Szentkirályi Móric, a negyed leghosszabb utcájának névadója

Kevesen tudják, hogy az utca névadója másfél száz évvel ezelőtt a magyar politikai élet egyik meghatározó alakja volt, márványtáblája a Szentkirályi-család által építtetett hajdani bérpalota, a mai Szentkirályi utca 10. számú társasház falán található.

Szentkirályi Móric (1807-1882) 1829-ben a pesti egyetemen szerzett jogtudományi oklevelet, ügyvédi vizsgát tett, majd Göttingenben tanult. Hazatérését követően Pest-Pilis-Solt vármegyében főjegyző, majd alispán. Az 1830-40-es években az ellenzéki reformpárt egyik vezetője, az országgyűlés jegyzője, az 1843-as országgyűlésen az ellenzék egyik vezetője, 1847-ben Kossuth mellett a vármegye országgyűlési követe volt. 1848 elején egy Kossuth-tal szembenálló középpártot akart alapítani, ennek kudarca után elfordult a reformmozgalomtól és kivonult az országgyűlésből. A forradalmi események azonban újra a politika színpadára szólították: áprilisban már a jászkunok kapitánya és az első felelős magyar minisztérium egyik miniszter-jelöltje. Ingerlékeny és öntörvényű természete miatt azonban újfent összehasonlott a politikai vezetéssel (Kossuth még árulónak is nyilvánította!) és a szabadságharc bukása után teljesen más területen próbálta ki magát: orvostudományi tanulmányokba kezdett és az oklevél megszerzése után a kevés ingyen gyógyító magyar orvos egyikévé vált. A társadalmi problémákra való érzékenység élete egyik alapmotívuma: 1836-ban Brunszvik Terézzel, Bezerédj Istvánnal és Kossuth Lajossal megalapította a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesületet. Gyakorló orvosként a homeopátia eszközeit használta előszeretettel, és ingyenes praxist vitt, tiszteletdíjat nem fogadott el. 1865-től a Deák-párti programmal Pest-Józsefváros országgyűlési képviselője lett, egy évvel később azonban az ellenzék jelöltjével szemben megbukott. Politikai tevékenységét a szűkebb pátriájában folytatva 1867-68-ban Pest főpolgármestere, amikoris élénk tevékenységet fejtett ki Pest és Buda egyesítésében és magyarosításában. A város főkapitányával erkölcsi összeütközésbe került, s miután a városi tanács nem támogatta kellőképpen, életében már másodjára vonult vissza a civil életbe: folytatva ingyenes orvosi tevékenységét, az irodalommal való foglalkozásának eredményeként pedig néhány klasszikus fordítást is köszönhetünk neki.