Ahol a világon először végeztek altatásos gyermekműtétet

Gyermeknapon egy olyan épületre emlékezem, amely - a helyiek ellenkezése és Ráday Mihály figyelemre intő szavai ellenére - már nem áll, pedig jelentős helyet foglalhatna el a magyar tudománytörténetben. A Szentkirályi utca 4. számú épületben működött ugyanis egykor a pesti szegény gyermekkórház (pontosan 1845 és 1883 között), lebontására pedig 2006 tavaszán került sor, egy felemás hatósági eljárást követően. A szomszéd épület lakói megindították a műemléki védettség alá helyezést (az 1960-as évekig ugyanis műemlék volt az épület!), azonban a belvárosi ingatlanspekuláció erősebben tudta képviselni érdekeit. Így ma már csak emlék az a hely, amelynek egykor csudájára járt a világ: ahol az első altatásos műtétet hajtották végre gyermeken... - az alábbi szemelvényekből talán rekonstruálhatóvá válik az elsüllyedt világ.

"A pesti szegény-gyermekkórház, mely a bécsi Szent Anna kórházzal a monarchia legrégibb gyermek-kórháza, s egész Európában csak a párisi Hopital des enfants malades és a szentpétervári Nicolai gyermekkórház által előztetett meg, a gyászos emlékű pesti árvíz után alapíttatott. ...

Schöpf-Mérei Ágost

... Schoepf Ágost tr. volt az, kiben először támadt a kórház létesítésének eszméje egy oly korban, midőn nemcsak nálunk, hanem egyebütt is hasonló czélokért lelkesülni még nem tudott a nagy közönség. Schoepf, kinek egész nyilvános életpályája a férfi tetterő legnemesebb nyilvánulásait mutatja, az árvíz által érzékenyen sujtatott, elrombolván a Duna-vízár az általa 1837-ben nagy anyagi áldozattal alapított orthopédiai gyógyintézetet. De Schoepf , ki ezáltal vagyonának nagy részét elveszté, nem csüggedt el, s a természet rejtélyeit szenvedéllyel kutató szellem, megfosztva működése helyétől, új müködési kört kívánt magának alapítani, s felbátorítva honfitársa, a győri születésű Mauthner példáján, ki 1837-ben Bécs első gyermekkórházát, a maig is fennálló, s hírneves Szent Anna kórházat alapítá, foglalkozni kezdett egy gyermekkórház létesítésével. E tervének megvalósítására különösen ösztönözte őt a gyermekgyógyászat, ezen akkor még általában csak kevesek, s hazánkban senki által különösen nem cultivált tudományszak iránti előszeretete. Az eszme csakhamar megérlelődött benne, s szövetkezve nehány tehetősebb, áldozatoktól vissza nem riadó emberbaráttal - mint Ürményi Ferenc, Havas József, Eckstein Adolf, Fabricius Fridrik, Frankenburg Adolf, Flamm őrnagy és Molnár - 1839. febr. havában megalakította a pesti szegény-gyermekkórház egyletet. S az egyesület, mely működéséhez ő cs. kir. Fensége Mária Dorottya főherczegnő magas pártfogását is megnyerte, Ürményi Ferencz elnök vezetése mellett oly buzgalommal munkálkodott, hogy ugyanazon év augustus 16-dikán az ötpacsirta-utcza emeletes bérházában az intézet, 12 beteg ággyal megkezdtette működését. A kórház működésének kezdete szerény volt ugyan, mindazonáltal már az első években bebizonyúlt egy ily intézet fennállásának szükségessége. ...

Schöpf-Mérei szobra a SOTE Üllői úti Klinikájának kertjében

... A pesti ősz-utczai gyernmekkórház építésnek eszméje az 1842-dik év november havi választmányi gyülésen hangoztatott először, midőn is legelső alkalommal hozatott szóba az, hogy az intézetnek házvétel vagy építés által önálló hajlékot kellene szerezni. Az indítványt Schoepf a kórház érdemdús igazgató-főorvosa tette, s a választmány szótöbbséggel oly határozatot hozott, hogy ha a közgyülés a házszerzést helybenhagyja, Kossuth Lajos, Molnár, Österreicher és Frankenburg választmányi tagok, Havas József választmányi elnök és Schoepf igazgató bizatnak meg a házvétel, illetőleg építés iránti tervezet kidolgozásával.

...

Nagy mértékben indította a választmányt ezen elhatározó lépésre azon körülmény, hogy az ötpacsirta-útczai háznak első emelete, 19 beteg ágyával, mindinkább elégtelennek bizonyúlt az intézethez orvosi segélyért folyamodó közönséggel szemben. Az indítvány annál inkább visszhangra talált, mert ezen időre estek Kopácsy herczegprimás, gr. Battyány Lajosné, gr. Batthyány Kázmér és gr. Károlyi Györgyné 1000-1000 forintos ágyalapítványai, valamint a Szentkirályi Mór és Kossuth Lajos által kezdeményezett nagy ezüst sorsjáték is, melyek az intézet 7500 forintból álló vagyonát egyszerre 28.000 forint kézpénzre emelték.

