Párisban járt...

... no egyelőre még nem az ősz, hanem a Mágnásfertály, augusztus közepén.

És ott pedig jól szét is nézett. Kezdve Párizs "Palotanegyedével", a Marais-negyeddel, amely valamikor szintén mocsaras terület volt, ahogyan a neve is erre utal (a marais mocsarat jelent). A 14. század során azonban egyre befolyásosabb környék lett, V. Károly kedvenc rezidenciája, a Louvre közelsége folytán. A 17. században élte virágkorát, amikor a tehetős rétegek divatos lakónegyedévé vált. Hatalmas és hivalkodó paloták épültek, ezek a helyenként még most is feltünedező hotelek (ide igazából kellene egy kis kalapocska az o betűre). Sokat közülük a közelmúltban helyreállítottak és múzeummá alakítottak (Musée Picasso, Musée Carnavalet, Hotel de Lamoignon, Hotel de Sully, etc.). A jómódúak körében újra sikk lett a negyed éttermeibe és kávéházaiba járni, ezenkívül divatüzletek szegélyezik az utcákat. A Places de Vosges a Marais-negyed szívében a tökéletesen szimmetrikus tér mintapéldája, egykor lovagi tornák színhelye volt. A tér 6. számú házában, a mai Maison de Victor Hugo-ban élt a Nyomorultak írója, háza ma életének és munkásságának múzeuma. De itt található a Place de Bastille (mára már semmi nem maradt a hírhedt börtönből) és az impozáns Hotel de Ville, azaz a párizsi városháza, amely egy gyönyörű, sétálásra csábító térre néz, ottlétünkkor épp egy fesztiválnak adott helyet (és már senki nem is gondol arra, hogy valaha itt rendezték a legtöbb akasztást, eretnekégetést és hasonló kivégzéseket - IV. Henrik merénylőjét, Ravaillacot például itt négyelték fel élve, testét négy izmos lóval szakították szét, brrrr...).

De békésebb témákra evezve: kerestem még hasonlóságokat, erre megtaláltam a mi Lilink testvérét a Champs-Elysées-n, íme:

És végül, amit eltanulhatunk a városi biciklis közlekedést preferáló polgármestertől: