Bejegyzések
.
A Reviczky utcán sétálva majd' minden épület falán találhatunk egy emléktáblát. A sok ismert név között - a Károli Egyetem melletti ház falán - lévő márványtábla Krepuska Géza orvosra hívja fel a figyelmet, aki Pesten született 1861. szeptember 5-én és a világháború után, Budapesten 1949. okt. 15-én hunyt el. Fülészként, egyetemi tanárként a modern magyar fülgyógyászat megalapítóját tisztelhetjük benne.
Orvosi munkásságáról kutatója, Heilauf Zsuzsanna a következőket írja:"1888. január 14-én kapta meg egyetemes orvosdoktori oklevelét. A János Kórházban fizetés nélküli orvosként az osztályokon fekvő betegek fülészeti vizsgálatait végezte. Megélhetésének biztosítása végett az akkori Munkásbiztosító helyettes körzeti orvosaként, továbbá a Fehér Kereszt gyermekkórház konziliárusaként dolgozott.
Krepuska Géza 1892-ben az István Kórházban, 1897-től az Új Szent János Kórházban, majd 1900-1911 között ismét az István Kórházban dolgozott főpolgármesteri kinevezéssel mint fülész rendelőorvos. Ezekben a kórházakban még nem volt önálló fülészeti ambulancia és fülészeti osztály, így a betegeket csak az osztályos főorvosok hozzájárulása után tudták helyben megvizsgálni és kezelni, ha pedig műtétre volt szükség, meg kellett várni, hogy egy műtő kiürüljön, illetve műtéti asszisztenst és altatóorvost kellet kölcsön kérni. Mindeközben Krepuska externistaként Petrik Ottó tanár kórbonctani intézetében folytatta a fül anatómiai vizsgálatait, melynek tapasztalatait dolgozatokban jelentette meg (A hallószerv leukaemiája, A hallószerv gümőkórja, stb.). Petrik megbízásából kutatta a járványszerűen fellépő ázsiai kolera nemrég felfedezett kórokozóját is.
Kórbonctani és gyakorló orvosi praxisának anyagait felhasználva kidolgozta a dobüreg felvésés legmegfelelőbb műtéti eljárását, illetve leírta az otogen agytályog feltárásának legkorszerűbb formáját és gyógykezelését. Ennél a betegségénél elért gyógyeredményei már akkor 35-40 %-ot értek el, és ezek jobbak voltak a külföldi statisztikák eredményeinél. Kidolgozta a labyrinthus megnyitás ún. hátsó feltárását, amely az arcideg mellett jó drenálást biztosított.
Tudományos munkásságának elismeréseképpen Petrik Ottó javaslatára 1898-ban az egyetem tanári kara egyetemi magántanárrá habilitálta. Az orvosi fakultáson a fülgyógyászat tantárgyat oktatta, amely akkor még nem volt kötelező. Hallgatóira az előttük végzett műtétek eredményes kivitele nagy hatást gyakorolt.
1897-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, s ezt a megbízást 40 éven át látta el. 1911-ben az egyetemi tanári kar egyhangú meghívására megbízott előadónak kérték fel, így a Rókus Kórházba kihelyezett fülészeti tanszék igazgatójaként egyben főorvos is lett, s ahol egészen 1933-ig működött és tanított.
Bár a Rókus Kórházban nem voltak túl jó feltételek a tökéletes munkához – a műtőhelyiségben csak egy kicsi asztal fért el, a kórlapokat az ablakpárkányon írták –, mégis Krepuska híre miatt betegek százai keresték fel, s rengeteg tanítvány akart nála gyakornokoskodni. Nagy előnyt jelentett a tudományos munka számára az, hogy a Rókusban különálló fülgyógyászati és gégészeti klinika működött, szemben a külföldön már összevont fül-gége klinikákkal. Időközben nyilvános rendkívüli magántanári címet nyert 1913-ban. Az első világháború alatt leginkább a háborús sérültek fülorvosi ellátásával, rokkantsági fokának meghatározásával és felülbírálatával foglalatoskodott.
Rengeteg fülgyógyászati előadást tartott saját eredményeiről, ezek közül kiemelendő a Balassa-féle emlékérem átvételekor tartott A labyrithus gennyes gyulladásáról 302 eset kapcsán című.
72 éves koráig, 1933. dec. 31-ig vezette a Rókus Kórházban működő fülészeti tanszéket, de az Üllői Úti I. Számú Sebészeti Klinikán még 1936-ig tartott előadásokat. Ebben az évben adták ki egyetemi tankönyvét a 357 oldalas, 219 képpel illusztrált Fülgyógyászatot."
Krepuska Géza 1892-ben az István Kórházban, 1897-től az Új Szent János Kórházban, majd 1900-1911 között ismét az István Kórházban dolgozott főpolgármesteri kinevezéssel mint fülész rendelőorvos. Ezekben a kórházakban még nem volt önálló fülészeti ambulancia és fülészeti osztály, így a betegeket csak az osztályos főorvosok hozzájárulása után tudták helyben megvizsgálni és kezelni, ha pedig műtétre volt szükség, meg kellett várni, hogy egy műtő kiürüljön, illetve műtéti asszisztenst és altatóorvost kellet kölcsön kérni. Mindeközben Krepuska externistaként Petrik Ottó tanár kórbonctani intézetében folytatta a fül anatómiai vizsgálatait, melynek tapasztalatait dolgozatokban jelentette meg (A hallószerv leukaemiája, A hallószerv gümőkórja, stb.). Petrik megbízásából kutatta a járványszerűen fellépő ázsiai kolera nemrég felfedezett kórokozóját is.