...

A kérdés ezúttal a választmány részéről részletes megvitatás tárgya lőn, s elhatároztatott, hogy "szabad kir. Pest városában, nevezetesen pedig a Rókus-kórház, s a kir. egyetem között, a régi ötpacsirta-útczai intézethez lehetőleg közel intézeti kórház építtessék." Ezen czélra az egylet 8000 pengő forintért az ősz-utczai Westermayer kocsi-gyáros tulajdonát képező telket szerezte meg, mire az új kórház építése Zitterbarth épitőmester tervei szerint nemsokára meg is kezdetett. A kórház-épület, melynek sok évekig csak emeleti helyiségei használtattak intézeti czélokra, az 1845-dik évben adatott át a nyilvánosságnak. Az épület zárkövét ugyanazon év junius hó 14-dikén Mária Dorottya nádorné, az egyletnek kegyelmes pártfogónője tette le számos magas rendű vendég jelenlétében, midőn is ő cs. kir. főherczegsége leányával, Stefánia trónörökösné fenséges anyjával, a belga királynéval a kórházat magát is szerencséltette látogatásával."

(A Pesti szegénygyermek-kórház története 1839-től 1883-ig, írta: ifj. Bókai János tr., a Stefánia gyermekkórház tiszteletbeli rendelő főorvosa, egyetemi tanársegéd, Budapest, 1884.)

Az Ősz utcai kórház épületének belső udvarában levegőztetik a csecsemőket

"Uj intézkedés beteg gyermekek számára, a' csecsemőkortól kezdve, egész a' 14ik évig. A' pesti gyermekkórház ágyaiban eddigelé csak a' legszegényebb gyermekek vétethettek föl. Hazánk akármely részeiből ide hozottakat, sőt a' legkisebbekkel együtt egyszersmind szoptató egészséges, vagy beteg anyákat is, a' mennyire az ágyak aránylag csekély száma engedé, felvett az intézet, orvosolt, táplált és ruházott meggyógyulásig. A' szigoru orvosi felügyelés, 's az intézeti ápolónők ügyes gondviselése illy szegény beteg gyermekek körül, azt tevék, hogy folyton nagyobb számmal folyamodtak hozzánk olly szülék is, buda-pestiek és vidékiek, kik, ámbár nem épen szegények, sőt középszerü fizetésre készségesek, részint a' betegség makacssága, részint valamelly szükséges nagyobb műtétel, 's házaikban nem adható olly jó ápolás miatt, - gyermekeiket e' gyógyintézetbe felvétetni ohajták. Az igazgató választmány a' gyermekkórház hatáskörét erejéhöz képest terjeszteni 's e' részben más kórházak példáját követni kívánván, egy a' mult évi ősszel megalapított intézkedése szerint - hozzá kapcsoltatott az eddig nem fizető szegények osztályához, melly a' pénztőkék és alapítványok szaporodtával egyiránt fog nagyobbíttatni, az intézet uj épületében, (Józsefvár. ősz-utcza) folyó évi april 15től kezdve, egy külön osztály fizető beteg gyermekek számára."

(Társalkodó, 1845. március 27., 25. szám, Dr. Schöpf: Pesti gyermekkórház)

"Tapasztalataink nyomán a' pest-külvárosi alsóbb néposztály kisdedei a' lelenczeket hozzászámítva, nagyrészt a' csecsemökorban sürü rántottlevessel, vagy pálinkába mártott fekete kenyérrel tápláltatván, körülbelül a' következő arányban halnak el, nagyobbrészt görvélyes sorvadásban: az első évebn 100ra 30 halál, a' 2ik évben 100ra 20. Kik a' 2-3ik éven tul esnek, gyakran erős alkotásuak, 's már majdnem mindent eltürők, ekkor a' halálozási arány csekély.

Ünnepeket kivéve az intéezt főorvosa naponként 1/2 2től 3ig nyilvános rendeletet tart, 's egyik főfeladatának tekinti: az alsóbb müveltségű anyák előtt (kik e' rendeletnél nagy számmal jelennek meg) némi ártalmas szokások 's előítéletek ellen felszólalni, 's közöttük józanabb gyermektáplásási 's ápolási elveket és módokat terjeszteni."

(Társalkodó, 1847. november 14., 91. szám, Dr. Schoepf: A pesti gyermekkórház - Különös tekintettel a' himlőoltás terjedelme, lehetsége 's haszna és kárára)

Bókay János senior

"A kórház történetében 1847. február 9. nevezetes nap volt. Ugyanis ekkor végezte dr. Schöpf-Mérei Ágoston igazgató főorvos a világ első éteres, az akkori nyelven kénigényes narkózisban végrehajtott gyermekműtétet. A sikeres operáció főszereplője egy fiatal fiú volt. A korabeli magyar és külföldi lapok sokat cikkeztek róla.
Az 1848-as esztendőben a kórház megint nehéz anyagi helyzetbe került, ez kétségessé tette fennállását. A betegek létszámát harmincról tizenkettőre kellett csökkenteni. Az 1848-as mozgalmas időben az igazagtó főorvosnak el kellett hagynia az ország területét. A választmány Bókay Jánosra, az intézet akkori segédorvosára bízta a vezetést."

