Mesélő Rádiópalota

Sávoly Tamás

Európa legrégibb működő Stúdiópalotájáról

A Magyar Rádió székháza a Bródy Sándor utcában 80. születésnapjára végre újra régi pompájában ragyog. A frissen felújított homlokzatával, a világ egyik legrégebben működő stúdiópalotája méltó emléke a magyar rádiózás történetének a Bródy Sándor utcában, a városrész egyik legrégibb utcájában. A Magyar Rádió központi hivatalai, stúdiói a Bródy Sán­dor utca - Szentkirályi utca­ - Múzeum utca - Pollack Mihály tér által határolt területen helyezked­nek el.
Elődje, a Telefonhírmondó 1893-tól működött, majd a rádió kísérletek megindulásával szoros kapcsolatba került a rádióval. 1903-ban indultak a Posta kísérletei a „drótnélküli szikratávíró", a rádió kifejlesztésére. 1914-ben a Csepel-sziget csúcsán felállított adó már elérte Bulgáriát, Törökországot, Oroszországot. Az 1921-ben készült 5 kW-os, majd az 1923-ban felállított 250 W-s állomással egész Európát el lehetett érni. 1924. március 15-én az adó már rövid műsort sugárzott a Gyáli úti postakísérleti állomáson felállított, hangszigetelt bútorszállító kocsiból. Az 1924/25. évi IX. tc. szabályozta a rádió állami monopóliumát, az előfizetési díjakat, ezután a korábbi Telefonhírmondó Rt-ből megalakult a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Telefonhírmondó VII. kerületi Rákóczi út 22. sz. alatti stúdiójának az átépítése után, a harmadik és negyedik emeleten, 1925. december 1-jén indult meg a rendszeres adás. A műsor napi 8-10 órát tartott, amit 1928. áprilisától, a Csepeltől délre fekvő Lakihegy pusztán felállított 20 kW-os adó sugározta. Azonban hamar világossá vált, hogy a meglévő hely nem elegendő, ezért már 1927-től megkezdték az új rádióépület helyének kiválasztását és felépítését. A helyszínt a főváros ún. mágnás negyedében találták meg, a Főherceg Sándor utca 7. szám alatt. A telken álló, 1871-ben Trisztinovits (Trissonovits) Mihály és a Balassovits örökösök által építtetett erős eklektikus stílusú két emeletes épületre, az MTI konszern a Magyar királyi Postával közösen még két emeletet emelt. Itt kapott helyet a Magyar Távirati Iroda igazgatósága, a Magyar Hirdető Iroda, a Magyar Filmiroda mellett a Magyar Rádió és Telefonhírmondó műszaki részlegei. A telekhez tartozó tágas udvar déli végében egy új kétemeletes épületet emeltek, amelynek első emeletén épültek fel a Rádió adását lebonyolító helyiségek: egyebek között a nagy- és kisstúdió, a próbaterem, a felolvasószoba és a hírrovat szerkesztősége. A második emeletet az igazgatóság, a műsorszerkesztés és az adminisztráció foglalta el. Az építési terv és a kivitelezés irányítása Gerlóczy Gedeon építőmérnök nevéhez fűződik, az építkezési munkálatokat a Stabil Építő Rt. végezte. Egy legenda szerint Gerlóczy a sok kábelt és Bergmann-csövezést látva egyszer így kiáltott fel: „Ha még egyszer stúdiót csináltok, állítsátok fel a dróthálózatot, én majd bekenem malterral és ezzel kész az épület!” A stúdiótechnika kialakítása zömében a postakísérleti állomás dolgozóinak szakértelmét dicséri, amelyet Szőts Ernő igazgató és Magyari Endre postamérnök németországi és ausztriai tanulmányútja alapozott meg.
Bár 1928. október 8-án 9.30-kor immár a Főherceg Sándor utcából kívánt jó reggelt a Rádió, hivatalosan azonban 1928. október 25-dikén avatták fel a Magyar Távirati Iroda és a Magyar Rádió és Telefonhírmondó új székházát, amelyben a Magyar Rádió ma is működik. Ez az impozáns építmény, mely Európa legrégibb, ma is használatban lévő Stúdiópalotája, a történelem mementójaként számtalan szállal kapcsolódik az európai, és a magyar média-, kultúr- és köztörténethez.

