A Szentkirályi utcából a világűr határáig

Úgy tartják, s mi is úgy emlegetjük, hogy a Palotanegyed igazi diáknegyed. Az egy négyzetméterre eső felsőoktatási intézmény száma ezen a zsebkendőnyi területen a legmagasabb az egész országban. A középiskolák közül pedig olyanok székhelyéül szolgálhat, amelyek párjukat ritkítják. És persze van néhány (jónéhány!) dicső szülötte-neveltje is a Mágnásfertálynak, akik tudásukat itt alapozták meg - akár családi neveltetésükből kifolyólag, akár az itteni oktatási intézmények látogatásával.

Szentkirályi u. 22-24.

Kármán Tódorra ez utóbbi két jellemző egyformán áll: a Szentkirályi utcai szülőházban elsajátítottak jó alapként szolgálhattak az édesapa által igazgatott Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló-Főgymnasiumában, amely ma Trefort nevét viseli. No meg aztán a valódi magyar életút során később is, amikor a dicsőséges karrier szó szerint a csillagokig szárnyalt. Kármán nevét viseli ugyanis - hiszen ő számította ki azt a határvonalat, amely nagyjából 100 km-es magasságban húzódik: ez az a magasság, ahol egy jármű már nem tud a felhajtóerő segítségével repülni és így a fent maradáshoz el kell érnie az első kozmikus sebességet. Nevezhetjük az atmoszféra tetejének, a világűr határának is: szakmai körökben Kármán-vonalként ismerik.

A Kármán-vonal panorámája

Kármán az 1898-as érettségit követően a Műegyetemen szerzett gépészmérnök diplomát és miközben a Ganz Rt. mérnöke lett (ahol megterhelt oszlopok összeroskadásával foglalkozott), tanársegédként dolgozott Bánki Donát mellett. Apja nyomására megpályázott és elnyert egy akadémiai ösztöndíjat Göttingenbe, ahová 1906-ban érkezett és az akkor már híres Ludwig Pradtl mellé került. Itteni munkája során fedezte fel a Kármán-féle örvénysort, és alkotta meg ennek matematikai elméletét. Ez a felfedezés meghatározta későbbi pályafutását. Németországban 1908-ban doktorált (disszertációja Untersuchungen über Knickfestigkeit címen érhető el). "Jutalmul" barátjával Párizsba ment, ahol az élet habzsolásán kívül beiratkozott a Sorbonne-ra, ahol Marie Curie előadásait hallgatta. Megtekintett egy repülőbemutatót, és ez annyira fellelkesítette, hogy később ennek hatására kezdett repüléselméleti kutatásokkal foglalkozni. Bár 1912-ben visszatért a Monarchia területére, Selmecbányára (a Bányamérnöki Egyetem alkalmazott mechanika professzora lett), még abban az évben elfogadta az aacheni egyetem professzori ajánlatát.

Az első világháborúban magyar katonaként (hadnagyként) Monarchia hadseregében szolgált, a Bécs melletti Aerodinamikai Laboratóriumban először ballisztikával foglalkozott, majd bevonták az önálló osztrák- magyar légierő kiépítésébe. Egyik újításaként megoldotta, hogyan tüzelhet a géppuska az előtte forgó légcsavarokon keresztül - ez nagyban hozzájárult a vadászgépek elterjedéséhez. Itt fejlesztett ki 1917-ben egy helikpoterhez hasonló, de földhöz kötött tüzérségi megfigyelőeszközt, a PKZ-t (az elnevezés a mérnökök nevének kezdőbetűiből képzett szó): a munkában Kármán mellett Petróczy István, Zurovetz Vilmos és Asbóth Oszkár működött közre.

A háború után hazatért, de 1919-ben már újra Aachenben tanított (a Tanácsköztársaság idején ugyanis oktatási népbiztos-helyettes volt). Kutatásai során figyelme a turbulencia jelenségére, a légellenállás fő okozójára összpontosult. Hallgatóiból repüléskutatással foglalkozó csapatot szervezett: szervezői képességei már ekkor megmutatkoztak, alkalmazott mechanikai konferenciák sorát szervezte. A gyakorlati problémákat matematikai modellekkel oldotta meg, és ez egyrészt újdonság volt, másrészt sikeres módszernek bizonyult, ami nagy hírnevet szerzett neki. A német ipar jelentős személyiségeivel nemcsak üzleti kapcsolatokat épített ki, hanem baráti viszonyban volt Fokkerrel, Junkers-szel, Opellel és Zeppelinnel. Hírnevére jellemző, hogy 1926-ban meghívták Japánba és Amerikába, hogy tanácsaival szélcsatorna építését segítse. 1927-ben még visszatért Aachenbe, de a nácizmus kibontakozása ekkor már érezhető volt, ezért amikor a Kaliforniai Műegyetem meghívta a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium megszervezésére és vezetésére, a meghívást elfogadta, és 1929-ben átköltözött Pasadenába.

