Lapozgassunk bedekkert!

Nyáridő van: az utazások, kirándulások ideje. A jól felkészült utazó frissen aktualizált útikönyvvel rója a kiszemelt várost. Útikönyvvel, azaz bedekkerrel, amely önálló irodalmi műfajként egy esseni nyomdász- és könyvkiadó família nevét örökíti meg, sokat utazó és azt élvezettel lejegyző fiának köszönhetően. A Budapesti Negyed 2004 őszén egy egész lapszámot szentelt a Pest-budai útikönyveknek, ezeket lapozgatva örömmel fedeztük föl Hevesi Lajos 1873-as kiadású Budapest és környéke címet viselő művében "az aristokratikus telepekről", azaz a mai Palotanegyedről szóló sorokat.

"A Fővámháztól balra a széles Mészáros-utczába fordulunk, mely már a pesti boulevardok belső gyűrűjéhez fog csatoltatni. Ez derékszögben távozik a Dunától s a hajdan igen silány, jelenleg igen díszes Szénatérre vezet, melyre csillag-alakban hat nagy, széles utcza nyílik, éspedig: a Mészáros- utcza, Soroksári út, Űllői út, Stáczió utcza, Országút és Kecskeméti utcza. E téren áll
a reformátusok temploma, mely 1816-30-ig épült, csinos oszlop-csarnokkal és újabb torony-sisakkal bír. A templomban Zichy grófnő ékes márvány emléke van. A téren áthaladva, mellesleg végignézhetünk a széles Üllői úton, melyen számos ház épül. A vége felé látszó nagy épület az Üllői kaszárnya, azon innen a háromemeletes köztelek látszik. Mi azonban be nem fordulva, egyenest az Országút felé tartunk, hol
a Nemzeti Múzeum ötlik szemünkbe, melynek csinos parkjában Kazinczy és Berzsenyi ércz mellszobrai állnak, ifj. gróf Vay Miklóstól. Mi azonban ez alkalommal kívül kerüljük meg a parkot, a múzeumtól jobbra bekanyarodván a Múzeum-utczába. Ezen utcza még 3 évvel ezelőtt sötét, ronda, éjjel veszedelmes sikátor volt; az Országút felőli sarkán, hol most díszes házcsoport készül, melynek sarkát az Első Hazai Takarékpénztár (Ybl tervei szerint épült) háza képezi, akkoriban a hírhedett "Két pisztoly" vendéglő, helyesebben korcsma állt. A Múzeum-utczában s a múzeum mögött az utóbbi évek folytán igen díszes aristokratikus telep épült, mely többnyire főnemesi palotákból áll. Éspedig a sarok-épülettől negyedik ház a gr. Károlyi Ede és Sándor palotával egybekötött bérháza (építették Szkalniczky és Koch), utána az ugyanazok által épített gr. Zichy N. János palotája következik. Átellenben az Ötpacsirta-utcza sarkán
gróf Károlyi Alajos palotája ötlik szemünkbe, úrias előcsarnokával és franczia mansardtetejével. E palotát Ybl építette franczia renaissance modorban; mögötte igen ízléses díszkertecske terül, melyre csinos hozzátartozó bérház következik (Ybl). A palota belső berendezésében főúri pompa és mívelt ízlés párosulnak; van benne sok értékes modern festmény is, melyek közül különösen említésre méltók: Meissonnier "németalföldi zászlósa", Gérme "kakasviadala", Isabey "franczia falusi vendéglője", Achenbach Oswaldtól több nápolyi tájkép, Pettenkofen több magyar tájképe (ezek közt a híres "szolnoki vásár" is), Hoguet tengeri tájképei, Szoldatics jeles madonnája, stb. A bejáró egyik falán Lotz Károly a vendégszeretet és bőség, másikán a béke és háziasság jelképes alakjait festé, a vestibule plafondján pedig középen a hórákat s kétoldalt a quadrigán kocsizó Apollót és a bika-fogaton járó Lunát viaszfestésben. A főlépcső igen szép bronze-rácsozata Schröffel műve, kinek egyáltalán a belső berendezés körül sok érdeme van.
Ugyanazon sorban tovább menve az 1858-ban Ybl által épült Nemzeti Lovagdát látjuk, azután az új Eszterházy-palotát (építette Baumgarten bécsi építész) s az utcza másik sarkán elérjük a nemes ízlése által igen jó hatású
gróf Festetics György-féle palotát, mely szintén Ybl Miklós műve. Az evvel szemközti sarokház gróf Dégenfeldé és Ybl-től való. Itt balra a főhg. Sándor-utczába térünk, hol a megint csak Ybl építette renaissance-modorú
Országház előtt elhaladván csakhamar ismét kiérünk az Országútra, melyet jobb felé követünk. Itt előbb az állatgyógy-intézetet érjük el, majd az evvel tőszomszéd úgynevezett régi fűvészkertben álló s Wágner építőmester által újonnan épült vegytani intézetet, mely a tudomány mai állása szerint lehető legczélszerűbben van berendezve. (Igazgatója Than Károly egyetemi vegytanár.) A kerti telken szándékoznak építeni az új egyetemet is. Még nehány lépés s elértük azon keresztutat, hol jobbról a széles Kerepesi út, balról az elegáns Hatvani utcza végződnek az Országúton. Mi a sarokháznál (mely a Nemzeti Színház tulajdona s mely helyett nemsokára új ház fog épülni) jobbra fordulunk, de ezúttal csak a második épületig megyünk, mely