Kozma Miklós, a Rádió elnöke

Az ünnepségen a legfelsőbb politikai, vallási, katonai vezetők is részt vettek. Kozma Miklós, az MTI vezető igazgatója, a Rádió alelnöke így foglalta össze a kor magyar politikai vezetőinek felfogását a Rádió hasznáról: „Fegyvertár ez, a magyar szellemi harc legélesebb fegyvereinek fegyvertára”! Azé a szellemi harcé, mondta Kozma, amely a háború vége óta tart, amely során meg kell ismertetni a világgal a magyar nemzeten esett igazságtalanságokat, és amely által a magyar hír, kultúra és propaganda eljut a határon túli magyarokhoz és a külföldhöz.”
Horthy Miklós kormányzó avatóbeszédében a hírszolgálat és a Magyarország érdekében végzett felvilágosító munka fontosságáról beszélt. A rövid ünnepség után az egybegyűltek megtekintették az épületeket és a helyiségeket. Aznap este 18 óra 30 perckor indult az adás a Rádióban a megnyitóünnepség és az azt követő díszhangverseny közvetítésével. Scherz Ede, a Telefonhírmondó és a Rádió legendás bemondója így vallott a megújult munkahelyéről: „Úgy vagyok az új Stúdióval, mint amikor a gyalogos rendőrt lovas rendőrré léptetik elő. Olyan szép, nagy, félelmetesen csillogó minden körülöttem, hogy a magam tekintélyét is növekedni érzem. (...) Kint a városban millió gond, szenvedés, nyomor, bent a Stúdió gyönyörű függönyös termében a Múzsákkal komázok késő éjszakáig.”
1928-ban két stúdióval indult meg a műsorszórás. Az ún. nagy stúdió univerzális stúdió volt: a nagyzenekari művek megszólaltatásától a magányos felolvasások lebonyolításáig mindenféle műsortípushoz alkalmas volt. Az új Stúdió épülete otthont nyújtott és fórumot teremtett a kor tudósainak, művészeinek, politikusainak, hogy a legjobb minőségben szólhassanak az emberekhez. A stúdiókban megfordult: Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Karinthy Frigyes, József Attila, Márai Sándor, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Szent-Györgyi Albert, Kodolányi János, Ortutay Gyula, Horthy Miklós, Gömbös Gyula. A rádió újabb és újabb követelményeknek kellett, hogy megfeleljen. A zenei műsorok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a rádió közművelődési, oktatási, tanácsadói funkciója. A budapesti rádió műsorpolitikája a kor szellemi életét tükrözte, ennek megfelelően igyekezett minden hallgató rétegnek műsort adni. A budapesti írók, művészek, tudósok és politikusok újfajta kapcsolatot teremthettek a rádió útján közönségükkel. Sokat foglalkoztatott színészek, művészek, bemondók és riporterek országosan ismert rádiós személyiségekké váltak. A világgazdasági válság idején munkaközvetítéssel segítették a munka nélkül maradt lakosságot.
1930-ban a Budapestre látogató Európai Rádió Unió vezetői legfelsőbb elismeréssel szóltak a „világ legmodernebb” stúdióiról, melyeket a „palota” magában rejtett. A birtokba vétel után, a műsoridő növekedése, a Budapest II. megindításával kapcsolatos növekvő műsorigények a rádió vezetőségét bővítésre ösztönözték. Új közvetítő reléállomások felállítását tervezték és valósították meg rekord idő alatt, Pécsen, Miskolcon, Magyaróváron és Nyíregyházán. A 314 m magas Lakihegyi adótorony rekord idejű felállításával újabb európai csúcsokat döntött a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. A Részvénytársaság 1932 július 6-án megvette Festetics Tasziló herceg budapesti Eszterházy utcai palotájához tartozó kertjét a Stúdiópalota szomszédságában, és megbízta Münnich Aladárépítészt a stúdió palota bővítési terveinek kidolgozásával.

