beázott, másrészt tűzveszély is fennállt. A legjobb megoldás egy új épület emelése lett volna, de erre a háborús viszonyok miatt nem lehetett vállalkozni. Így József nádor azonnal megragadta az alkalmat, amikor Batthyány Antal eladásra kínálta az akkori ún. Országúton (ma: Múzeum körút), a Kecskeméti kapuval átellenben található, nagy kerttel körülvett egyemeletes villáját. A nagyjából a mai Múzeumkertet magában foglaló terület 1813. október 28-án került a múzeum tulajdonába. A vételár 220 ezer forint volt. Az összeg kifizetésére felhasználták azt a pénzt, amely a Hatvani utcában, a ferencesek temploma mögött álló telek eladásából származott. A területet még Grassalkovich Antal herceg adományozta a Nemzeti Múzeumnak.
Batthyány József esztergomi érsek

A török kiűzése után a mai Józsefváros beépítésére sokat kellett várni. Az első építményeket a 18. század közepén kezdték emelni, ekkor nyitották meg a mai Múzeum és a Bródy Sándor utcát is. Az így kialakult telken több ház is állt, ezek egyikét a kalocsai érsek, gr. Klobusiczky Ferenc(1707-1760) építtette valamikor 1751-1760 között, ő egy nyári lakot építtetett és a kor ízlésének megfelelően egy francia parkot is létesített a telken. (Ez hamarosan a főnemesség kedvelt szórakozóhelyévé vált, ahol lovasbemutatókat is tartottak.) Ezt a villát vásárolta meg Batthyány József esztergomi érsek (1776-1799), aki több ízben fényes ünnepséget rendezett itt. A nagy műveltségű egyházfő nevéhez számos épület (kalocsai székesegyház, pozsonyi prímási palota) és gyűjtemény köthető. Ő kezdte el a pesti Városliget kialakítását is. Ugyanakkor az Országúton (mai Kiskörút) túli terület külvárosi jellege is megmaradt.

Az alaprajzon is látható épület utca felé néző frontja 76 m, a kertre néző két oldalszárnya 47-48 méter volt. Ez elengendőnek tűnt a régészeti és természeti tár, a könyvtár, és a személyzet elhelyezésére. A villa állapota sok kívánnivalót hagyott maga után, ami komoly, és elhúzódó felújítási munkákhoz vezetett. Az első feladatok közé a biztonság megoldása tartozott, mivel rendszeresen fordultak elő lopások. Ennek érdekében meg kellett erősíteni az udvar felé eső ajtót, és az ablakokra rácsokat szereltek fel. A tető új szerkezetet és cserepeket kapott, a termekben több kályhát is felállítottak. Gyakran volt szükség az üvegesmester munkájára is. Lassan kerülhetett sor a helyiségek bebútorozására, mivel megfelelő szekrényeket kellett csináltatni, ami nagy költségekkel járt. Miller Jakab Ferdinánd, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója sorra küldte a további mesteremberek - kőművesek, lakatosok, kéményseprők, kútfúrók - számláit a nádornak kifizetés végett.

További problémát jelentett a telkeken álló egyéb épületek rendezetlen tulajdonviszonya. Volt itt ugyanis egy istálló, majd ennek lebontása után egy lovardát létesítettek: 1827 és 1837 között itt működött a Nemzeti Lóiskola. A Múzeum több levélben kérte megszüntetését, de a végső döntés sokáig elhúzódott. Megoldhatatlan problémát jelentett a "körút" szennyezettsége is, számos felirat született a tisztítás ügyében. Tovább rontották a terület képét a mai Kálvin téren tartott heti vásárokból "elszabadult marhák és baromfik", akik nem egyszer a Múzeum körül legelésztek, futkároztak.

A Batthyány-villa sorsa végül 1838-ban pecsételődött meg.: az 1832-36-os országgyűlés 500.000 forintot szavazott meg egy megfelelő és végleges épület felépítésére. Az 1835/36. évi országgyűlés pedig elfogadta József nádor javaslatát egy új, a régi villa mögött álló múzeumra . Az építkezések 1836 júniusában kezdődtek és majd tíz évig tartottak. Az épületet tervező Pollack Mihály a Nemzeti Múzeum körüli sivár terület rendezésével kapcsolatos teendőket 1847. október 4-én kelt műszaki leírásában ismertette. Az épületet három oldalról vaskerítéssel kívánta körbevenni, a mai, róla elnevezett tér oldalára pedig árkádos lapidáriumot tervezett a régi kőemlékek számára. Kétoldalt, a Bródy Sándor és Múzeum utcára nyílóan, a kapuk tengelyében egy-egy kisebb épületet akart emelni, amelyek bejáratul és az udvarosok lakásául szolgáltak volna. Magát a kertet angolpark-szerűen, - mint írja -, magas törzsű fákkal és alacsonyabb cserjékkel szándékozott beültetni.

