Laudáció

.

Bár már a hasonló érdeklődésű blogok hírül adták, hogy újabb műemléki védettségekkel gazdagodott a Palotanegyed, az egyszerű felsoroláson túlmenően érdemes idézni a jogszabály előkészítésekor az egyes épületekre irányadó szempontokat és érveket! Mint egyfajta laudációt, méltatást a Palotanegyednek...

.

"A Gutenberg tér 4. szám alatti épület terveit a Magyarországi Könyvnyomdászok és Betűöntők Segélyező Egylete megbízásából Vágó József és László 1905-ben készítette el; a kivitelezés 1906-1912 között zajlott le. Az épületben bérlakások, az egylet hivatali és egyleti helyiségei, földszintjén üzletek, étterem, kávéház és nagyméretű színházterem kaptak helyet. A szecessziós stílusú, ötemeletes lakó- és irodaépület lefedett udvarában található a színházterem melynek eredeti faltagolása, stukkódísze fennmaradt, eredeti formája helyreállítható. Az épület homlokzatának falfelületei vakoltak, finom kváderezett mintával markáns elem a két sarok íves zárterkélye a harmadik-ötödik emelet között. Az épületbelsőben számos eredeti öntött terrazzoburkolat, kerámia falburkolat, színes ólomüveg ablak, vas- és bronzkorlát, stukkódísz található. Az épület a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotása; már önmagában a több funkciót befoglaló épületkialakítás is különlegességet jelent. A ház a Vágó testvérek egyik legelső önálló munkája, így életművükben is fontos szerepet játszik. A Gutenberg tér meghatározó hangulati és látványeleme a nagy tömegű épület harmonikus tagolású szecessziós homlokzata, melynek dekorativitását egykor tovább emelte Kernstok Károly sgrafitto reliefje; utóbbi a homlokzat felújítása esetén helyreállítható lenne.

Az 1853-ban visszaállított jezsuita rend csak az 1880-as években telepedett le a magyar fővárosban. Hosszas helykeresés után magyar arisztokraták támogatásával a Józsefvárosban, az akkor még Scitovszky tér és a Mária utca sarkán lévő telket szerezték meg, ahol 1888-ban megindult templomuk és rendházuk építése, amelyek tervezését Kauser József (1848-1919) építész, kivitelezését pedig Kauser Gyula építőmester végezte. A rendház már 1890-ben, a templom csak 1909-ben lett kész. A neoromán-neogótikus stílusban épült, téglaarchitektúrás templom kéttornyos homlokzatával a Lőrinc pap térre néz. A bazilikális elrendezésű templomnak nemcsak külseje, de belső berendezése is egységes stílusban készült, építéskori kialakítását ma is őrzi. A jezsuiták fokozatosan szerezték meg a környező házakat is. Rövidesen a Mária utcával párhuzamos, akkor még Zerge, később Horánszky utcában is sikerült ingatlanokhoz jutni. A jelenlegi Horánszky utca 22. szám alatti telekre Zichy Gyula kalocsai érsek megbízása alapján Renkl Tamás építőmester 1898-ban készített terveket egy rendi lakóházhoz, amelyhez az Építő Ipar szerint a következő év januárjában építési engedélyt is kaptak. A házat befejezése után Zichy a rendnek ajándékozta. A Horánszky utca 18-20. szám alatt 1910-ben kezdődött meg az építkezés előkészítése, mivel a 22. számú ház már állt, itt csak a hátsó udvari szárnyat kellett hozzátoldani. Az új együttest Baumgartner Sándor (1854-1928) építész tervezte, majd Fábián Gyula ellenőrzése alatt Kauser Gyula kivitelezte. A Horánszky utca 18. szám alatti telket ekkor csak fél szélességében építették be, e telek ma is látható beépítése – a már fennálló épülettel megegyező stílusban – 1940 körül készült. A több különböző időszakban és stílusban kiépült jezsuita épületegyüttes történeti egységében és egyedileg is megőrzésre méltó. A historizmus századfordulón létező stílusváltozatai közül több is feltűnik az épületeken, a kongregációs rendház és a templom más-más stílusban, de egyaránt középkori építészeti emlékeket idéznek fel. Az igényes tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően az épületegyüttes egy méreteiben és eleganciájában is impozáns, ma is jól használható közösségi teret ad, melynek megőrzése a mindennapi használatban sem okozhat jelentősebb nehézséget.

