A Múzeum elhelyezése és a Múzeumkert kialakítása

A Magyar Nemzeti Múzeum mint az egyik első jelentős hazai közintézmény gyűjteményeinek végleges elhelyezése hosszan elhúzódott és - a mai, biztonságot előtérbe helyező szemlélethez képest - jócskán kalandos formában valósult meg: 1803-1806 között a volt pálos rend pesti épületét (a mai V. kerületben, a Papnevelde utcában) kapták meg, a napóleoni háborúk következtében a legértékesebb részlegeket viszont Temesvárra szállították. Nem sokkal ezután a katolikus egyház igényt tartott az épületre, amelyben a központi papnevelést kívánták megszervezni, emiatt 1806 nyarán elrendelték a kiköltözést. József nádor az uralkodóhoz fordult a probléma megoldása miatt: I. Ferenc engedélyezte, hogy a pálos kolostor szomszédságában fekvő egyetem háromemeletes épületét birtokba vegyék.

A helyszín azonban nem volt megfelelő. A termekben zsúfoltság alakult ki, és a fagerendás szerkezet állandó túlterheltségnek volt kitéve. A tetőszerkezet sem volt biztonságos, egyrészt beázott, másrészt tűzveszély is fennállt. A legjobb megoldás egy új épület emelése lett volna, de erre a háborús viszonyok miatt nem lehetett vállalkozni. Így József nádor azonnal megragadta az alkalmat, amikor Batthyány Antal eladásra kínálta az akkori ún. Országúton (ma: Múzeum körút), a Kecskeméti kapuval átellenben található, nagy kerttel körülvett egyemeletes villáját. A nagyjából a mai Múzeumkertet magában foglaló terület 1813. október 28-án került a múzeum tulajdonába. A vételár 220 ezer forint volt. Az összeg kifizetésére felhasználták azt a pénzt, amely a Hatvani utcában, a ferencesek temploma mögött álló telek eladásából származott. A területet még Grassalkovich Antal herceg adományozta a Nemzeti Múzeumnak.

Batthyány József esztergomi érsek

A török kiűzése után a mai Józsefváros beépítésére sokat kellett várni. Az első építményeket a 18. század közepén kezdték emelni, ekkor nyitották meg a mai Múzeum és a Bródy Sándor utcát is. Az így kialakult telken több ház is állt, ezek egyikét a kalocsai érsek, gr. Klobusiczky Ferenc(1707-1760) építtette valamikor 1751-1760 között, ő egy nyári lakot építtetett és a kor ízlésének megfelelően egy francia parkot is létesített a telken. (Ez hamarosan a főnemesség kedvelt szórakozóhelyévé vált, ahol lovasbemutatókat is tartottak.) Ezt a villát vásárolta meg Batthyány József esztergomi érsek (1776-1799), aki több ízben fényes ünnepséget rendezett itt. A nagy műveltségű egyházfő nevéhez számos épület (kalocsai székesegyház, pozsonyi prímási palota) és gyűjtemény köthető. Ő kezdte el a pesti Városliget kialakítását is. Ugyanakkor az Országúton (mai Kiskörút) túli terület külvárosi jellege is megmaradt.

Az alaprajzon is látható épület utca felé néző frontja 76 m, a kertre néző két oldalszárnya 47-48 méter volt. Ez elengendőnek tűnt a régészeti és természeti tár, a könyvtár, és a személyzet elhelyezésére. A villa állapota sok kívánnivalót hagyott maga után, ami komoly, és elhúzódó felújítási munkákhoz vezetett. Az első feladatok közé a biztonság megoldása tartozott, mivel rendszeresen fordultak elő lopások. Ennek érdekében meg kellett erősíteni az udvar felé eső ajtót, és az ablakokra rácsokat szereltek fel. A tető új szerkezetet és cserepeket kapott, a termekben több kályhát is felállítottak. Gyakran volt szükség az üvegesmester munkájára is. Lassan kerülhetett sor a helyiségek bebútorozására, mivel megfelelő szekrényeket kellett csináltatni, ami nagy költségekkel járt. Miller Jakab Ferdinánd, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatója sorra küldte a további mesteremberek - kőművesek, lakatosok, kéményseprők, kútfúrók - számláit a nádornak kifizetés végett.

További problémát jelentett a telkeken álló egyéb épületek rendezetlen tulajdonviszonya. Volt itt ugyanis egy istálló, majd ennek lebontása után egy lovardát létesítettek: 1827 és 1837 között itt működött a Nemzeti Lóiskola. A Múzeum több levélben kérte megszüntetését, de a végső döntés sokáig elhúzódott. Megoldhatatlan problémát jelentett a "körút" szennyezettsége is, számos felirat született a tisztítás ügyében. Tovább rontották a terület képét a mai Kálvin téren tartott heti vásárokból "elszabadult marhák és baromfik", akik nem egyszer a Múzeum körül legelésztek, futkároztak.

A Batthyány-villa sorsa végül 1838-ban pecsételődött meg.: az 1832-36-os országgyűlés 500.000 forintot szavazott meg egy megfelelő és végleges épület felépítésére. Az 1835/36. évi országgyűlés pedig elfogadta József nádor javaslatát egy új, a régi villa mögött álló múzeumra . Az építkezések 1836 júniusában kezdődtek és majd tíz évig tartottak. Az épületet tervező Pollack Mihály a Nemzeti Múzeum körüli sivár terület rendezésével kapcsolatos teendőket 1847. október 4-én kelt műszaki leírásában ismertette. Az épületet három oldalról vaskerítéssel kívánta körbevenni, a mai, róla elnevezett tér oldalára pedig árkádos lapidáriumot tervezett a régi kőemlékek számára. Kétoldalt, a Bródy Sándor és Múzeum utcára nyílóan, a kapuk tengelyében egy-egy kisebb épületet akart emelni, amelyek bejáratul és az udvarosok lakásául szolgáltak volna. Magát a kertet angolpark-szerűen, - mint írja -, magas törzsű fákkal és alacsonyabb cserjékkel szándékozott beültetni.