A tereprendezési munkák kivitelezése és az építőanyag beszerzése 1836 második felében indult meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy amíg a falak nem állnak, addig a gyűjtemények a villában maradnak. Az 1838-as árvíz azonban keresztülhúzta a számításokat. A földszinten elhelyezett könyvtári állományt sikerült megmenteni, de a falakat annyira alámosta a víz, hogy a villa bármelyik pillanatban összedőlhetett. A gyűjteményeket ekkor az Üllői úton már álló Ludoviceumba szállították át. A régi villa kiürítését 1838. november 4-én fejezték be, csak néhány nehezen megmozdítható kőemlék maradt a helyén. Ezek elvitele után felszámolták a megroggyant épületet, és a lebontásból származó építőanyagot eladták. Lehet, hogy néhány téglát is beépítettek a mai is álló, impozáns épületbe.


Az épület elkészülte után azonban a gyűjtemények beköltöztetése, elhelyezése is vontatottan haladt és a meglévő költségekből csak arra futotta, hogy a múzeum előtt elkészüljön a kerítés és a járda. A másik három oldalon az építkezésből maradt hulladékfából összetákolt deszkapalánk éktelenkedett még hosszú ideig. Az így bekerített külső udvart a korabeli leírás szerint "homokbuckák, dudva, kóró és vadnövények undokítják". 1848 elején Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be terveket a múzeum körüli terület parkosítására, de a hamarosan bekövetkező forradalmi események miatt ennek megvalósítására egy ideig gondolni sem lehetett. A Múzeumkert ügye az 1850-es évek elején kapott új lendületet, vált igazi nemzeti üggyé. A szükséges összeg előteremtése nem kis feladat elé állította a múzeumot, mivel az abszolutista államhatalom támogatás helyett lakbéradót vetett ki az intézményre. A pénzt társadalmi összefogásból, adományokból kellett tehát összeszedni. Az adományok viszont eleinte elég lassan csordogáltak, ezért Kubinyi Ágoston igazgató 1851. végén kérvényt nyújtott be a helytartótanácshoz, melyben kérte, hogy a parkosítás javára a múzeum dísztermében hangversenyeket rendezhessen. Az első `kerti` hangversenyt 1852. március 24-én tartották. 1853-ban itt tartotta Erkel Ferenc vezényletével első koncertjét a Filharmóniai Társaság zenekara. Mivel azonban a hangversenyek jövedelme még nem volt elegendő a munkálatok megindítására, Kubinyi saját felelősségére gyűjtőíveket köröztetett. Kísérlete eredményesnek bizonyult, hiszen idővel mind több adomány gyűlt össze, amelyet 1852-től, egy pesti polgárokból álló bizottság kezelt. E kerti alapból (még 1852-ben) a múzeum mögött felépült a Wagner János által tervezett, ma is álló kertészház, majd a következő év tavaszára Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a kert (angol-parkos) tervét. Ennek jóváhagyása után azonban még több mint két évnek kellett eltelnie a kertavató ünnepségig.



A "Múziumkertet" (ahogy a Pál utcai fiúk nevezték) 1855. november 24-én avatták fel ünnepélyes keretek között. A kor egyik fontos sajtóterméke, a Vasárnapi Ujság így írt az eseményről: `A nemzeti muzeum sétányán nov. 24-én ültették a legelső fát, melly alkalommal, az intézet igazgatója Kubinyi Ágoston nagy ebédet adott. Azon csinos öntözőt, mellyel a vendégek a fát megöntözték Kortsák József bádogos különösen e czélra készité.` Más újságok híradásaiból arról is értesülünk, hogy a `földíszített három első fát` a jelenlévők a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészen ültették el. A kertavató ünnepség jelentős társadalmi eseménynek számított, amelyen a megye és a város vezetői mellett részt vett a tudományos és irodalmi élet több jelentős alakja csakúgy, mint az ipar és kereskedelem számos képviselője.

