Győry Teréz grófnő és a pesti Jézus Szíve-templom építése

A pesti Jézus Szíve-templom felépítése nem történhetett volna meg Győry Teréz grófnő önzetlen és áldozatos munkája nélkül, hiszen megépülésének az egyik legfőbb kezdeményezője és segítője a grófnő volt. A templom és a rendház létrehozásában meghatározó szerepet vállaló arisztokrata hölgy élete sokban hasonlított az általa nagyon tisztelt és szeretett jezsuita atyákéhoz.

A grófnő eredetileg egy perkátai földbirtokos családból származott, azonban a birtokuk története szorosan összefüggött a jezsuiták történetével, mivel a Fejér megyei Perkáta 1653 és 1773 között a győri jezsuita kollégium tulajdona volt. A jezsuita rend megszüntetése után kapta meg a birtokot a radványi Győry család. A család a nemességet a végvári harcokban szerezte, majd a XVIII. században emelkedtek a főnemesség sorába, amikor 1785-ben II. József a perkátai uradalomba beiktatott új birtokost, báró radványi Győry Ferencet és utódjait a magyar grófi rangra emelte.

Győry Terézia a konzervatív eszméket képviselve, az uralkodóház elkötelezett hívének, az egyház támogatójának és a szegények gyámolítójának bizonyult. Számos hitbuzgalmi és szociális akciót indított és vezetett sok-sok éven át, többször volt elnöknője a Szent Szív Zárdabeli Úrnők kongregációjának. Hűséges tanácsadója és segítője a nagyemlékű, nálunk azonban szinte elfelejtett Schaffgottsch Mariann anyának, az István úti, majd a Mikszáth téri Szent Szív Intézet létesítőjének, alapítója és egyben vezetője a Szent Erzsébet Egyletnek, szervezője id. Apponyi Györgyné grófnéval együtt a katolikus hölgyek kölcsönkönyvtárának. A grófnő messze földön híres volt vallási buzgalmáról és segítőkészségéről. A XIX. század utolsó évtizedeiben bekapcsolódott az Imaapostolság mozgalmába, majd mintegy családi örökségnek érezte, hogy részt vegyen a jezsuiták fővárosi megtelepítésében. A fővárosi jezsuita templom és rendház építésére megalakult a Jézus legszentebb Szíve templomépítő szövetkezet gróf Zichy Nándor kezdeményezésére, aki Győry grófnő birtokszomszédja és egyben közeli rokona is volt.

Zichy Nándor gróf szobra a Lőrinc pap téren

P. Menyhárt László SJ kalocsai rektor kezdeményezésére Győry grófnő gyűjtő körúton járt a világi és az egyházi méltóságok körében. Teréz grófnő, amint maga is kitűnő gazda volt - már korán maga vezette a gazdaságot -, szervezéshez és a kéregetéshez is kitűnően értett, jó gyakorlatot szerzett ebben a szegényeket gondozó Szent Erzsébet Egyesületben. Az első adományt maga tette bele egy külön e célra kiszemelt erszénybe, amelyben legalul egy Jézus Szíve képet helyezett el és azzal megindult a gyűjtés. A hosszas keresgélés és sikertelen tárgyalás (eredetileg a Múzeum utcában szerették volna felépíteni a jezsuita központot, de a Károlyi grófok félve az állandó harangzúgástól megakadályozták a tervet, majd a Baross kávéház helyét nézték ki, de a drága telekár miatt eltekintettek tőle) után, Győry grófnő egyik rokonának, Ocskay grófnőnek a férjétől, Zamoyszky gróftól vásárolták meg végül a Scitovszky tér-Mária utca sarkán, tehát a mai Lőrinc pap téren lévő telket 26 ezer forintért.

A templom és a rendház terveit Kauser Gyulánál rendelték meg, először arra gondoltak, hogy csak egy kápolnát építenek. Azonban ez a későbbiekben megváltozott: amikor a grófnő éppen elindult a fővárosba, hogy a szerződést aláírják 1888. július 15-én, a hintaját a megvadult lovak elragadták, de a grófnő kisebb sérülésekkel megúszta az esetet. Ahogy meglátta a vércseppeket a ruháján, felajánlotta a Jézus Szívének és megfogadta, hogy a szerencsés megmenekülése miatt érzett hálája jeléül nem kápolnát, hanem templomot építtet a Jézus Szíve tiszteletére.