A tereprendezési munkák kivitelezése és az építőanyag beszerzése 1836 második felében indult meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy amíg a falak nem állnak, addig a gyűjtemények a villában maradnak. Az 1838-as árvíz azonban keresztülhúzta a számításokat. A földszinten elhelyezett könyvtári állományt sikerült megmenteni, de a falakat annyira alámosta a víz, hogy a villa bármelyik pillanatban összedőlhetett. A gyűjteményeket ekkor az Üllői úton már álló Ludoviceumba szállították át. A régi villa kiürítését 1838. november 4-én fejezték be, csak néhány nehezen megmozdítható kőemlék maradt a helyén. Ezek elvitele után felszámolták a megroggyant épületet, és a lebontásból származó építőanyagot eladták. Lehet, hogy néhány téglát is beépítettek a mai is álló, impozáns épületbe.

Az épület elkészülte után azonban a gyűjtemények beköltöztetése, elhelyezése is vontatottan haladt és a meglévő költségekből csak arra futotta, hogy a múzeum előtt elkészüljön a kerítés és a járda. A másik három oldalon az építkezésből maradt hulladékfából összetákolt deszkapalánk éktelenkedett még hosszú ideig. Az így bekerített külső udvart a korabeli leírás szerint "homokbuckák, dudva, kóró és vadnövények undokítják". 1848 elején Muszely Károly pesti műkertész nyújtott be terveket a múzeum körüli terület parkosítására, de a hamarosan bekövetkező forradalmi események miatt ennek megvalósítására egy ideig gondolni sem lehetett. A Múzeumkert ügye az 1850-es évek elején kapott új lendületet, vált igazi nemzeti üggyé. A szükséges összeg előteremtése nem kis feladat elé állította a múzeumot, mivel az abszolutista államhatalom támogatás helyett lakbéradót vetett ki az intézményre. A pénzt társadalmi összefogásból, adományokból kellett tehát összeszedni. Az adományok viszont eleinte elég lassan csordogáltak, ezért Kubinyi Ágoston igazgató 1851. végén kérvényt nyújtott be a helytartótanácshoz, melyben kérte, hogy a parkosítás javára a múzeum dísztermében hangversenyeket rendezhessen. Az első `kerti` hangversenyt 1852. március 24-én tartották. 1853-ban itt tartotta Erkel Ferenc vezényletével első koncertjét a Filharmóniai Társaság zenekara. Mivel azonban a hangversenyek jövedelme még nem volt elegendő a munkálatok megindítására, Kubinyi saját felelősségére gyűjtőíveket köröztetett. Kísérlete eredményesnek bizonyult, hiszen idővel mind több adomány gyűlt össze, amelyet 1852-től, egy pesti polgárokból álló bizottság kezelt. E kerti alapból (még 1852-ben) a múzeum mögött felépült a Wagner János által tervezett, ma is álló kertészház, majd a következő év tavaszára Petz Ármin, az Orczy-kert főkertésze elkészítette a kert (angol-parkos) tervét. Ennek jóváhagyása után azonban még több mint két évnek kellett eltelnie a kertavató ünnepségig.

A "Múziumkertet" (ahogy a Pál utcai fiúk nevezték) 1855. november 24-én avatták fel ünnepélyes keretek között. A kor egyik fontos sajtóterméke, a Vasárnapi Ujság így írt az eseményről: `A nemzeti muzeum sétányán nov. 24-én ültették a legelső fát, melly alkalommal, az intézet igazgatója Kubinyi Ágoston nagy ebédet adott. Azon csinos öntözőt, mellyel a vendégek a fát megöntözték Kortsák József bádogos különösen e czélra készité.` Más újságok híradásaiból arról is értesülünk, hogy a `földíszített három első fát` a jelenlévők a mai Múzeum körút és Bródy Sándor utca sarkán lévő kertrészen ültették el. A kertavató ünnepség jelentős társadalmi eseménynek számított, amelyen a megye és a város vezetői mellett részt vett a tudományos és irodalmi élet több jelentős alakja csakúgy, mint az ipar és kereskedelem számos képviselője.

A kert telepítése Kallina Henriknek, a múzeum első kertészének a vezetésével folyt. Az első fákat József főherceg adományaként a Margitszigetről hozták, majd Egressy Sámuel 1000 facsemetét indított útnak kiskunlacházi birtokáról 12 társszekéren. A legszebb hársfákat Sina Simon küldte gödöllői uradalmából. A parkosítás munkálatai 1857-ben fejeződtek be. A Hölgyfutár ez évi 127. számában erről a következőképpen tudósított: "A múzeum park elkészült. A fák mind elvannak ültetve, a virágágyak, pázsitok elrendezve. Most már nincs egyéb hátra, mint szép reménynyel és türelemmel várni, míg e fák meglombosodnak, s hűs árnyékot adnak. Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen."

A Múzeumkert végleges alakját 1879-ben kapta, amikor a Múzeum körút kiszélesítésekor 264 négyszögöl területet kihasítottak az úttest céljaira. A kerítést, amely Ybl Miklós tervei szerint 1865-ben készült el, ekkor 15 méterrel beljebb helyezték. Az utolsó jelentős kertészeti rendezésre száz évvel később, 1973-ban került sor.

Forrás: Múlt-kor történelmi portál