Rákóczi útja a Palotanegyed határán

Március 27-e II. Rákóczi Ferenc születésnapja - 1676-ban. A vezérlő fejedelem persze nem a Palotanegyedben járt, hiszen annak idején itt csak mocsár, jó esetben gyümölcsös volt. Nem, Rákóczit nem az élete, még csak nem is a halála, hanem a szó szerint vett utolsó útja köti a Palotanegyedhez. Rákóczi hamvainak hazaszállítása alkalmával kapta ugyanis a régi Kerepesi út belső része a Rákóczi nevet, még 1906-ban.

Kisfaludy Stróbl Zsigmond: Rákóczi

"A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik." - állt Ferenc József király 1904. április 18-i uralkodói leiratában, melynek címzettje a magyar kormány feje, gróf Tisza István volt, s melynek zárása így hangzott: "Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzon és erre vonatkozó javaslatait elvárom."

Rákóczi Ferenc, mint általános iskolai tanulmányainkból tudjuk, Rodostóban hunyt el, 1735-ben, majd édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Isztambulban. A fejedelem hamvaiért 1906. október 14-én öttagú bizottság utazott a török székvárosba Thaly Kálmán vezetésével, aki 1889-ben a sírok azonosításánál is főszerepet játszott. A koalícióhoz közel álló Thaly előtérbe kerülése nem véletlen: bár neve ma már inkább csak hamis kurucnótái révén ismert, egykor oroszlánrészt vállalt a széles körű Rákóczi-kultusz megteremtésében. Október 20-án az országgyűlés eltörölte a Rákóczit és a szabadságharcot megbélyegző 1715-ös határozatot, továbbá megszavazta az újratemetésről és a felállítandó síremlék költségeiről rendelkező 1906. évi XX. törvényt.

1906. október 27-én Orsovánál - ahol annyi emigráns hagyta el a múltban az országot - magyar földre értek a fejedelmi ereklyék. A fogadóbizottság négy különvonatnyi előkelőségből állt, akiknek Thaly büszkén jelentette be: "Átadom a szent hamvakat a magyar kormánynak."

II. Rákóczi Ferenc földi maradványai mellett ekkor tértek haza fia, Rákóczi József, édesanyja, Zrínyi Ilona, egykori társai közül pedig gróf Bercsényi Miklós, Sibrik Miklós és gróf Esterházy Antal hamvai, továbbá a Nikomédiában exhumált gróf Thököly Imre koporsója is. Az országhatártól a fővárosig, hasonlóan a tizenkét évvel korábbi Kossuth-temetéshez, a hamvakat szállító szerelvényt mindenütt ünneplő tömeg fogadta. Szerte az országban, különösen a Rákóczi-kultuszhoz kötődő településeken emlékmáglyák, úgynevezett Rákóczi-tüzek gyúltak- tudósít a Múlt-kor történelmi portál.

Bár a végső cél nem Budapest, hanem Kassa, illetve Késmárk volt, az ünnepségsorozat tetőpontja egyértelműen a fővárosban volt. Október 28-án reggel fél kilencre ért be a vonat a Keleti pályaudvarra, ahol a fogadóünnepséget a főváros új polgármestere, Bárczy István vezette. A koporsók gyászhintókra kerültek, majd a díszmagyarba öltözött előkelőségek és a Rákóczi-kort megjelenítő, Szendrei János történész koreografálta díszmenet a Kerepesi úton és a Károly körúton át a Deák térre vonult. Ezt követően Rákóczit és társait a Szent István Bazilikában, Thökölyt pedig a Deák téri evangélikus templomban ravatalozták fel. Mindkét templomban gyászmisét celebráltak, melyen megjelentek a képviselők, a főrendek, a tudományos közélet vezetői, a fővárosi elöljárók, valamint az újratemetett emigránsok leszármazottai is. Este a hamvakat újabb díszmenet kísérte vissza a pályaudvarra. Október 29-én reggelre ért a különvonat a Felvidékre. Rákóczi, Bercsényi és a többiek temetése még aznap lezajlott a kassai dómban, másnap pedig Thökölyt is végső nyugalomra helyezték a késmárki új evangélikus templomban.

Még a gyászünnepségek napján, október 28-án hivatalossá vált, hogy a belvárosi Kerepesi út neve Rákóczi útra, az ebbe csatlakozó Csömöri úté pedig Thököly útra változik. Maga a gyászmenet tehát a mai Rákóczi úton vonult a pályaudvar felé, amint ezt 1927 óta dombormű is megörökíti az 5. számú ház homlokzatán. A későbbiekben a fejedelem lovas szobrot kapott a Parlament előtt, alakja bekerült a Millenniumi emlékmű oszlopai közé, s mellszobor örökíti meg a kispesti Kossuth téren is. 1906-ban a Rákóczit ünneplők nem sejthették, hogy a fejedelem és társai hamvai röpke tizenhárom évig nyugodhatnak a magyar állam területén. Mint tudjuk, nem a helyük változott meg, hanem az ország határai.