A templom tervezője, Kauser József a párizsi École des Beaux Arts, a Viollet le Duc követői iskolájának egykori növendéke volt. A tervezésről így nyilatkozott az Építő Ipar hasábjain 1898-ban: "Magyarország régi nemességéhez tartozó, hazafias lelkületű és nagy műveltségű főúri nő, Győry Teréz, 1889-ben megbízott engem, hogy a Mária és József utcák sarkán a különben bérháznak szánt telken 5-600 hivő befogadására alkalmas templomot és 6-7 szerzetes számára klastromszerű lakóházat tervezzek. Ki volt mondva, a templom stílusa a régi, azaz a középkori szerzetes templomok egyszerű, nyugodt, keresetlen, tehát törzsörökösebb formáihoz alkalmazkodjék, az újabb korszakok szerkezeti igényeinek a szemmel tartásával és hazai anyagok alkalmaztassanak. A francia román stílusú templomok egyszerű, de hangulatos térségi arányait zsinórmértékül véve, a templomhajó boltozatát, félköríves főhevederekkel és kereszthordókkal tervezzem, de azoknak állóságát a biztosító külső gyámpillérekkel és gyámívekkel fokozzam".

A rendház a templomnál előbb készült el, már 1890. augusztus elsején bevonultak az atyák új otthonukba. A felépített rendházat és az épülő templomot a hercegprímás a grófnő kérésére 1890-ben, nyilvános okirattal örök időkre átadta a Jézus Társaságának. A templom építése azonban lassabban haladt előre, 1890. december 18-án áldotta meg P. Riesz a harangtornyokat, 1891. április 20-án volt a harangszentelés, amelyet dr. Steiner Fülöp székesfehérvári püspök végzett. Közben a szükséges felszerelések is elkészültek: három faoltár, három gyóntatószék, ideiglenes kövezet, szószék, harmónium, három kehely, egy cimbórium stb. 1891. június 5-én Bogisich Mihály esperes-plébános sok pap, néhány mágnás és a hívek sokasága jelenlétében megáldotta a templomot. 1892-ben szünetelt a munka a templomban, mert 30 ezer forint adósság nyomta a templomépítő bizottság vállát. Ekkor Teréz grófnő nővérével megkörnyékezte Simor hercegprímást és a nagylelkű főpap kisegítette őket a zavarból. Majd a zavartalan munkavégzés érdekében a grófnő saját birtokára vett fel banki hitelt, amelyet aztán hosszú éveken keresztül törlesztett.

Simor János érsek

Időközben Győry grófnő buzgólkodásának köszönhetően néhány alapvető kegytárggyal és művészeti alkotással gyarapították a templom felszerelését a nagylelkű adományozók: 2 kehely, a Császka püspök-féle drága kehely, az 1200 forintos monstrancia (úrmutató), 500 forintnyi értékben új könyvek, drága sekrestyésszekrény és szentsír került a templomba. Miután a templom felszentelése befejeződött, 1909. április 27-én Kohl Medárd felszentelt püspök a betegeskedő hercegprímás képviseletében konszekrálta számos magas rangú személy, mint Zichy Aladár gróf, a király személye körüli miniszter, Zichy Nándor gróf és neje, Zichy Lívia grófnő, Győry Teréz grófnő, Wenckheim Krisztina grófnő, Csáky Lujza grófnő, gróf Dessewffy Arisztidné, Barkóczy Ilona bárónő, Villányi báróné és a katolikus világ több előkelő tagja valamint óriási hívősereg előtt. A felszentelés után Kohl püspök fényes nagymisét celebrált a jezsuiták körében, a mise alatt a Ranolder Intézet növendékei énekeltek. Az egyházi ünnepség második fele este volt a nagyszabású hangverseny keretében. A templom ekkor is zsúfolásig megtelt, Győry grófnő a hangversenyen nagyobb összeget gyűjtött további felszerelésre és kifestésre.

A templom falainak felhúzásakor elhelyezett okirat másolatát 1963-ban a templom keleti tornyának a gömbjében, felújításkor találták meg, egy kettős vörösréz hengerben kutyabőrre írva, amely sok adatot tartalmazott az építési adatokkal kapcsolatban, íme a latin szöveg magyar fordítása: "Ez a Megváltó Szentséges Szívének szentelt templom, miután 1888. július 2-án, XIII. Leó pápa pápasága alatt, I. Ferenc József apostoli király uralkodása idején, Győry Teréz grófnő fáradozására alapkövét letették. Főmagasságú Simor János bíborosnak, Magyarország első főpapi széke betöltőjének és az ország néhány más főurának költségén. Kauser József Lipótnak, a párizsi egyetemen a szépművészetek egykori növendékének tervei szerint, a nép kívánságára, hogy a Jézus Társaságának itt saját háza és temploma legyen, elkészült 1890. december 27-én. Aláírások: Győry Teréz grófnő, Riesz X. Ferenc SJ házfőnök, P. Weninger Sándor SJ lelkész, Kauser József Lipót tervező mérnők, Kauser Gyula a templom kivitelezője, Vydra Lajos a mérnők helyettese, Krebs Frigyes művezető mester, Langer Ignác kőfaragó."

Forrás: Bikfalvi Géza