2009. június 14., vasárnap

A Palotanegyed első főúri palotái

Az áprilisi Műemléki Világnapon a CaPE és a BBS Mesél a Palotanegyed... pályázatán két nyertest hirdetett, egy korábbi bejegyzésben már olvasható volt Az asztalnok háza címet viselő pályamunka Maczák Ibolyától, most pedig Dubniczky Zsolt dolgozatát közöljük.



A győztes pályázó, Dubniczky Zsolt átveszi az oklevelet a CaPE elnökétől, Szűcs Pétertől

(Nyári Gyula fotója)

Dubniczky Zsolt: A Palotanegyed első főúri palotái

"A józsefvárosi Palotanegyednek a két legkorábbi épülete a mai Pollack Mihály tér – ami az 1860-as években még a Fünflerchengasse – Ötpacsirta utca nevet viselte – két sarkán álló Festetics- és Károlyi-palota, amelyek együttesen adták meg a hívó szót arra, hogy a fővárosba költöző arisztokraták egy része itt, a Nemzeti Múzeum környékén találjon magának szállást.


A Károlyi-palota a Nemzeti Lovardával

Nemcsak az egyidejű megtelepedés az, ami ezt a két épületet párhuzamba állítja, hanem az is, hogy mind a család, mind az épületek sok közös vonást hordoznak. Mindkét család a magyar arisztokrácia élvonalába tartozott, s mindkettőben megtalálhatók azok a személyek, akik erősebb szállal kötődtek a magyar társadalomhoz, és azok a leszármazottak, akik a nemzetközi arisztokráciával tartottak szorosabb kapcsolatot. Az alapítónemzedék, a palotákat építtető Festetics György és Károlyi Lajos nagy kiterjedésű birtokain mintaszerűen vezette a gazdaságát, de az ország érdekeit is szem előtt tartva ott találjuk őket az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben, amelynek elnöki tisztét is betöltötték. Pártolták a lótenyésztést, a fővárosban a Nemzeti Lovarda létrehozását, amelynek két-két oldalán a Nemzeti Múzeum mögött építtették fel pesti palotájukat. Ugyanakkor vásároltak telket és az épületek szintén egy időben készültek, s mindkettőnek a Budapest építészeti arculatát jelentősen meghatározó Ybl Miklós volt a tervezője. Mindkét palotához tartozott egy-egy impozáns kert, ami a mágnásnegyed későbbi épületeire már nem volt jellemző. Mindkét család egy-egy tagja azonos famíliából nősült, hiszen mind Festetics György, mind Károlyi Lajos fia, Károlyi Alajos a gróf Erdődy családból választott magának feleséget Erdődy Eugénia és Erdődy Franciska személyében.



Festetics-palota

A mai Pollack Mihály tér és Bródy Sándor utca sarkán álló, az 1860-as évek elején 941/a-b számmal jelzett ingatlant, amelynek a területe közel 440 négyszögöles volt, gr. Festetics György 1862 tavaszán vásárolta meg részben özv. Kern Józsefnétól, részben pedig Galgóczy Károlytól, összesen 17500 o.é. (osztrák értékű) forintért. Ezen az ingatlanon építtette föl a gróf a ma is látható palotáját 1862 és 1864 között. A kertül szolgáló telekrész megvásárlására – 20000 o.é. forintért – csak ezt követően, 1868 őszén került sor, amikor a szomszédos 942 és 943-as számmal jelzett telkekből egy közel 550 négyszögöles rész került kihasításra, amelynek eredményeképpen Festetics immár egy 993 négyszögöles ingatlant mondhatott magáénak.



Festetics György

Ő volt ekkoriban az első, aki az arisztokrácia bécsi építkezései mellett, illetve azon kívül a leendő magyar fővárosban állandó főúri rezidenciát hozott létre. Noha maga igen egyszerűen élt, kötelességének érezte, hogy a Festetics család a maga erkölcsi és vagyoni helyzetének megfelelően éljen az ország fővárosában, és úgy tartotta, hogy „egy magyar mágnásnak nem lehet Bécsben palotája anélkül, hogy Pesten is ne legyen.”



