Szecessziós iskolapalota a Vas utcában

Bizony-bizony, a korabeli híradások így, "iskolapalota"-ként emlegették az 1912-ben felavatott épületet:

"És Lajta Béla ... a Vas utca 9-11. szám alatt fekvő telken, amelyen éveken keresztül kis óvodaépület állott, négyemeletes palotát emelt, amely az utca házai közé iktatva, a szűk fronton főleg merész függényes szerkezetével, erősen kiképzett pilléreivel, a vasépítkezés szilárdságával már messziről elárulja, hogy ennek az épületnek a bérházak megszokott sorai között ünnepélyes rendeltetése van. A főkapubejárat székelyajtók fafaragványaiból, felső-magyarországi ácsok mestermunkáiból és nagyalföldi lányok hímzéseiből vett magyaros motívumai a kereskedelem nemzeti mivoltára, a kereskedelem szimbólumai: a mozdony, repülőgép, postagalamb, annak internacionalitására utalnak."

A Vas utcai kereskedelmi iskoláról a Gerle János és Lugosi Lugo László által jegyzett, A szecesszió Budapesten című kötetben pedig ezt olvashatjuk:

A századforduló látványos eredményeit produkáló gazdasági fellendülés utolsó, a világháborút megelőző korszakában Budapest főpolgármestere, Bárczy István átfogó szociális programot valósított meg. Ennek keretében a korszak legjobb építészei dolgoztak a fővárosnak, terveztek különféle típusú szociális lakásokat, jóléti intézményeket és több tucat iskolát. Ez utóbbiak általában alapfokú tanintézmények voltak - mindegyikük a már Hegedűs Ármin által kidolgozott testi és lelki követelmények figyelembevételével és rangos művészeti alkotásokkal kiegészítve készült -, de volt néhány felsőbb fokú iskola is, köztük a "mintaiskola", a Lajta által tervezett Vas utcai kereskedelmi iskola. Ennek a beruházási költsége ugyan egy tanulóra vetítve jóval a többi fölé magasodott, de az egyébként sem szűkmarkú főváros az eszményi iskolát akarta itt anyagba önteni. Lajta személyében ideális partnert találtak ehhez a feladathoz, az eredmény még ma is megfelel minden elvárásnak - csak talán még messzebb került a mindennapi realitásoktól. A Mexikói úti intézethez hasonlóan a négy évevl későbbi épület is nyerstégla homlokzattal készült, erőteljes függőleges hangsúlya Lajta németországi mesterének, Adolf Messelnek a hatását mutatja. Az arányok, a két szélső torony - tervezett, de meg nem valósult - felépítményei, a homlokzat geometriai rendje a Magyarországon is érezhető Wiener Werkstätte-, illetve Josef Hoffmann-hatás hajnala. Ebben az időben már Lajta irodájának munkatársa volt Kozma Lajos (1884-1948) építész, aki ebben az időben a grafikával a tervezésnél többet foglalkozott ugyan, de a bécsi hatás első számú közvetítője lett (létrehozta a Wiener Werkstätte magyarországi megfelelőjét, a Budapesti Műhelyt). Ő az iskola ornamentikájának megtervezésében kapott jelentős szerepet.

Az épület asszimetrikus tömegét az optimális belső elrendezés határozta meg, de ugyanakkor a főhomlokzatot kialakító három tömb önmagában szimmetrikus. Eltérve Lechner felfogásától, amelyben a homlokzat egész felülete egységesen díszített mező, Lajta a kortárs európai gyakorlathoz igazodó megoldást alkalmazott, amelyben a homlokzatnak, illetve a belső berendezésnek csak egyes kiemelt pontjain, vonalain, felületein jelenik meg az oda koncentrált díszítés. Ezáltal az ornamentika háttérbe szorul, dekoratív szerepet tölt be, helyét a térképző szerkezetek tetszetős megformálása, a semleges felületek igényes kiképzése és összehangolása, a tömegek játéka veszi át. Mindezek már a modern építészet nemzetközi eszköztárához állnak közel. A nemzeti sajátosságokra történő utalás itt inkább jelzésértékűvé válik. A bejárat két oldalán hatalmas, dúsan faragott mészkő táblák fogadják az érkezőt. Kereskedelmi iskola lévén, a geometrikusan stilizált népi és vallási motívumok mellett az ipar és a kereskedelem szimbólumai fedezhetőek fel a táblákon.

A gyönyörű, fémlemez borítású, ólomüveg ablakszemekkel díszített kapun át belépve a lenyűgőző előcsarnokban találjuk magunkat. Terének meghatározó eleme a különleges eleganciával megformált lépcső, a bensőséges hangulatot mégis elsősorban a meleg színekkel festett mennyezet, az azonos motívumokkal díszített burkolatok, az ősi építészet monumentalitását sugárzó tornatermi bajárat adják. Itt, az előcsarnokban található Pór Bertalan festőművész mozaikképe. (Az épület szobordíszeit egyébként Moiret Ödön készítette.) Lajta nagy gondot fordított a berendezési tárgyak megformálására, az iskola megmaradt ülőgarnitúrái, szekrényei és különösen változatos lámpái a késő szecesszió legszebb és legteljesebb belsőépítészeti tárgyegyüttese Magyarországon. Lajta a tanári szobához is különleges egyedi berendezést tervezett beépített bútorokkal, de legszebb a tetőtérben elhelyezett iskolai könyvtár, felülvilágító üvegmennyezetével, a termet körülvevő üvegezett könyvszekrényeivel, ferde felületű íróasztalaival.