A mai Lőrinc pap tér 2. szám alatt egy korábbi földszintes lakóház helyén az 1897-et követő években Havel Lipót tervei alapján építtetett városi palotát gróf Zichy Nándorné. Az épület magját a díszlépcsőház alkotta. Az alsó szinten „úri” és kiszolgáló helyiségek, valamint a személyzet szobái nyertek elhelyezést. Az első és a második emelet nagy részét a palota lakosztályának helyiségei foglalták el. Az ingatlant 1928-tól birtokló gróf Károlyi Emma 1935-ben a belső helyiségeket Abos Brúnó építésszel átalakíttatta és a második emeleten bérlakásokat nyitott. Az államosítás után az épület teljes egészét bérházzá alakították. A Zichy-palota a historizáló neobarokk építészet érett példája, mely neves előképekről kölcsönözte építészeti részleteit. A palota változatos kialakítású homlokzata mögött gazdag stukkódíszes belső helyiségek és kovácsoltvas korláttal kísért elegáns lépcsőház sorakoznak. A külső és belső díszeit is őrző városi palota műemléki védettsége indokolt.

A Mária u. 4. szám alatti lakóházat 1884-ben Kálmán János építtette Tutkovits István építőmesterrel. A kissé elhanyagolt épület máig megőrizte díszes homlokzatának és belső kialakításának eredeti részleteit, s eredeti formája nagyrészt rekonstruálható lenne. A Mária utca páros oldala szinte érintetlenül mutatja még ma is az egykori Palotanegyed külső, szegényesebb részének, az iparosnegyed felé átvezető szakaszának 19. század végi képét. Az utcasor egyik értékes eleme a 4. szám, amely a 6. és 8. számmal együtt egységes házsort alkot. Az épület műemléki védelem alá helyezését mind egyedi építészeti értékei, mind jelentős városképi szerepe egyértelműen indokolják.

A budapesti Puskin u. 4. szám alatti épület Belső-Józsefvárosban, az egykori ún. mágnásnegyedben áll. A telek a 19. század nagy részében a Rosznagel család kezében volt. 1889-ben vette meg a Magyar Tisztviselők Országos Egyesülete székház céljaira. Az építkezést 1898-ban kezdték meg Steinhardt Antal műépítész tervei alapján. A korábbi épület helyén egy historizáló stílusú, belül impozáns belső aulával kiképzett, elsősorban kényelmi és szórakozás céljára szolgáló székház létesült. A II. világháborúban bombatalálatot kapott, majd helyreállított épület 1949 óta a Közalkalmazottak Szakszervezetének székházaként működött, illetve sportkluboknak (Petőfi SC, Bástya SE) adott helyet. A pinceszinten kialakított sporthelyiségekben sokáig működött a Budapesti Sportegyesület (BSE) vívó szakosztálya. Az épület jelenleg a Szcientológia Egyház tulajdona. A legutóbbi felújítási munkálatok az 1980-as években zajlottak. A Józsefváros egykori palotanegyedében épült, egyesületi célok kiszolgálására létesített épület kialakításában megjelenik a századforduló historizáló palotaépítészete. Harmonikus külső megjelenésének és reprezentatív belső tereinek megőrzése mindenképpen indokolt. Lépcsőházi korlátja, stukkódíszei, a szokottnál magasabb igényszinttel kialakított nyílászárói, nagyvonalú térszervezése, elegáns belső terei kimagasló értéket képviselnek. "