Festetics-palota, belső részlet

Gr. Festetics György a keszthelyi Georgikont, az ország és Európa első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetét megalapító, és a nemzeti kultúra ápolását szolgáló „Helikon ünnepségeket” rendező György unokája volt. 1867 és 1871 között az Andrássy-kormány király személye körüli minisztere volt, ezt követően koronaőr, majd magyar főudvarmester lett. Halála után a palotát fia, gr. Festetics Tasziló örökölte, aki apjával ellentétben nem foglalkozott közvetlen politizálással. Hatalmas kiterjedésű birtokain országos hírű marha- és lótenyészetet hozott létre, telivér versenylovai pedig külföldön is ismertek voltak. A személyéhez kötődik a család 1911-es hercegi rangra emelkedése. Alakja úgy élt a korabeli közvéleményben, mint az „utolsó feudális főúr”, aki valamiként elfelejtette, hogy „1848-ban eltörölték a jobbágyrendszert Magyarorzágon.” Feltétlen uralkodóhűség jellemezte, szigorú szabályokra épülő, az etikettet maradéktalanul betartó életformát alakított ki maga körül. Apjával ellentétben feleséget külhonból választott magának. 1880. június 2-án kötött házasságot kora egyik legismertebb asszonyával, az angol királyi családhoz, valamint több német fejedelmi udvarhoz rokoni szálakkal kötődő, hercegi családból származó Mary Douglas Hamiltonnal.


A Festetics-palota pompázatos kapuja


A Pollack Mihály tér másik oldalán, Festetics Györggyel egyidőben – 1862 tavaszán – vásárolta meg gr. Károlyi Lajos azt a két ingatlant, amelyen főúri palotáját szándékozta felépíteni. Az akkor 945 és 952-es számmal jelzett telkek, amelyeknek területe közel 1050 négyszögöl volt, 16000 o.é. forintért kerültek a gróf tulajdonába.



Károlyi-palota


Károlyi Lajos az 1803-ban meghalt József három fia közül a középső gyermek volt, aki a család legkonzervatívabb személyiségének számított. Erős lojalitással volt a bécsi udvar iránt, de hazájával szemben is elkötelezettséget érzett. Az 1860-as évekbeli pesti építkezésének magyarázata a haza iránti kötelezettségérzésében is rejlik. Korai, 1863-ban bekövetkező halála miatt az építés befejezése fiára, gr. Károlyi Alajosra várt, aki egész életét a diplomáciai szolgálatnak szentelte.



A Károlyi-palota kertjének kapuja

Annak ellenére, hogy az arisztokrácia élete a nyilvánosság előtt zajlott, a privátszférát jelentő palotákban zajló eseményeket legtöbbször egy megszűrt kékvérű közönség látogatta. A hangversenyeket, színdarabokat és élőképeket, mely utóbbin egy-egy képzőművészeti alkotás kompozíciójának élő személyek által történő megjelenítése értendő, – miként a korban nevezték – a műkedvelő arisztokraták nemcsak jótékony céllal a színházban vagy más nyilvános helyen a nagyközönségnek adták elő, hanem egy-egy magánrendezvény programjaként is beiktatták, amelyekkel legtöbbször a házi mulatságokat nyitották meg. Ezek, a különböző palotákban megrendezett 20-25 főt számláló estélyek, azonban nemcsak az önfeledt szórakozást jelentették, hanem bizonyosfajta kapcsolatteremtést, kapcsolatépítést és -ápolást is szolgáltak. Minden ilyen házi rendezvénynek volt koreográfiája, az estélyek bizonyos menetrend szerint zajlottak. Először rendszerint valamilyen művészi produkció bemutatására került sor, amit az estélyen részt vevő főrangúak adtak elő. A legtöbb esetben valami könnyed, rövid, francia vígjáték volt a repertoár, vagy egy-egy rövidebb daljáték vagy operarészlet, ritkábban zenei hangverseny, amit vacsora és könnyed, fesztelen társalgás, s nemritkán táncmulatság követett.