a Nemzeti Színház. A nemzeti múzsa e temploma 1840-ben épült hg. Grassalkovich által ajándékozott telken Zitterbarth Mátyás pesti építész tervei szerint. Építkezési modora a nagyszerűtől éppen annyira van mint a széptől; látszik rajta, hogy csak hajlékért esengett akkor még a magyar dráma, bármi szerény legyen az. Kívül egyszerű előcsarnok van, mely előtt parányi kertecskében id. Lendvay Márton jeles színészünk éppen nem jeles (horgany öntetű) szobra áll, melynek helyén annakelőtte Katona József még jelesebb költőnk még kevésbé jeles (ugyancsak horgany öntésű) szobra állt. Az épület homlokzatán egy fülkében Megyeri szerényke mellszobra. A színház foyer-ja dóriai oszlopokkal bír, de a mai kor igényeinek meg nem felel; a nézőtér pár év óta kék és fehér színekben van díszítve."

Ybl Miklós, egy kisbolygó keresztapja

.

Bár már korábban is volt csillagászatról szóló bejegyzés, azért valljuk be: itt, a Palotanegyedben, a Belváros közepén vajmi kevés lehetőség van arra, hogy az eget szemlélve bármit is felfedezzünk. Nemhogy még a frissen felfedezett bolygócska névadása is valamiképpen kapcsolódhatna ide...

Pedig a legfrissebb hírek szerint egy fiatal magyar csillagásznak köszönhetően a Palotanegyed kialakulása és - még másfél évszázad távlatából is - képe leghatásosabb formálójának a csillagközi térben is megadatott a halhatatlanság. Sárneczky Krisztián jóvoltából idén tavassszal ugyanis Ybl Miklós építész nevét kapta meg a korábban 2002 YB3 katalógusszámú égitest, tegyük hozzá: másik három kisbolygóval egyetemben, amelyek Csokonai, Csonka János és Bánki Donát emlékét őrzik.

Ybl Miklós 1814-ben született Székesfehérváron, a bécsi polytechnikumon folytatott tanulmányai után négy évet Pollack Mihálynál, majd id. H. Koch bécsi irodájában töltött és Koch megbízásából a prágai Kinsky-villa építését ellenőrizte. 1840-ben a müncheni akadémián képezte magát tovább. Pollack megbízásából itt a pesti Német Színház átalakításához készített terveket. 1841-ben kéthónapos tanulmányutat tett Itália északi városaiban. Hazatérve Pollack Mihály fiával, Ágosttal társult, együtt tervezték az ikervári Batthyány-kastély újjáépítését, majd Károlyi György Egyetem utcai palotáját fejezte be, a nagykárolyi és a csurgói kastélyon végzett tervezői munkát és újjáépítette a romba dőlt kaplonyi templomot. Ezután Károlyi István fóti kastélyát toldotta meg szárnyakkal.

