Grófnő a távcső mögött

.

A 19. századi Magyarországon is – a polgárosodás követelményeihez igazodva – fokozatosan kiteljesedett a lánynevelés. Kevés nőnek adatott meg azonban az a lehetőség, hogy az égbolt fürkészésével foglalkozzon. A századvégen, amikor számos vita dúlt a parlamentben, a tudós társaságokban és a sajtó hasábjain a nők élethivatását, képzését tekintve, a legtöbben úgy vélték, hogy nő nem való tudományos pályára...

.

1885-ben például Jósika Júlia úgy írt egy könyvében, hogy „... a nőtől, azt a kevés kivételes esetet kivéve, ha vagy az irodalmi téren működik vagy tanszéket akar elfoglalni, nem követeli senki, hogy például a bölcsészetet tanulmányozza, mint abstract tudományt, vagy a csillagászatot, mert erre egész emberélet sem elég...” Miként ő is, a közvélemény általában úgy vélekedett, hogy a nő biológiai sajátosságánál fogva másra hivatott, és nem a tudományok művelésére. Szervezetét féltették a kerékpározástól éppúgy, mint a csillagászattól. Dégenfeld-Schomburg Berta grófnő ritka kivételnek számított kora magyar társadalmában. A jómódú család 1886-ban Kiskartalon csillagvizsgálót építtetett, és a grófnő férjével együtt csillagászati észleléseket folytatott. A nő az elsők között vette észre az M31-ben az Androméda csillagot, az első ismert extragalaktikus szupernovát. A házaspár obszervatóriumában 7 hüvelykes lencsés távcső volt, és értékes megfigyeléseket végeztek a Jupiter, Mars, Szaturnusz, Uranusz és több üstökös vizsgálata során, valamint színképelemzéssel és kettőscsillagok tanulmányozásával foglalkoztak. A csillagdához 35 ezer kötetes könyvtár is tartozott, melyben főleg csillagászati és a tudomány történetével kapcsolatos műveket tartottak, a műszereket 1922-ben az MTA csillagvizsgálója kapta meg.
(Kéri Katalin: Szoknyás üstökösvadászok - IPM, 2004. október)

A kiskartali csillagvizsgáló

Dégenfeld-Schomburg Berta Klára Matilda grófnő (Téglás, Hajdú megye, 1843. márc. 3. - Kiskartal, Nógrád megye, 1928. márc. 27. ) műkedvelő csillagász 1868-ban kötött házasságot báró Podmaniczky Gézával, valószínűleg az ő biztatására alapította meg férje a kiskartali magáncsillagvizsgálót. Utóbb a régi, ritka csillagászati munkákat is magába foglaló nagy Podmaniczky-Dégenfeld könyvtárat rendezte, amelynek nagy értékű csillagászati könyv és kézirat gyűjteménye halála után a Budapest-Svábhegyi Csillagvizsgálóba került. A gyűjtemény többi részét, tehát a könyvtár berendezését és mintegy 30 000 kötetes állományát (melynek szakszerű könyvtári feldolgozása a grófnő nevéhez fűződik) 1929-ben, a grófnő halálát követően az örökösök az evangélikus egyháznak ajándékozták. A hazai kastélykönyvtárak II. világháborús pusztulása után egyedülálló gyűjtemény jelenleg a Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti országos székházának (Üllői út 24.) udvari szárnya első emeleti részén található, a templom alatt. Ez a főúri könyvtár az Evangélikus Országos Könyvtár különálló, muzeális gyűjteménye, a "Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Podmaniczky-Degenfeld Könyvtára” nevet viseli. A könyvtárral együtt az eredeti bútorzat is az Üllői útra került, dísztermét, az ún. zöld termet, előzetes bejelentkezés után mutatják meg a látogatóknak.

A Podmaniczky-Dégenfeld Könyvtár ma