Választási program, Józsefváros - anno 1865, 1869

Hamarosan az egész ország a választási programok lázában ég majd, akár óhajtjuk ezt, akár nem, lehetetlenség kivonni alóla magunkat. Múltidézőként - igazából azt nem állíthatom, hogy tanulságul - álljon itt pár, némiképp avíttnak ható, leporolásra váró bekezdés annak az úriembernek a tollából, aki nemcsak a Palotanegyed leghosszabb utcájának névadója, de több alkalommal is a fellépett a politika színpadára, sőt, annak meghatározó alakjává vált. Lássuk hát, Szentkirályi Mór miképp igyekezett hatni választóira, mivel próbálta jóindulatukat és ezáltal szavazatukat elnyerni annak idején, a számunkra már csak a történelemkönyvek lapjairól ismerős kiegyezés korában! Mindemellett pedig retorikai szempontból is érdemes elidőzni a korabeli stílust tükröző fordulatokon!

A két iromány a két egymást követő ciklus választási hajrájából származik: az első 1865. szeptember 25-én datálódik és a Mit kell akarnunk? - Néhány szó a Pest-József-városbeli kerület választóihoz címet viseli, a másodikat 1869. január 10-én keltezi Szentkirályi Nyílt levél a Pest-Józsefvárosi kerület választóihoz címmel. Az első programmal képviselőházi tag lesz, a másodikkal viszont már nem nyer mandátumot. Lesz ellenben Pest utolsó polgármestere, közvetlenül a három városrész egyesítése, a főváros megszületése előtt.

Az 1865-ik évi megmérettetés az utolsó azon három választás közül, amelyet még az 1848-as választójogi törvény alapján bonyolítottak le, s legfőbb célja a "birodalmi kapcsolatok rendezése" magyarul a kiegyezés előkészítése és megszavazása. Szentkirályi Mór ekkor mint hamvaiból feltámadó főnix áll a fiatal politikusok mellé - nem véletlen, erre a forradalom és a szabadságharc idején mutatott ténykedése is sarkallja. Olyan jelmondatot választ hát, amely a kor latinos műveltsége okán nem is meglepő - az már sokkal inkább, hogy ugyanezt a mondatot állítólag Darth Vader is elsusogja sisakrostélya mögött...

"Talán szerénytelenség tőlem, hogy mint kiszolgált aggvitéz egyszerre ismét fellépek a politikai küzdelmek terére, és pedig épen most, midőn annyi tehetséget látunk felmerűlni minden felé az uj nemzedék soraiban? Mit mondjak? "Fata volentem docunt, volentem trahunt."*

Polgártársak!

Az országgyűlés küszöbén állunk, önök követet fognak választani. Az utasítások, melyek hajdan a követek magatartása mind átalában, mind alkalmilag időről időre, küldőik részéről vezéreltetett, megszüntek. Önök nem személyt akarnak választani, hanem elveket képviseltetni. Tisztázzuk tehát a nézeteket!"

S hogy mit is kell akarniuk ekkor a józsefvárosi választóknak? Ó, nem, még véletlenül sem arról szól a kampány, hogy mit ígér a jelölt a városnak, nem. Ettől sokkal komolyabb kérdések körül forog ekkor a vita...

"Mit kell akarnunk?

1. Akarnunk kell, hogy az ősi alkotmány és az ország törvényes önállása, ugy: mint azokat részünkre az 1790:10. és az 1827:3. törvények biztositották, illetőleg az 1847/8. törvények módosították, visszaállíttassanak; a birodalmi kapcsnak és birodalom hatalmi állásának szilárditása mellett.

2-or tiltakoznunk kell tehetségünk minden erejével a jogeljátszási tan ellen.

3-or. Akarnunk kell, hogy a nemzetiségikérdések kiegyenlitettvén: a korona épsége helyreállittassék.

4-er. Akarnunk kell, hogy állam- és nemzetgazdászati viszonyaink célszerüen rendeztessenek."