A gazdasági épületek, pavilonok mellett 1845-tõl 1855-ig építette első fő művét, a fóti templomot kiérlelt romantikus stílusban. 1851-ig Károlyi István építésze volt, Fóton lakott, s Károlyi uradalmában mindenütt épített és helyreállított. Első pesti alkotása, az Unger-ház (Múzeum krt. 7.) még szintén romantikus stílusú, éppígy a volt Nemzeti Lovarda (1857-58), a Balassa-ház kiépítése s Széchenyi István nagycenki temploma (1860-64).

Nemzeti Lovarda

A 60-as évektől kezdve stílusa fokozatosan közeledett a neoreneszánszhoz. 1860-tól 1862-ig a Budai Takarékpénztár palotáját, utána a Ganz-mauzóleumot és a Kálvin téri Geist-házat építette. 1862-tõl tervezte a Nemzeti Múzeum mögötti volt Festetics- és a Károlyi Lajos-féle palotát. E munkájával kapcsolatban Angliában tett tanulmányutat. 1865-ben építette a Sándor utcai ideiglenes Képviselőházat. A Múzeum környékén a Pálffy- (1867) és a Degenfeld-palota (1874) is az ő műve.

Pálffy-palota, ma a FSZEK Zenei Gyűjteményének tárháza

.

Bérházak, paloták, kastélyok (az ókígyósi, turai) mellett a Rác fürdő gőzfürdőjét (1864 és 1870) és a Pesti Hazai Takarék Egyetem utcai anyaintézetét (1868) építette. 1866-79 között tervezte a Ferencvárosi neoromán templomot, a 60-as évek második felében a margitszigeti építkezéseket, köztük a Margit-fürdőt, művészetének egyik gyöngyét. 1870-től épültek neoreneszánsz stílusú mesterművei: a Vámház (1870-77), a Várkert-bazár (1875-78), a pompás Operaház (1875-84), majd a Kálvin téri - jelenleg az Erzsébet téren álló - Danubius-kút (1880-83). 1867-ben vette át Hild József örökét, a Bazilika építkezését, melyet az északi és déli oldalfal kivételével a kupolával együtt teljesen reneszánsszá formált át. A Királyi Palota krisztinavárosi szárnya és nagy udvara is Ybl műve.

„Egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája a nélkül, hogy Pesten is ne legyen”

- a Palotanegyed jelmondata is lehetne e címbéli, ami a Festetics-palota honlapja szerint magától Festetics Györgytől, a palota építtetőjétől származik. A Festetics név hallatán legtöbbünknek Keszthely jut eszébe, s nem véletlenül: az ottani gyönyörűséges (és szerencsére jó állapotban megtartott) kastélyban nevelkedett gróf Festetics László második fia, II. György. Pozsonyban végzett a jogi karon, majd 1835-ben katonai pályára lépett, 1848-ban pedig a forradalomban is aktívan részt vett.

Atyja halála és az öröklési sorban következő idősebbik Tasziló elsőszülött jogairól történő lemondását követően átvette a Festetics-vagyon gondozását, ami nem kis kíhívást jelentett. Festetics László ugyanis rengeteg adóságot hagyott fiaira, ám nekik csodálatra méltó módon sikerült megegyezniük abban, kire milyen feladat hárul annak érdekében, hogy a család kilábaljon a nehézségekből, és a hírnevükön se essen csorba. A megállapodás szerint György visszatért birtokaira (közben házasságot kötött gróf Erdődy Eugéniával) és 11 évig „polgári egyszerűséggel”, teljes visszavonultságban azon dolgozott, hogy talpra állítsa családját. Nem sokkal visszatérése után részesült abban a tiszteletben, hogy kastélyában vendégül láthatta Ferenc József császárt.