Károlyi-palota

Az ún. nagy stúdió az építkezések során a későbbikben is megmaradt, sőt kibővítették, a kis stúdiót felszámolták. Ezzel párhuzamosan számos új stúdiót alakítottak ki, amelyeket számozásuk mellett színükkel is jellemezhettek. A zöldszínű II. stúdió elsősorban a szólisták és kisebb zenekarok fogadására szolgált, a narancsszínű III. stúdió a hangjátékoknak lett kialakítva, a meggyszínű IV.-, és a dohányszínű V. stúdiót a felolvasásoknak és a hírszolgálatnak szentelték. A legnagyobb stúdió az újonnan épült VI. lett, amely a nagyzenekarok befogadására is remekül használható volt azáltal, hogy a zenekart amfiteátrumszerűen helyezték el. A stúdiók akusztikai vizsgálatát, beállítását Békésy György, később Nobel-díjas biofizikus, postafőmérnök végezte.

Békésy György

A VII. és VIII. stúdiókat a hanglemezműsorok összeállítására használták a korszerű háromtárcsás forgatóasztaloknak köszönhetően. Az eperszínű IX. stúdió kisebb együttesek, ének- és hangszerszólisták fogadására szolgált. A X. stúdió a hírszolgálté volt, később a hangfelvételek lehallgató helyévé vált.
Az állandóan jelentkező helyhiányt a szomszédos épületek helyiség kibérlésével enyhítették. Így válhatott ideiglenes stúdióvá a Budapesti királyi Orvos Egyesület székházának Semmelweis nagyterme a Szentkirályi utca 21-ben. A több, mint két éves építkezés után 1935. május 14-én a megújult épületet, az építők és a kivitelezők mutatták be a sajtó képviselőinek. Az építkezések alatt az adás folyamatos volt. 1932 tavaszán innen közvetítette a magyar rádió az első amerikai átvitelt. A vállalati üzemek terjeszkedése és a műsor bővülésével kapcsolatos adminisztráció jelentős növekedése tette szükségessé, hogy a Rádió 1937-ben a Nemzeti Lovardától telekrészt vásároljon, és a Stúdió biztonságának szavatolása érdekében megvette a szomszédos Sándor utca 5. szám alatti háromemeletes házat, melynek földszintjén rendőrőrszoba került elhelyezésre. A vásárlás és az új épület átépítése alatt 1937-ben tudósított, III. Viktor Emanuel olasz király látogatásáról. 1938 elején a Rádió üzem folytonos fejlődése indította a vezetőséget arra az elhatározásra, hogy 28.000 Pengőért az egyik kisstúdió fölé I. és II. emeleti részt építtessen a jelenlegi műszaki és irodahelyiségek folytatásaként. 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszusra és a Szent-István évre érkező zarándokok egyik szervező és központi közvetítő helyéül szolgált.

