Már a XVIII. század végétől említik a források az egykori Kerepesi úton, a mai Rákóczi út 5. szám alatt működő földszintes Griff Fogadót, amelyet 1865-ben tűzvész pusztított el. Helyén épült fel a háromszintes, eredetileg 72 szobás Pannónia Szálloda, melynek kiváló vendéglőse Langheinreich András volt. Az idegenforgalom történetébe unokaöccse, a százötven éve született Glück Frigyes neve is bevonult, aki ugyanígy számon tart a múzeumi mecenatúra, az iparművészeti gyűjteményezés és a városépítés-tervezés is.
Glück Frigyes életpályája a XIX. századi gazdag polgár klasszikus sikertörténete, aki a maga boldogulását a haza, a köz javával összekötve vélte elérni: vagyonát, tudását, alkotóerejét a legjobb célok érdekébe hasznosította.
A fiatal Glück a nagybácsinál töltött inaséveket követően hat évig külföldön tanult és dolgozott tovább, szakképesítését Svájcban és Németországban szerezte, majd Anglia, Olaszország, Hollandia és Amerika volt további ismeretszerzésének színtere. Hazatérése után a Pannónia Szálló lett működésének színtere. A Pannónia a kor jeles szállodája volt. Színészek, művészek, írók, politikusok találkozóhelye. Ezt mindenek előtt előnyös fekvésének és nem kevésbé elegáns, korszerű, és hangulatos megjelenésének és a kiváló kiszolgálásnak köszönhette.
A Pannónia a régi Nemzeti Színház tőszomszédságában állt, amelynek bérházában működött az Írók és Művészek Társasága, a színitanoda, az épületben a kor kiválóságainak (Lotz Károly) volt műterme, neves színészeknek (Jászai Mari) lakása. Mivel a közelben, a mai Bródy Sándor utcában volt a képviselőház, a szálló gyakran látott vendégül politikusokat, amiként a színészeknek, művészeknek is kedvelt találkozóhelyévé vált. Művész vendégeivel a tulajdonos baráti kapcsolatokat ápolt. Ismerjük egy levelét Mikszáth Kálmánhoz (tegező formában). Kiss József költő versben szólt Glückről, Küry Klára „baráti oklevélben” emlékezett meg róla. A szálló színvonalának emeléséért Glück mindent megtett: előbb 1892-ben, majd 1927-ben korszerűsítette, a vendégszobák számát 115-re növelte, az udvart nyitható üvegtetővel befedve hatalmas télikertté alakíttatta, s étteremnek használta. A Pannónia volt az első budapesti szálló, amelybe villanyvilágítást, a földszinti éttermi és kávéházi helyiségekbe pedig központi fűtést vezettek be. A Hungária Szálló után itt alkalmaztak először "villanyos felhúzó"-nak nevezett liftet. Vendéglője hamarosan európai hírre emelkedett, kedves barátja, Heltai Jenő pedig élő reklámhordozóként rendszeresen írt róla a Pesti Hírlapban.
De Glück Frigyes többre vágyott ennél. Azt tapasztalta, hogy Magyarországon a vendéglős- és szállodaipar legnagyobb gátja a meglehetősen alacsony színvonal, a szakképzés hiánya és az ebből fakadó negatív országkép. Már városatyaként folyamatosan járta a várost, figyelve, hogy min lehetne javítani, szépíteni. Megteremtette a vendéglátó-szakoktatás országos hálózatát, magyar-francia, magyar-német és magyar-angol nyelvű pincérszótárt szerkesztett és adott ki. 1885-ben Stadler Károllyal, a párizsi Grand Hotel egykori főpincérével kidolgozták az Országos vendéglősszövetség ötletét. Fő munkája, Az ínyesmesterség könyve 1889-ben jelent meg.
A szállodára akkor került fel a máig látható emléktábla a fejdelem domborművével, amikor Rákóczi hamvait 1906-ban hazahozták. Az akkor már befolyásos városatya Glück javaslatára nem a rövidebb úton, a Nagykörúton vitték a fejedelem földi maradványait a Keletitől a Nyugatiba, hanem a Kiskörúton. Így a menet elhaladt a Pannónia előtt. Ő kezdeményezte azt is, hogy kora vendéglősei maradandóan róják le tiszteletüket Petőfi apjának sírjánál. Számos támogatója akadt az ötletnek, és az 1913-ban állított fémkoszorú máig őrzi a „jó öreg korcsmáros” álmát a Kerepesi temetőben.
A fiatal szállodás a főváros elkötelezett híve volt. 28 éves korában fővárosi bizottsági tag lett, 41 évesen megkapta a Ferenc József-rend lovagja, 1923-ban pedig a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet. A főváros pénzügyi, közoktatásügyi, közélelmezési és képzőművészeti bizottságaiban működött. Tagja volt különböző hazai és nemzetközi idegenforgalmi szervezeteknek, s mindenkor a magyar idegenforgalom felvirágoztatása érdekében tevékenykedett. Mindemelett turista lévén, a budai hegyek turisztikájának előmozdítása is foglalkoztatta. Nevét – egyetlen budapesti szállodásként – a II. és III. kerületet összekötő, a Hűvösvölgyből erdők-mezők között Szépvölgyig kanyargó budai út viseli. Egy 1902-es nemzetközi szállodás kongresszusi kiránduláson vetette fel a jánoshegyi kilátó építésének ötletét. A tornyot 1910-ben avatták Mivel a kilátóra összegyűlt pénzből még maradt egy összeg, abból a városligeti Vajdahunyad várhoz vezető oroszlános kőhidat építették meg a korábbi fahíd helyére. Ő volt a kezdeményezője az egykori Gugger-, ma Látó-hegyi Árpád kilátó építésének, és javasolta a Duna-korzó rendezésére az alsó rakpart fölé nyúló terasz kialakítását.
Glück Frigyes pompás antik iparművészeti és festmény gyűjteményt, bibliofil könyveket halmozott fel. Köztük a legértékesebb darabok a XII. századi arany evőeszközök, XIII-XVII. századi serlegek, billikomok, és XVII. századi holland festmények voltak. Az Iparművészeti Múzeumban 1908-ban megrendezték az „amateur” kiállítást, mely a kor gyűjtéséről szólt. E kiállításnak ajándékozás, vásárlás volt a hozadéka, s szoros kapcsolat jött létre egyes gyűjtők és a múzeum között. Glück Frigyes ekkor ajándékozta kulcs-gyűjteményét, majd rövidesen evőeszköz-kollekcióját is az Iparművészeti Múzeumnak. Festmény gyűjteményével kapcsolatban Lengyel László műtörténész írta meg az alábbi különös történetet: amikor a Tanácsköztársaság idején az értékes magángyűjteményeket zár alá vették, és múzeumokba szállították, Glück a nála zárolást végző hivatalos kiküldötteket ismételten figyelmeztette, hogy emerről vagy amarról a képről meg ne feledkezzenek. Hazafiúi becsvágya, hogy képei a nemzet tulajdonául a nyilvános gyűjteménybe kerüljenek, ennyire leküzdötte benne a személyes birtoklás megszűntének fájdalmát. Ez a gesztus is jellemző volt erre a különös szellemre.
(Forrás: Kádár Márta, Dobos Szilvia)
Bejegyzések