Ez a találkozás nagy hatással volt György későbbi pályafutására, annak ellenére, hogy egy alkalommal komoly összetűzésbe került magas rangú vendégével. Ugyanis az 1861-es országgyűlés az uralkodóval folytatott sikertelen tárgyalások miatt fel lett oszlatva, az alkotmányosság megszűnt, a főtisztviselők zöme pedig lemondott posztjáról. Közöttük volt Festetics György is, aki akkor Vas megye főispánjaként tevékenykedett. Kérelmében „kegyelmes felmentést” kért, de az uralkodó – a pozitív válasz ellenére – saját kezűleg húzta ki a „kegyelem” szót. Meglepő ezért, hogy Deák Ferenc ajánlására csupán hat évvel később már a fejedelem személye körüli miniszteri posztra lett kijelölve. Ettől kezdve állandó, rendkívül fontos szereplője a monarchia politikai életének, hiszen nemcsak az uralkodó bizalmát kellett elnyernie, hanem az országgyűlését is, tolmácsként őrködve az érzékeny egyensúly felett.

Habár maga továbbra is igen egyszerűen élt, fontosnak tartotta, hogy a Festetics-család erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában. Miniszteri kijelölése után ezért a kor neves magyar építészét, Ybl Miklóst kérte fel arra, hogy palotát emeljen neki Pesten. A gyönyörű neoreneszánsz építmény Festetics címben idézett gondolatának a megtestesülése és az ezredfordulón zajló teljes rekonstrukciót követően ma is büszke jelképe a Palotanegyednek. Az épületben megalapítása, azaz 2001 óta az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem működik.

Festetics György politikai érdemeiről sajnos csak kevesen vettek tudomást, mert általában olyan eseményeket készített elő, amelyek nyilvánosságra kerülésükkor már mások nevéhez fűződtek. Hogy milyen sikerrel és odaadással végezte feladatait, azokból a levelekből tűnik ki, amelyekkel a közvetlen munkatársai - köztük Ferenc József - búcsúztak el tőle 1871-ben, amikor megromlott egészsége miatt elhagyta a minisztériumot: „Amidőn Önt egészségi állapotára való tekintettel miniszteri állásától saját kérelmére őszinte sajnálatom kijelentése mellett kegyelemben felmentem, indíttatva érzem egyúttal magamat Önnek eddigi hű és buzgó szolgálatai felett teljes elismerésemet kifejezni” .

A kiváló államférfit még ezek után is több ízben kérték fel különféle posztokra, így amellett, hogy valóságos belső titkos tanácsosként, valamint 1876-ig Erzsébet királyné magánvagyonának kezelőjeként dolgozott, elfogadta 1872-ben koronaőrré való választását is. Három évvel később az uralkodó őt szerette volna miniszterelnöknek kinevezni, 1882-ben pedig főudvarmesternek is, de egészségi állapota miatt az egyik posztot sem fogadhatta el. Életrajzának kikerülhetetlen pontját az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) újjászervezése és vezetése képezi. Ennek keretében nagy érdemei voltak többek között a sopron-nagykanizsai vasút megépítésében, a nagyapja által alapított keszthelyi gazdasági és erdészeti országos tanintézet, a Georgikon újbóli felállításában, és a különféle gazdasági kiállítások szervezésében.
Festetics György korának kiemelkedő személyiségei közé tartozott. Önmegtagadó munkájával, gyakori adakozásaival mindenkit megnyert. Úgy vélekedtek róla, hogy sokat tud, de nem tüntet vele. 1869-ben tisztelői táborát azzal is növelte, hogy csökkentette miniszteri fizetését, mert szerinte ilyen posztokat úgyis jómódú emberek töltenek be. Kitüntetései közé tartozik a Szent István rend kancellári tisztségére való kinevezése, a rend nagykeresztje, valamint a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsában való tagsága. 1883 februárjában hunyt el bécsi palotájában, pár nappal bátyja után. A családi vagyont 1850-ben született fia, Tasziló vette át és irányította testvérei – Jenő, Georgina és Pál – segítségével.

A Múzeum elhelyezése és a Múzeumkert kialakítása

A Magyar Nemzeti Múzeum mint az egyik első jelentős hazai közintézmény gyűjteményeinek végleges elhelyezése hosszan elhúzódott és - a mai, biztonságot előtérbe helyező szemlélethez képest - jócskán kalandos formában valósult meg: 1803-1806 között a volt pálos rend pesti épületét (a mai V. kerületben, a Papnevelde utcában) kapták meg, a napóleoni háborúk következtében a legértékesebb részlegeket viszont Temesvárra szállították. Nem sokkal ezután a katolikus egyház igényt tartott az épületre, amelyben a központi papnevelést kívánták megszervezni, emiatt 1806 nyarán elrendelték a kiköltözést. József nádor az uralkodóhoz fordult a probléma megoldása miatt: I. Ferenc engedélyezte, hogy a pálos kolostor szomszédságában fekvő egyetem háromemeletes épületét birtokba vegyék.

