A Magyar Nemzeti Múzeum

Az indító bejegyzésben - vizuálisan is elősegítendő a Palotanegyed pontos területének beazonosítását és megjegyzését -, egy szimbólumot kerestem és találtam: a szintén a Palotanegyed területén fekvő és annak történetében is igen fontos szerepet játszó Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött koronázási palásthoz hasonlítottam ezt a területet, amely a két körút között sugaras irányban elhelyezkedve a kiterített palást alakjára emlékeztet. Az Astoriától elindulva tehát a Rákóczi út, a Nagykörút, az Üllői út és a Múzeum körút által határolt területet számíthatjuk - még egyszer hangsúlyozva: a mai viszonyok között – Palotanegyednek.

Azt azonban már akkor is hangsúlyoztam, hogy történetiségét tekintve ettől jóval szűkebb területet kell ezzel a regénybe illő névvel illetni: nagyjából a Nemzeti Múzeum mögött félkörívben elhelyezkedő egy-két utcányi területet tekinthetjük a szűk értelemben vett Palotanegyednek. Nem véletlenül hivatkozom már másodjára is a Nemzeti Múzeumra: a negyed kialakulásának egyik első mérföldköve, konkrétan az első itt épült palota maga a Múzeum volt.

Kisiskolai tanulmányainkból derenghet: gróf Széchenyi Ferenc azt a bizonyos híres felajánlását 1802-ben tette meg, amikoris engedélyért fordult I. Ferenc császárhoz, hogy a Magyarországra vonatkozó gazdag gyűjteményét a nemzetnek ajándékozhassa. (A gyűjtemény ekkor 11884 nyomtatványt, 1156 kéziratot, 142 kötet térképet és rézmetszetet, 2019 db aranyérmét, továbbá régiségeket, valamint néhány képmást tartalmazott. Ezek a tárgyak képezték a Nemzeti Múzeum első gyűjteményét, amely Európa harmadik ilyen jellegű nemzeti intézménye lett. A múzeumi anyagot először az egykori pesti pálos kolostorban, majd a napóleoni háború után a régi egyetem épületében helyezték el.) Az uralkodó kegyes hozzájárulását adta, így ezt a dátumot tekinthetjük az alapítás évének.

Az 1807-es országgyűlés a nemzet tulajdonába vette az új intézményt és közadakozásra szólította fel az ország népét, s ezt követően az e területen fekvő Batthyány-kúriát 1813-ban a nemzet megvásárolhatta a Nemzeti Múzeum elhelyezése céljából. (Az adományok közül az egyik legjelentősebb az alapító feleségének, Festetics Juliannának értékes ásványgyűjteménye volt, mellyel megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját. Az ajándékozások mellett a gyarapodás másik forrása a vásárlás volt, így jutottak hozzá például Jankovich Miklós tudós és műgyűjtő gazdag gyűjteményéhez.) Az épület felállítására az 1832-36-os országgyűlés ajánlotta meg a szükséges összeget, az építkezés az ezt követő 10 évben folyt.

A tervezéssel a magyar klasszicista építészet jelentős alakját, Pollack Mihályt bízták meg. A Múzeum mögötti tér ma is Pollack nevét viseli, vélhetően ezen épület okán. Azonban az szembetűnhet, hogy a teret határoló majd’ minden palotát egy másik neves magyar építész, Ybl Miklós tervezte. De visszatérve az építkezésre: az épület tehát éppen kész lett a "nagybetűs előadásra", hiszen mindannyian tudjuk, hogy a forradalom és aztán a szabadságharc idején milyen jelentős szerepet játszott. Az persze csak hagyomány, hogy Petőfi innen szavalta el a Nemzeti dalt, de az már tény, hogy a múzeumi díszteremben ülésezett a ’48-as népképviseleti országgyűlés felsőháza, majd aztán később, a Parlament felépüléséig, 1902-ig a felsőház végig itt is működött. Így vált tehát a Nemzeti Múzeum a nemzeti szabadság jelképévé - mindamellett, hogy a legfontosabb nemzeti gyűjtemény befogadó helye is.

A XIX. század második felében olyan kiváló tudósok fejtették ki e falak között tevékenységüket, mint Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Hampel József és Pulszky Ferenc. A dinamikusan fejlődő gyűjtemények már ekkor kinőtték az intézmény falait. Emellett a nemzetközi muzeológia fejlődése is a szakosodás, a szakmúzeumok kialakítása irányába mutatott. Így vált önálló intézménnyé - a nemzeti múzeumi gyűjtemény egy részének leválásával - 1872-ben az Iparművészeti Múzeum, 1896-ban pedig, a képtár egy részéből, a Szépművészeti Múzeum. 1926-27-ben került sor az épület teljes felújítására. Ekkor sikerült Lechner Jenő tervei alapján az épületen belül a tetőtérben új helyiségeket nyerni, így a raktározási gondok egy időre megoldódtak.

Az 1949-es múzeumi törvény kimondta a Néprajzi és a Természettudományi Múzeum különválását és a Széchényi Könyvtár önállósodását. Az 1960-as években néhány kiemelkedő történelmi épületegyüttes a Nemzeti Múzeum szakmai irányítása alá került, mint az intézmény vidéki filiáléja, ezzel mintegy országos jelentőségüket hangsúlyozva: a visegrádi Mátyás Király Múzeum, a sárospataki Rákóczi Múzeum és a monoki Kossuth Múzeum, 1985-től pedig az esztergomi Vármúzeum.