Az első "halló!" a Gyöngytyúk utcából

Az áprilisi Műemléki Világnapra beérkezett pályaművek egyike, a Gyulai Pál (korábban Gyöngytyúk) utca nevezetességeiről szól és alant, a szerző általi rövidítésben olvasható .

Puskás Tivadar

Tircsi Anikó:

Nézz, láss, és gyönyörködj benne!

A mai Józsefváros az 1720-as években kezdett benépesedni. Az uralkodó háztípust, a földszintes agyagépületeket az 1838-as árvíz elpusztította. Az árvíz után jelentős újjáépítés kezdődött, ekkor kezdtek kialakulni a városias jellegű utcák és középületek. A József körút kiépülése után a millennium évére a főbb utak bérházai is felépültek. Ezek már többemeletes bérházak voltak. Az 1800-as évektől kezdve indul meg a Nemzeti Múzeum körúttól kifelé, a hatvani és a kecskeméti városkapu között a városiasodás. Grófok, bárók, hercegek, de jólmenő iparosok is a korra jellemző stílusban létesítettek palotákat, melyekre most is büszke az utókor. A paloták mind 1860 és 1900 körül jöttek létre, s éles ellentétben álltak a városrész zömmel földszintes kislakásos, házacskáival. A Palotanegyed kiterjedése az Astoriától elindulva a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út, Kálvin tér és a Múzeum körút által határolt területet.

A Palotanegyedben fekvő egykori Gyöngytyúk utca 1912-től viseli Gyulai Pál nevét.

Az utca elején Rókus kápolna és közkórház hívja fel magára a figyelmet. Az 1711. évben "Pest város tanácsa az ismételten pusztító pestisjárvány megszüntetése végett védőszentül Szent Rókust és Szent Rozáliát választotta, megígérte, hogy tiszteletükre kápolnát emeltet." És a kápolna még abban az évben fel is épült. A"Rókus-mezőn" már a XVIII. század első felében létesítettek "járványbarakkokat". Ezek helyén épült l78l-től kezdődően előbb egy 75 férőhelyes kis kórház, amely szegényház is volt egyben, tehát közgyógyászati és szociális feladatokat látott el. A lakosság számának növekedése indokolttá tette egy nagyobb, városi kórház létesítését. 1797-ben kezdték el a 207 beteg befogadására szolgáló Rókus Kórház építését, és1798. pompás ünnepélyek keretében adták át. A bejáratot gazdagon díszített dombormű díszíti, közepén idősebb nő nyújt segítő kezet ruhátlan férfibetegnek. Bal oldalt mankós, agg koldus könyörög alamizsnáért, jobb oldalt szelíd arcú nő ül, ölében galambbal, pénzt ontó zsák mellett. Alattuk kőszalagon latin nyelvű szöveg: ("Pestanum Calamitosorum Domicilium") jelentése: Gyámoltalan szerencsétlenek pesti menháza. A II. világháború során a Rókus kápolna súlyosan megsérült. Az ostroma után a kápolna romjainak eltakarítása közben a szentély alatt egy "háromkaréjos kamra" maradványaira bukkantak. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a kápolna ismét megsérült, tornyát újjá kellett építeni, homlokzatára új szobrok kerültek. A helyreállítást Lux Kálmán végezte 1957-1958-ban.

Itt áll Budapest talán egyik legszebb köztéri szobra Stróbl Alajos Semmelweis Ignácot (1818-1865) ábrázoló kompozíciója. A Semmelweis Emlékbizottság 1891. tartott ülésén foglalkozott először a Semmelweis-szobor kérdésével, hiszen Semmelweis 1851-től volt a Rókus kórház szülész főorvosa. Fadrusz János (1858–1903) elvállalta a szobor megalkotását, de váratlan halála után a Bizottságnak sikerült megállapodni Stróbl Alajossal, aki azonnal munkához látott. 1906 júniusában utazott Carrarába, ahol két hónap alatt végzett munkájával. Budapesten közben folytak nagyszabású tudományos és társadalmi ünnepségek szervezése, amit a szobor felavatásával kapcsolatban rendeztek. A szobor leleplezését 1906. szeptember 30-ra tűzték ki, bár ez sok izgalmat adott a bizottságnak: Stróbl nem adott magáról életjelet, s a rendkívül rosszra fordult időjárás mellett kőműves sztrájk is lassította a szobor talapzatának építését. Végül vonaton érkezett az elkészült mű, az utolsó éjszakák megfeszített munkájával a szobor készen állt a felavatásra, ami az Erzsébet téren történt. 1948-ban került erre a helyre, ahová eleve is szánták.

A távközlés egyik jelentős eseménye itt, a 9-es számban zajlott le. A legenda szerint 1878. április 2-án Puskás Tivadar mondott először "halló"-t a telefonba, pontosabban ő azt mondta, "hallom", és ebből lett a világszerte általánosan használt "halló". A világ első interurbán telefon-beszélgetése Puskás és Edison között jött létre, legyőzve a New York és Philadelphia közötti távolságot.
Puskás párizsi tartózkodása alatt képezte ki öccsét, Ferencet a hálózat és központ építésének műszaki, üzleti és szervezési munkáira azzal a céllal, hogy Puskás Ferenc - Edison egyetértésével - kizárólagos jogot kapjon a Monarchia területén telefonközpont építésére. Puskás Ferenc huszárfőhadnagyi szolgálatát hagyta el a távbeszélő létesítése kedvéért. Az első telefonbeszélgetés Budapesten, 1879 július 4-én Puskás Ferenc pesti lakásán zajlott le. Rácz Sándor a távírda hivatalnoka megörökítette az eseményt: „Puskás Ferenc... Gyöngytyúk utcai második emeleti lakásán és ugyanazon házban egy földszinti szobában kapcsoltuk be a két telefonállomást, s reá következő napon már özönlött a főváros színe- java az új csoda mohó szemlélésére. Egész délután működtettük telefonjainkat; beszélve, suttogva, dalolva, fütyülve, zenélő zsebórát hallgatva a telefonon át.” Sokan megnézték, ki is próbálták a telefont, de inkább mulatságos játéknak tekintették. A főváros színe-java alighanem csak az ő baráti társasága lehetett. A kísérletnek híre annyira szűk körben maradt, hogy a pesti lapok sem vettek róla tudomást, vagy egyszerűen nem hitték el, hogy dróton keresztül beszélgetni lehet. A bemutató elszórakoztatta a résztvevőket, de tőkeerős támogatókat nem vonzott. Így Puskás Tivadar saját pénzén rendelte meg Amerikából a telefonközpont-berendezést, a készülékeket, és onnan hívta a szerelőmunkásokat.

A 13.sz. házban élt 1896-ban Krúdy Gyula. Így írt az utcáról 1919-ben, a Józsefváros című írásában: „Achill a Gyöngytyúk utcában vett kvártélyt, miután ennek az utcának a neve már akkor megtetszett neki, midőn azt először megpillantotta a Vadászlap-on, amelyet atyja, előkelőség szempontjából, hetenkint végigolvasott, egészen addig, hogy szerkeszti Sárkány, szerkesztőségi iroda: Gyöngytyúk utca 10. … Mégis romantikus volt ez a hely, mert a házak oly régiek voltak, mintha valamennyien egy régi századból jöttek volna át, hogy kandi, fecsegő öregek módjára szemügyre vegyék az új lakókat, akik a régi, jó ismerősök helyét elfoglalták. „