A helyszín azonban nem volt megfelelő. A termekben zsúfoltság alakult ki, és a fagerendás szerkezet állandó túlterheltségnek volt kitéve. A tetőszerkezet sem volt biztonságos, egyrészt beázott, másrészt tűzveszély is fennállt. A legjobb megoldás egy új épület emelése lett volna, de erre a háborús viszonyok miatt nem lehetett vállalkozni. Így József nádor azonnal megragadta az alkalmat, amikor Batthyány Antal eladásra kínálta az akkori ún. Országúton (ma: Múzeum körút), a Kecskeméti kapuval átellenben található, nagy kerttel körülvett egyemeletes villáját. A nagyjából a mai Múzeumkertet magában foglaló terület 1813. október 28-án került a múzeum tulajdonába. A vételár 220 ezer forint volt. Az összeg kifizetésére felhasználták azt a pénzt, amely a Hatvani utcában, a ferencesek temploma mögött álló telek eladásából származott. A területet még Grassalkovich Antal herceg adományozta a Nemzeti Múzeumnak.

Batthyány József esztergomi érsek

A török kiűzése után a mai Józsefváros beépítésére sokat kellett várni. Az első építményeket a 18. század közepén kezdték emelni, ekkor nyitották meg a mai Múzeum és a Bródy Sándor utcát is. Az így kialakult telken több ház is állt, ezek egyikét a kalocsai érsek, gr. Klobusiczky Ferenc(1707-1760) építtette valamikor 1751-1760 között, ő egy nyári lakot építtetett és a kor ízlésének megfelelően egy francia parkot is létesített a telken. (Ez hamarosan a főnemesség kedvelt szórakozóhelyévé vált, ahol lovasbemutatókat is tartottak.) Ezt a villát vásárolta meg Batthyány József esztergomi érsek (1776-1799), aki több ízben fényes ünnepséget rendezett itt. A nagy műveltségű egyházfő nevéhez számos épület (kalocsai székesegyház, pozsonyi prímási palota) és gyűjtemény köthető. Ő kezdte el a pesti Városliget kialakítását is. Ugyanakkor az Országúton (mai Kiskörút) túli terület külvárosi jellege is megmaradt.

Az alaprajzon is látható épület utca felé néző frontja 76 m, a kertre néző két oldalszárnya 47-48 méter volt. Ez elengendőnek tűnt a régészeti és természeti tár, a könyvtár, és a személyzet elhelyezésére. A villa állapota sok kívánnivalót hagyott maga után, ami komoly, és elhúzódó felújítási munkákhoz vezetett. Az első feladatok közé a biztonság megoldása tartozott, mivel rendszeresen fordultak elő lopások. Ennek érdekében meg kellett erősíteni az udvar felé eső ajtót, és az ablakokra rácsokat szereltek fel. A tető új szerkezetet és cserepeket kapott, a termekben több kályhát is felállítottak. Gyakran volt szükség az üvegesmester munkájára is. Lassan kerülhetett sor a helyiségek bebútorozására, mivel megfelelő szekrényeket kellett csináltatni, ami nagy költségekkel járt. Miller Jakab Ferdinánd, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója sorra küldte a további mesteremberek - kőművesek, lakatosok, kéményseprők, kútfúrók - számláit a nádornak kifizetés végett.

További problémát jelentett a telkeken álló egyéb épületek rendezetlen tulajdonviszonya. Volt itt ugyanis egy istálló, majd ennek lebontása után egy lovardát létesítettek: 1827 és 1837 között itt működött a Nemzeti Lóiskola. A Múzeum több levélben kérte megszüntetését, de a végső döntés sokáig elhúzódott. Megoldhatatlan problémát jelentett a "körút" szennyezettsége is, számos felirat született a tisztítás ügyében. Tovább rontották a terület képét a mai Kálvin téren tartott heti vásárokból "elszabadult marhák és baromfik", akik nem egyszer a Múzeum körül legelésztek, futkároztak.

