Az ismeretlen operaigazgató: Márkus László

Fotó: Éder Vera

A 125 éves Magyar Állami (Királyi) Operaház egyik aranykora volt Márkus László igazgatósága és főrendezői működése; erre és nagyszerű emberi helytállására péntektől emléktábla hívja fel a figyelmet egykori lakóhelye, a palotanegyedi Somogyi Béla utca 18. falán.A sötét márványtáblára bronz relief került, amely Márkus László méltóságteljes megjelenését idézi; a portré Krasznai János szobrásznak, a dalszínház nyugalmazott főügyelőjének alkotása. Az emléktábla-állítást Szende István orvos kezdeményezte, ehhez csatlakozott a Magyar Állami Operaház, a Fővárosi Önkormányzat és a Józsefvárosi Önkormányzat.

Kovács János, a dalszínház első karmestere a pénteki avatáson méltatta Márkus Lászlót. Kitért arra, hogy már ifjú korában szerteágazó érdeklődési köre volt, orvosnak, majd jogásznak tanult, később kulturális újságíró lett. 1907-től a Magyar Színház rendezője, ahol többek között Bródy Sándor Dadájának ősbemutatóját állította színpadra. "Nem mindennapi út, amely az Operaház igazgatói székéhez vezetett" - jegyezte meg Kovács János. Mint mondta, számos magyar opera ősbemutatója kötődik Márkus László nevéhez, ő rendezte például Poldini Ede Farsangi lakodalom című darabja, valamint Kodály Háry Jánosa és Székely fonója legelső előadását.

Márkus Lászlót 1924-ben szerződtették főrendezőnek, majd művészeti igazgatónak az Operaházba. A gazdasági megszorítások idején hátralépett és Radnai Miklós igazgató mögé állt, segítve a ház megújulását. Sokféle művészi tehetségénél is fontosabbnak tartották kortársai, hogy remekül tudott nagy célok érdekében együttműködni, az adottságoknak megfelelően helyzetét és igényeit átértékelni. 1935-ben ült vissza az igazgatói székbe, az 1944 júliusáig tartó egy évtizedben, egy új aranykorban teljesedett ki Oláh Gusztáv, Fülöp Zoltán, Ferencsik János, Harangozó Gyula művészete. Társulatának tagja volt Báthy Anna, Osváth Júlia, Orosz Júlia, Rösler Endre, Palló Imre, Székely Mihály és sok más nagyhírű énekes. Márkus a vészkorszakban egyetlen zsidó származású művészét sem engedte leparancsolni a színpadról.
Szende István, a megemlékezés kezdeményezője az emléktábla-avatón felidézte, hogyan utasított ki Márkus az óvóhelyről egy SS tisztet és mentett meg ezzel életeket. Mint elhangzott, ha nem tudta volna Goebbelsnek a születésnapjára küldött táviratát felmutatni, aligha menekült volna meg.

Az igazgató-főrendező 1948-ban szívelégtelenségben halt meg. "Az elmúlt évtizedek feledésre ítélték, az évfordulók azért is fontosak, hogy méltó emléket állíthassunk a csendben pihenő nagyságoknak" - fogalmazott Kovács János.