A jogeljátszási tant (Verwirkungstheorie) ízekre szedő Szentkirályi józan politikáját jelzi az, hogy legalább olyan mértékben tulajdonít jelentőséget a pénzügyi, nemzetgazdasági viszonyok rendezésének, mint az alkotmányos keretek helyreállításának:

"Senki sem vonhatja kérdésbe az anyagi érdekek nagy fontosságát, kivált jelenben, midőn az erőket mindenütt pénz teszi mozgásba, az egyéni tehetség pedig csak irányt adni képes. És különösen hazánkat tekintve nem nehéz belátni, hogy: ha ebbéli viszonyainkon igazitás nem történik, a végső elszegényedés veszélyének nézünk eleibe. ... Az alkotmányos kérdések megoldása is tehát közvetlen csak az államgazdászatra terjedhet ki: akként: hogy részszerint a közvédelem czélszerűbb elrendezése, részsszerint a bureaucratia helyett a helyhatósági kormányrendszer visszaállitása által a közigazgatási költségek tetemesen kevesittethetnek. ... Hirtelen változást reménylenünk nem lehet. Azon nehézségek elháritásához, melyeket nem a népek akarata, hanem a viszonyok torlasztottak, kimélő kezekkel szükséges nyúlnunk, mert ha van kérdés, melynek megoldása felette nagy türelmet, időt és engedékenyéget kiván minden oldalról: úgy az állam- és nemzetgazdászati viszonyok rendezése egy ezek közül."

Programja lezárásaként újfent a választók jóindulatáért esedezik, már-már fájóan romantikus szavakkal:

"És most polgártársak, azon kérést intézem önökhöz, hogy a menynire e nézetek önök előtt helyeslésre találnak, a legközelebbi követválasztás alkalmával az alólírt aggott közvitézre is, mint ki hátralevő már roskadozó, de még meg nem fogyott erejét önök szolgálatára ezennel tiszteletteljesen felajánlja: figyelemmel lenni sziveskedjenek.

Irtam Pesten, September 25. 1865.

Szentkirályi Mór"

Az újabb ciklus elején már határozottabban és magabiztosabban cseng az "elaggott közvitéz" hangj. Mondanivalója kétségkívül bővében van a tiszteletteljes gesztusoknak, a közönség megnyerését szolgáló stilisztikai eszközöknek. Hol vannak ehhez az eleganciához a mai kor vitézei?

"Tisztelt polgártársak!

Felszólitva többek részéről Önök közül, nyilatkoznám, szándékom-e a legközelebbi országgyülésre mint képviselő-jelölt pályázni? ezen felszólitás reám nézve nem lehetett nem örvendetes, sőt megtisztelő; mert azok részéről intéztetett hozzám, kik áltel már egy izben ugynaezen hivatást nyerni szerencsém volt; ismételt felhivatásomat tehát zálogául kellett fogadnom helyeslésüknek, előbbi müködésem irányában.

Nézeteimet s politikai pártállásomat ismerik Önök a mult országgyülés szerint, és különösen azon felszóllalásomból, melyet akkor Önökhöz bocsájtani bátor valék: ezek most sem változtak. De ügyeink, és hála az égnek, hogy ez igy történt, azóta oly fordulatot vettek, hogy akkori nyilatkozatom ma már alkalmazásban kielégitő nem lehet, és a kérdések is, melyek a legközelebbi országgyüléstől várják megoldásukat, egészen mások.

Hogy tehát Önök, tisztelt polgártársak, elfogultság nélkül akár mellettem, akár ellenem nyilatkozhassanak, és alkotmányos választási jogaikat világos öntudat szerint gyakorolhassák, kötelességemnek tartottam, nézeteimet jelenlegi körülményeinkhez alkalmazva, Önök birálata alá terjeszteni.

Vegyék Önök ezt tiszteletem, és őszinteségem bizonyságául, melynél fogva legbuzgóbb szándékom az, hogy ne legyen, és ne lehessen soha félreértés közöttünk: mert Önök állhatatos bizalma és helyeslése az egyedül, melyből hivatásom esetében erőt meritheték, terhes kötelességeim teljesitésére."

Programjának részletezését a megelőző országgyűlés munkájának értékelésével kezdi, a gondolatmenetet egyenesen vezetve át az új teendőihez. Az ívet, amely választóvonal az eljövendő országgyűlések hosszú során át, természetesen a kiegyezés és az ahhoz való viszony szabja meg - Szentkirályi is ehhez igazítja beszédének fonalát.