A Batthyány-villa sorsa végül 1838-ban pecsételődött meg.: az 1832-36-os országgyűlés 500.000 forintot szavazott meg egy megfelelő és végleges épület felépítésére. Az 1835/36. évi országgyűlés pedig elfogadta József nádor javaslatát egy új, a régi villa mögött álló múzeumra . Az építkezések 1836 júniusában kezdődtek és majd tíz évig tartottak. Az épületet tervező Pollack Mihály a Nemzeti Múzeum körüli sivár terület rendezésével kapcsolatos teendőket 1847. október 4-én kelt műszaki leírásában ismertette. Az épületet három oldalról vaskerítéssel kívánta körbevenni, a mai, róla elnevezett tér oldalára pedig árkádos lapidáriumot tervezett a régi kőemlékek számára. Kétoldalt, a Bródy Sándor és Múzeum utcára nyílóan, a kapuk tengelyében egy-egy kisebb épületet akart emelni, amelyek bejáratul és az udvarosok lakásául szolgáltak volna. Magát a kertet angolpark-szerűen, - mint írja -, magas törzsű fákkal és alacsonyabb cserjékkel szándékozott beültetni.

A tereprendezési munkák kivitelezése és az építőanyag beszerzése 1836 második felében indult meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy amíg a falak nem állnak, addig a gyűjtemények a villában maradnak. Az 1838-as árvíz azonban keresztülhúzta a számításokat. A földszinten elhelyezett könyvtári állományt sikerült megmenteni, de a falakat annyira alámosta a víz, hogy a villa bármelyik pillanatban összedőlhetett. A gyűjteményeket ekkor az Üllői úton már álló Ludoviceumba szállították át. A régi villa kiürítését 1838. november 4-én fejezték be, csak néhány nehezen megmozdítható kőemlék maradt a helyén. Ezek elvitele után felszámolták a megroggyant épületet, és a lebontásból származó építőanyagot eladták. Lehet, hogy néhány téglát is beépítettek a mai is álló, impozáns épületbe.

Az épület elkészülte után azonban a gyűjtemények beköltöztetése, elhelyezése is vontatottan haladt és a meglévő költségekből csak arra futotta, hogy a múzeum előtt elkészüljön a kerítés és a járda. A másik három oldalon az építkezésből maradt hulladékfából összetákolt deszkapalánk éktelenkedett még hosszú ideig. Az így bekerített külső udvart a korabeli leírás szerint "homokbuckák, dudva, kóró és vadnövények undokítják". 1848 elején Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be terveket a múzeum körüli terület parkosítására, de a hamarosan bekövetkező forradalmi események miatt ennek megvalósítására egy ideig gondolni sem lehetett. A Múzeumkert ügye az 1850-es évek elején kapott új lendületet, vált igazi nemzeti üggyé. A szükséges összeg előteremtése nem kis feladat elé állította a múzeumot, mivel az abszolutista államhatalom támogatás helyett lakbéradót vetett ki az intézményre. A pénzt társadalmi összefogásból, adományokból kellett tehát összeszedni. Az adományok viszont eleinte elég lassan csordogáltak, ezért Kubinyi Ágoston igazgató 1851. végén kérvényt nyújtott be a helytartótanácshoz, melyben kérte, hogy a parkosítás javára a múzeum dísztermében hangversenyeket rendezhessen. Az első `kerti` hangversenyt 1852. március 24-én tartották. 1853-ban itt tartotta Erkel Ferenc vezényletével első koncertjét a Filharmóniai Társaság zenekara. Mivel azonban a hangversenyek jövedelme még nem volt elegendő a munkálatok megindítására, Kubinyi saját felelősségére gyűjtőíveket köröztetett. Kísérlete eredményesnek bizonyult, hiszen idővel mind több adomány gyűlt össze, amelyet 1852-től, egy pesti polgárokból álló bizottság kezelt. E kerti alapból (még 1852-ben) a múzeum mögött felépült a Wagner János által tervezett, ma is álló kertészház, majd a következő év tavaszára Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a kert (angol-parkos) tervét. Ennek jóváhagyása után azonban még több mint két évnek kellett eltelnie a kertavató ünnepségig.