Kármán Tódor pasadenai villájában nagy társadalmi élet folyt, vendégül látta hallgatóit, hollywoodi színésznőket és magas rangú katonákat. Köztudottan a gyengébb nem nagy hódolója volt. Kármán jó érzékkel felismerte, hogy a katonaság az a szervezet, ahol megvan a megfelelő szervezettség és anyagi háttér kutatásainak támogatására. Kiváló kapcsolatokat épített ki, amelyek lehetővé tették, hogy hangsebesség feletti repüléssel és rakétatechnikával foglalkozhasson. 1936-ban rakétakutató csoportot szervezett. 1939 második felében hivatalosan is megkezdődtek az úgynevezett JATO (Jet-Assisted Takeoff = sugárhajtással segített felszállás) program elméleti és gyakorlati munkálatai. A programot elsőként szilárd hajtóanyagú startrakéta kifejlesztésével kezdték. A megbízhatóan és hatékonyan működő startrakéta létrehozásához a szilárdrakéta-hajtóanyagokkal, égésükkel, a hajtóműszerkezettel kapcsolatos elméleti és gyakorlati kérdések sorát kellett tisztázni, megoldani. Kármán számos elméleti meggondolással segítette a program sikerét. A megfeszített munka már 1941 augusztusára eredménnyel járt. Az első repülési kísérletek bebizonyították, hogy a JATO-rakétákkal ellátott repülőgép nekifutási úthossza több mint 50%-kal csökkent. A program elméleti része is jelentős eredményeket hozott. Sikerült feltárni a szilárd halmazállapotú rakétahajtó-anyagok összetételével, égésével összefüggő törvényszerűségeket, valamint az égés szabályozásával kapcsolatos megoldásokat, módszereket.

Kármán néhány közeli munkatársával, mindenekelőtt Frank Malinával, rakétatechnikai vállalkozóvá vált, mivel 1942 márciusában megalapították a rakétafejlesztésre és -gyártásra szakosodott Aerojet Engineering Corporation elnevezésű vállalatot, amely az 1960-as évek elejére Aerojet-General Corporation névvel a világ egyik legnagyobb rakéta- és rakétahajtómű-üzemévé vált. 1944-ben Sugármeghajtási Laboratórium (Jet Propulsion Laboratory) néven újjászervezte intézetét, ami később az amerikai űrkutatás fejlesztőközpontjává vált. Itt fejlesztették ki az 1950-es évek elején az amerikai szárazföldi hadsereg első ballisztikus irányított rakétáját.

A Kármán Tódor és Frank Malina által alapított szervezet, a Jet Propulsion Laboratory a nagy hatótávolságú ballisztikus rakétafegyverek, valamint az űrhajózási hordozórakéták kifejlesztésének, az űrkísérleteknek első amerikai központjává, s később a NASA (az 1958-ban alapított National Aeronautics and Space Administration, azaz Országos Légügyi és Űrhajózási Hivatal) intézményévé vált. Megalakulása után a NATO Párizsban Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságot hozott létre, amelynek Kármán Tódor lett a vezetője (1952). Párizsi székhellyel megalapította a Nemzetközi Asztronautikai Akadémiát.

Munkássága elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Szabadság Díjat, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést. 1957-ben Kármán Tódor vezetésével, a Guggenheim Alapítvány támogatásával megalakult az ICAS (International Council of the Aeronautical Sciences, azaz Nemzetközi Repüléstudományi Tanács). Szervezetét és munkamódszereit egy kilenctagú, tudósokból álló bizottság dolgozta ki Kármán professzorral az élén.

Kármán igazi társasági ember, kiváló szervező, tudós és nagyra becsült oktató volt, elnyerte az 1963. év Nemzetközi Tanára címet és az Egyesült Államok elnökétől, John F. Kennedy elnöktől a legnagyobb amerikai tudományos kitüntetést, a Nemzeti Tudományos Érmet.

1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazalátogatott, és megkapta a Magyar Asztronautikai Szövetség díját. 1963. május 3-án halt meg Aachenben, gyógyfürdőzés közben. Az Amerikai Légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, a Hollywoodi Memorial Temetőben temették el. Emlékét őrzik:

• a Holdon (45°D, 175°K) és a Marson (46,5°D, 59°K) egy-egy kráter neve,
• a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának kollégiuma,
• a Kármán Tódor-díj,
• Pasadenában a NASA JPL auditóriuma,
• az Aachen-i RWTH Egyetemen az előadótermeket magába foglaló épület,
• a Kármán-féle örvénysor,
• a fentebb említett Kármán-vonal,
• 1992-ben arcképével és örvényeivel bélyeget adtak ki Magyarországon,
• és a Palotanegyedben a Szentkirályi utcai szülőház falán található emléktáblája.