"Midőn 1865. évi deczember havában az országgyűlés összeült, két feladat állott előttünk; első, hogy az 1848. évi törvények tettleg helyreállittassanak, második, hogy az 1867. XII. törvény megalkottassék. ... Akkor, és mint közönségesen tudva van, mindvégig, két párt állott egymással szemközt, az ugynevezett baloldal, mely a XII. törvénynek ugy mint történt megalkotását folytonosan ellenezte, és a jobb oldal, mely köztiszteletben álló vezére után Deák-pártnak is neveztetett, és mely az emlitett törvény megalkotását, ugy mint megtörtént, keresztül vitte. Most is, ugy látszik, a pártok ugyanezen alapokon készülnek alakulni; és ugyanazon téren állanak szemközt, mint a lefolyt országgyülés alatt; mert egyik a XII. törvényt folyvást ostromolja, a minek szükséges következménye, hogy a másik azt védeni kénytelen. Én a XII. törvény mellett nem opportunitás szempontjából, hanem azért szavaztam, mert meg voltam győződve, hogy igazságos és méltányos; hogy mind az ország önállóságának, mind a pragmatica sanctio szerinti birodalmi kapocsnak megfelelő módon oldja meg a közös ügyek és közös viszonyok kérdését; meggyőződésem most sem változott; azon általános okoskodások, melyek ezen törvény ellen ismételten felhozatnak: mintha az ország ügyeinek független rendezésében korlátolva, és idegenek beavatkozásától függésbe téve lett volna; meggyőződésemet azóta sem ingatták meg. ...

De a XII. törvény meg, vagy meg nem változtatása nem fogja képezni egyedüli tárgyát a jövő országgyűlés tanácskozásainak. Ha Isten hazánknak kedvez, és a béke fenntartható lesz, a jövő országgyülésre temérdek szervezési kérdések megoldása vár. Nem szólok polgári és büntető törvénykönyv megalkotásáról, és ezekhez hasonló, ámbár nagyfontosságu, de nem közjogi kérdésekről; csak egynémelyeket ezen utóbbiak közül akarok kiemelni: és ezek a következők:

1-ször. A törvényhatóságok és községek rendezése.

2-szor. A felsőház rendezése.

3-szor. A választási, ugymint az 1848. V. törvény revisioja.

4. Az egyházi kérdés.

5. Nem rekeszthetem be rövid értesitésemet a nélkül, hogy az ország közköltségeinek előirányzatáról, a budget-ről nehány szót szólnék."

Újra csak a kardinális kérdés: a büdzsé! Ez mintha ma is hasonlóképpen lenne... Mi Szentkirályi alapállása e kérdésben?

"Az államháztartásnak két részlete lévén: a bevétel és kiadás; mindkettőnek mértéke a szükség által határoztatik ugyan meg: de alkalmazásban mégis saját elvekkel bir. Az elsőre nézve irányadó, hoyg a polgárok magánértéke csak oly mértékben igényeltessék, miszerint azon része, mely közszükségre fordittatik, a szorgalom és magán kereset utján ismét helyre pótolható legyen. A másodikra nézve a legtakarékosabb elbánás."

Zárszóként pedig az ítéletet várja:

"Ime tisztelt polgártársak ez általánosságban azon irány, melyet követni; ezek azon nézetek melyeknek tehetségem szerint érvényt szerezni kötelességemnek ismerem: ha Önök többsége által nekem jut azon megtiszteltetés, hogy mint e kerület képviselője a legközelebbi országgyülésen közremüködhessem.

Most itéljenek.

Irtam Pesten, 1869. Január 10-én.

Szentkirályi Mór"

A Sándor utcai képviselőház

*"Fata volentem ducunt, nolentem trahut":


- Aki tudatosan vállalja sorsát, a végzet vezeti, aki nem vállalja, azt elsodorja.
- A végzet a beleegyezőt viszi magával, a vonakodót elhurcolja.

Ez a bejegyzés nem jöhetett volna létre Szamárfül barátom segítsége nélkül, aki hivatali hatáskörét messze túllépve, - elmondása szerint testi épsége kockáztatásával - szerezte meg és bocsátotta rendelkezésemre a hivatkozott művek másolatát. Ezúton is köszönet illeti ezért.