A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének a vezetésével folyt. Az első fákat József főherceg adományaként a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társszekéren. A legszebb hársfákat Sina Simon küldte gödöllői uradalmából. A parkosítás munkálatai 1857-ben fejeződtek be. A Hölgyfutár ez évi 127. számában erről a következőképpen tudósított: "A múzeum park elkészült. A fák mind elvannak ültetve, a virágágyak, pázsitok elrendezve. Most már nincs egyéb hátra, mint szép reménynyel és türelemmel várni, míg e fák meglombosodnak, s hűs árnyékot adnak. Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen."

A Múzeumkert végleges alakját 1879-ben kapta, amikor a Múzeum körút kiszélesítésekor 264 négyszögöl területet kihasítottak az úttest céljaira. A kerítést, amely Ybl Miklós tervei szerint 1865-ben készült el, ekkor 15 méterrel beljebb helyezték. Az utolsó jelentős kertészeti rendezésre száz évvel később, 1973-ban került sor.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

2009. január 4., vasárnap

A Magyar Nemzeti Múzeum





Az indító bejegyzésben - vizuálisan is elősegítendő a Palotanegyed pontos területének beazonosítását és megjegyzését -, egy szimbólumot kerestem és találtam: a szintén a Palotanegyed területén fekvő és annak történetében is igen fontos szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palásthoz hasonlítottam ezt a területet, amely a két körút között sugaras irányban elhelyezkedve a kiterített palást alakjára emlékeztet. Az Astoriától elindulva tehát a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út és a Múzeum körút által határolt területet számíthatjuk - még egyszer hangsúlyozva: a mai viszonyok között – Palotanegyednek.

Azt azonban már akkor is hangsúlyoztam, hogy történetiségét tekintve ettől jóval szűkebb területet kell ezzel a regénybe illő névvel illetni: nagyjából a Nemzeti Múzeum mögött félkörívben elhelyezkedő egy-két utcányi területet tekinthetjük a szűk értelemben vett Palotanegyednek. Nem véletlenül hivatkozom már másodjára is a Nemzeti Múzeumra: a negyed kialakulásának egyik első mérföldköve, konkrétan az első itt épült palota maga a Múzeum volt.


Kisiskolai tanulmányainkból derenghet: gróf Széchenyi Ferenc azt a bizonyos híres felajánlását 1802-ben tette meg, amikoris engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy a Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. (A gyűjtemény ekkor 11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű nemzeti intézménye lett. A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban, majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el.) Az uralkodó kegyes hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük az alapítás évének.

Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította fel az ország népét, s ezt követően az e területen fekvő Batthyány-kúriát 1813-ban a nemzet megvásárolhatta a Nemzeti Múzeum elhelyezése céljából. (Az adományok közül az egyik legjelentősebb az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásványgyűjteménye volt, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját. Az ajándékozások mellett a gyarapodás másik forrása a vásárlás volt, így jutottak hozzá például Jankovich Miklós tudós és műgyűjtő gazdag gyűjteményéhez.) Az épület felállítására az 1832-36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget, az építkezés az ezt követő 10 évben folyt.


A tervezéssel a magyar klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. A Múzeum mögötti tér ma is Pollack nevét viseli, vélhetően ezen épület okán. Azonban az szembetűnhet, hogy a teret határoló majd’ minden palotát egy másik neves magyar építész, Ybl Miklós tervezte. De visszatérve az építkezésre: az épület tehát éppen kész lett a "nagybetűs előadásra", hiszen mindannyian tudjuk, hogy a forradalom és aztán a szabadságharc idején milyen jelentős szerepet játszott. Az persze csak hagyomány, hogy Petőfi innen szavalta el a Nemzeti dalt, de az már tény, hogy a múzeumi díszteremben ülésezett a ’48-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, majd aztán később, a Parlament felépüléséig, 1902-ig a felsőház végig itt is működött. Így vált tehát a Nemzeti Múzeum a nemzeti szabadság jelképévé - mindamellett, hogy a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadó helye is.

A XIX. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé - a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával - 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig, a képtár egy részéből, a Szépművészeti Múzeum. 1926-27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak.

Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került, mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.