Utolsó évét kezdi a Piar a Palotanegyedben

Utolsó évét kezdi a Mikszáth téri épületben a Budapesti Piarista Gimnázium, hiszen hosszú egyeztetések és a belvárosi épület elhúzódó renoválási munkálatai miatt csúszik az eredileg jóval korábbra tervezett költözés. Így várhatóan 2010 nyarán költözik vissza a kerületből a "Piar", az egyik legnevesebb magyarországi gimnázium - amelynek története az alábbiakban olvasható - régi székhelyére, a Duna-parti Piarista közbe. A Mikszáth téri épület a Szent Szív Társaság (Sacre Coeur) tulajdona, megállapodás alapján a gimnázium határozatlan ideig jogosult használni.

Pest város tanácsa a török hódoltság és a Rákóczi-szabadságharc után a piaristákra bízta, és 10.000 forintnyi adományával vetette meg első középfokú iskolájának alapját. 1717. november 4-én érkezett a városba Demka Sándor (igazgató), Goldberger Lipót (házfőnök), Puhóczy Márton és Kosticzky András piarista. A várostól egy rozzant házat kaptak, amely a mai Váci utcai rendháznak a Belvárosi templom szentélyére néző sarka helyén állott. Demka Sándor igazgató november 5-én, Szent Imre herceg napján megtartotta a beírást: összesen 155 tanulót jegyzett be a parvisták, a grammatisták és a szintakszisták osztályába. A tanítást november 7-én kezdték meg két parányi szobában. A következő évben már megnyílt a poétikai és a retorikai osztály is. A város 1718-ban megvásárolta az iskola számára a mai Görög udvar helyén levő, félig kész jezsuita iskolát. A legnagyobb emeleti helyiséget színháznak rendezték be. 1719. júliusában avatták fel az új színpadot Puhóczy Márton piarista darabjával. A színi előadások évről évre megismétlődtek és nem kis mértékben járultak hozzá az iskola népszerűségéhez, keresettségéhez.

1743-ban a nagyműveltségű Cörver Elek piarista kezdeményezésére magánjellegű bölcsészeti tanfolyamot nyitottak, ez 1752-ben nyilvános jellegű lett. A piarista bölcsészeti tanfolyam 1784-ben szűnt meg, amikor a nagyszombati egyetemnek Pestre áthelyezése következtében fölöslegessé vált. Fennállása alatt 2287 tanuló látogatta. A bölcsészeti iskola úttörő munkát végzett a modernebb irányú, Leibniz, Wolf és Newton szellemében művelt filozófia meghonosításával, a matematika, a fizika és a földrajz tanításával. 1777-ben Benyák Bernát magyar nyelven kezdte előadni a filozófiát; 1783. augusztus 15-én Szablik István, a kiváló fizikatanár felbocsátotta hazánkban az első léggömböt az iskola udvaráról.

A gimnáziumi tanítás kezdetben a jezsuita rendszer szerint folyt, de csakhamar kialakult a piarista iskola sajátos nevelői és tanulmányi rendje: különös gondot fordítottak a természettudományos tárgyak és a magyar nyelv tanítására. A gimnázium az első Ratio Educationis után öt osztályúvá, a második Ratio (1806) után pedig hat osztályúvá alakult. Az intézet tanárai kitartóan küzdöttek II. József és utódainak németesítő törekvései ellen. A reformkorban a magyar nyelv és szellem egyre erősebben érvényesült az iskolában: ezt bizonyítják azok a följelentések, amelyek 1800-1830 között arról adnak hírt, hogy a pesti piaristák latin helyett magyarul tanítanak; ugyancsak erről tanúskodnak az 1830 után megjelent kiadványok, amelyekben a kiválóbb tanulók szépirodalmi zsengéi láttak napvilágot.

A szabadságharc után, 1850-ben nyílt meg a 7. osztály, s ezzel az iskola főgimnáziummá alakult. 1851-ben itt tartották meg az első érettségi vizsgálatot 143 tanulóval. Az iskola az önkényuralom alatt is megőrizte magyar szellemét, mert a németesítő rendelkezésekkel szemben a tanítás egy-két tárgy kivételével magyarul folyt.

Az 1883:XXX. tc. értelmében az iskola állami tanterv szerint oktató nyolc osztályos főgimnázium. Az 1924: XI. tc. besorolása szerint továbbra is gimnázium maradt (nem reálgimnázium vagy reáliskola), amelyben a latin, a görög és a német mellett 1932-től franciát, 1940-től olaszt, 1945-től angol nyelvet is tanítottak.

Az 1945/46. tanév elején a gimnázium I. osztálya helyébe a VKM rendelete szerint szervezett új iskolatípus, az általános iskola 5. osztálya lépett. A következő években az Általános Iskola már szervezetileg is különvált a gimnáziumtól, mert az 5. és 6. osztály mellé megszervezték a régi értelembe vett elemi iskolai osztályokat is. Ezzel az iskola visszatért eredeti formájához, vagyis az elemi ismeretektől kezdve a legfelsőbbekig oktatta az ifjúságot.1948-ban a két iskola közös neve Budapesti Kegyesrendi Kollégium lett. Az 1948- ban bekövetkezett államosítás után két évig Budapesti V. ker. Állami Ady Endre Általános Gimnázium néven működött (az általános iskolai rész megszűnt). Az állam és az egyház között 1950. szeptember 7-én aláírt megállapodás értelmében újra rendi vezetés alá került az iskola: "Budapesti Piarista Általános Gimnázium" néven. A megállapodás négy évfolyamos, két-két párhuzamos osztállyal rendelkező gimnáziumot engedélyezett 320 tanulóval és 16 tanárral. Ugyanakkor biztosította az iskola katolikus nevelési szellemét, az államilag érvényes érettségit és a tanulók továbbtanulását. A tanterv azonos az érvényben lévő állami gimnáziumok tantervével, ezt egészíti ki órarendszerűen a vallástan oktatása.

1953 őszétől minisztériumi rendelkezés következtében a Váci utcai épület az ELTE Bölcsészkarának használatába került, a Piarista Gimnázium pedig a megszüntetett Sacré Coeur Intézet VIII. kerületi Mikszáth Kálmán téri épületében kapott helyet (területét tekintve az a Váci utcai épületnek egyharmada). 1989-től megszűnt a létszámkorlátozás, és a helyi adottságoknak megfelelően növekedett 10 osztályra az iskola, ugyanakkor civil tanárokkal bővült a tanári kar is. Az utolsó 4 évfolyamos osztály 2002-ben érettségizett. Azóta már csak 6 évfolyamos osztályai vannak az iskolának.

A Mikszáth téri épület eredetileg az 1880-as lévekben épült Preisz György műépítész tervei nyomán, báró Révay Simon megrendelésére. Az épület tulajdonosai ezt követően egészen 1926-ig arisztokraták (báró Révay Gyula, báró Reviczky Gyula, báró Vécsey Mária), amikor a Szent Szív Szerzetesnők Sophianum Leánygimnáziuma tulajdonába kerül. Az 1926-os átalakítást követően ekkor alakul ki az épület végleges, mai homlokzata. Érdekes megjegyezni, hogy az épület helyén állt 1841-ben Irinyi János gyufagyára - erre a falon emléktábla és kis konzolon szobor emlékeztet (Horvay János alkotása 1936-ból).