Eszterházy-palota

1941-ben az előfizetők számának gyarapodása, egy másik nagy középhullámú és egy új nagy 100 kW-os rövidhullámú adó építésének terve, szükségessé tette, a stúdiók számának, a posta erősítőhelyiségeinek és az adminisztrációs helyiségek szaporítását. A második nagy bővítést dr. Cséry Miklós építész tervei alapján 1941. július 16-án kezdték meg. Az 1941-es tervek értelmében a stúdiókat magában foglaló épületre – a földszint, az első és második emelet kibővítése mellett – két újabb emeletet húznának fel, a földszinten új várócsarnok, ruhatár, zenekari várószoba és könyvtár létesült. Az első emeleten a műszaki helyiségek területe megduplázódna. Új visszhangszoba és hangnyomás-mérő szoba készült volna el az akusztikai hatások előállítása, illetve a mikrofonok ellenőrzése céljából. A második emeleten kaptak volna helyet a hanglemeztár és az adminisztráció újabb szobái. Az új harmadik emeletre egy nagy leadótermet, egy új zenei, egy új prózai és egy új kamara stúdiót terveztek. A negyedik emeletre az adminisztráció további egységeit helyezték volna el. Azonban tervek nem valósultak meg maradéktalanul. A háború következményeként 1944-ig csak a VI. stúdió harmadik emeleti mása készülhetett el, valamint húsz szoba a Hanglemezosztály, a Házgondnokság és az Irodalmi Osztály számára. Az átépítés alatt az Esterházy utcában a Nemzeti Lovarda földszinti szalonja fogadta be a nagyzenekarokat és cigányzenekarokat. A felolvasásokra sem a megszokott stúdiókban, hanem a nagy- illetve a gramofonstúdiókban került sor. Az első és a második bővítés eredményeként a kezdeti 275 m2 stúdiópalota alapterülete 813 m2-re emelkedett. A II. világháború idején a rádió szerepet vállalt a lakosság riasztásában, tartotta a kapcsolatot a fronton harcoló katonákkal, 1944. október 15-én főszerepet játszott az ország történetében, élő egyenes adásban közvetítette Horthy Miklós kormányzó nyilatkozatát. A háborús pusztítások és a nyugat felé visszavonuló nyilasok a Rádió épületében és technikai berendezéseiben is nagy károkat tettek. 1944. november 26 – december 6. között végleg megszűnt a műsoradás.
A II. világháború alatt megrongálódott stúdiókat fokozatosan töltötte be az új élet. 1945. május 1-jén a Rádió újból megszólalt 7 utcai hangszórón keresztül, egy 1,25 kW-os megmenekült adóval a Szabadság-hegyről és egy elavult 500 W-os távíróadóval a Főposta épületéből. Novemberben már folyt a VI. stúdió újjáépítése, és az év végén már 5 stúdió volt üzemben. 1945 után a Vöröskeresztes műsorokat és a lakosságcserével kapcsolatban is folyamatos tájékoztatást nyújtott a rádió a rádióhallgatók felé. 1946 júniusában újra indul a Budapest II. műsora is. 1946 végén már csak az I. és a IV. stúdió volt romos állapotban. 1947-ben már arra is volt energia és pénz, hogy az újjáépült VI. stúdió hátsó, a harcok következtében ledőlt falára 5 m széles faintarziás triptichon kerüljön Mallász Gitta tervei szerint. Közben építészetileg befejeződött az I. Stúdió újjáépítése is. 1948. november 13-án felavatták a 135 kW-os új lakihegyi nagyadót. A Sándor utcát 1949-ben Bródy Sándorról nevezték el. A háború utáni évek, körülbelül 1949-1950-ig, a háborús károk elhárításával, az újjáépítéssel teltek el.

A Bródy Sándor u. 5-7. főbejárat homlokzata 2008 nyarán

forrás

A háborús sérülések kijavítása után 1949 novemberében megépült a Stúdiópalota előcsarnoka, Szabó István tervei alapján, amelyet alakja miatt Pagoda néven emlegetnek, és amely nem egy kulturális és közéleti műhelynek adott otthont. Ezzel a Bródy Sándor utca 5-7. épületegyüttesének mai formája kialakult.
A rádió stúdióépülete akár korunk ipari műemléke is lehetne. Európa legrégebbi rádió-stúdióépülete ez, amely sikerrel élt túl nem egy igen nehéz időszakot. Sokszor toldozott-foldozott falai és az e falak között őrzött múlt predesztinál minket arra, hogy emlékezzünk és az ércnél maradandóbbnak tisztelettel adózzunk a rádió beszélő palotáinak.