A beépített bútorok a tanári szobában és itt is egyszerű, praktikus tárgyak, az épülethez illő elvek szerint faragott díszítésekkel. Az épület különlegessége a felvonó kabinja is, amelyet Lajta tervezte színes, ólombetétes ablakok ékesítenek. A nagy lépcsőházi üvegablakkal együtt ez is Róth Miksa műhelyében készült.

A mohó elefántlady és a Fehérló Szálló

A mai Rákóczi út 15. számú épületet Pán József megrendelésére Hild József tervei alapján építették 1831-ben, klasszicista stílusban. 1837-ben, az akkor még Belső Kerepesi útnak nevezett úton, a főváros egyik legrégebbi nagy kivezető útján, a 15-ös szám alatt nyílt meg a Fehérló Fogadó. Kerényi Frigyestől tudjuk, hogy Petőfi Sándor is megszállt a házban, melynek később több illusztris vendége is volt. 1876-ban például itt időzött Kennedy kisasszony, az idomított elefánt, akiről az a hír maradt fenn, hogy egy éjszaka kiszabadult és befalta a színben raktározott három pesti mérő zabot.

A századfordulótól újabb virágkorát éli az 1852-ben Diescher József tervei szerint egy emelettel bővült épület. Lakói, a nagyvilági életet élő Doppler Ferenc és Károly, vendégeiket a legelegánsabb körökből válogatták: számos híres látogatójuk sorában Liszt Ferenc, Richard Wagner, Goldmark Károly és Erkel Ferenc is megfordult. A ház lakója volt a Lechner család is, akiknek itt született Ödön fiuk, a későbbi neves építész.

Nem a „Szálloda a Fehérló”-hoz volt az épület egyetlen, a nagyközönség számára is szórakozási lehetőséget biztosító intézménye. A 20. század első felében itt működött a nevezetes Magyar Falu Varieté, később a Pavilon Bár és a Kert Varieté. A szocializmus időszakában itt lelt otthonra az Optimisták Kabaréja, majd a Marika eszpresszó.

1989 februárjától a Rákóczi út 15. számú épületet a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Központja, 1993 januárjától a Szlovák Intézet bérli. A Közép-európai Kulturális Intézet 2001 tavaszán költözött a ház jobb szárnyába. Az átalakított épületszárny több kiállítótér mellett egy tárgyalóval is rendelkezik, így a kiállítások mellett helyet tud biztosítani tudományos és színházi előadások, valamint konferenciák, szemináriumok rendezéséhez is.

Vivat Voces Aequales!

Meghívó érkezett az építészfórum hírlevelével: "Szép és kies kertek" - Kora reneszánsz kertművészet Itáliában és Magyarországon, könyvbemutató a MÉSZ székházban... A meghívás csábító, több okből is - az Ötpacsirta utcába betérni mindig esztétikai élvezet (eltekintve a magassarkú cipők elleni támadástól), a téma fenséges, és ráadásként kedves ismerősöm reneszánsz énekegyüttese segít a reneszánsz hangulat megidézésében.

Lássuk tehát szép sorjában! A palotanegyedbeli Ötpacsirta utca 5. szám alatti közintézmény (ma építész-székház: az országos és a budapesti kamarának is helyet ad) annak idején az Almássy-család palotája volt. A kisméretű, utcára nyíló belső udvaros, egyemeletes városi palotát Almássy Kálmán gróf építtette 1878-ban. A velencei palazzók hangulatát idéző, egyemeletes épület legszebb része a díszburkolatos belső udvar, amelyről íves díszlépcső vezet a lakószintre. A sarokterem reprezentatív kiképzését márvány kandalló gazdagítja.

Az építész kamarák udvarának egyik oldalán Lechner Ödön domborműve, másik oldalán egy gyönyörű barokk szobor fogadja látogatóit. A több mint 200 éves szobor eredetije Caritas Romana néven a Szépművészeti Múzeum kőtárában található, az Ötpacsirta utcai az eredeti hű másolata.

A reneszánsz kertekről szóló könyv borítója, a meghívó plakáttal. Gyönyörű rajzok Kesselyák Ritától, dr. Herczeg Ágnes igényes munkája (doktori disszertációjának kibővített formája) egy reprezentatív albumban, kárpát-medencei együttműködéssel, hiszen a kötet kiadója csíkszeredai...

A könyvbemutatón nagyon stílusosan Mátyás királynak és Beatrix királynénak szóló motetták hangzottak el a Voces-től (igaz, most csak négyen voltak):

Legújabb albumuk a BEATISSIMA BEATRIX (Hungaroton Records, 2008 - HCD 32583), amellel Beatrix királyné halálának 500. évfordulóján teljesedett ki a magyarországi reneszánsz zenével foglalkozó lemez-trilógiájuk. Stoltzer és Bakfark után két, Beatrix királynéhoz, s ezen keresztül Mátyás udvarához köthető németalföldi mester, Johannes Tinctoris és Johannes Stokem műveit vették lemezre.