A "Múziumkertet" (ahogy a Pál utcai fiúk nevezték) 1855. november 24-én avatták fel ünnepélyes keretek között. A kor egyik fontos sajtóterméke, a Vasárnapi Ujság így írt az eseményről: `A nemzeti muzeum sétányán nov. 24-én ültették a legelső fát, melly alkalommal, az intézet igazgatója Kubinyi Ágoston nagy ebédet adott. Azon csinos öntözőt, mellyel a vendégek a fát megöntözték Kortsák József bádogos különösen e czélra készité.` Más újságok híradásaiból arról is értesülünk, hogy a `földíszített három első fát` a jelenlévők a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészen ültették el. A kertavató ünnepség jelentős társadalmi eseménynek számított, amelyen a megye és a város vezetői mellett részt vett a tudományos és irodalmi élet több jelentős alakja csakúgy, mint az ipar és kereskedelem számos képviselője.

A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének a vezetésével folyt. Az első fákat József főherceg adományaként a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társszekéren. A legszebb hársfákat Sina Simon küldte gödöllői uradalmából. A parkosítás munkálatai 1857-ben fejeződtek be. A Hölgyfutár ez évi 127. számában erről a következőképpen tudósított: "A múzeum park elkészült. A fák mind elvannak ültetve, a virágágyak, pázsitok elrendezve. Most már nincs egyéb hátra, mint szép reménynyel és türelemmel várni, míg e fák meglombosodnak, s hűs árnyékot adnak. Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen."

A Múzeumkert végleges alakját 1879-ben kapta, amikor a Múzeum körút kiszélesítésekor 264 négyszögöl területet kihasítottak az úttest céljaira. A kerítést, amely Ybl Miklós tervei szerint 1865-ben készült el, ekkor 15 méterrel beljebb helyezték. Az utolsó jelentős kertészeti rendezésre száz évvel később, 1973-ban került sor.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál

A költségvetés apropóján...

... beszéljünk húszezer forintról! Az összeg a Palotanegyed kapcsán nem a telek- vagy lakásingatlan árak, nem is a helyi adó miatt érdekes, sokkal inkább a jelen pillanatban legnagyobb névértékű magyar ropogós bankó grafikája okán!

Nos, a felirat szerint az ábrázolt épület "az ideigles magyar képviselőház Pesten". És ha jobban megnézzük a képet, felfedezhetjük a Múzeumkertet és a háttérben a Festetics-palotát. A szóbanforgó palota tehát jól beazonosíthatóan nem más, mint az Olasz Kulturális Intézet, amely annak idején alig öt hónap alatt épült meg!

A mai Bródy Sándor utca egyik legimpozánsabb épülete a Régi Képviselőházé, építésének évszáma 1865 és érdemes gyorsan végigpörgetni az építkezés fázisait, már csak példaként is a jelenlegi városvezetés felé: nevezetesen ilyet is lehet csinálni úgy, hogy aztán 150 év múlva is szilárdan álljon az épület. Tehát nézzük: Ferenc József osztrák császár és magyar király augusztus 5-én elrendelte, hogy Pesten építsenek egy palotát a képviselőháznak, 4 nap múlva megalakul az építési bizottmány és 9 nap múlva megszületik a döntés az épület helyszínéről és a tervező személyéről, a király 7 nap múlva jóváhagyja a döntést, így szeptember 1-jén kiadják a megbízásokat a tervek és az épület elkészítésére. Szeptember 9-én Ybl Miklós tervei alapján elkezdik a kivitelezést és kerek három hónap múlva, december 9-én már be is fejezik az építkezést.

1866-tól 1902-ig az országgyűlés alsóháza ebben a korai eklektika neoreneszánsz irányzatának talán legjellegzetesebb példájaként megjelenő épületben ülésezett, amely 1943 óta az olasz állam tulajdona (a fotón látható piros-fehér-zöld zászló a taljánoké).