(Adalékok a Belső-Józsefváros történetéhez, a Budapesti Városszépítő Egyesület kiadása, 1985)

Az ifjabb Bókai kötete

"Az 1868-1871-ig terjedő időtartam a kórház történetének legszerencsésebb évei közé tartozik. Ezen időben szavazta meg ugyanis a képviselőház az 5000 forintos évi államsegélyt, mely segély amíg egyrészről a pesti gyermekkórház létjogának az állam részéről való teljes elismerését bizonyította, másrészről az intézetet az anyagi gondoktól jórészt felszabadította, s így a kórház fejlődése elé gördített akadályokat az egyletnek legyőzhetőkké tette. Deák Ferencz, hazánk bölcse, egyletünknek 1854-től fogva rendes tagja volt, ki Csengery, s Ürményi felkérésére a kérvényt 1871 december hó 12-dikén a ház asztalára tette, s az ő hathatós, s lelkes szavainak köszönhető az, hogy az országos segély a képviselő ház által egyhangúlag megszavaztatván a kórház már a következő 1872-dik évben országos segélyezésben részesült. Az egylet úgy vélte legméltóbbnak meghálálhatni a nemes férfiú e tettét, hogy nevére tiszteletbeli ágy-alapítványt tett, mely az utókor számára az egyesület körében ép úgy megőrzi a haza bölcsének emlékét, miként az 1860-ban alapított "Széchenyi-ágy", a legnagyobb magyar nevét megörökíté.

Az állami segély elnyerése lehetővé tette az egyesületnek az ágyak számának már rég kivánatos szaporítását, s a közönségnek fokozott bizalma az intézethez arra indította Bókai igazgatót, hogy a különböző szakokra főorvosi állások rendszeresítését ajánlja a választmánynak....

S a választmány ezen intézkedése által a pesti gyermekkórház egész kis tanintézetté nőtte ki magát, mert az említett főorvosok nemcsak a szenvedő beteg gyermekek gyógyítását tették kötelességükké, hanem Bókai tnr. példájára az intézetet mindinkább sűrűbben látogató fiatal orvosok több oldali gyakorlati kiképeztetését is czélul tűzték maguk elé.

...

Ezen időre esik Bókai igazgatónak egyetemi rendes tanárrá kinevezése, a törvényhozó testület kezdeményezése folytán, mely által a kórház egyetemi jelleget nyet, anélkül azonban, hogy függetlensége ezáltal bármi tekintetben is csorbát szenvedett volna. Nem érdektelen ezen helyen megjegyzeni azt, hogy a gyermekgyógyászat rendes tanszéki jelleget az egész continensen nálunk Budapesten nyert először.

Az ősz-utczai gyermekkórház 1883 september hó 17-dikén szüntette be orvosi működését, s a gólya-utczai "Stefania-gyermekkórház" megnyitásával a pesti szegény gyermekkórház-egylet egy új korszakot kezdett meg."

(Bókai idézett műve)

"Az Ősz utcai kórház épületét hetvenezer forintért adták el, mely összeget is az új kórház építésére használták fel. ...

A lakók elmondták, hogy a kaputól balra az épület végében volt a hullakamra, de az udvaron még ma is látható a boncterem betonlapjának kerete. Az építmény üvegből volt: nemcsak a fala, hanem a tetőzete is. A második világháború előtt Stühmer csokoládégyáros garázsnak használta, míg a pincét szénraktár részére bérelte. A lakók a boncterem falait az ötvenes években bontották le.

...

A kórház megszűnése után a következő években a tulajdonsok váltakoztak. 1883-ban Politzer Bernát és Farkas vették meg az épületet, akik lakásokat alakítottak ki. Lakóházként van nyilvántartva a mai napig is. 1894-ben Nagy Sándor és neje Lecskó Mária tulajdonába kerül. 1908-ban Kutassy Ágoston tulajdona lesz. 1910-ben az Apolló Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság bérháza lett. 1916-ban Salvendy Gyula és Fried Pál voltak a tulajdonosok. 1925-ben Nagy Béla és Ernő tulajdonába kerül. 1928-tól öröklés jogcímén a fenti családok leszármazottai birtokolják az államosításig.

Az épületben a helyiségeket nem mindig csak lakás céljára használták a bérlők. Így 1896-ban itt volt a Budapesti Női Szabósegédek közvetítő irodája, 1900-ban a Budapesti Kovácssegédek Szak-és Munkaközvetítő Egylete, 1912-ben az "Újlap" c. politikai lap szerkesztősége és kiadóhivatala."