A Károlyi-palota kertje


Ilyenek voltak a Festetics György palotájában zajló események is. Az 1868. április 19-i vasárnapon megrendezett estélyen nem nagy, de igen fényes társaság gyűlt össze. Jelen volt a Budán időző bécsi miniszterek egy része, valamint a királyi udvar és a francia követség több tagja. Este fél 10-kor kezdődött a palota színháztermében az előadás, ahol egy francia nyelvű vígjáték, illetve egy számos dallal fűszerezett vaudevillet bemutatására került sor. Ez utóbbi, a francia vásári színjátszás rögtönzésszerű előadásaiból kinövő műfaj, a XIX. században nyert polgárjogot a színjátszásban. Magyarországon az 1840-es években honosodott meg, és a ’60-as, ’70-es években zajló házi mulatságok kedvenc eleme volt. Festetics Györgynél az előadás – ha lehet ezt a szót használni – koprodukcióban készült, hiszen a magyar főrangú előadók – Csekonics Margit, Wenckheim Krisztina, Pejacsevich Lenke és Katinka – között ott találjuk az énektehetséggel megáldott, a színpadon ügyesen és otthonosan mozgó francia követség tagjait – br. Bourgoing, gr. Waldner – is. A súgó gróf Szapáry Géza, a rendező pedig Montreuil vicomte volt. Az előadást vacsora, majd éjjel egy óráig tartó csárdás követte.

Károlyi-palota, átrium


Ebben a főúri fénytől sugárzó palotában zajlott Festetics György fiának, Taszilónak az esküvője is, mely szigorúan magán jellegű esemény volt, és csak a két család legszűkebb környezete vett részt rajta – jeles arisztokratákat felvonultató társaság a gróf Károlyi, Festetics, Erdődy, Szapáry, valamint hg. Esterházy családból. Mary Hamilton, aki nem sokkal ezt megelőzően vált el korábbi férjétől, a monacói hercegtől, anyjával Mária, badeni hercegnővel és kíséretével az esküvőt megelőző napon érkezett meg a magyar fővárosba. Az Európa Szállóban szálltak meg, ahol – fejedelmi vendéghez illően – tizenhat szobát foglaltattak le maguknak. Még ezen az estén Festetics Györgynél vacsorára gyűltek össze a családtagok, majd másnap délelőtt 11 órakor a palota házi kápolnájában került sor a szertartásra, amelyet Simor János hercegprímás végzett. A násznép hölgy tagjai ünnepi toalettekben – többek között atlasz- vagy csipkével díszített selyemruhában –, a férfiak pedig díszmagyarban jelentek meg. Mary Hamilton vadgalambszínű selyemruhát viselt, hajában briliáns diadém ragyogott. A vőfély hg. Esterházy Lajos, a násznagyok gr. Erdődy Sándor és gr. Szapáry Antal volt, a nyoszolyóleányok pedig az Erdődy grófkisasszonyok. Az esküvőt egy 24 terítékű reggeli követte, majd elcsöndesült a palota, mert az ifjú pár a déli vasút külön vonatán Tasziló Somogy vármegyei berzencei birtokára utazott, Mária, badeni hercegnő pedig állandó lakhelyére, Baden-Badenbe távozott. "

A Károlyi-palota kertje

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

még néhány régi kép: http://budapest-anno.extra.hu/index.php?search=K%E1rolyi+palota

Lakatom írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Névtelen írta...

A Festetics palota belső fotójaként közölt archív felvétel nem ott, hanem a Bródy S. u. 4 sz. alatti Ádám-palotában készült.