Kórbonctani és gyakorló orvosi praxisának anyagait felhasználva kidolgozta a dobüreg felvésés legmegfelelőbb műtéti eljárását, illetve leírta az otogen agytályog feltárásának legkorszerűbb formáját és gyógykezelését. Ennél a betegségénél elért gyógyeredményei már akkor 35-40 %-ot értek el, és ezek jobbak voltak a külföldi statisztikák eredményeinél. Kidolgozta a labyrinthus megnyitás ún. hátsó feltárását, amely az arcideg mellett jó drenálást biztosított.
Tudományos munkásságának elismeréseképpen Petrik Ottó javaslatára 1898-ban az egyetem tanári kara egyetemi magántanárrá habilitálta. Az orvosi fakultáson a fülgyógyászat tantárgyat oktatta, amely akkor még nem volt kötelező. Hallgatóira az előttük végzett műtétek eredményes kivitele nagy hatást gyakorolt.
1897-ben az Igazságügyi Orvosi Tanács tagjává nevezték ki, s ezt a megbízást 40 éven át látta el. 1911-ben az egyetemi tanári kar egyhangú meghívására megbízott előadónak kérték fel, így a Rókus Kórházba kihelyezett fülészeti tanszék igazgatójaként egyben főorvos is lett, s ahol egészen 1933-ig működött és tanított.
Bár a Rókus Kórházban nem voltak túl jó feltételek a tökéletes munkához – a műtőhelyiségben csak egy kicsi asztal fért el, a kórlapokat az ablakpárkányon írták –, mégis Krepuska híre miatt betegek százai keresték fel, s rengeteg tanítvány akart nála gyakornokoskodni. Nagy előnyt jelentett a tudományos munka számára az, hogy a Rókusban különálló fülgyógyászati és gégészeti klinika működött, szemben a külföldön már összevont fül-gége klinikákkal. Időközben nyilvános rendkívüli magántanári címet nyert 1913-ban. Az első világháború alatt leginkább a háborús sérültek fülorvosi ellátásával, rokkantsági fokának meghatározásával és felülbírálatával foglalatoskodott.
Rengeteg fülgyógyászati előadást tartott saját eredményeiről, ezek közül kiemelendő a Balassa-féle emlékérem átvételekor tartott A labyrithus gennyes gyulladásáról 302 eset kapcsán című.
72 éves koráig, 1933. dec. 31-ig vezette a Rókus Kórházban működő fülészeti tanszéket, de az Üllői Úti I. Számú Sebészeti Klinikán még 1936-ig tartott előadásokat. Ebben az évben adták ki egyetemi tankönyvét a 357 oldalas, 219 képpel illusztrált Fülgyógyászatot."
Krepuska azonban nemcsak az orvostudomány terén tett maradandót! A homoki szőlők termesztésében is kiváló eredményeket felmutató professzor nagyban hozzájárult a filoxéra-pusztítás elleni harc eredményes megvívásához, tapasztalatai nagy segítséget jelentettek a homoki szőlők elterjesztésében. A századfordulót megelőző években a magyarországi hegyi szőlőkultúra szinte teljes egészében kipusztult a filoxéra támadását követően. Ekkor az egyetlen gyógymódnak a homoki szőlők telepítése ígérkezett. A szőlészet szakemberei számíthattak a Magyar Természettudományi Társulat oszlopos tagjára, Krepuska Gézára!
Az orvosprofesszor ideális helyet talált a család lőrinci házától alig pár kilométerre fekvő homokdombon, azaz Péteri-pusztán. A Lövy család birtokából vásárolta meg a mai Szálfa – Erdősáv – Vezér – Tiszavirág utcák által határolt területet. Ezen a szél kialakította dombon hozta létre híres szőlészetét, hazai talajba ültetve Európa számos táján honos fajtákat. Igen sok fajta szőlő honosításával foglalkozott, így például neki köszönhető a hírneves francia vörös bort adó cabernet szőlő Magyarországra kerülése. A 17.157 négyszögölnyi területet a homoki szőlőtelepítés kísérleti terepévé változtatta, megannyi szaktekintély elismerésétől övezve.
Dr. Krepuska Géza családjára, a Krepuska-birtokra a XVIII. kerület (Pestszentlőrinc-Pestszentimre) így emlékezik:
Dr. Krepuska Géza családjára, a Krepuska-birtokra a XVIII. kerület (Pestszentlőrinc-Pestszentimre) így emlékezik:
- évente megrendezi a Krepuska Géza Európai Szüreti, Kulturális-Művészeti, Nevelési Fesztivált,
- Budapest, XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzat Képviselő-testülete 2008. évben dr. Krepuska Géza orvos professzor részére posztumusz „Pestszentlőrinc-Pestszentimre Díszpolgára” kitüntetést adományozott,
- az Alacskai úti lakótelep egyik utcája a Krepuska Géza sétány nevet viseli,
- a Krepuska Géza sétány első házán emléktábla látható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése